Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-30 / 121. szám

ÄRA 3 4 Szerkesztőség; és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Telefon II—09. Nyomda: •Sir. I. G. Duca No 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9. Telefon II—99. ALAPÍTOTTA BARTH A MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ Kiadótulajdonos-: PALLAS R- •*« Törvényszéki lajstromozási szám: 39. (Dos. 88őfl 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 80, eM - A őrs ' _. * ALNl,.; mm LXI ÉVFOLYAM, 12 1. SZÁM. C S Ü T ÖR.TÖK CLUJ, 194 0 MÁJUS 3 0. Háromszázezer belga katona ieiie le iegnap Lipéi király elhatározása következtében a fegyvert Francia adatok a belga hadsereg létszámáról. - Winston Chur­chill szerint a három oldalról támadott angol-francia északi hadsereg helyzete rendkívül súlyos, Anglia azonban változat­lanul bízik fegyverei sikerében.-A németek a belga fegyverletétel után gyorsítják a nyugati irányban való előnyomulásuk ütemét Pierlot belga minisziereínök alkotmányellenes- nek és törvénytelennek mondja Lipóí király iegyverletéleíi elhatározását Az utolsó napok legnagyobb jelentőségű hadi eseményeinek a belga had­sereg fegyverletételét kell tekinteni, melyről részletesen lapunk harmadik ol­datán számolunk be. A fegyverletételt kétségtelenül a kényszerítő hadi hely­zet idézte elő. melyről a német főhadiszállásnak a Rador által jelentett kom­münikéje a következőket állapítja meg:- „A német haderő megsemmisítő ha­tása következtében Belgium királya elhatározta, hogy beszünteti a céltalan ellenállást és fegyverszünetet kér. A belga király elfogadta a feltétel nélküli fegyverletételre vonatkozó német követelést, aminek következtében a belga hadsereg ma letette a fegyvert és többé, mint hadviselő fél, nem létezik.“ Ez az esemény természetesen súlyos helyzetbe hozta a Belgium északnyugati részén és Északfranciaországban küzdő angol és francia csapatokat is. A helyzet súlyos voltát beismerik Reynaua és Churchill miniszterelnököknek a Rador távirat által közvetítet beszédei is. Mindkét, vezető államférfi azonban ugyanezekben a be­szédekben annak a szilárd elhatározásnak adott kifejezést, hogy a háborút úgy Anglia, mint Franciaország, változatlan eréllyel továbbviszi. Pierlot belga miniszter- elnök a Franciaországban lévő belga minisztérium nevében alkotmányellenesnek jelentette ki Lipót király fegyverletétel! döntését. „A király — mondja Pierlot- nalt a Rador által adott nyilatkozata — megszakítva népével való kapcsolatait, a támadó hatalma alá. helyezte magát és ettől a perctől kezdve nincs már jogában vezetni az ország ügyeit“. Az északfranciaországi hadszíntéren teljes erővel foly­nak tovább a hadműveletek. LONDON, május 29. (Rador.) Az alsó- ház keddi ülésén Churchill miniszterelnök beszédében a többi között a következőket mondta: — Amint az alsóház előtt ismeretes, a belga király hétfőn elküldte megbízottját a német hadvezetőséghez és kérte a had­műveletek beszüntetését a belga harcvo­nalon. A francia és angol kormány uta­sította hadvezetőségét, hogy ebben a lé­pésben ne vegyen részt és tovább folytas­sa megkezdett hadműveleteit. A német főparancsnokság eleget tett a belga kíván­ságnak, úgyhogy a belga hadsereg kedden hajnalban négy órakor beszüntette az el­lenállást. Nincs szándékomban a belga uralkodónak, mint a belga hadsereg leg­főbb parancsnokának e lépését bírálni. Ez a haderő vitézül harcolt, nagy veszte­ségeket szenvedett és okozott. A belga kormány a maga részéről távol tartotta magát az uralkodó lépésétől és mint Bel­gium egyedüli törvényes kormánya, hiva­talosan bejelentette, hogy el vau hatá­rozva a háború folytatására a szövetsége­sek oldalán, akik Belgium sürgető felhí­vására azonnal az ország segítségére siet­tek. Bármilyen érzésekkel töltenek is el ezek az események — amennyire azokat ismerjük — ne feledjük, hogy a jelenle­ginél jobb körülmények között szerephez jut majd az a testvériesség)' kapocs, amely a támadó ereje által már leigázott és ve­le szembeszálló népeket egymáshoz kap­csolja. A három oldalról támadott, rettenetes küzdelemben vívódó francia és angol hadsereg helyzete kétségtelenül rendkívül súlyos. A belga fegyverletétel súlyos veszélyt jelent ilyen körülmények között hadseregeink számára. Csapataink azonban tele vannak bátor lelkesedéssel és a legtökéletesebb fegyelemnek adják tanujelét. Természetesen nem nyilatkoz­hatni részletesen arról, hogy mit fognak tenni ezek a csapataink, hatalmas hadi­flottánk és légi haderőnk támogatásával. Remélem, hogy az általános helyzetről tájékoztathatom az alsóházat, mihelyt is­merni fogjuk a most folyó hatalmas küz­delem eredményét és következményeit. Ez azonban valószínűleg csak a jövő hét elején következik be. Addig türelmet ké­rek az alsóháztól. Készüljünk az eseményekre. Semmi sem ment fel minket attól a kötelesség­től, amit ez az ügy, amelyért harcolunk, ránk ró és semmi sem ingathatja meg harci készségünkben való bizakodásun­kat, mert a világtörténelem folyamán más alkalmakkor is sok szenvedésen és pusztuláson keresztül jutottunk el a végső győzelemig. Az angol miniszterelnök beszéde után Lee Smith szocialista és Sir Percy Harris nemzeti liberális képviselő emelkedett szólásra. Mindketten kijelentették, hogy a miniszterelnök szavai hűen adták vissza az egész nemzet érzelmeit. Weedgewood független munkáspárti képviselő kérdést intézett Buttler külügyi államtitkárhoz, az angol—olasz viszonyra vonatkozólag, „örvendek, hogy alkalmain van nehény megállapitást tenni az angol és olasz kormány között az ellenőrzés ügyében folytatott tárgyalásokra vonatko­zólag — hangzott el az államtitkár vála­sza. — Mint a lapok is bejelentették, az angol hadügyminisztérium kiküldöttje tárgyalások** folytat rí ■* olasz kormány nyal, ami után az olasz hatóságok részé­ről tett indítványokkal tért vissza Lon­donba. Ezeket az indítványokat kielégítő­nek tartjuk a tárgyalások további folyta­tására Rómában. Nyilvánvaló, hogy a megbeszélések tartama alatt azokról töb­bet nem mondhatok“. PIERLOT BELGA MINISZTERELNÖK RÁDIÓBESZÉDE A FEGYVERLETÉ­TEL ELLEN PÁRIS, május 29. (Rador.) Kedden dél­után fél 5 órakor Pierlot belga miniszterel­nök a kormány nevében honfitársaihoz a kö­vetkező rádióüzenetet intézte: „Belgák! A kormány tagjai egyöntetű állás­pontjának figyelembevétele nélkül a király külön tárgyalásokat kezdett az ellenséggel. Ez egész Belgiumot méltó megdöbbenéssel töltheti el, egy ember tévedése következté­ben azonban nem szenvedhet az egész nem­zet. Hadseregünk nem érdemelte meg az ilyen körülmények között rá váró sorsot. Ennek a ténykedésnek azonban nincs semmi törvényes alapja és az semmire sem kötelezi az országot. A belga alkotmányjog értelmé­ben az uralkodó esküt tett arra, hogy tiszte­letben fogja tartani a nemzetből eredő hatal­makat. Ezek a hatalmak az alkotmányjog ke­retein belül érvényesülnek. Az uralkodó csele­kedetei csak akkor lépnek jogerőre, ha azo­kat valamelyik miniszter ellenjegyző Ez az ország alaptörvénye. A király megszakítva a népével való kapcsolatait, a támadó hatalma alá helyezte magát. Ettől a perctől fogva már nincs jogában vezetni az ország ügyeit, hi­szen világos, hogy az álüamfői hatalmat nem lehet idegen ellenőrzés alatt gyakorolni. Kö­vetkezésképpen a hadsereg tisztjei és az ál­lami tisztviselők fel vannak mentve hűséges- küjük alól. Másrészt a belga alkotmányjog a hatalom gyakorlásának folytonosságát irja elő. Rendelkezései a jelen esetre is vonatkoz. nak, amikor a király képtelen az uralkodás­ra. Erre az esetre országgyűlés összehívását Írják elő. Addig a király alkotmányos ha­talmát a belga nép nevében a felelősséget vi­selő kormány miniszterei gyakorolják. A kor­mány hivatkozik erre az alapelvre. Mint az ország egyetlen felelős kormánya, melyet a parlament bizalmáról biztosított, elhatározta, hogy a szövetségesekkel együtt a végsőkig védelmezi Belgium függetlenségét és területi épségét a támadással szemben. A kormányt semmi sem téríti el kötelességérzetétől. A kormány tagjai a törvényhozás elnökeivel és az államminiszterekkel Párisban tanácsko­zásra gyűlt össze, amely elhatározta, hogy mint az ország akaratának egyedüli törvényes kifejezője, tovább folytatja a harcot az ország felszabadításáért. A kormány felhí­vására jelentkező lelkes ifjúság és a Francia- országban és Angliában tartózkodó belga csa. patokból fog megalakulni az uj belga hadse­reg, amely a szövetségesek oldalán tovább fog küzdeni. A tényleges katonai szolgálat­ra alkalmatlan belgák pedig a polgári mozgó­sítások kereteiben, vagy pedig a hadfelszere. lesi üzemekben nyernek alkalmazást, ugv, hogy minden rendelkezésre álló erőnket ügyünk szolgálatába állíthassuk. A szövetsé­gesek ügye a német támadás óta a mi ügyünk is. A mai naptól fogva minden intézkedést megteszünk ennek a határozatnak minél gyor­sabb végrehajtása érdekében. Újólag és ha­ladéktalanul leszögezzük a vállalt kötelezett, ségeik értelmében nekünk támogatást nyújtó nagyhatalmakkal való együttérzésüket. Belgák! Történelmünk legfájdalmasabb megpróbáltatásának napjait éljük. Eljön az óra, amikor emlékezetünkbe kell idézzük az 1914-től 1918-ig folyó harcok tanulságait és emlékeznünk keli az akkor küzdő katonáink bátorságára és hősiességére. Bármi történjék is, méltók leszünk hozzájuk!“ Van Poorten belügyminiszter a miniszterel­nök beszéde után ugyanezt a kiáltványt fiam mand nyelven is felolvasta. Francia álláspont Lipót király elhatározásával szemben PÁRIS, május 29. (Rador.) Havas: A belga király miadjárt a német támadás bekövetkezése után Franciaország segít­ségéi kérte. Haladéktalan katonai támoga­tást kért, bár sohasem volt hajlandó ka­tonai együttműködésre és a katonai se­gítség módozatainak előzetes megbeszélé­sére. A felhívásra a francia hadsereg azon­nal elhagyta védelmi állásait és a belga terület védelmére sietett. A jelenlegi pil­lanatban, amikor a közös védelem min­denki részére a legnagyobb erőfeszítést követelte, Lipót király elrendelte a fegy­verletételt és igy rés keletkezett az észa­ki hadsereg arcvonalában, amely csak az­ért jutott ebbe a helyzetbe, mert a szom­szédos állam segítségére sietett. Miut had­serege legfőbb parancsnokának, Lipót ki­rálynak kétségtelenül joga volt letenni a fegyvert. Alkotmányjogi szempontból azonban, mint egy parlamentáris kor- máayzatu állam uralkodójának, nincs joga egyedül dönteni az ország jövője felől. Ezt a tényt világosan leszögezte Pierlot miniszterelnök hazafiasságtól fütött, meg­indító beszédében. „A SZÖVETSÉGES CSAPATOK ÉSZA­KI ARCVONALÁBAN SZÉLES HÉZAG TÁMADT“ PÁRIS, május 29. (Rador.) A keddi nap a szövetsége« hadsereg állásainak átcsoportosí­tásával telt el, mivel a belga csapatok fegy verletétel'e következtében az északi szövetsé. ges hadsereg arcvonalában széles hézag tá­madt. A szövetséges csapatok hadvezetősége által ezek között a válságos körülmények kö­zött hozott intézkedések és csanatmozdula­tokról egyelőre részleteket nem lehet tudni. A németek — akiknek vakmerősége Lipót király fegyverletétele következtében megnőtt; -— gyorsítják a nyugati irányban való elő-* nyomulás ütemét. A belgiumi hadjárat elején a balga csapatok 18 hadosztályt alkottak, ezek közül kettő igen hiányos volt. Ezeken kívül a lüttichi és namuri erődöket is hely­őrség védte. A 18 napos küzdelem alatt a belga csapatok nagy veszteségeket szenved­tek, különösen a németeknek az Albert-esa- tornán való átkelése után. A király lépése következtében magukat megadó belga csapa­tok létszáma körülbelül 300.000 ember. A fegyverletétel természetesen válságos hely­zetbe hozta a szövetséges csapatokat. Hely­zetükön azonban enyhit a szövetséges légi haderő tömeges és erőteljes közbelépése a veszélyeztetett területeken és a német nyo­máson bombatámadásokkal igyekszik könnyí­teni. Ami a többi frontszakaszt illeti, katonai körökben megállapítják, hogy a hadművele­tek a szövetségesek részére kedvező meder­ben haladnak, különösen a Somme-folyó men­tén, ahol szerdán nagyarányú mozdulatokat hajtottak végre. ELŐVIGYÁZATI RENDSZABÁ­LYOK GIBRALTÁRBAN GIBRALTÁR, május 29. (Rador.) Hiva­talosan jelentik, hogy május 28-ától fog­va esti fél 11 és reggeli fél 6 órák kö­zött tilos a közlekedés a város területén. Csak a brit hadsereg k-jtf-.’iW e és a kü­lön engedéllyel rendelkező személyek köz­lekedhetnek a fenti órákban. (Cikkünk folytatása az utoUó oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents