Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-29 / 144. szám

1940 juni us 29. ELLENZÉK A gyermek Ismét az égető iigy jellege fonja kö riil a Gyermeket. Bár nem oly elsőfokú mértékben, mint. a nyugalmas idősza­kokban. Amikor szinte ő az egyik fő-« tengelye az élet érdemének s munkánk javarésze az ő érdekében zajlik. Égető ügy lett belőle éppen a rendkívüli! kö riiimények miatt. Máskor ezidőtájt a tanév befejezése ilrányitja reá tömött figyelmünket. Most azonban sokkal su lyosabb körülmény: a háború, mely a gyermek életét, mi több, a halálát is kiemeli a megszokott rendből. Már a háborur való készülődések a gyér mek egyéni és közösségi érdekeitől ál­dozatokat követeinek. A rosszabbul táp lálkozó anya, a tejmennyiség kisebbe dése, az adagokra szorított családi asz tál tárgyi hiányokat jelent, az erőre és önfeláldozásra való nevelés helyrebíl Ientve a testi egyensúlyt, viszont hatal­mas lelki mozgalmakra és feladatokra irányítja régebben játszi és köfinyed ér­deklődését. Beszéljünk a légvédelmi kö­telességekről? Amikor aztán a háború katasztrófája csakugyan lecsap vala mely országra, a gyermek végletes vál­ság karmai közé kerül. A lakóhelyre bombákat vetnek a levegőből vagy ha tüzvonalba kerül, tüzérségi lövegek, tanktámadások, puskagolyók záporozás sai fenyegetik s ilyenkor a gyermek léte már kockázat. Hány gyermek pusz tulásáról olvastunk a háborúkban! De futás esetén is bajba kerülhet a gyeH mek. Fáradság, nélkülözés, betegség ti* zedelii meg sorait és ha megszállott otthonban marad, kétséges, vajijon meg­szabadul e a fenyegető bajoktól? Finn­országból sokezer gyermeket szállítót-« lak eí idejekorán a szomszédos, baráti és egészséges Norvégiába, Dániába, fő leg Svédországba, de tekintélyes részük vagy még nem térhetett vissza, vagy ha igen, utón vagy otthon eshetett ál­dozatul a megsokasodó betegségeknek. Lelki megpróbáltatásokat, szellemi csa lóuásokat nem is emlegetünk ilyenkor, mert ezeket a gyermek — felnőttnél jobban alkalmazkodó féreg — hamairo-» san elfelejti és kiheveri, akárcsak az otthon elpusztulását, a gondviselők el vesztését. De ha csak a gyermektragé­diák fenti részét soroljuk fel, már ele­gendő, hogy a személyi érdektelenségé ben hagyott vagy reá hajlamos ember szive is görcsösen összefacsarodjék. Természetesen az élet szabályzata nak egyik főrendelkezése, mely minden hatásra ellenhatást köVetel, most is ér­vényesül. A gyermek, aki a halálvesze- delem övén kívül jut, a részleges, o!=t esőbb és gyakran rövidlejáratu segítés, védelem, gondoskodás, ,,höse“ lesz egy­szerre. Mialatt az anyák első keserűsé­gükben s a pacifista mozgalmaik idején már jól ismert sötét, de végrehajtha­tatlan fenyegetést mormolják: soha se szülni, a katonák már gyöngéden kar-» jukra emelik a kisdedeket és a gulyás ágyuknál vendégelik a nagyabbakat. A visszatérők gyermekei tejadagokban ré­szesülnek. Idegen világrészekből vagy távoli ország egyikéből másikából meg-i indul a gyógyszer, táplálék, ruhanemű szeretetadomány. Szép, igen szép do­log ... Mert ilyenkor valami lelkiisme*» retféle s szeretet megmozdul: a gyer­mek mögött állandóan ott rémlik Jézus Krisztus árnya, amint magához engedi a gyermekeket... Sőt nagyobbarányu példákat is állítanak majd szemünk elé, vagy nagyszabású mozgalmakkal kísér­leteznek. Olvassuk például, hogy BécsM országban és vidékén 16 ezer holland gyermeket fognak nyaraltatni. Eszünk be jut, hogy Hollandia és Belgium fla­mand része a világháború befejeztével esztendők hosszú során át Vendégül vett nemcsak hetekre, hanem évekre is temérdek német., osztrák gyermeket... Amerikában mo»st egy újszerű mozga lom indult meg: hadiárvák vagy nyo­morgó gyermekek örökbefogadására késztetik a háborútól megkímélt ország gck gyermektelen családait. Ennek azonban gyér egyéni esetektől eltekint­ve, aligha lesz komoly foganatja. A re­mény és valószínűség, hogy ez a hábo­rú rövidesen, talán váratlanul és elszi­getelten véget ér, aztán igen hosszú ideig, amíg a világ egy hosszú átalaku­lást meg nem un, nem lesz és hatalmi okokból nem is lehet uj háború, nem A modern hadviselés borzalmai lljséglvói tapasztalatok a flandriai és a artoisi karcok mezeién A ..Neue Züricher Zeitung'1 érdekfeszi- tő képet ad a már elcsendesedett íland- riai és északfranciaországi harcterekről. Mert az uj háború különleges jellegét se­hol sem lehet annyira nyomon követni, mint éppen ezeknek a csatáknak színhe­lyén. „Az uj háborúban használt módsze­rek gyökeresen különböznek a világhábo­rúban használt módszerektől“ — ez volt az első megállapitása a sajtó képviselői­nek, akik a német nagyvezérkar engedek mével meglátogathatták a flandriai és ar­toisi csatamezőket, ahol a még élénken emlékezetes szörnyű ütközetek íolytak le és a németek részére billentették a hábo­rú mérlegét. BELGIUMBAN A háború az országutak és a vasutak mentén bontakozott ki. A közbeeső vidé­keket a lehetőségek szerint megkímélték. Csak ott, azokon a helyeken vívtak po­koli küzdelmet a szembenálló felek, ahol stratégiailag fontos pontok voltak s ahol az ellenséges csapatok az erődítmények körül csoportosultak. De még itt sem le­het a háború pusztításait a világháború i nagy összecsapásainak színhelyeivel és borzalmaival összehasonlítani, melyek ak­kor is Flandriában, a Somme mentén, Champagneban és Verdun körül történ­tek legnagyobb részt. Liege, Namur és Di- nant között a Meuse-folyó számtalan hid- jáért kegyetlen harcokat vívtak most is az ellenfelek, de ezek a harcok nem tar­tottak hónapokon keresztül, mint a világ­háborúban, még csak napokig sem, hanem I rendszerint néhány óráig. Természetes, hogy bombák által vájt hatalmas üregek tátonganak, a gépfegyverek pusztításai megfigyelhetők, a levegőbe repitett házak roncsai még üszkösek; felrobbantott hi­dak és szétforgácsolt fák bőven akadnak, de ezek a pusztítások meg şem közelitik azokat az arányokat, amelyekre általában a közvélemény gondol. Még a belgáknak Liége és Namur, vagy a franciák Maubeuge és Lille közti erő- ditményrendszerei sem kivételek ez alól. Csupán néhány gránát és bomba nyoma emlékeztet azokra a harcokra, melyek birtoklásukért folytak. Á modern támadó fegyverek ereje, célzóképességük hihetet­len pontossága által válik ijesztővé, ami lehetővé tette, hogy a lövedékek ponto­san a páncélerődők nyilasaiban és a rak­tárhelyiségek kellős közepében robbanja­nak Semmi összehasonlítási alapunk nin­csen arra ezek szerint, hogy a világhábo­rúban, Verdun körül lefolyt harcok bor­zalmait a mostaniakhoz mérjük. Ha a bel­ga Eben Emael erődítményt, vagy a Lié­ge és Mestrich közti csatateret, akár a Namur környéki belga erőditményvonalat figyeljük, valósággal keresnünk kell az összetűzések színhelyét. A kérdés, melyet feltehetőnk, az: hogyan volt lehetséges olyan hihetetlen gyorsasággal megszállani és elfoglalni ezeket az ellenálló fellegvá­rakat? Órák hosszat mentünk a gondozott or­szágutakon, akárcsak béke idején, melyek néhány nappal ezelőtt még az ütközetek központjai voltak. Ha az ember nem lát­na imitt-amott egy romba dőlt házat, számtalan felrobbantott hidat, aligha ven­né észre, hogy a csata itt folyt le. Azt, ami leginkább a háborúra emlékeztet, a flandriai utak mentén elterülő mezőkön haladó menekültek hosszú oszlopai képe­zik, akik most már térnek vissza lakó­helyükre és birtokaikra. És a hadifoglyo- j kát szállitó tehergépkocsik látványa, akik- | nek zömét a franciák teszik, csupáD el­vétve lehet köztük angolt látni, valamint a szabadon bocsátott belga foglyok tízez­rei, akik most szabadultak ki a hadifo­golytáborokból. A háborúnak ehhez a kü­lönös képéhez járul még annak megálla­pitása is, hogy Belgium nagyvárosai, Brüsszel, Liége, Anvers, Gand, Brnge, Mons, általában nagyon keveset szenved­tek a lövedékek pusztító erejétől, külö­nösen, ami e városok központi részeit il­leti. Valamivel többet szenvedett Nanrar, Tonrnai és néhány nyugatflandriai város. Egyszóval, a szem elé táruló kép elég borzalmas, hisz minden romba dőlt ház, minden elpusztított emberi lakhely lehan­goló benyomást tesz, de a valóságban eny­hébben néz ki minden, mint ahogy azt el­képzelik. Belgium művészi emlékei, a bel­ga városok által őrzött szellemi és mű­vészi kincsek, különösen, ami Bruge vá­ros értékeit illeti, mind megmenekültek a pusztulás elől. AH EszakSranciaország szenvedett leg­többel a háborús pusztításoktól jában. Ez alatt a tizenegy nap alatt azonbaa a rémség démona pokoli munkát végzett. Ez a pusztítás le sem irható. A város ma már nem egyéb, mint üres földrajzi fogadóm; el­lenben neve az emberi pusztitó képesség szimbolikus jelzőjeként fog a történelemben szerepelni. Nem tudjuk, mit csodáljunk előbb: a bombák és gránátok által megsem­misített várost, vagy a kikötő berendezésének zűrzavarát. Ha a városban a lakosság legna­gyobb részének rettentő tragédiája játszódott le azáltal, hogy a katonai hadműveletek el­vágták a város lakossága elmenekülésének még a lehetőségét is; a várost környező visz- S7avonulási útvonalakon és a kikötőben vi­szont a szövetségesek haderejének sorsa pe­csételődött meg. Egyelőre még hozzávetőle­gesen sem "éhet megállapítani a mindkét rész­ről elszenvedett emberáldozatok számát. Dunkerque város lakosságának s.záma a há­ború előtt 35.000 volt. A körülzárásig a rendőrség mintegy o—6 ezer lakost tudott el- menekiteni a városból. A támadást tűi élő­ket, akik számszerűit nagyon kevesen van­nak, a hatóságok a pincék mélyéből és a ro­mok alól szabadították ki, aho'J a borzalmak megszűnésére vártak. Most ezeket a megszál­lott területeken helyezik el. Az életben ma­radottak arcán még most is az áté!t rémsé­gek, borzalmak torzképe ül, e pokoli napok emléke meg-meg riasztja őket ma is. Az ütközetek hátramaradt nyomai alapján djrcujée Ch &u?JjO£osi- fiat megfigyelhető, hogyan szorult a német gyür-i mind szorosabbra Dunkerque körül, Graveü- ne« és Nieuport között. A partmenti ország­utakon, valamint a Bergfuestől az ország bel­sejébe vezető utakon a romhalmazok hatal­mas gúlái tornyosulnak. A bombák és gráni­tok óriási kráterüregei emlékeztetnek mind­untalan az itt lefolyt heves harcokra. A hadi- készülékek ezreit és tizezreit hagyták hátra a szövetségesek, többé-kevésbé megrongált ál­lapotban. Leírhatatlan káosz uralkodik a ki­kötőben, ahol az angol és francia csapatok a szabadulást, jelentő tengert akarták minél előbb elérni. A hadifelszerelések, egészség­ügyi csapatok berendezése, csomag- és fegy- vertszállitó szekerek rengetege fekszik el­pusztítva körös-körül. A kikötővel szemben egy torpedóromboló maradványai merednek az égnek, távolabb, az angol' partok irányá­ban a szállj tóhajók tucatjai fekszenek súlyo­san megrongálva és élsülyesztve egymás be- gyén-hátán. csupán árbocaik állanak ki a tenger vizéből. A németeknek sok időre lesz szükségük, amíg felszámolják a zsákmány mennyiségét és rendbe hozzák ezt a kimondhatatlan ká­oszt. A németeknek a városba és a kikötőbe való bevonulása előtt, Dunkerqueben már dühöngött ez a pokoli színjáték. A zuhanó bombázó repülőgépek és a nehéz tüzérség megfelelt rombeló feladatának. Az uj nyugati háború ezen a vidéken érte el csúcspontját, melyét senki sem hagyhat eO mély megren­dülés nélkiiL Számtalan acélsisakos fakereszt hirdeti, hogy milyen bátorsággal harcoltak a dunkerquei ütközetben résztvevő csapatok katonái. NYUGDÍJASOK FIGYELMÉBE! A pénzügyigazgatóság az érdekelt nyugdíja­sokkal az alábbiakat közli: A nyugdijkönyvecskék kiadási napjai a következők: junius 28-án a katonai és hadi­rokkan tnyugdijasok 3801—4450 számig és polgári nyugdíjasok 1—200 számig. Julius 1-én: A polgári nyugdíjasok (köznyugdijasok) 200—1200 számig. Julius 2-án: 1201—2000 számig. Julius 3-án: 2001—2950 számig. Ju­lius 4-én: a CFR nyugdíjasok 3001—3800 számig. Aki ezeken a napokon nem veszi ki a számfejtett nyugdijkönyvecskéket, az csakis julius 5-én kaphatja ki azokat. A nyugdijak kifizetése ugyanezeken a napokon és ugyan­ebben a sorrendben történik. A pénzügyigaz­gatóság nyomatékosan felhívja az érdekelt nyugdíjasok figyelmét arra, hogy a fent kö­zölt rendhez a legnagyobb pontossággal ra­gaszkodjanak. ORSZÁGOS MEZŐGAZDASÁGI JELENTÉS BUKAREST, junius 28. (Rador.) Az orszá­gos mezőgazdasági helyzet, az ország nyugati részének és Moldova egyrészének kivételével, a kedvezőbb időjárás folytán javult. Az őszi vetések jónak, a tavaszi vetések igen jónak mutatkoznak, a kukorica fejlődése azonban késett. Az ország dé’i részén megkezdődött az őszi árpa aratása. K onyvnap 1940. Olcsó Jókai kiadások: Egy magyar nábob. fve 141, kötve 206 lej. És mégis mozog a föld fve (2 kötet) 18?. bőrkötésben 250 lej. Aranyember fve 120, kötve 180 lej. Fekete gyémántok fve 120, kötve 180 lej. Lőcsei fehér asszony fve 120, kötve 180 lej. Kapható az Ellenzék könyv- osztályában, Cluj—Kolozsvár. Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. két és örökbefogadásukat. Máskép kell eljárni, A gyermeken való egyszerű segítés módozatait kellene alkalmazni, de nem egyszerű nőegyleti szellemben, hanem hatalmas nemzetközi és igazán gyakorla­ti értékű mozgalom révén, mely a világ piac feleslegeinek feláldozására kész­let. A világ papságának egy békét és szeretetet lehelő „kereszteshadjáratá­val“. A Vörös Kereszt mellé a rózsaszi» nü Kereszt mozgalmat kell állítani. És mert úgy látszik örök béke nem lehet soha, meg kellene már mostan tisztita ni a háborút a gyermek és nő katasz­trófájától. Ha meg lehetett fékezni a gáz és bacillusháborut. végét vethetnek a lakóhelyek bombázásának a levegő* hol és földről. A gyermeknek nem sza bad háborús tölteléknek lennie. oltja ki semmikép éppen most a viliága történelmi emlékeket; sajnos, ma igen hosszú tartamra pihenni kényszerül az örök béke, vitat lan emberszeretet és szilárd együttműködés vágya. Ilyen helyzetben aligha remélhető, hogy a hadiárvákat idegenbe küldjék és a bol dog társadalmak gyermektelen család­jai, melyek nagyobbrésze a saját gyer- \ mektöl is irtózik, erőltessék elküldésük Mélyebb nyomokat hagyott a háború Fran­ciaország északi részein, mint Belgium terű ktén. Itt nemcsak elszigeie$5ten álló házakat pusztítottak éli, hanem házsorokat, sőt egész városnegyedek omlottak össze. Arrasban, Amiensben, az északfranciaországi ipartelepe­ken, Lille és Valenciennes között, erősen lát­hatók a rombolások. Ezen a vidéken a har- 9 cok állandóbb jellegűek voltak, mint Bel­giumban és a hadműveletek sokszor égés? vidékekre terjedtek ki. Ilyen voit például az Amiens körüli ütközet, ahol a németek és a franciák konokul küzdöttek a Somme-folyó hidjaiért. Megmagyarázhatatlan csodaképpen, vagy hála a fegyverek hihetetlen cél'zóképes- § ségének, az amiensi székesegyház érintetlenül ■ áll a város közepén. A székesegyház körül a I nehéz tüzérség és a zuhanó bombázó repülő- I gépek tövig rombolták a hatalmas bérházik I egész sorát. Kimondhatatlan komorság árad a ■ hatalmas gót székesegyház és; a körülötte I romba dőlt épületek szemléletéből!. Amiens, ■ a romok halmazával, valóban a világháború I rombolásainak yperni, arrasi, reimsi és ver- 9 duni emlékeit idézi fel. A DUNKERQUEI BORZALMAK A dunkerquei borzalmak azonban túlhalad- 1 ják még az 1914—1918-as pusztításokat is. ■ Az, ami ebből a városból megmaradt, csupán ■ egy pár külvárosi ház. Tizenegy napon ke- g resztül állt Dunkerque a harcok középpont-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents