Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-25 / 117. szám

ISLl-ENZfiK J 9 4 0 m u j u s 2 5. MINIATŰRÖK Irta: PÁSZTOR BERTALAN PALKÓT, TAUFFER tievü cukrász kettő volt a régi Kolozsvá­ron. Az cg) ik az egykori ilid-utcúban ké­szítette a pompás i/.ii kremes-lo leseket, a másiknak a főtéren, a templom bejáratú­val szemben le\ő soron volt a helyisége. A Hid-utcai cukrászdát romantikusan li­liom hangulat lengte át, családok, az elit fiatalság tagjai látogatták, a belső cs'p- kefüggÜnyös, biedermayeres berendezésű szobában szerelmetes jegyespárok uzson­náztak » egymás szemléletétől eltelve, ta­lán nem is igen érezték, micsoda utolér­hetetlen izei vannak Taufferék babos cso­koládé-kávéjának és sárgás-fehér, foszlÓ3 tejes kenyerének . . . A főtéri Tauffer pultján is ott sora­koztak a cukrászati ipar termékei, de ezek csak olyan mellékcikkek voltak. Itt a fogyasztás vaskosabb falatokat keresett és kapott megfelelő ital-kisérettel. Nem annyira cukrászda, mint inkább — aho­gyan ma nevezik — bodega volt ez n lo­kál. melyben a legvegyesebb társaság gyü- lemlett, különösen az éjszakai órákban, mert a Tufi — igy becézte a kolozsvári argó — egész éjjel nyitva volt. Mágnás, katonatiszt, egyetemi hallgató, monostori gazdásznövendék. újságíró, színész és egyéb bohém nép, muzsikus-cigány, pin­cér, bérkocsis és az éjszakai élet más exisztenciái adtak itt egymásnak találko­zót. Ki azért, mert a gyakorlat szerint Tafi volt a lompolás utolsó stációja ki meg azért, hogy néhány falattal és egy egy stampedlivel erősitse magát éjszakai mun­kája után, vagy hogy itt huzza ki az éj­szakát . . . Tufi bácsi kedves, türelmes em­ber és respektusa is van az éjszaka vi­lágában, garázdaság, botrány nála nem történhetik . ..- A régi Belfarkas-utcai színház első emeletén is volt egy kis cukrászda, a Hid- utcai Tauffer látja el az ilyen helyen ki- vám üdítőkkel és édes tésztákkal. Tauf­fer igy végignézi az előadásokat és nagy dramaturgiai tapasztalatokra tesz szert. Felvonásközökben a limonádék, likőrök és lincerek kiszolgálása közben patriarká­lis módra beleelegyedik a közönség kri­tikai megbeszéléseibe. Neki önálló véle­ménye van, ő csak a franciákért rajong, más szerzőket hangosan leszól. Egyszer aztán megkérdeztük ennek oka felől s ő igy fejtette ki őszinte álláspontját: — Nézzék, iiistálom, én megengedem, hogy az a Herczeg Ferenc egy kitűnő iró és A dolovai nábob lánya — egy jó da­rab, azt is megengedem, hogy az a Mas­cagni és Leoncavallo nagyszerű kompo­nisták, a Parasztbecsület és a Bajazzók re­mekművek, de mit ér az, ha 'A dolovai nábnb lányá-nál csak két felvonásköz van, a Parasztbecsület és Bajazzók előadásá­nál pedig csak egy s a közönség alig jön ki, hogy fogyasszon és én szállíthatom ha­za a megmaradt süteményeimet. Bezzeg a Hugo Victor Notredamei toronyőrénél, A párisi rongyszedőnél, A két árvánál egy- re-másra hull a kortina, az a jó Dumas és Sardou is csupa ötfelvonásosokat Írtak, igy mindig négy-öt felvonásköz van és az elérzékenyült közönség jobban is fogyaszt és ilyen estéken mindent eladok . . . Hát ez volt Tauffer szinmüirodaltni felfogása egykoron! ZENOBIA a neve annak az elefántnak, amely mint a dressura csodája mutatkozott be e^y legutóbb forgatott kedves amerikai film­ben. Az elefánt megbetegszik s idomitúj.a, állatorvos hiányában, a kisváros ember­orvosához fordul, aki meg is gyógyítja a szenvedő állatot. Ezen túl látjuk, hogy az elefánt szinte túláradó módon mutatja ki báláját jótevő orvosa iránt. Mindenütt ott van, ahol segiteni kell neki valamiben, vag\ bajtól kell őt megóvni. Ebből sok­szor igen kacagtató jelenetek keletkez­nek. Ahogy a film igy kidomborítja az elefánt hálás természetét, eszembe jutott egy régi kolozsvári kávéházbeli asztaltár­saságunk egyik tagjának az elbeszélése, ugyancsak az elefántok okosságáról és hálaérzetéról. Különösen a vadászélme- nveiről szeretett mesélni a barátunk és mi lehető türelemmel hallgattuk a mun­chausenádáit, mert sziuesen és néni egy­szer ötletesen tudta előadni. Képzeljétek mondotta egyszer .... az indiai dzsungelben való portyázásom alkalmaiul nagy bödiiletlel egy hatalmas elefánt tartott Jelem. Nehezen vonszolta az egyik lábát es mozdulatai nagy fájdul­nia' árultak el. Ahogy elém ért, észrevet­tem hogy a vonszolt lábából ha1 almas tüske áll ki. Erőmbe került, hogy kihuz- zam, de igy rnegszabaditoltam öt mégis nagy fájdalmától. Az elefánt jól megné­zett és most már könnyebb léptekkel el­vonult a sűrűségbe. — Pár év múlott el — folytatta bará­tunk — Becsben jártam és egy este a Henz -cirkusz előadását néztem végig. A páholyok mögötti zártszék második sorá­ban élveztem a különböző attrakciókat. Következett a csodásun idomított Sziam nevű indiai elefánt bemutatása. Élénken trappolt be a manézsbu a nagy, lomha ál­lat és körüljárta tekintetével a publiku­mot. Egyszer csalc hirtelen arra loholt, ahol én ültem, odaérve, a körönd széles kerítésére tette mellső lábait, orrmánxá- val pedig átnyúlt hozzám, derékon kap­va, kiemelt a helyemről és az előttem le­vő páholy egyik üres székére helyezett el . . . Az én elefántom volt, nem felt d- te el, hogy egykor jót tettem vele, meg­ismert és most háláját azzal nyilvánítot­ta. hogy e műsoron kívüli produkciójá­val engem a nézőtéren előnyösebb hely­hez juttatott ... !----------------- B— a hatodik éviién járó unokámat pur hó­nai) előtt az óvodába Írattuk be. Mohát ezt fontos intézményi valóban nem .■ mi tultemperameutuinofi I inuk szamara találta ki Fröhlich német pedagógus es tökéletesítette az ö magyar apostolim/:, gr. Brunswick I erez, a kisdedek angyala, Beethoven „halhatatlan kedvesu-e. Palkó Hem az a lény, aki félórákon át karba tett kézzel tud szorongani az apró pátion, hogy szajkó módra utana mondja a dudás néni rigmusait . . . Palkó önálló teremtés, gondolatai már a tengeri csaták és a re­pülőgépek világában keringenek, de nem kevésbé számon tartja az autók beuge.r- mennyiségét, márkáit és a Rapid menet- sebességét ... , Az óvodai szelid körben mozgó játékot igen unja, hiszen már az összes szekré­nyeket megraászta és erélyes suttokat ereszt nagy bőrlabdájával a Rhédey-kert pázsitján rögtönzött gólba. Reggelenként izgatott purpárlék előzik meg az óvodába menetelt, Palkó a taga­dás álláspontján van, de végül csak alá­veti magát a szívós anyai akaratnak és lakásunktól az óvodáig futva teszi meg az utat. A minap reggel nagy kiáltozással ébred a gyerek. — Mami! Mami! — szólítja az édes­anyját. — No mi az, kicsi fiam? — kérdezi a „mami“. — Mami. van egy ötletem! — És mi volna az? — Nem megyek az óvodába . . . Sikerült ötlet volt, ugy-e? De Palkónak • mégis el kellett menni az óvodába. Újabb rendelkezések az idegen állam­polgárok bejelentési kötelezettségéről A rendőrség állambiztonsági ügyosztályának közleménye KOLOZSVÁR, május 24. A kolozsvári rendőrkvesztura az alábbi közleményt adta ki: A belügyminisztérium rendeletének értelmében a rendőrség vezérigazgató-« sága 12.580—1940. szám alatt köztudo- másra hozza a belügyminisztérium 12.365—1940. számú rendeletét, ami az idegen alattvalók uj kötelezettségét illeti: 1. Az ország területére érkező összes idegen állampolgárok, bármilyen felha-« talmazás vagy konzulátusi vízum alap* ján lépik át az ország határát, kötele­sek útlevelüket akár személyesen, akár a szálloda tulajdonosa vagy személy­zete, bútorozott szobák főbérlője által városon a rendőri vagy vidéken a köz- igazgatási hatóságoknak 24 óra lefor gása alatt bemutatni, még akkor is, ha az országban S napnál kevesebb ideig I tartózkodnak. 2. A szállodatulajdonosok, háztulajdo­nosok vagy szobát bérbeadók nem fo gadhatnak be olyan idegen állampolgárt, aki nem rendelkezik a rendőrségi érke­zési láttamozással. A szállásadóknak kötelességük a helybeli rendőrségi ha­tóságoknál azonnal jelenteni az idegen állampolgár érkezését, hogy az illető hatóságok az idegenellenőrzési törvény által előirt megfelelő intézkedéseket megtegyék. A fenti rendelkezés be nem tartóinak lakásbérbeadási engedélyét bevonják. 3. Az idegen állampolgárok akár fog* lalkozásukból kifolyólag, akár látogatás I céljából tartózkodnak az ország terüle­tén, nem hagyhatják el tartózkodási he­lyüket, bármilyen rövid időre sem, ané! kül, hogy be ne jelentsék a rendőri ha* tóságnak, hová utaznak és mi célból. Megérkezésnél jelentkezniük kell az ottani hatóságoknál. Mindazok ellen, akik nem tartják be a fenti rendelkezéseket, a törvény szi­gorával járnak el és azonnal kiutasítják az ország területéről. 4. Minden idegen állampolgár, aki az ország területére lép az illetékes kon* zulátusok engedélyével, köteles az or­szág területét elhagyni az engedély le­jártával. Meghosszabbítást csak ege* szén kivételes alkalommal és csakis a belügyminisztérium jóváhagyása ese tén adnak. A fenti közleményt dr. Horvat Iosif rendörkvesztor és Pop Leontin, az ál­lambiztonsági hivatal főnöke írták alá. A hadsereg felszereléséért 'gi A hadseregnek sok pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel- szerelési pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. * Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapír ok, mivel 4.5 at,t Zalákkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratit bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (20 százalékát) visszafizeti, mig a három \agy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap mttiva az esedékes 20 százalékos részlettel és a szelvény ps> szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek, Akinek a lejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a nev» érték 70 százalékának megfelelő lombardköksönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. Minden román állampolgár, aki az ország érdekét szíven viselt, kötélen pénzével elősegíteni & hadsereg felszerelését. Cluj (Kofozs) megye prefektusa MANGLE ENESCU, ezredé Feltűnés A társaságban egyszer csak megjelenik egy Iliiig). JNeiu különösen fez ép, nem túl­ságosan elegáns már amennyiben az elegancia az utolsó divat szabályaihoz va­ló alkalmazkodást jelenti. És mégis óriás feltűnést kelt; olyan feltűnő, mint ami- Íven a békeévekben egy erősen kifest-tt nő olt, aki felékszerezve és tollas kalap-» ban jelent meg valahol, abban az időben, amikor legfeljebb varietécsillagok könnyű nők festették magukat. A most megjelent szürkeruhás fvolgyj azért feltűnő, mert nincs rajta egy párás nyi luzs sem. egy lehelletnyi púder sem, nem lebegi körül illatfelhő, ruhája hosz* szabb a mostaninál, ékszere nincs, s a ke* zén nincs körömlakk. Furcsa ez a fehéres, fénytelen köröm s furcsa a kendőzetlen arc, amely egészen olyan, amilyennek az Isten megteremtette. De ami legkülüno-’ seb!) lajta: a frizurája. Nincs örökondo- Iáivá, nincsenek a fejetetejére gyü'E fiirtök, haja vége nincs felkunkoritvaj vagy behajtva. Olyan sima a baja, sötét-» barna, soha hidrogénszuperoxidot nem laj tott haja, mint egy szorosan fejhez simuló sapka s a nyakán hátul szorosan becsa­vart konty, a kettéválasztott frizura alatt,- ahogy nagyanyáink viselték. A kacérság- hoz és a modernséghez való ilyen teljes hűtlenség, az egyszerűségnek ez a kihang- sulyozása teszi feltűnővé a fiatal asz- szonyt, akinek halk mondatai s egész vi­selkedése igy egy olyan nőtipust hoz kö­zénk. amelyről már azt hittük, hogy vég­képpen kiveszett, mint valami nemes ma- dárfaita, amelyet kiirtott az emberi erő­szak vagy amely kevésbé volt életrevaló s igy elfoglalták helyét a színesebb tolla­zatú. hangosabb és éhesebb fajok. Egy pár percig elnézik és elhallgatnak és ta­lán édesanyjuk jut az eszükbe, de aztán újra hangosabbak lesznek, szól a rádió és táncolni viszik n társaságban lévő mo-> derű fiatal lányokat, akiknek körmük fehéiré fakult s szájuk .színtelenné »ált az örökös lakk és rúzs alatt, amiket ha soká használ valaki, elveszi az élet ter­mészetes szineit. Mostmár senki sem törő­dik a szürke, fiatal nővel, aki a dívány sarkán ül és némán issza feketéjét. A há­ziasszony ül mellé udvariasságból és pró­bálja szórakoztatni. Senki sem kiváncsi, hogy mi a véleménye háborúról és napi szenzációkról, könyvekről és filmekről és az egész életről, láncolni nem kén fel senki, mert a fiatalabb férfiak kis­sé félnek tőle. túlságosan tiszteletremél­tó. Kártyázni hívják, de azt mondja sze­líd mosollyal, hogy nem ismeri a kártvát. Mostmár csodabogárnak nézik s mialatt a rádió bolond amerikai jazzt harsog, tel­jesen megfeledkeznek róla. Egy modern, fiatal lány odasugja partnerének. Nem tu­dom. mit szeret rajta az ura, olyan szimp­la. tgv mondja: szimpla s ezzel azt hiszi, le is tárgyalta a szürkeruhás asszonyt. aki nem érdekes, nem mai. nincs itt semmi keresnivalója s meg is látszik rajta, hogy! nem érzi jól magát és csak az ura ked­véért jött le ma este. Pillanatnyi feltűnést keltett s aztán elfelejtették. Mert mi már úgy hozzászok­tunk. hogy mi-nden kendőzött, hamis, gé­pi és más, mint a valóságban, hogy meg­ijedünk attól, ami természetes és csak­ugyan olyan, mint az élet. f (M. LJ LENGYEL GIMNÁZIUM MAGYAROR­SZÁGON. Szegedről jelentik: A menekült lengyel gyermekek számára Balatonzamár- din felállított ideiglenes lengyel gimnáziu­mot Szegedre helyezték át. Mintegy 230 len­gyel diák és 130 lengyel család elhelyezése céljából Szegedre érkezett a volt lengyel közoktatásügyi miniszter. BIZOMÁNYI SZERZŐDÉSEK ILLETÉ­KE. Az április elsejei törvény, mint isme­retes. többek között 20 százalékkal emelte a jogi ügyletekre vonatkozó proporcionális bélyegadót is. Ezzel kapcsolatban a brassói pénzügyigazgatóság közli, bogy ez az emelés a bizományi szerződéseknél előirt 0.75 és 1.50 százalékos proporcionális adóra is vo> natkozik. Következésképpen tehát 1940 áp­rilis elsejétől a konszignációs szerződések után 0.90, illetve 1.80 százalék proporcioná­lis bélyegadóí kell fizetni, aszerint, hogy a szerződés egy évnél kevesebbre, vagy többre, illetve meghatározatlan időre szól-e. „

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents