Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-26 / 141. szám

GLIBEN 7 ÉK 1 O 4 O / ii n I u * 2 (>. MIT IR AROMÁN SAJTÓ? ,,l MYElxSI I ”: Hoss/u, dicsősoglcljes történelme során Eranciuorv/ag nőni szen­vedett súlyosabb vereséget. Kraneiuország tragédiájának liirálata a történetírásra tartozik, ma tehát nem lohet egyebet ten­ni. mint levoiuu a következmény ehet azokból a tapasztalatokból, melyek okulá­sul szolgálhatnak. Természetesen teehiii- kai hadászati és taktikai hihák is okoz­tak a vereséget. Az áttörhetetlennek tar­tott erödvonal mögött érvényesült teilen védelem erőtlenné tett minden kezdetné* nyezést, melynek nyomán meglepetések es lendületes előnyomulás következhet, ami megsokszorozza az erőt és előkészíti a győzelmet. A hosszú háború illúziója, az ostromzárba vetett túlságos bizalom, a belga semlegesség területértékelése, — olyan tévedések voltak, melyek elvakitot- t ;k a francia hadvezetőséget és nem en­gedték. hogy a nyers igazsággal szembe­nézzen. A késedelmes belgiumi visszavo­nulás, az olasz beavatkozás következmé­nyeinek lekicsinylése, az ellenség techni­kai felszerelésének figyelmen kiviil ha­gyása megmagyarázza, hogy a francia haderő miért omlott oly gyorsan össze, bár erejét egyetlen reálisan gondolkozó német tábornok sem vonta kétségbe. A katonai szempontokon túl. egyéb okai is voltak a vereségnek. ,-Igen kevés a fran­cia gyermek14 — mondta Petain marsall, de csak a szomszédos államban: Olaszor­szágban értették meg ezt. Franciaország­ban a népmozgalmi, születési adatokat nem méltatták kellő figyelemre. Az újon­cok hiányát gépesítéssel kellett volna pó­tolni, mert nincs helye „kevés a fegyver44 kifogásnak abban a gazdag országban, ahol feltalálták a repülőgépet és harci szereket. És amig totalitárius rendszer mellett a belpolitika a külpolitikának van alárendelve, Franciaorszugban a poli­tikai csoportok és személyiségek harca nyomta bélyegét a nemzet külpolitikai érdekeire. A diplomáciai csarát már a háborús vereség előtt elvesztették. Rend­szeres derűlátás akadályozta, bogy a hatá­rokon tuli valóságokra tekintsenek. A francia Európa ilyen módon még az eu­rópai Franciaország előtt elveszett. A vi­lág csodálkozni fog, mikor majd az elsza­lasztott diplomáciai alkalmak történetét olvassa. Ezek a tragikus valóságok leckét ieientenek minden nemzet számára azok­ban az órákban, midőn uj fejezet nyilik a kontinens történetében. A népek pedig csak akkor tarthatják meg helyeiket, ha tel jesen tisztában vannak kötelességük­kel, szüntelenül dolgoznak, szerves össze­fogással és az összesség érdekeinek ren­delik alá magánérdekeiket. „CURENTUL“: A német—francia fegyverszüneti megegyezés aláirása uj fe­jezetet nyit a világtörténelemben. A fran­cia demokrácia véget ért a compiegnei erdőben. Hitler vezér és kancellár paran­csot adott, Hogy Foch marsall emlékmű­vét sértetlenül hagyják, ezzel megmutatta a francia népnek az elfelejtett értékeket. Hitler — a katona —, tiszteletben tartja azt, ami európai szempontból értéket je­lent. Franciaország történelmében uj fe­jezet nyilik azoknak a tévedéseknek ki­küszöbölésével, melyek az J940 junius 2i.-iki pusztulást okozták. A hősiesség ér­téke került felül. Ez ellen fogtak össze, mikor Olaszország háborút indított Abesz- sziniában. 1919-től 1939-ig nem tettek egyebet, mint tagadták a hősi értékeket. Az olasz—német győzelem arra kénysze­rit, hogy vegyük revízió alá az összes ér­tékeket. Ez hosszú időre megkönnyíti majd az uj európai életet. „EXCELSIOR“: A német hadsereg haláltmegvető bátorsággal nyomul előre, hogy megvalósítsa a vezérkar által megál­lapított terveket. A katonák tudják, miért harcolnak. Ifjúságunkat, mely sú­lyos percekben vérét kell áldozza az or­szág védelmében, jóelőre el kell készíte­ni a hazaszeretet nagy próbatételére. Ne "Velőink helyesen teszik, ha megkeresi! a leghelyesebb utat, hogy a hazaszerete érzését oltsák a jövő katonáinak leikébe A nacionalista oktatás uj fegyvereket kel találjon a régiek helyébe. Jobb későn mint soha. A mai nemzedék sokkal tartó zik az utánunk következő nemzedéknél és azoknak, akik megelőztek, hogy ne künk adják ezt a szép, megnagyobbitot oiszagot, melyben legboldogabb lehetni az élet egy kis előrelátással és egy ki erőfeszítéssel. Ne áltassuk magunkat a Vezethet-e anyagi összeroppanásra a mostani költséges háború A második világháború íoherpróbája Aaptnap mellett ijesztőbbnél ijesz több számok látnak napvilágot azokról az óriási kiadásokról, amelyekbe a liá bor us kod ó nagyhatalmak addgi felké­szültsége és a most folyó roppantará-« nyu harcok kerülnek. A múlttal össze­hasonlítva, körülbelül li/szer akkorára rúgnak már eddig is a hadikiadások, mint voltak a világháború négyévi tar­tama alatt. A nemzeti jövedelem nagy* ságával egybevetve, a statisztikusok számítása szerint, ennek mintegy felét nyelik el n háború példátlanul nagy költségei. A hadviselés a termelési kon­junktúrával jár és igy az egész nemzeti termelés pénzben kifejezett értéke ug­rásszerűen emelkedik, de ennél állan < dóan nagyobbarányu növekedést mutat­nak a hadikiadások. Minél tovább tart tehát a roppant anyagi erőfeszítést kö­vetelő modern háború ez a tehetetlen moloch egyre nagyobb és nagyobb ré* szét emészti fel a nemzeti jövedelem nek. AZ ANYAG! TEHERBÍRÁS JELENTŐSÉGE Kétségtelen, hogy a háború győzel­mes megvívásának igen fontos félté** tele a hadviselő állam anyagi teherbí­rása, a hadikiadások úgynevezett „fi­nanszírozásának“ zavartalan menete. Ennék jelentősége semmivel sem ki-* sebb a lelki, szellemi, testi, termelési és szervezete minél teljesebb felkészült­ségnél, valamint a kiváló hadviselési képességnél. Ezeknek együttes jelenva lóságától függ a végső diadal sorsa. Szinte természetes tehát, hogy minden nagy háborúnál felvetődik többek kij-i zett az a kérdés is: hol van a háborús kodás anyagi teherbírásának határa, mivel és hogyan lehet ezt a végső fokig fokozni? A világháború kitörésekor egyes pénzügyi szakemberek ama véle­ményüknek adtak kifejezést, hogy ez a hatalmasméretii fegyverkezés nem tarthat tovább négy-töt hónapnál, mert az egész világnak összesen nincs annyi „pénze“; amellyel ennél hosszabb tarta­lmi általános háborúnak költségeit fe­dezni lehetne. Tudjuk, hogy erre a szakszerű jós* lásra az események nagyon is rácáfol­tak. A háború négy évig tartott egyre növekvő hadikiadásokkal és végső ki­menetele a harctéren, fegyveres mér* közésben dőlt el, nem pedig pénzügyi fedezet kimerülése folytán. Itt is kide­rül, hogy a pénz — miként általában — a háború anyagi feltételeinek előterem­tésénél is csupán közvetítő, lebonyoli* tó szerepet játszik, valójában azonban a hadviseléshez élelmiszer, ruházat, fegyver, muníció szükséges s minden­nek előállítását biztositó és a háború sikeres vitelének szolgálatába állított és központilag irányított fokozott tér* nielési tevékenység, mezőgazdasági és ipari teljes felkészültség és minél tö­kéletesebb szervezettség. A háború anyagi fedezése termelési probléma A hadviselés anyagi szükségleteinek fe­dezése tehát elsősorban gazdasági és csu­pán másodsorban pénzügyi probléma. Ezt a valóságot a világháborúban eltakarta soknak szeme elől az a körülmény, hogy a hadikiadásokat csupán részben fedezték (főleg Anglia) az adók nagyarányú eme­lésével. Ehelyett inkább azt a finanszíro­zási eljárást választották a hadviselő álla­mok, hogy a nemzeti jegybankok feltét­len bizalmat élvező és nagy vásárlóerejű bankjegyeit vették átmeneti kölcsönkép- pen igénybe, ezekkel vásárolták össze a magángazdaságoktól a hadseieg szükség­leti cikkeit, majd pedig állami kölcsön- kötvények (hadikölcsönök) ismételt kibo­csátásával igyekeztek visszaszivattyuzni