Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-05 / 126. szám

1940 / it ni us 5.

Gafencu

távozásához

Irta: Gyárfás Elemér.

A legőszintébb sajnálattal hallottam a rá- dió-hirt, hogy Gafencu lemondott s lu\ozika külügyminisztérium éléről, melyet a legnehezebb időkben annyi tapintattal, okossággal és eK'itázhallan sikerekkel vezetett.

Nem a mi kisebbségi feladatunk román kormányférfiak egyéniségének s működésének elismerő méltatása. Alig tudnánk példát felhozni kétévtizedes kisebbségi muL- tútikból, hogy élő román politikussal szemben meghajtottuk volna az elismerés zászlaját. Visszatartott ettől az a meggondolás is, hogy a közélet küzdő porondján meg szembetalálkozhatunk és későbbi ténykedéseivel rácáfolhat elismerő szavainkra.

Gafencuval szemben is tartózkodtunk egyéni nagyrabecsülésünk kifejezésétől addig, mig kezében tartotta az ország külügyi politikájának irányítását. Most azonban, mikor távozik s megszűnik tettekkel tényező lenni, a hízelgés és elvfeladás gyanúja nélkül eleget tehetünk annak a kötelességünknek, hogy nyilvánosan elismerjük nemcsak kiváló kvalitásait, hanem főként becsületes, Iovagias jellemét s irányunkban számtalanszor tanúsított nemes magatartását.

Gafencu 1932-ben került a külügyi szolgálatban először felelős pozícióba, mikor Vaida miniszterelnök magának tartotta fenn a külügyi tárcát, de annak tényleges vezetését az akkor még alig 40 éves Gafencura bizta, mint aljniniszterére. Ismeretesek akkori távozásának körülményei. Románia abban az időben még nem állott diplomáciái összeköttetésben Oroszországgal s a két ország között hiányzott minden kontaktus. Gafencu feladata volt, hogy Lengyelország közvetítésével előkészítse a normális uiplo- máciai viszony feltételét. A tárgyalások előrehaladott stádiumba jutottak s közel voltak a realizáláshoz, mikor Tituleicu befolyására Gafencunak távoznia kellett. Még emlékszünk az igv előállott krízisre, mely akként nyert megoldást, hogy Vaida miniszterelnök Titulescunak ajánlotta fel a külügyi tárcát, aki ezt el is fogadta. Gafeua i ekkor szerényen és hangtalanul visszavonult a közgazda- sági életbe s hangtalan maradt akkor is, mikor nemsokára Titulescu valósította meg az orosz—román viszony normalizálásait1, aminek előkészítése miatt Gafencunak mennie kellett.

A régi alkotmány' alapján működő parla- xnent utolsó ciklusában közel öt éven át egymás mellett ültünk a szenátusban az ellenzék megritkult padjaiban. Ebből az időből van egy személyes élményem, melyet most — mikor már Gafencunak nincs hata;- •lom a kezében — félreértés kockázata nélkül feleleveníthetek.

Anghelescu volt közoktatási miniszternek egyik tanügyi javaslatát tárgyalta a szenátus éjjeli ülésen. Élesen megtámadtam a javaslat egyik rendelkezését, mely a miniszter kezébe — megítélésem szerint — túlzott hatalmat adott a tanítósággal szemben s olyasmit mondtam, hogy e kiterjedt jogkör indokolásául ugyan a kisebbségi tanerők megfe- gyelmezését hozzák föl, de előrelátható, hogy alkalmazni fogják azt később a többségiekkel szemben is s igy saját testükbe vág majd az a fegyver, melyet ellenünk adtak a miniszter kezébe. A közoktatási miniszter hívei — talán félre is értve szavaimat — közbekiáltották, hogy fegyverrel fenyegetem őket, kitódultak a padokból a szónoki emelvény elé és ingerülten támadtak ránt. Erre kiugrott az emelvény elé az ellenzéki padokból Gafencu — kit akkor még alig ismertem — s kipirult arccal, erőteljes és komoly hangon védelmemre kelt, azzal a tekintélyével is, melyet — mint a világháborút sok kitüntetéssel végigküzdő repülő- kapitány — mindenki megadott neki. PiHa,- natok alatt csend lett, beszédemet nyugodtan végigmondtám s befejezése után hálásan megszorítottam Gafencu kezét, kinek ezt a Iovagias gesztusát soha el nem feledem.

E jelenet óta a szenátus padjaiban kicseréltük nézeteinket az aktuális kérdésekről s bizalma jelének tekintem, hegy tőlem is véleményt kért, mikor két pártvezére: Maniu és Vaida között konfliktus, majd szakadás következett be. Vaidához fűzte őt a külügyi szolgálatban együtt végzett munka s a szes- mélyes hála köteléke, Maniuhoz ragaszkodott viszont becsületes párthüségből. Végül is az utóbbi szempont maradt döntő s Gafencu kitartott Maniu mellett a régi alkotmány fennállásának egész ideje alatt.

Külügyminiszteri működésének méltatása nem a mi feladatunk s az időpont is korai erre. Kétségtelen azonban, hogy rendkívüli kvalitásai, nagy felkészültsége, megnyerő modora s egyeneslelkü egyénisége csak barátokat szerzett Romániának, ami szemmel- iáthntóan megállapítható volt tavaly tett külföldi körútja alkalmával s igy semmi- esetre sem túlzás azt állítanunk, hogy nem utolsó sorban Gafencu egyéni érdeme az a béke és nyugalom, melyet országunk ma, a második világháború idején mindezideig él- .. - —

SILIN ZÉK

a száj és fogápolási. Meglehet győződve ar ól. hogy egy biztos hatású, kitűnő antiszeptikurtot használ, amikor az ODOL szájvizet hasznája. Tehát a mindennapi száj és fogápoíáshoz — CDOL szájvizet, az egészség védelmezőjét.

Ismét napirendre került a kéményseprési ssaháíyrendelei

Haiáíy&n kiviéi helyezte a közigazgatási tábla a szabályrendelet egyik szakaszát

KOLOZSVÁR, junius 4.

Á városi kéményseprői szabályrendelet ismét napirendre került. A szabályrendelet már eddig bejárta majdnem mindenik bírói fórumot, anélkül, hogy nyugvópontra jutott volna. Változatosság okáért most ai tavasszal elkészíteti és a királyi helytartóság által jóváhagyott legújabb szabályrendelet került a biróság elé, amelyet a legfőbb közigazgatási táblai legutóbbi döntése alapján készített el a városi tanács. Néhány kémenyseprőmester- nek a legújabb szabályrendelet ellen is kifogásai voltak s ezek, élükön Nágel Ferdinand kéményseprőmesterrel, a szabályrendelet ellen keresetet adtak be.

Keresetükben a szabályrendelet 35., 36. és 38. paragrafusának megsemmisítését kérték azzal az indokolással, hogy az uj szabályrendelet éppen úgy, mint a régi, nem veszi figyelembe az iparengedéllyel rendelkező kolozsvári kéményseprőmesterek szerzett jogait, nem ad módot ai*ra, hogy iparukat gyakorolják s ezért azok, akik nem léptek be a városi kéményseprő üzembe, a legnagyobb nélkülözések között élnek. A tárgyalás előtt, melyet két héttel ezelőtt tartottak meg, dr. Pop Dionisiu részletes emlékiratban ismertette a jogi helyzetet. Előadta, hogy Kolozsvár város tanácsa városi kéményseprő üzemet szervezett, hogy a kéményseprői iparral rendelkező mestereket jogsérelem ne érje, az üzem valamennyinket tekintélyes fizetéssel alkalmazta, visszamenőleg pedig részükre nagyobb kártérítési összeget utalt ki. Ezekre való tekintettel a kereset elutasítását kérte. A kéményseprők jogi képviselője ezzel szemben azt bizonyítgatta, hogy szabályrendelettel nem lehet szerzett jogokat megszüntetni. A megtámadott szabályrendelet pedig szerzett jogaitól fosztotta meg a kéményseprőmestereket s miután iparukat nem gyakorolhatják, mert a városi kéményseprő üzem igénybevétele a város minden polgárára nézve kötelező, végpusztulás előtt állanak.

A közigazgatási tábla szombaton hirdetett ítéletet s a keresetnek részben helyet adva, a szabályrendelet 38. szakaszát megsemmisítette. Ez a szakasz igy szók „A kötelező kéményseprői szolgálat illetékének fizetése alól senki semmilyen cimen nem mentesül. Ez az illeték a közigazgatási törvény 168. szakaszának rendelkezése értelmében kötelező a közintézményekre is“.

Dr. Pop Dionisiu városi főügyész, aki a várost az ügyben képviselte, kijelentette munkatársunknak, hogy a megsemmisített szakasznak nincs semmi jelentősége, de ettől függetlenül a város a helyi közgiazgatási tábla határozatát a bukaresti központi köz- igazgatási táblánál fogja megfelebbezni.

A KISMALMOK FORGALMI ADÓ MENTESSÉGE. A pénzügyminiszter 426.291 és 471.529. számú rendeletével elrendelte, hogy a parasztmalmok csak akkor részesülhetnek a forgalmi adótörvény 9. szakaszában foglalt mentességben, ha a Kismalmok Szövetsége igazolja, hogy a kérdéses. malom csak vámőr- léssel foglalkozik. A minisztérium hozzájárult ahhoz, hogy akik ezt az igazolványt nem tudják beszerezni, a községi elöljáróság bizonyítványát mutassák fel, amelyet azonban látta- mozni kell a kerületi adófeíügvelővel.

A hadsereg felszereléséért

A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfelszerelés i pénztárjegyeket (bonokat)y amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzi:gyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók.

Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 szá ZalékkaJ kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratit bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a három, vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget.

Hat hónap múlva az esedékes 20 százalékos részlettel és a szelvény ö$z- szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek.

Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Natlonalatól a név érték 7 0 százalékának megfelelő I ombard kulcsé ni kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett.

Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szivén viseli, köteles pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését.

Cluj (Kolozs) megye prefektusa AKOXP BX&SCU ezredes.

A mi kisebbségi vonalunkon ki kell emelnünk, hogy Gafencu mindig kész volt minket meghallgatni, legerőteljesebb támogatásban részesítette minden jogos kívánságunkat s nem rajta mult, hogy valamennyi problémánk megoldást nem nyerhetett. Politikai nyilatkozataiban jóleső tapintattal kezelte a kényes, nehéz kérdéseket s mikor mult év őszén kinos incidens zavarta meg jósz^ndéku törekvéseit, mindent elkövetett ennek sima eliminálására és panaszos reziguációv&l

mondta nekem: „Higyje el, nagyon nehéz külügyminiszternek lenni ilyen válságos időkben!“

A magyarság mindig lovagia&an elismert és hálásan viszonzott minden jóindulatú gesztust, melyet velünk szemben valaki tanúsított, Ez a magyar lovagiasság indít arra, hogy a távozó Gafencu egyenes jelleme és férfias alakja előtt legalább e néhány szóval kifejezzük elismerésünket és nagyrabecsülésünket. - s

Kéfs zázlizéves a gyergyószentmiklósi örmény iemplom

Bensőséges egyházi ünnepség keidében larlják meg az őszi évfordulói

Gyergyószentmiklós, 1940, május fcó.

. . . „Fogatán a nép, az ének egyre halkabb s mit századokra al- kották az ősök, a falak túlélik a megmaradtat" ... ţ

Az Ararát tövéből, Dzsingisz kán és Tamerlan dúló hordái elől Erdélybe menekült örménység közül igen sokan telepedtek le Gyergyószentmiklóson és környékén. >

Az ősi hazából menekült örményeket Erdély földjén különösen a székelyek fogadták meleg szeretettel s csakhamar otthont biztosítottak részükre. Ezek az örmények már két évszázada, hogy magyarok és sokan ősi nyelvüket is elfelejtették.

Történelmünket, az 1887-ben Szamosujvárt magyar nyelven irt „Armenia" c. folyóirat értékes adataiból, majd több örmény származású jeles iró és tudós feljegyzéseiből ismerjük. Többek között, hogy II. Apafi Mi» hály idejében örmény országbíró is volt e% hogy az Erdélybe meneküli örmények — mint Zvedk Lukács az „Armcniában" megírja, a kereskedést először Gyergyószentmiklóson, Besztercén, Csiksomlyó, Petele, Görgény* Csikszépviz, Erzsébetváros és az örménység mai metropolisában, Szamosujváros kezdték' meg. Volt idő, mikor Erdély egész kereskedelme teljesen az örmények kezébe került, különösen a marhakereskedéssel szereztek tekintélyes vagyont.

Kiss Ernő, az aradi vértanú és Czecz János tábornok, aki az 1848-as forradalomban jelentős szerepet játszott, örmények voltak. Örmény volt Hollósy Kornélia és amint Kub- debó Erna írónő mondja, Petelei István, az erdélyi nagy iró is, aki sokszor mondogatta:

— Ha én rendes, józan ember lennék, most a marosvásárhelyi főtéien kereskedő volnék! ... i

Ennek a kétezer éve szétszórtan élő népnek drámai története külön fejezetet érdé mel. Kis riportunk, inkább az örménység val lás és egyházi életének kialakulásáról emlék szik meg, különös tekintettel Gyergyószent miklósra, ahol Vákár József plebános-pápa kamarás egy régebbi, szives felvilágosításai ból idézünk.

Ezek szerint, a gyergyószentmiklósi ör- ményszertartásu egyházközség élete 1672-ben kezdődik. Az istentiszteleteiket papjaik vezetésével magánházakban tartották, mig Minász örmény püspök egy kis kápolnát szer: zett híveinek. Majd később 1712-ben örökáron vásárolnak egy megfelelőbb kápolnát. A kápolna azonban hovatovább kicsinek bizonyult, nem felelt meg az igényeknek.

Végül Theodorovics Mihály biztatására 1730-ban egy megfelelő templom építéséhez kezdtek, amit csak négy év múlva, 1734-ben fejeztek be teljesen. Tehát, a 210-ik jubileumi év, az építkezés megkezdésétől, 1730-tól számítva, ebben az évben lesz.

A szép barokkstilü örményszertartásu templom, majd a temető modern átalakítása, a Fogarassv leány-nevelőintézet nagyszerű fejlődése, az egyházközség szilárd alapokra történt megalapozása mind Görög Joachim nevéhez és munkásságához fűződik. A kivételed tehetségű, áldott emlékű ..nagy" papnak a nevéhez, aki a társadalmi és közművelődési mozgalmaikban is mindig a mozgató erő volt.

Féltő szeretettel őrködött a hagyományok fölött. Vallása, melynek nyelve örmény-, kultúrája és anyanyelve fölött, mely évszázados együttélésben lett egyé a székelységgel.

Most a gyergyószentmiklósi örményszertartásu egyházközség ünnepre készül. Ősi temploma fennállásának 210-ik évfordulóját akarja megünnepelni. Egy sokat hányódó nép nagy múltja, szenvedései elevenednek meg gondolatban.

Csiby Lajos,

MAGYARORSZÁGON HETENKÉNT 4 NAPON ÁT NINCSEN BORJÚHÚS. Budapestről jelentik: A sertésállomány csökkenése és a marhaállomány biztosításai érdekében a magyar .belügyminiszter elrendelte, hogy e héttől kezdődően kedden tilos a borjú és sertés, csütörtökön pedig a borjúhús árusítása. Ezzel tehát hetenként négy napon keresztül tilos a borjú, három napon át pedig a sertéshús árusítása és fogyasztása. A tilalom vonatkozik a vendéglőkre is. A húsfogyasztás csökkentésére, irányuló rendelkezés indokolásához tartozik annak megállapítása, hogy a harcban álló nyugati nagyhatalmak országaiban a sertés és marhatenyésztés rohamosan visszaesett és ezért a magyarországi állatállomány iránt különösen a há1- ború befejezése után igen nagy kereslet nyik vácul majd meg. . .. — *- - v<sr--