Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-12 / 106. szám

10

ELLENZŰR

104 0 mifu* 12.

eana

KARÁCSONY BENŐ:

Az osztály Írásbelijét végezte. Jablonszky szóiakozottan nézegette tíz ablakpárkányon kötekedő verebeket. Aztán leszállt a tanári emelvényről végigsétált a padsr.rok között és észrevétlenül megállón a Harcsai Agnes háta mögött. A lány roppant szorgalommal olvasgatta a feladott tézist. Néha egy-egy mélységes pillantást vetett a levegőbe, aztán hirtelen beiemártóttá tollát a tintába és a mennyeztre nézett.

— Nem megy? — kérdezte a tanár halkan és jóindulatú mosollyal.

Harcsai elvörösödött és zavartan makogott valamit. A tanár előrehajult. lené- ztt u lány üres füzetéi e. Menn: akart, amikor a tekintete mgbotlott a lány telt nyakán, felremegő kezein. Néhány másodpercig mozdulatlanul és elkornoiyodva nézte. Aztán halkan, hogy az osztályt ns zavarja, hirtelen azt mondta:

— Óra után maradjon a teremben.

Harmincegy fej rezzent gálvánikusun a

magasba, harmincegy apró nő szimatolt izgatottan, tágracsodálkozú szemkekel a szokatlan esemény színhelye felé.

— Mi történt?

rA dolgozatírás megakadt. Percekig ser- cegeti a suttogó találgatás.

Óra után az osztály kivonult a teremből és Harcsai egyedül maradt Jablon- szkyval. 'A folyosó felöl fülek tanadtak az ajtóra, a kulcslyuk előtt néma. de szívós tülekedés támadt. A szenzáció fel- turhába a kicsiny agyveloket és szerterö- pitette a felajzott fantáziákat.

— Mogyorót evett.

— Nem, a tandíj miatt — jelentette

ki egy másik.

— Nem! Ha csak ennyi volna, azt Jablonszky az osztály előtt is megmondta volna. Másról lehet szó.

— Igen — döntötték el tompa bizonytalansággal — másról van szó.

rA hallgatóiéit az áhitatos tülekedés miatt semmit sem hallottak, u leselkedni: semmi: sem láttak, az izgalom tehát tető pontjára hágott. Tulajdonképpen nem is Harcsai mialt. Inkább Jablonszky miatt. Ez a titokzatos négyszemközöttiség Jab- lotiszkyval hallatlanul érdekes lehetett. Mert Jablonszky hallatlanul cukros ember volt. Cukros? Több ennél. Barna, sovány, szigorú, majdnem isteni Szép hosszúkás kezén finom erek kéklettek és félévkor majdnem a féloszlályt elbuktatta.

Valaki megnézte az óráját. A titokzatos kihallgatás majdnem, hat percig tartott. Jablonszky kinyitotta az ajtót, szó- ját komoran összehúzta és besietett n tál nán szobába. Az osztály megrohanta Harcsai Ágnest. Még azok sem mérsékeltél: magukat, akik hónapokon keresztül egy szót sem róhattak vele Mert Harcsai Ágnesnek már a tizenháromévesek társadalmában ki volt jelölve, kérlelhetetlen pontossággal meg volt állapítva szociális jelenje és jövője: az utolsó pad. Az utolsó paid az osztály legvégén, a lélek, a szegénység pc.laszürke homálya Ki volt itt a többieké is jelölve: a csincsillakabá- tosoké, a sokgyermekes, csendes háziaké, a szubretteké és a boldogság hajótöröttjeié. A szokatlan esemény a csincsillajö- vőjiieket. is kisodorta fintorgó elvonultságukból Harcsai sápadtan állt a lármás, feszülő gvürii közepén, arcán zavart mosoly ronaglott és nem felelt. Faggatták, kérlelték, néhányan megfogták a karját és barátságosan félrevonták: nem felelt, Csengenek és ö összeszoritott szájjal, törhetetlen, makacs szótlansággal rém- szf>rgott a helyére. A következő szüneten vira körülgyüriizték Az egyik lány — Biri Irma — egy gomolyog pamutot Ígért neki, ha megmondja, mi történt

— Semmi — mondta Harcsai halkan, de konokul.

'A lomok elhallgattak. Néhányon még várain zva állották körül. h:dcg és kutató pili ont ásókkal méregették, aztán elvonultak. Összedugták a felüket és elhatározták. hogy semmi érdekes nem történt. Harcsai bizonyára valami fiúval járt az Utcán és Q tanár, ezért alaposan leszidta.

— A ti'árud ás fiáiul — vihogta valahi hangosan.

Harsány, szemtelen nevetés követte, a magyar ám tot. Kárörvendő, megbotránlco- zott tekinteti» zápora nyilazott az utolsó púd i; anyába. A sóárudás fia hülye volt. Az áldozat fájó szégyenkezéssel állta a koncentrált megvetést. Színtelen, sivár arcán néhány kövér szeplő gyulladt ki. Mintha sujnólták volna, hogy az előbb u közérdeklődés magaslatára emelték, meg- telesükkel sietve és türelmetlenül lökték vissza hot az észret étlenség infernójába És Harcsai Agnes csak most adott magú- nak igazim számot arról, hogy neve. énje, figurája már azóta sínyli a lányok eltu- szitó gőgjét, amióta palatáblájával bebot- lőtt közéjük. '

Uazamenet megsemmisiilten kullogott a fenhéjáz ') kis embercsorda mögött. Af- fektáitan csicseregve ugráltak végig a keskeny járdán, friss pof ócskájuk tündökölt, szájul: sistergett, cipőjük puha bőrén napsugár i vgyogott, kacér szoknyájuk szüntelen jókedvtől rezgett és ahogy néha jobbra-Lulra csapódott gonosz ki> testükön, térdük körül habosfehéren csipkézett ki alsóruhájuk madeirés szegélye. Harcsai elégikusan mérlegelte a cipőjüket. tiszta tavaszi kabátjukat, hátukon ugráló szalagos copjukat Fájdalom saj- gr.it benne és a szive homályában gyűlölet ébredezett. Baráti Aranka a légi írtabb az egész intézetben. Jonathan, akár- hogy takargatta, bicegett és olyan alfákat ugrott, mint egy hecskebahk. Bicegett, kapkodta a lábát és a lányok nem neveitek rajta a tánciskolában. Birl Irma? Hagyás. Kovács Rizúnak faggxuszuga van. 'Az apja hentes. Borzas, kövér és hotentntla. Wild Marcsa? A húga megszökött tavaly egy pincérrel. Mindenki tudja. R<z sondai? Az anyja alat tavaly a vizsgán leszakadt a szék. olyan irtó hájas, hlát akkor . . miért? Miért nézik le öt? Ment. bt rnsan ballagott utánuk Kínzó nosztalgia fogta el, hogy közöttük lehessen. A finomság, ahogy a kalapjukat hordtálr, az a hang, az a titkolózó szerelmes suttogás, ahogy egész utón Jablon- szkyról tárgyaltak, szertelen vágyat ébresztett benne, hogy közöttük lehessen és velük meghitten Jablonszkyról pusmoghasson.

Mert tudni kell, hogy az osztály szerelmes volt Jablonszkyba. Ez szinte kötele- zö volt. A múltkor is elvesztette egyik kabát gombját és a lányok sorsot húztak, hogy kié legyen? De mert Döbrenreinek jutott, aki sokat köhögött és sokat mulasztott, elvették tőle és elhatározták, hogy a gomb köztulajdon, osztály ereklye, mindenki egy hétig tarthatja magánál. Most éppen Jonáthánnál van, a nyakán viseli, egy aranymedájonban. Reggel kapta és a medájont azért emeli ötpercenként olyun átszellemült arccal a szájához.

T.assan kullogott mgöttiik és észre sem. vette, hogy a kis Lakner lohol utána. Ennek a kis siralmas Laknernak heves társulási ösztöne nem volt vigasztaló a •zárnám, mert osztályhelyzetére nézve Lakner is nulla volt, elmosódott, fakó kis lény a lányok virító tömkelegében, azonkívül mindig lógott a harisnyája.

— Mit mondott? — hadarta barátságosan a fiiiebe és sebesen lenyúlt -/ cipője száráig, hogy lelógó harisnyáját: felhúzza.

Har csai habozott. rAzok az élénk. kacér kis dögök megálltak az utca sarkán es bucsuzkodtak. Harcsainak sárga izgalom öntette el az arcát. Felemelte a fejét

és mosolygó ti.

— Azt mondta — felelte fennhangon a kis Loknernek, mikor a csoport előtt elhaladlak — hogy szerelmes belém.

A kireJencést megdöbbent csend köveit:11 A lányok néma borjaarccal meredtek utána. A lábuk gyökeret vert az aszfaltba. Harcsai pedig könnyedén lebegett most ióta. szinte súlytalanul és jelcnés- szerüen és a szive vad dobogással ünnepelte a magasztos pillanaiot

Hallottátok?. _ suttogta Baráti

megrémülve.

I\ éhány néma másodperc lelt el.

— Hazugság — jelentette ki Jonathan

felócsud 1 u.

Jonátlianra néztek Fel pislogtak, uzlán feli agy tigtuk.-- Hazugság!

Mosolyogva eszméltek fel és boldogan hagyták rá, hogy hazugság. És milyen arcátlanság. lélen még az anyja cipőjében jött az iskoláiba, a feje búbján ócska, rongyos tujtszalug éktelenkedik és még, hog\ Juhlonszky szerelmes belé! Harsogva buggyant ki belőlük a gúnyos nevetés.

Csakhogy Jublonszky másnap megállította Harcsait u folyosón

— Azért nem kell rám haragudnia Harcsai — mondta barátságosan.

Harcsainak kigyulladtak u szépiái és lehajtotta a fejét. A nyájas mondás vil- lárnsebesen indult el a jolyosón s mire visszatért szünet végén a terembe, olyan volt. mini egy himnusz: gyönyörű, fenséges. szédítő. A lányok mcgilletödtek és Imik tanácskozásba kezdtek, óra alatt minduntalan hátrafordultak és a tekintetük lopva is szomjasan kereste Harcsai Ágnest. A kételyek eloszlottak és némi pót tanácskozás után az osztály megrendülve vette tudomásul a szédületes szenzációt. hogy Jablonszky szerelmes Harcsai Ágnesbe.

Hazamenet Jonálhán valami ürüggyel elinni adt a lányoktól és Harcsaihoz csat- lakozolt.

— Mennyi maradéka volt az osztásnál? — kérdezte tőle roppant barátságosan.

Másnap Baráti. Kovács és Birt csatlakoztak hozzá. Baráti szo-osan lépegetett mellette és amikor a többiek nem hallották. siette, súgva engedélyt kért arra. hogy meglátogathassa. Fs elment délután, egy tábla Suchard csokoládét vitt neki, megtanulták a történelmet és amikor magukra maradtak a szobában, hirtelen azt kérdezte tőle:-- Igaz. hogy tegnap délután találkoztak?

— - Igaz, — felelte Harcsai rövid habozás után.

— A parkban?

Harcsai i ejlélyesen mosolygott:

— Tv.uk.

Butóti gyorsan megesküdött a maga és Jablonszky tanár üdvösségére, hogy nem fog senkinek szólani.

— A parkban — hagyta rá Harcsai és mosolyogva nézett a levegőbe.

— Hallutlan — nyögte Baráti boldog kábulatban. Szomjasan itta a Harcsai elréiedő mosolyát, szeretett volna hullani még valamit, akármit, egy mák- szernnyi édességet, de a nagy tisztelettől nem mert kérdezősködni. Este a kapuban, omiliar bucsuzkodtak, összetegezöd- tek. Barátin boldog láz vett erőt.

Harcsainak dúsan kivirágzott. A tiz• percek alatt karonfogva sétáltak vele az udvaron. Nagy kitüntetés volt, ha valaki mellette mehetett. Furakodások, lökdösődések és haragok támadtak emiatt. Jonathan hízelegve bicegett mellette, viszont Btri egy tornaórán abban a kegyben részesült, hogy befonhatta a Harcsai kócszinii varkocsát. Boldog volt az, akinek a padjába beült néhány pillanatra, vagy az e miéitköny vébe belekarmolásrott néhány kajla sort. Vasárnap Biriéknél csokoládétort ás, beföttes ozsonna volt a tiszteletére és ő egv szál nefeletcset nyújtott át Biri Irmának

—Tőle kaptam a délelőtt

~A látnok nekiestek a virágnak és megcsókolták.-- Igaz, hogy csütörtökön együtt voltatok a moziban? — kérdezte az egyik.

— Ki mondta? — kérdezte Harcsai feszült csend után.

— — Bajai azt mondta, hogy a nővére látta. Igaz?

— Igaz — felelte Harcsai andalgó hangon.

A tizenhároméves hölgyek majd lesré- diilteh a székről izgalmukban- Végtele•

nül irigyelték és végtelenül tiszteltél: most IIorcsait. Harcsai volt az összekötő kapors közöltük és Jablonszky között. És azzal, hogy a turiár kilépeti uz ábrándos messzisegek ködéből, és egy közülük való meghatározható és érzékelhető személyt választolt szerelme tárgyául, úgy érezték, maguk is közelebb jutottak az imádóit férfihez. Hurcsuin keresztül él- tezték a szét elem misztikus gyönyörét. És Harcsai végtelent nőtt a szemükben. A bluza, vedlett kötény-kéje, szürke sz:■ me. gondozatlan, rut haja mind külöri- külön tárgya volt u hódolatnak és óhitű- fos tiszteletnek. Szorongatták a kezét és naplót vezetlek arról, hogy titokban hányszor sikerült megcsókolniuk a hajút.

Egyszer megmutattál: neki a Jablonszky elveszett kabátgombját. Megnézte. Elhúzta a száját.

— Nem a Jablonszkyé — jelentette ki kategorikus biztonsággal.

— Nem?-— Nem. Én ismerem o ■ .

Mosolygott és elhallgatott Sóvár ki- láncsisuggal nézték és viharos mohósággal habzsolták fel azt a néhány diszkrét morzsát, amit Harcsai titkolózó 6 mit ossággal, a szokásos fogadalmi eskü. elhangzása után elhullatott.

— Láttam a feleségét — újságolta az egyik lány egyszer, amikor az osztály kirándult a botanikus kertbe.

— • Biztosan nem szereti — vélekedett Jonáthán.

— Utálja — mondta Harcsai kűriéin.

Körülvették■ A szemük lázasan csillogott

— Mondok valamit De előbb esküdjetek meg. hogy nem szóiról: senkinek. Bukó. maga ne haligatozzék, legyen szi vés menjen el innen.

Bakó elsonipolygon, a lányok megvetően néztek utána, aztán ünnepélyesen letették a cilcvrnyás esküt.

— Bizony-úristen, a Jablonszky tanár ur boldogságára és a szüleim életére . ..-- Elválik a feleségétől — mondta Harisai sui hangon — és jövő pünknst- re feleségül vesz. Elmegyünk Olaszországba. aztán Velencébe.

— Velencébe ... — zúgott az ujjongó csodálkozás.

— Igen. Gondolán megyünk Velencébe. Nagyon szép kelengyét kapok, tizenkét kombiné-! riselövel, egy nyersselyem és egy krepdesin ruhát, egy bordó tavai szi kabátot kék selyembéléssel és harisnyákat.

—Kosztümöt nem?-- De. És napernyőt.

— Kalapot nem?

— De. Hélium kalapot.

A lányok borzonstak a gyönyörtől és a kelengyét beírták a naplójukba. És a Jablonszky titkos szerelmét elhalmozták kézimunkákkal, zsebkendőkkel. süteménnyel, könyvvel. Vetélkedtek a barát ságríert. megfizették a bizalmát és este nyugtalanul álmodoztak róla s Jablonszkyról. O pedig méltóságteljesen sütkérezett a hódolatban. — Egyszer előadás elöli Kovács Bizánko. aki egy ezüst nyakláncot adott neki. a lépcsőházban egy levelet mutatott. Csak a boríték hátulját mutatta, a címzést és tartalmat nem. mert Jablonszky megeskette c. szerelmükre, hogy senkinek sem fogja megmulatni. ■— A. hir hamar szétfutóit. a lányok könyöröglek neki. óra alatt megható leveleket juttattak el hozzá, de ö állhatatos maradt. Ha megtenné, elvesztené Jablonszky szerelmét.

A kővetkező napon Jablonszky nem jött fel óráta.

— Összeveszett miattam a feleségével — adta meg hosszas faggatás után Harcsai Ágnes a magyarázatot

Harmadnap az osztály izgatottan leste a tanén' orcái. Jablonszky szófián voll és szórakozottan hallgatta a feleleteket, Révedö tekintetét néha bánatosan emelte Harcsaira. És Harcsai, a pettyesarcu. vedlőttruhás, silány Harcsai Anne* félelmetes népszerűségre tett szert az intézet- bent A tanár, egyszer hiszólitotta: Har©

HARCSAI

(Az Erdélyi Szépmivcs Céh kiadásában most jeient meg Karácsony Beimnek ..Utazás a szürke folyón4' cimü uj regeuye. Ebből uz alkalomból közöljük u neves erdélyi írónak egyik legelső, 1912-ben megjelent, ma is friss, szép elbeszélését.)