Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-05 / 101. szám

194 0 májún 5. ELLENZÉK MlBfcüirtiHfc'-rrfffYufV 1 mmm A NOVELLA MESTEREI A FEJEDELEM POHARA Irta: MÓRICZ ZSIGMOND L Az uj palota kis termében voltak, az uj boltban; oagv hőség volt, a kandallóban egész faderekak égtek s nem törődtek kint a fergeteggel s hóval. A fejedelem már hosszú idő óta azon dol­gozott, hogy Giovanni, a talián citerás a ku­tyát utánozza. Hadsi, a fehérfiilii vizs'Ja már nagyon ál­mos volt, aludni szeretett volna, de a talián- nak úgy kellett kínozni a hegedűt, hogy an­nak sikitó hangjára a kutya felvonitson s ak­kor neki pontosan ugyanazt a hangot kellett adni, amit a kutya adott. Ha sikerült, nagy kacagás volt s ezt olyan jó mulatságnak találták az urak, hogy órákig nem fáradtak bele. A kutya meg az olasz már egész skálát énekeltek együtt s néha olyan jól, hogyha az ember a szemét be­hunyta, semmi fül nem képes volt megismer­je, mék az eb s mék a komédiás. Már harmadik hónapja folyt a lakodalom. Mária Christierna fent aludt, ha aludt, az emeleten, felettük. 2. A báróné volt a fejedelemasszony udvar- mesternéje. Még nem volt éppen öregasszony, de 5 vol a fejedelem dajkája. Most háróságot kapott a császártól urára, magára, de maga maradt egy vastag nyelvű és vastag husu erdélyi sze­mély. Mindig perelt, kedvesen és sebes szó­val s csak arra vigyázott, hogy a küsasázo- nyok az etikettumra ügyeljenek, hogy azt ne mondhassák az ittenvalókra, hogy rusnya ha­vasi féreg. — Nézd csak mi rendetlen, — kajabált rá egy küsasszonyra — igy kell lógatni az fe­ketét. Megrángatta a lány pártakötő szalagját — meg a merrevalót — s belerázta a pruszlik- jaba. — Ne ajangj, azt akarom, hogy Fejér­várat olyan nóhel etiketta legyék, mint Becs­be, ahun a nagyságos fejedelemné születni méltóztatott, meg Gréciába, hun úgy meg­szokta vala a módbeli vigvázást. Bevitted-é az ágy alá való serblikumot? A lány rettenve vallotta; — Megfelejtettem, báróné anyámasszony. — Majd s megnevellek én módira, — s üté pofon a lányt — Még mi hibázik szegénynek az éccakákon, legalább az legyék. A lány esze nélkül szaladt s ő fennen kiálta; — S hát az disznó mit mivel? — Ki s kicsoda báróné anyám? — Az nagyságos fejedelem. — lm az ebet nyúzza. — Bőgnek ezek . . . Pokol verje béleket... Minditig is oly volt. ha muzsikát halla, csak esiklött vére, de három hava mind csak la­kodalom, nász meg kutyamicsodája . . . 3. A fejedelem szemben üle Sennyei Boldi- val. Szemben üle vele és csak kémleli a te- kintetit. — Szeretsz-e, Bódi? — Tiéd vagyok, fejedelem. — Akkor mit hallgatok Jöszte ülj me!- lémsze. — Iszok s dalolok. — Hallgatok alávaló paraszt. — Iszok, uram. — Nem es iszol, nem es dalolok csak hall­gatói. — Uram. ki sem dalol, csak az eb s a ko­médiás. — ^ igyázz, Bódi s fejeddel játszol, ha me­reven komoly lesz. Majd merevenehbea néz- hetel az akasztófán. A fejedelem nagyot nevetett. Rossz fogai voltak, az ínye kék és hosszú arcán is lila foítok. A szeme fényes volt, mint a bete­geké. Nem volt ivÓ8 ember, de akarta, hogy körülötte mindenki igyon. 4. Mária Christierna csak kijött a kisházból, ahol ájtatoskodott. Már kidőlt s aludni ki- vánt. Három hónapja van itt ebben az idegen­ben s még egy este nem volt együt urával s férjével, a fejedelemmel. 1 ékony teremtés volt, kis, semmit sem mutató szőkeség. Duzzadt ajkai azonban fel- biggyentek s minden vére abban, mint valami vérbogyó. Egy szót sem értett ezeknek nyelvéből, szerette volna megtanulni s érteni az érthe­tetlent, mert úgy gondolta, az, ami itt va­gyon. az mind magyarázza az idegen világot s szokást. Már tanulta a szavakat ez idegen nyelven, ,.bor“, ,,tánc“, ..ének“, ..muzsika“... Csak azt nem hallotta, hogy mondják: „sze­retlek“. *** wgjfag a ímaúaj m dísztelen szobákban, mint egy megfogott pin­tyőke madár a vesszőkalitban. Már kezdte megszokni, hogy itt nappal csend van, olyan csend, hogy mindenki alszik és lábujjon jár, éccaka pedig orditás, hogy a szív és a lélek reszket belé. Ennek így kell lenni, mert ez országban igy vagyon s ha igy vagyon, Isten rendelete. isten e.len pedig mit sem tehet ember, ha csak imádkozik. Minden este eddig eÜmádkozgat kÍ9 oltára térdeplőjén s aztán egyedül aludni mégyen s riadtan szunnyadoz. mig cs-ak reggel felé el nem hallgatnak a részegek és ivók. — Vetve az ágy, édes szerelmes galam­bom, — duruzsolt a báróné. — Vetve hattyu- peiyheu az ágy, magam vetettem, magam ágyaztam, magam ráztam fel az derékajjat, hogy münálunk feksszen le az édes felség, csicsija, mint kedves anyja ölejbeü. — Te jó . . . te szeret ... ti jó ... ti mind szeret. . . -— simogatta meg a vénasszony fe­jét a fejedelemasszonv. —- Műnk szeressünk nagyságosom és saj­náljunk es nagyon erősseu. A német lány, a fejedelemasszony, csak nézte a hűséges kutyaszemekkel duruzsulót s fájdalmasan mosolygott. A báróné a két tenyerébe vette egy pilla natra az arcocskáját. — Jaj bizigen, mert hunne sajnálnónk, te locsolatlan virág, te tiporatlan liliom. A fejedelemasszony megfordult és bement hálóházába, egyedül. 5. — S mi van az hadakkal? — riadt fel a fejedelem — mi van s mi lesz? — Két nap s indulhat nagyságod. A fejedelem abbahagyatta a kutyavonitta- tást s a hadra fordult az e3ze. — A székelyek begyü'tek-é? — A székelyek várnak a tett helyen. Sze- redáha együtt az tábor. —• Bóldi, te vagy székelyek főkapitánya, fejeddel állsz a székely hadakért. — Állok, nagyságos uram. —- Bihariak, magyariak hun vannak? — Útban, nagyságos uram, már Tövisnél vagyon az had. Két nap múlva Barassó alatt az egész sereg. — S itt kik vagvnak körülöttem? — Itt bé Fejérváron senki, csak az kék darabontok, nagyságos uram. — É-s tik mind itt váltok főemberek Sze­retlek mind, mert jók vattok és hivségben. — Vivat princeps Transsilvaniae. — Vivát, vivát. Kupákat ragadtak s tele torokból rivalták a vivátot. Már mind össze voltak esküdve, hogy téli hadra senki közülök nem megy, hanem hol­nap a fejedelmet láncraverik. 6. Mária Christierna térden imádkozott ágya előtt. Ráborult a hattyupehely dunyhára s> kicsi lábán piros török papucs. Egyedül volt. csak úgy imádkozhatott, ha egyedül van. Hosszú hálóköpenye messze hullott utána a fehér medvebőrön, akit itt ejtettek a hegyekben, mert akkor még volt fehér medve az erdélyi hegyeken. Csak mondta, csak mondta magában a li­tániát, ahogy Grácban tanulta volt a páte­rektől s hitte, hogy meg fog könnyebbülni, mikor valaki lépett a szobába. Ijedten sikoltott fel. Graf Sternberg volt. A fejedelemasszonv felszökött. — Hogy mersz engedelem nélkül belépni? — A császár Írott parancsa, fenséges asz* szonyom. S a gróf felmutatta a Rudolf császár írott parancsát. Mária Christierna elnémult. A császár pa­rancsa elébbvaló még az isteni parancsnál is. Ele get tanulta, hogy a császári parancsnak atyja, anyja & minden alá van vettetve. —- Mit akarsz? — Fenség, ma van a század éjszaka s ne­kem holnap ej kell utaznom Prágába, jelen­tést tenni őfelségének, a keresztény király és császár trónja előtt. — S mit akarsz? — Értesítenem kell fenségedet az állam­szerződésről. lm ez másolata, eredetije ott. vagyon a titkos levéltárban, de ezt fenséged­nek ismernie kell. — Miért? — Hogy tudja fenséged, hogy tudva viseli a sorsot. Erdély, ha ez házasságból utód nem származik, a császári házra szálland. — Tudom, atyám megmondd. — De nem mindent. Van, mit szüzleány fid «ondhAtftit* de e*x »zÚA&gfii asszony előtt fel kell tárni. — Nem akarok olyat hallani. —- Parancs, jelentést teeudek őfelsége előtt, hogy a szerződés teljes sikert ígér. — Jelentsd bátyámnak, a császárnak, hogy őfelsége bizalmát nem pazarolta érdemtelen­re, Mária Christierna helytáll. — S dicsőén, fenséges asszonyom. — Mint egy kirendelt Post. — Fenség, boldogabb vagyok, hogy fensé­gedben a történelem legdicsőbb vértanúját tisztelhetem; Fenség, fenséged mellett az ösz- szes plutarchosi hősök mindennapi s közön­séges persónák . . . Fenséged neve mindörök­re fényleni fog és ugv emlkedik ki a história hányt habjaiból, mint egy hervadatlau virág... — Elbocsátalak, gróf , .. Mély alázattal. . . Fenség, tudnia kell fenségednek, hogy az államszerződés teljesül: fenségednek gyermeke nem lészen. — Ittas vagy-é?-- Nem volna csoda. Nálunk is tudnak inni, fenség, de ami itt folyik, az erdélyi bo­rok s az erdélyi urak ... A fejedelem minden ivás után az urak serlegébe dugja ujját s megméri, ki mennyit ivott ... A fejedelem csak a bor serlegét nézi s abból utód soha nem származik. — Elég... — s elfordulva tette hozzá gúnnyal. — Mire nem kötnek szerződést az urak. — Tudom, fenség azon nevet, hogy Bá­thory Zsigmondnak sem érdeke, sem célja nem lehet, hogy Erdély a császárra szálljon. Valóban sem célja, sem érdeke, de 5 maga sem tudta, mit ir alá: ellenben őfelsége a császár tudta, midőn alájegyezte legfelsége- sebî> nevét.. . Báthory Zsigmond Fenséged­nek csak bánatot fog okozni, gyermeket soha. Mária Christierna elsziinő lélekzettel né­zett, aztán kitölt:---Ez vakmerőség! A gróf megtántorodó lépés után térdre- esett: — Fenség, a valóságot én is csak itt tud­tam meg... Hogy a császár őfelsége nem hiába küldte le előbb követségbe saját orvo­sát . . . — A fejedelem beteg? •— kiáltott fel a fejedelemasszony. — Ugyanaz a betegsége van, ami magának a császár őfelségének. De őfelsége a császár soha meg nem fog házasodni s Zsigmond fe­jedelem is hiába tette ... Elég, elég — sikoltott Mária Christierna és holt ájulással szédült az ágyra. 7. — Tehát ti mind velem lesztek az harcon — mondta a fejedelem — csak te nem leszel, fiam. Bódi. — Nagyságod parancsát nem érdemiem, — mondta komolyan Senuyey Boldizsár. — Feleségem udvarmestere itt marad. Poharat emelt. — Urak. mind vegyétek eszetökbe. hogy itne. egyetlen bizodalraam Senuyey Boldi, kit fel ősegem mellé egyedül rendeltem udvarmes­terül. Kis csönd után nagy vivát következett. — Ő az én helyettesein. Kint volt Grá­ciában, hol is ő esküdött nevemben örök hű­séget Feleségünknek, ő az legkülönb és leg­vitézebb közöttetek, mind akik vattok. Felállóit s körülnézett az urakon s egyen­ként megnézte őket. Itt voltak az összeeskü­vők mindannyian s szerről szerre és szóró! szóra valamennyit jól ismeré. Itt vannak azok, akik kereket és akasztófát szerzettek ellene. Tutivá volt immár előtte, hogy holnap a nap­ja, mikor végezni akarják vala a fejedelem- gyilkpsságot. Mindenkiben meghűlt a vér s megnőtt a borzalom. Mert nern igaz, hogy a bihariak Tövisnél vannak s nem igaz, hogy a székelyek Szeredáhan várnak. Minden sereg útban van Fejérvárra s holnapra he kell érkezniük, mert senki emberfia nem akar a téli hadra menni, de minden kard Erdélyben ki van vonva Zsig- moudra, a fejedelemre. S bizton híznak ab­ban, hogy a boriszák és lomha Zsigmond minderről mit sem tud. Egy ember van, aki ezt megcselekedte. Sennyey Boldizsár. A fejedelem, ki ma este bort sem ivott, csak mimelte a részeget s tántorgóan állott fel, mint egy olasz komédiás, aki azt is tudta mutatni, ami benne nincs. — Vivát Bóldi — szólt a fejedelem — fel eségem udvarmestere 8 esküszöm, a téli had meglészen s egv ur nem lészen, ki ve lünk jön; Sennyey Boldizsár, feleségem ud­varmestere. Az ágyra is ültél feleségemmel Oréeiában a forma szerint való ceremónián. Bóldi. neked itt a helved az asszony mellett. — Ne k ivánd ezt tőlem, fejedelmem —^ állott fel Boldizsár s kérő hangon. . Ä fejedelem ţeti» $ Itpzfti «I leül* tette maga mellett. — Ez egy ember vagyon Erdélyben, — mondta — kiuek mind ereje s mind feje va­gyon utánunk mindenre a fejedelembe^ dol­gaiban. Ha én a csatán elmaradok, te vagy utánam következendő: Sennyey Boldizsár. — Ne szólj igy jé uram 8 fejedelmem. —~ Te vagy az mi utódunk és választottunk. Ember életével Isten számol. Ua én elmara­dok a csatákon és a farkasok esznek, te vagy, akire hagyjuk «üvegönket s hazánkat. Vivát Sennyey Boldizsár. Az urak egy pillanatra úgy voltak, hogy vele kiáltanak, de nem mertek, mert a ha­dak még csak holnap, avagy holnapután ér­nek be Fejérvárára. — Mért nem kiáltotok velem, ebek, — ri­koltott rekedten a fejedelem, — vivát Seny- nyey Boldizsár — s ezzel poharát nyújtotta Boldizsár felé. Sennyey nem merte a poharat elvenni. Ez volt a legmagasabb ajándék, amit fejedelem hívének és kegyeimének adhat vala. A fejedelem ráborult részegen Boldizsárra és átölelte és nevetne kezdett suttogni a fü­lébe. Senki sem égette rajta kívül, mit mond és senki sem vette észre, hogy Boldi­zsár arca meghalványodik, mint a halottaké. — Fiam, Boldizsár, — mondta a fiatal fe­jedelem, a nála öregebbnek — vedd a poha­rat és idd ki. Idd fenékig, gyermekem. És megcsókolta orcáját, kéífelől. — A pohárban méreg vagyon s pedig rög­tön ölő török méreg . . . Idd ki, Boldizsár . . . Ha kiiszod s meghalsz, holnap a legnagyobb pompával temettetlek s hírül adom, hogy a szived hirtelen megszakadott. . . Újra megcsókolgatta. — S ha nem iszod, nézz körül. . . Ebben a pillanatban megnyíltak az ajtók s a kék darabontok jöttek be nagy sereggel s mind kivont karddal állottak az urak megett. A részeg és fegyvertelen urak felhorkanva és megdöbbenve néztek a villanó kardokra s miat megfagyottak maradtak, holtsápadtan az asztal körül. —- Ha nem iszod, itt most kardélje hányat­lak benneteket, mind, mert mindent tudok. Tudom a kereket és az akasztófát s tudom, hogy bűnben vagy feleségem körül. . . Azért nem közelítettem hozzája már század napja, mert benned van a bűn, Boldi . . . Ha nem iszod, holnap apádat, anyádat mind kinpad- ra vonatom, hogy megbizonyosodott legyek a bűnödről... Állj hát talpra, Boldizsár s idd a poharat, de úgy idd, hogy felköszönts en­gem, a fejedelmet, mert ha fel nem köszön­tesz s engem szégyenben hagysz, akkor sem lesz sem irgalom, sem kegyelem, s mind az urakat megnótáztatom és birtokukat veszem! Boldizsár megbabonázottan s szédülő fejjel ült, szemét lehunyta, nem tudva, ez az egész nem lidérces álom-e. Nagyot fordult s ka­vargóit körülötte a világ, a kis terem, a ko­pasz falak, a rakott kőház, ez mind párává lett s a darabontok kardjai mintha mind szi­vének szegződne. — Egy percet adok, Boldizsár s akkor jön a halál egész Erdélyetekre. Felvillant Boldizsár előtt a másik Boldi­zsár halála, Báthory Boldizsáré, a fejedelem nagybátyjáé, kit éppen ilyen lakomán része­gített le a Erdély leghübb és legjelesebb fiát ott fogták el a darabontok, mikor az ivóház küszöbén lábát kitette, s másnapon fejét vé­tető a nagynak, kihez hasonlót Erdély nem szült. S érezte, hogy itt mindennek vége. Feláüott ezért a halotti csend között t emelé poharát. — Iszom első kortyát a pohárnak atyám­ért ... a másodikat anyámért... A harmadi­kat Erdélyért. Kiitta a poharat fenékig s akkor a fejede­lem rivalt: — És értem, Boldizsár? Már elakadt a szeme ? már elhördült aja- ka és tajtékot vert s hulla dadogással: — Iszom Erdély igaz fejedelméért. Ezzel összeesett s meghalt. 8. A fejedelemasszonyhoz felhallatszott az or­dító zsivaly % a szegény asszony, a szegény szűz királyné megborzongott. óh, ez az idegen világ. A szarvasok járnak a havon a tornácig s kézből lehet etetni az állatokat. És a vadkanok itt röfögnek a pa­lota sarka alatt és belenyulik az életbe a vad erdő. Óh, édes9Óges Szűz Mária, ki szülted fia­dat. az édességes Jézus Krisztust, segíts meg s adj gyermeket e csodálatos idegennek, aki­nek személye felé olthatatlan szerelem kö­tözi . . . S érezte ma jobban, mint valaha, ha való­ság és nem ámítás és nem hazudság. hogy soha gyermeke nem lészen e különös és oly titkos idegentől, akkor soha férfiúval köze nem lesz, hanem életét Istennek szenteli s apácának adja magát. .. Most is az. Apáca, Istennek kis szüze e boldogtalan világban, e barbár, idegen hon­ban, holott semmit meg nem érthet és sem­mit. el nem érhet. Lent a tivornya tovább tartott s egyszerre a fejedelem éles hangja sivitóan halotti éne­ket kezd. Micsoda világ ez s micsoda isteni végezet, hogy neki áldozati báránnyá kell lennie ide­gen erők m jjdegea s^lek

Next

/
Thumbnails
Contents