Ellenzék, 1940. június (61. évfolyam, 123-145. szám)

1940-06-25 / 140. szám

1940 jaains 25.

ELLENZÉK

r m

Óriási sikere von a Református Nőszovetség hagyományos „Tarka ^apí4-Jának

Délelőttöt estig [jókedv és páratlan mozgalmasság ural- - kodott a jótékonycélu ünnepségen

KOLOZSVÁR, junius 24. Hetek óta folytak az előkészületek a Református Nőszövetség „Tarka Nap“-jára, mely minden évben esemény Kolozsváron. A kolozsvári Református Nőszövetség ezen a napon szórakozással és vidámsággal kedveskedik a nagyszámú látogató közönségnek. De a szórakozás és vidámság mögött komoly táisadalmi gondoskodás húzódik meg szerényen. Az összegyűlt lejek mindenkoron szép összeget tesznek ki és ezeknek a lejeknek hivatása, hogy a reászorult és ne- h^z helyzetbe került szegény magyar családokon segítsen. Nem lehet csodálat nélkül szemlélni azt a nehéz és fáradhatatlan harcot a mindennapok nehézségei ellen, melyet a Református Nőszövetség viv szegénysorsu testvérei megsegítése érdekében. Gyönyörű intézményeket tart fenn, a segélyek ezreit osztja szét a bajbajutottaknak. A keresztyéni parancs vezérlő elvük: szeresd felebarátod, mint te magad. Boldog örömmel vállalják a nehéz és fáradságos munkát, mely ezzel jár. Lelkesedéssel és szívvel dolgoznak célkitűzéseik eléréséért. A „Tarka Nap“ vidámsága mögött az összetartozás gondolatának szépsége ragyog. Átlengi minden gondolatukat, minden tettüket. Ezrek áldják kezük munkáját és gondoskodásukat.

Ezek a vezérelvek indították ez évben is a Református Nőszövetséget arra, hogy megrendezze a „Tarka Napot“. És hogy a „Tarka Nap“ az idén is óriási erkölcsi és anyagi sikert aratott, az Kolozsvár magvar közönségének is köszönhető, melyik megértette ezt a lelkesedést és szeretettel fogadta azt a munkát, melynek gyümölcsei a Nőszövetségen keresztül szükséget szenvedő magyar testvéreihez jut.

SÜRGÉS-FORGÁS ÉS JÓKEDV

Az idő már napok óta búslakodott. A „Tarka Nap“-ra, mintha megérezte volna, begy igy iJlik, csodálatosan széppé vált. Az éltető napfény felragyogott és melegével árasztotta el a Nőszövetség kerthelyiségét. A gyönyörűen feldíszített helység már a kora reggeli órákban szeretettel várta a vendégeket. Teljes díszben pompázott a hires1 „Becsüli csárda“, a sátrak rengetege, a szinpad, hol az ifjúság vonult fel táncait bemutatni és annyi más, a vidámság és szórakozás kellékét szolgáló alkalmatosság. Már a kitárt kapuit jelzik, hogy szeretettel fogadnak itt minden- Kit. Amint belépünk, hatalmas siirgés-forgás bontakozik ki előttünk. Egy pillanatra megállunk. Valób an tarka-barka kép táru'j szemeink elé. A színek sokasága kápráztat. Fiatalok és öregek egyaránt siirögnek-forognak és állanak a nagy számban érkező látogatók rendelkezésére. A kerthelyiség üde, friss i'- letába belevegyül a frissen sistergő fatányéros innyet csiklandó illata. A gyönyörűen sütő napfény átaltöri a hatalmas fák élénk zöld leveleinek rengetegét és ezer szíriben terül el a jelenlévők szinpompás öltözékein. Szép és kedves kép. Alig tudunk megválni tőle.

Tovább megyünk. A Becsali csárda zsivaja hívogat. A zöld lombokkal díszített építmény alatt hosszú kecskelábu asztalok, ragyogóan t:nzta asztalteritők és körülöttük rengeteg vendég. Nincs egy hely üresen. A csárda előtt hullámzó tömeg, mely türelmetlenül lesi egy hely üresedését is, hogy végre asztalhoz ül- l jön. A csárdában a fehérkötényes gazdasszo- nvok raja szó gál fel. Még serceg a fatányéros, még rotyog a töltöttkáposzta, amint felszolgálják, mindenki kívánsága szerint. Durran a söröshordó, pezseg a finom bor, preo- kel szerte széjjel a szódaviz. Vidám kacagás, felhőtlen percek lebegnek a Becsali csárda vendégserege fe'ett.

(A rra gondolunk önkéntelenül i®, miként változik át ez a sok mosoly és vidámság szegények könnyét száritó áldásos segítséggé.)

De ne álljunk meg, hiszen még annyi itt a látni való. A fiatalság a jósnő sátra előtt to long Ki ne volna kiváncsi jövőjére.1 A „cigánynő jósol, kívánság szerint tenyérből, kártyából, fekete kávéból. Irt is vidám kacajok buggyannak ki a torkokból. Öröm és boldogság á’it mindenkinek a jövőben. A halász sátor előtt a gyermekek élik a szórakozás gondtalan perceit. A mellette levő sátorban gyönyörű kézimunkák, magyaros hímzések rengetege. A forrón tűző napsugár gondoskodik arról, hogy sokan légyenek a fagylalt-sátor előtt. Mellette virágba borult •átor. Az idény minden virága kapható. Fogy- '

rak is a csokrok szép számmal1, hiszen csupa jó ember vau itt, kik szeretik a virág szépséget árasztó l'elkületét. Le sem lehet Írni a duzzadó életet, mely a kerthelyiséget betölti ezen a júniusi napsütéses délutánon. Látni es gyönyörködni lehet csupán, eltnélázni a) tarkaságon és elgondolkozni az összetartozás minden akadályt elsöprő erején.

A MŰSOR KEZDŐDIK“

A Nőszövetség lelkes vezetősége magas színvonalú műsorról is gondoskodott a látogatók nagy seregének szórakoztatására. A fák alól zongora hangja üti meg fülünket. A színpad előtti térség pillanatok alatt meg- aelik érdeklődőkkel. — Kezdődik a műsor -— hullámzik végig a „jelszó“ a kert mélyében felállított színpadtól a Becsali csárdáig. Elsőnek Horváth Elza tánctanárnő tanítványai mutatják be a gyermekek lakodalmas felvonulását. Hatalmas statisztéria mellett Somodi Anikó, Szilveszter Albert, Marosfi Etelka, lukács Éva és Túrái Margit játszik, illetve táncolják a főszerepeket. Nagy siker. Ezután Makkai Judit tornatanárnő tanítványai ragadják el a közönséget. Tanítványainak magyar tánca, melyet Kindl Éva, Finta Gyöngyi, Berengel Margit, Sándor Éva, Imre Mária, Tóth Erzsébet és Zayzon Róza táncoltak szép magyar viseletben, mindenkinek megnyerte tetszését. A balett-duett Imre Mária és Költő Ilonka, a bécsi valcer Finta Gyöngyi, az orosz tánc Kindl Éva, a ho land tánc Turay Margit, ia spanyol tánc Zayzon Róza és; Tóth Erzsébet előadásában egytől-egyig hatalmas tapsokat váltottak ki a közönségből. Nagy tetszést aratott egy mesejáték előaidasa, melyet a legkisebb „táncosnők“ adtak elő Kovács Róza, Török Piroska, Földvári Kató es Költő Ilonka táncoltak. Makkai Judit és Horváth Elza, valamint a zongora kíséretet ellátó Bereckyné Gyöngyösi O’ga tanárnők fáradhatatlan munkáját eléggé dicsérni nem lehe*-.

Heteken át szabad idejüket áldozták fel e nemes cél érdekében, csak hogy munkájukkal hozzá járuljanak a „Tarka Nap" minél nagyobb és melegebb sikeréhez. A siker jutalmazta fáradtságukat.

DR. TATARU CORIOLAN KORMÁNYZÓ ÉS DR. BORNEMISA SEBASTIAN POLGÁRMESTER IS A VENDÉGEK KÖZÖTT VOLTAK LÁTHATÓK

A kora délutáni órákban két diszresndőr helyezkedett el a kerthelyiség bejárata előtt. A Református Nőszövetség ez évben is meghívta dr. Tataru Coriolan királyi helytartót és a város előkelőségeit a „Tarka Napra“. Hat óra után pár perccel hatalmas gépkocsik állanak meg a kitárt kapuk előtt és a gépkocsikból ki szálfának az előkelő vendégek. Dr. Tataru Coriolan királyi helytartó é® felesége társaságában ott látjuk dr. Hodor Victor tartományi vezértitkárt, dr. Bornemisa Sebastian polgármestert és Ghidionescu kabinet- főnököt. A királyi helytartót és az előkelőségeket báró Bornemissza Elememé, a Református Nő®zövetség elnöknője üdvözli és vezeti őket asztalhoz.

Alkonyodik. A nap suganari már rézsutosan esnek a „Tarka Nap“ helyére. Lámpákat és gyertyákat gyújtanak. Lángjuk mellett szórakozik azonban tovább a közönség, mely nem akar elválni e nap kedves emlékétől. A Nőszövetség lelkes és dolgos vezetősége báró Bornemissza Elemérné elnöknővel az élén, fáradhatatlanul dolgozik még most is. Nem érzik az egész nap fáradtságát. Még nem szabad fáradtnak lenniök. A többi testvér intézmények is képviseltették magukat ezen az ünnepségen. A Kát. Misszió képviseletében megjelent gróf Bethlen Györgyné, az unitárius Nőszövetség részéről Mikó Lőrincné, az Árvaüeány nevelőt Hargitay Bertalanná képviselte. Ott láttuk a város előkelőségének soksok tagját és társadalmi rétegeink minden képviselőjét.

Igazi testvéri ünnepség volt a „Tarka Nap“. Nem találhatunk eléggé dicsérő szavakat a Református Nőszövetség munkájára és arra a páratlanul önzetlen munkára, meiV- lyel e nap sikerén buzgolkodtak. Hetek óta folyó lankadatlan munkájukat kárpótolja azonban az a lelki öröm és megelégedés, a feléjük szálló hála és köszönet, mely a megsegítettek ajkát hagyja el, mikor ennek a munkának és gosdoskodásnak gyümölcseiben részesülnek

(—sze)

 francia háborús összeomlás okai

a világháború

eseményeinek megvilágításában

A mult történeti eseményei mélyen világítanak rá a jelen kérdéseire. Megvilágítják azokat az elkövetett hibákat is, amelyek nemzetek szomorú tragédiáinak csiráit foglalják magukban. A világháborúban és az utána következő két évtized alatt a szövetségesek, de különösen a francia politikai és katonai körök követlek el számos ballépést. Charles de-Gaulle francia tábornok szemléltető adatokat és nézőpontokat közöl a francia hadseregnek a világháborúban tett erőfeszítéseiről. Elgondolásai és számadatai nagy vitákra adtak alkalmat. Gaulle tábornok minden ielszólalásával, cikkével és könyveivel a francia hadsereg felfrissítését és modernizálását követelte az uj időknek megfelelően; a támadó hadsereg kiépítése, külön motonzált és páncélos osztagok felállítása és kiképzése, Franciaország célkitűzéseinek megfelelően. Ez a szempont a hadvezetőség ellenzését váltotta ki. A francia vezetőköröket a világháború adta tapasztalatok vezérelték és irányelveiket is ez szabta meg. A franciák nem számoltak a „fiatal" Németország feltámadt erejével, emberanyagának és technikai felkészültségének elsöprő erejével. Az események Gaulle tábornokot igazolták. Midőn Reynaud meghívta kormányába és nagyobb hatáskörrel ruházta fel, már késő volt, az események lavináját feltartóztatni nem lehetett. Az alábbi részletek egyik Írásából valók, mely a világháborúban résztvett francia hadseregről ad tájékoztató képet.

Franciaország 1914-ben leli katonai erőfeszítései

„Franciaország sem szellemileg, sem anyagilag nem készült fel kellőképpen a háborúra“ — Írja Gaulle tábornok. — „Közg azdászaink, politikai és katonai vezetőink egyaránt meg voltak győződve, hogy a háború rövid idő alatt véget ér. Két éven keresztül megfelelő eszközök nélkül támadtunk. A hathatós hadianvag- gyártáshoz idő kell. Mikor Millerand hadügyminiszter 1914 szeptember 20-án Bor- dcauxoan tanácskozásra hívta össze a francia nehézipar képviselőit és felkérte őket, hogv költséget és fáradtságot nem ismerve, gyorsítsák a hadianyag gyártását. a hadsereg még 9»0.000 lövedékkel rendelkezett, amihez az állami üzemek darab napi termelése járult. Egy év múlva egyedül a champagnei és artoisi támadások alkalmával egymillió 75-ös lövedéket lőttünk ki, vagyis harminc darabot egy méteres területre; a Somme mentén folvo harcok során pedig már háromszor annyit használtunk el. De ezek a lövedékek nem alkalmasak nagyobb terület be- 1 nésére és nem elég eredményesek a front mögötti búvóhelyek megsemmisítésére. A lövedékek, a gyors ütemű gyártás következtében, elégtelen minőségűnek bizonyultak. sok már az ágyú csövében felrobbant és kénytelenek voltunk nagy mennyiséget kivonni a forgalomból. Kény. szerülve voltunk a hadszíntérre mindenféle tipusu nehézágyukat és parti ütegeket vinni. Csupán egy pár tengeri ütegnek volt azonban viszonylagos értéke. 1915-ben a hadvezetőség elhatározza, hogy a nehéz tüzérség felszerelése múlhatatlanul szükséges, de ez csak 1917 elején lépett működésbe. Ezért szenvedtünk annyi sikertelenséget. Csupán a francia területen levő hadvonalakon 1915-ben 1.350.000 francia katonát vesztettünk (halott, sebesült és fogoly), csak azért, hogy 550.000 német katonát kivonjunk a harcból.

Az összes hadviselő felek közül a franciák vetik hadba a legnagyobb számarányé frontkatonát a lakossághoz viszonyítva. A háború kitörésekor 3,780.000 katonát mozgósítottunk. Bár az 1914. évi veszteségünk 955.000 ember (halott, sebesült és fogoly); 1915-ben vesztettünk

1,430.000; 1916-ban 900.000; 1917-ben

546.000; 1918-ban 1,095.000, tehát összesen közel ötmillió ember volt a veszteségünk. Dacára ennek, a hadiüzemeknek és a földmunkákra is kellett embert adjunk, mégis 1915 végére a harcosok számát hárommillióra növeltük. Anélkül, hogy a gyarmatiakat számba vennők, 7,800.000 franciát soroztunk be, vagyis 20 százalékát az összlakosságnak. Egyetlen hadviselő fél sem tett ekkora erőfeszítéseket. Németország lakosságának 18, Olaszország 15, Ausztria—Magyarország 14, Anglia 13, Oroszország 10 százalékát mozgósította. A lakosság számarányához viszonyítva az emberanyagveszteség a következőképpen oszlik meg: Franciaország vesztesége 3.5, Németország 2.9, Anglia 2.2, Olaszország 1.7, Ausztria—Magyarország

0.9, Oroszország 0.7 százalék.

Mindezek dacára a győzelembe vetett hitünk egy pillanatra sem rendült meg. Hónapok, évek telnek el és a frontok állnak. A küzdő csapatokat fegyverekkel látjuk el. A gépfegyverek számának növelése a gyalogság szervezetét erősíti meg. A gyalogság a kollektiv védelmi és támadó fegyverek körül csoportosul. A tüzérséget is átszervezik, hogy az uj fegyverek és lövedékek nagyobb hathatóságát biztosítsák. Minden hadosztály 24 nehéz ágyút kap, ugyanennyit minden hadtest. Egyéb szervezetek és eszközök lehetővé teszik, hogy szükség esetén hatalmas erő-' két dobjanak harcba. A különböző tipusu harci kocsik (Schneider, Saint-Chamond, Renault) századokba összpontosulnak és megkezdik azt a forradalmi ujjitást, mely! kapcsolatot létesít a motor és a páncél: között. A légi haderő, mely már kitűnő gépekkel rendelkezik, a háromszorosát teszi ki annak, amellyel a háború előtt rendelkeztek. A háború negyedik telén a hadsereg egyensúlya helyre állt.

A HADIIPAR TERMELÉSE

Az anyagok harcában az erkölcs csak az értékesíthető erő mellett jön számításba. Az anyagok tekintetében Franciaország be tudta hozni, amit elmulasztott a béke idején. A háború előtti tervek szerint a már meglévő ágyukat akarták használni, de még 36.000 darabot gyártottak azután. A Somme-menti csatákban az első 15 nap folyamán 3.000 kilogram lövedéket használtak egy méternyi terület be- lövésére; Halmaisennél pedig 6.000 kilót., A háború kezdetén 3.000 automata fegyver volt szolgálatban, később 300.000 darabra növeltük e fegyverek számát. 2.000 darab telefonkészülék a háború végéig

350.000 draabra szaporodott. 600 kilométer kábel 2,000.000-ra növekedett. A fegyverkötés pillanatában többezer rádiókészülék állt hadseregünk szolgálatában.

Ezek az eredmények annál jelentősebbek, minthogy a németek elfoglalták északi és nyugati ipari és bányatelepeinket — Írja továbbá Gaulle tábornok — és hiányoztak a legfontosabb fém- és ércanyagaink, valamint a kémiai anyagok egész sora, melyeket csupán angol segítséggel tudtunk beszerezni. Ez azonban csak úgy sikerült, hogy fizetnünk kellett érte, mozgósítanunk kellett tőkénket és találnunk kellett fizetési módozatokat.

Nincs okunk kételkedni Gaulle tábornok adataiban. Ezek az adatok viszont viszonylagos betekintést adnak azokra az erőfeszítésekre, amelyeket a francia vezetőség a mostani háborúban tehetett. A francia vezető körök, a mult háború példája alapján, most is harc közben szándékoztak hadseregüket felszerelni és megerősíteni.

Ezúttal azonban nem sikerült a dolog. A francia hivatalos körök beismerése alapján tudjuk, hogy a szövetségesek emberanyaga és technikai felkészültsége a németeké mögött maradt. A német hadsereg a gyors támadásra rendezkedett be és győzelmében való bitét semmi sem ingathatta meg. Hisz a mult háborúban is gazdasági összeomlása vezette a fegyverszünet és békekötés elfogadására. Most biztosította magát ennek a veszedelemnek elhárításáról. A szövetségesek nem hitték ezt a sokszor emlegetett tényt. Az események sok mindent megmagyaráznak. Ha majd a jelenleg folyó küzdelmek adatai is napvilágra kerülnek, megfogjuk ismerni azokat a hiányokat és erényeket is, inelvek a vereségei, vagy győzelmet vonták maguk után. Gaulle tábornok adatai azonban, melyek a francia hadseregnek a világháborúban való felkészületlenségét szemléltetik, egyes megállapításokkal pontosan illenek a mai küzdelmekre is.