a gazdasági vérkeringésbe került és a vásár­lóerő csökkentésével fenyegető nagytöme­gű bankjegyet. Az ilyen módon milliár- dokra felszaporodott állami kölcsönköt- venyek a háború végén, a dolog természe­ténél fogva, már nem képviselhettek gyü- molcsözőleg elhelyezett tőkét, hanem a négyéves háború alatt elpusztított javak roppant tömegét jelképezték. Ezeknek a kötvényeknek ellenértékét a kötvény tu­lajdonosai csupán csekély részben, avagy egváltalán nem kaphatták meg a háború- vesztes államokban. Ezekre ugyanis óriási összegű jóvátételeket hárítottak és emel­lett megmaradt anyagi erejüket teljesen igénybevette gazdasági életük talpraálli- tása. Nagy igazságtalanság rejlett azonban abban, hogy ilyen módon a háború egész anyagi veszteségének viselését a hadiköl- csönjegyzők hazafiasán gondolkodó, áldo­zatkész szűk körére hárították, ahelyett, hogy arányosan szétosztották volna a nemzet teherbíró tagjai között. A JELEN NEMZEDÉK VISELI A MODERN HÁBORÚ KÖLT- SÉGEIT A modern háborúra való felkészülésnél a kormányok igyekeztek a világháborúban ily vonatkozásban szerzett gyakorlati ta­pasztalatokból a szükséges tanulságot le­vonni. A főtörekvés most már nem arra irányul, hogy a háború költségeit kölcsönfelvételek alakjában látszólag a jövő nemzedékre hárítsák, hanem nyíltan és tudatosan a mostani nemzedéknek kell viselnie a modern háború roppant terheit. Történik ez olyanképpen, hogy a nagy va­gyonokra és jövedelmekre súlyos adókat rónak, mig a legszélesebb néprétegek fo­gyasztását egyrészt szintén megterhelik felemelt fogyasztási adókkal, másrészt pe­dig közvetlen módon is korlátozások alá vetik, hogy az igy elvont javakból mi­nél többet juttathasson az állam hadicé­lokra, a hadsereg tagjainak és a hadicik­kek előállítóinak kifogástalan ellátására. Amennyiben kiegészítésképpen a hadvise­lő kormányok a kölcsönkibocsátások esz­közéhez is nyúlnak, ezek inkább kényszer- jc-llegiiek, egyenletesen, illetve arányosan egész rétegek pénzügyi teherbírását és ál­dozatkészségét veszik igénybe és csak a háborút követő távoli időben ígérnek ez­ért ellenértéket. Mindezekből természetesen következik, begy a háborúskodó államok anyagi teher­bírása nem a rendelkezésre álló pénzerő nagyságától és a pénzügyi szervezettség fokától függ, hanem főképpen számos más, inkább gazdasági természetű körül­ménytől. így a nyersanyagkészletek, a ter­melési kapacitástól és fokozásának techni­kai és kémiai lehetőségeitől, általában a gazdasági szervezettségtől, a rendelkezés­re álló külföldi beszerzési forrásoktól és az azoknak nyújtandó ellenértékektől, a javak megfelelő szétosztásától, a fogyasz­tás fegyelmezettségétől. Megannyi olyan tényező, amelynek meglévő, vagy előte­remthető hatóerejét lemérni és abból az anyagi teherbírás hatására következtetni nem lehet. Egy bizonyos csupán, hogy a modern háború dologi fedezetének előte­remtése, a hadviselés óriási gépezetének állandó iizembentartása eddig nem ismert gazdasági erőfeszítést és a polgári szük­ségletek kielégítésének nagymértékű hát- térbeszoritását, frontmögötti lakosság életszínvonalának lényeges leszállítását teszi szükségessé és mindenkitől minden áldozatnak meghozatalát a mindennél fontosabb sorsdöntő diadal kivívására. rA. J. Öngyilkosságra vaíó felbujiás miatt került bíróság elé egy fodrász* égé«! Egy óra a torvényszéhen KOLOZSVÁR, junius 25. I acutus Ghe- orglie magyarköblö-i földműves azért ke­rüli a törvényszék elé, mert múlt év ok­tóberében meglopta Moldovan Ili«* apuhi- nai lakost. A vádlott annakid« jén a ko­lozsvári őszi nagyvásárba igyekezett és október 30-án bekérezkedett Moldovan Hie apahidai lakos házába, akitől ejjeli szállást kért. Moldovan szívesen fogadta a hozzá betérő utast, majd hamarosan azt is megállapították, hogy távoli rokonok, miért is a házigazda előbb megvendégel­te, majd saját ágyába fektette éjszakai pihenőre Lacatust. A vendég azonban há­látlansággal fizetett házigazdája jóindu­latáért. Mig a házbeliek aludtak, feltörte az ágya mellett levő ládát, amelyből 2000 lejt emelt el és még azon éjjel tovább állott. A károsult vendéglátó azonnal je­lentette az esetet a csendőrségen, amely csakhamar kézrekeritette a tettest és be­kísérte a kolozsvári ügyészségre, ahol megindították ellene az eljárást. A teg­napi törvényszéki tárgyaláson Lacatus be­ismerte tettét, de azzal védekezett, hogy betegsége miatt volt szüksége pénzre, az­ért lopta meg szállásadóját. A törvényszék rövid tanácskozás után három hónapi fog­házbüntetéssel büntette a tolvaj gazdál­kodót és kötelezte az általa okozott kár és a perköltségek megfizetésére. Ligner Lajos helybeli illetőségű fodrász­segéd öngyilkosságra való feinujtás miatt került a törvényszék második tagozata elé. A terhére rótt bűncselekményt az­által követte el, hogy öngyilkosságra ösz­tönözte N. M. kolozsvári munkásleányt, aki mult év november 23-án a Hójában próbált öngyilkosságot elkövetni, szeren­cséjére azonban még idejekorán megaka­dályozták. A tegnapi törvényszéki tárgya­láson több tanút hallgatott ki a bíróság, akik behatóan ismertették a Ligner és N. M. között fennálló kapcsolatokat és az öngyilkossági kísérlet körülményeit. Mivel azonban a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, Ítélethozatalra nem kerül­hetett sor és a tárgyalás folytatását el­halasztották. Vancea Mihail, Gyerőffydongó község volt bírája ellen Maris Iosif jelenlegi bíró feljelentése alapján bocsátott ki letartó?- ta:ási parancsot a kolozsvári ügyészség. A vádirat szerint Vancea Mihail, aki 17 éven keresztül volt Gyerőffydongó bírája és megbízatása csak ez év március 15-én szűnt meg, kisebb szabálytalanságokat követett el a közpénzek kezelése körül, amelyből mintegy 15 ezer lejoyi hiány ke­letkezett. A Vancea ellen kibocsátott le- tartóztatási végzést tegnap tárgyalta le a törvényszék büntető tanácsa. A tárgyalá­son. melyen a vádlott védelmét dr. Dun- ea Jenő ügyvéd látta el. Vancea azt álli- tuíta, hogy bíráskodása alatt a legtisz­tességesebben vezette a község ügyeit, a községi számadások mindig pontosak vol­tak és az ellene felhozott vádak rosszin­dulatú feljelentés következményei. A tör­vényszék vádtanácsa nem vette figyelem­be a vádlott védekezését és megerősítette a harminc napos vizsgálati fogságot. Uj fényképészeti szakkönyv: SEVCSIK JENŐ: A fényképezés elméleti és gyakorlati! kézikönyve. Második teljesen átdolgozott (1940. évi) és bővített kiadás 103 recepttel és 328 ábrával. A főbb részek cimei: Anyagismeret. Fényképészei vegytan. Fényképészeti fénytan. A fényképezés eljárásai. A fényképezés alkalmazásai. A ha­talmas, több mint 400 oldalas könyv ára 232 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre után­véttel is azonnal szállítjuk. egyéni jóléttel, mert a hétemeletes ház­nak és a külföldi bankokban lévő betét­nek nincs semmi értéke, ha a nemzeti egység nem üti meg az idők által kivánt mértéket. Lehetséges, hogy a béketárgya­lások rövid időn belül elkövetkeznek. A határok kérdése és a nemzetek egymás közötti viszonya kerül fenyegetően éles viták kezdődnek. Szellemi harc indul, melyben a győzelem rendkívül sokat je­lent. Nem a szép beszéd, de a bizonyíték lesz az igazi fegyver. Számokkal és elfo­gadható bizonyitékokkal kell majd iga­zolni az állításokat és igényeket, ha azt akarjuk, hogy meghallgassanak. Hol van­nak a különleges képzettséggel bíró szak­emberek? Van ilyen hadsereg az ország területén, a harci eszközök — számok és iratok — pedig különböző intézményeink birtokában vannak. Sürgősen össze kell számolni az igénybe vehető szakembere­ket és értékes adatokat, nehogy az esemé­nyek meglepjenek. Siessünk, amig neny késő.

Next

/
Thumbnails
Contents