Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-23 / 115. szám
19 4 Ű május 23. LENZÉK A MODERN DIKTATÚRÁK APJA Ha egyetlen mondatba kellene összefoglalni Georges Soréi tanítását, azt kellene mondani, amit nagy müve egy helyén ir: „a mult nem tudott gondoskodni arról, hogy az igazságos ember erős legyen, a jövőnek tehát arról kell gondoskodnia, hogy az erős ember igazságos legyen11. Ez az, amit úgy hívnak, hogy erőszak. í.e ez az erőszak az, amit Soréi világhirii könyvében, amelynek cime: „Szemlélődés az- erőszak fölött11, kifejtett. A demokráciáuak| puha kényelmességébe s a polgárság eluőiese-' tiett világába belevetette ezt a kispolgárság számára félelmetes gondolatot: az erőszakot. A polgár persze megborzadva fogadta. Nem gondolta meg, hogy miről van itt szó. Nem kevesebbről, mint arról, hogy Európa elmidt évszázadai alatt minden nagy törekvés azon bukott el, hogy a2 az ember, aki az igazságot akarta, nem tudott erős leuni, nem tudott hatalmat nyerni, népszerűséget, vezetést, nem tudott előre törni és nem tudta átvenni az állami és társadalmi ügyek irányítását. Az igazság önmagában gyengének bizonyult. Az eszme önmagában erőtlen. És az az ember, aki igazságos volt, akinek eszméi voltak, aki tisztán és egyenesen akarta vinni a közösséget a nemes és nagy cél irányába, kénytelen volt félreállni az erősebbek, de az igazságtalanok mellett. Most a helyzet megfordult: ha nem tudtuk megcsinálni azt, hogy az igazságos ember erős legyen. meg keli csinálni azt, hogy az erős ember igazságos legyen. Ez pedig azt jelenti, hogy először van az erő, — először van az: erőszak. De ez az erőszak nem önkény és nem vadság, hanem erőszakos igazság. — az igazság az erővel párosulva most legyőzte az igazságtalan önkényuralmat. Soréi nagy viziója: a modern diktátor, akiben erő és igazság egyesül* és aki erejét arra használja lel, hogy az igazságot tiizöu, vizen keresztül megvalósítsa, kíméletlenül, ellenállásokon átgázolva, — erőszakkal. A MÉRNÖK, A FILOZÓFUS ÉS A FORRADALMÁR Georges Soréi kultúrmérnök volt Francia- országban, de családi kapcsolatok révén érintkezésbe jutott az olasz mozgalmakkal és sok müve először olaszul jelent meg. Csak, amikor a modern szellemű francia irányzat a század elején Parisban is elkezdett tért hódítani, jutott szóhoz. ii Soréi nem volt egyszerű nemzetgazdász, vagy szociológus, vagy társadalmi ujitó. Senki sem tudta annyira, mint ő, hogy a társada óin megújulását nem lehet a rendelkezéseken, a terveken kezdeni. Ahhoz, hogy a közösség tökéletesen meg tudjon újulni, ahhoz szükség van arra, hogy egy uj embertípus termelődjék ki teljesen uj crkölcsiséggel, uj gondolkozással és uj szellemmel. A század elején az uralkodó és forradalmi világszemlélet a szocializmus volt. Minden igazságszeretö ember a szocializmus eszméit vallotta, ha kritikává is, de ebben az irányban küzdött. Ez volt akkor a kor szelleme. Soréi azonban hamarosan észrevette, hogy a szocializmusnak ideje lejárt. Miért? Azért, mert a marxista szocializmus mögött olyan világnézet volt, amelyet az idő és a kor már mégha ladott. A marxizmus materialista volt, a múlt századi természettudomány alapjain állott.. A század elején azonban már kitűnt, hogy ez a materializmus tarthatatlan. A szocializmusnak, hogy tovább éljen és gondolatait meg tudja valósítani, alapjait meg kell változtatni és szellemibb fundamentumot kell építenie. Ezt hajtotta végre Soréi akkor, amikor szembefordult az elavult tudományos szocializmussal cs a haladás gondolatát a vitaiizmusra épitette fel. A változtatás nem ment mélyreható következmények nélkül. Azzal, hogy a társadalom megújulását nem az auyagelvüségre, hanem az eleven életre alapozta, fel kellett adni a dogmatikus gondolatokat és az életnek megfelelően a küzdelem szellemét kellett kihangsúlyoznia. Soréi kíméletlen bírálatot gyakorolt a marxista dogmatikus szocializmus fölött és azzal vádolta meg azt, hogy az emberiség fejlődésének útját mocsárba vitte. A marxizmus az emberiség szabadságáért való küzdelmet feláldozta saját megmerevedett dogmáinak. Ezzel a társadalom megújulását lehetetlenné tette és megakadályozta. Soréi, a szelíd, csendes, nyilvánosan alig szereplő kulturméruök, aki élete legnagyobb részében utakat és hidakat épitett s akiről csak barátai tudták, hogy szabad idejét az uj filozófiák és szellemi áramlatok tanulmányozásával tölti, a XX. század nagy forradalmi átalakulásának igazi apja volt. Vérmérséklete szerint volt forradalmár, nem hivatásból, nem — üzletből. Ezért tudta megjelölni azt az utat, amin a ma újítói haladnak. A szindikalizmus tulajdonképpen nem más, mint aktiv és cselekvő szocializmus, néni e.- inélt-li, nem materialista, hanem életszerű, eleven, vitális, hanem a mindenkori kor szellemére alkalmazott előretörő és társadalom- meguiitó ösztön, •— az örök forradalom az igazság és a kultúra nevében. A sziedikahz- mtis lényege azonban ennél sokkalta mélyebb. Soré! azt mondja, hogy az állam, mint életforma és mint a közösség egysége, tulajdonképpen egy elmúlt kapitalisztikus, polgári és imperialista alakulat. A mai törekvéseknek tehát nem arra kell irányulniok, hogy az állam keretén belül levő intézményeket megváltoztassák, hanem arra, bogy olyan közös- régformát teremtsenek, amely a liberális államnál jobb és a modern ember számára alkalmasabb. Az államok alapja mindig na cionaJista érdek-alap. Ez az érdek és a kihangsúlyozott nemzetiesség mindig arra fog vezetni, hogy az érdekek és a nemzetek ősz- ízeiitközzenek. Háború, forradalmak, gazdasági küzdelmek, verseny fegyverkezés, — ezek a2 állami élet következményei és ezek mindaddig fennmaradnak. A szindikaffenrus arra törekszik, hogy az emberiséget olyan életformába vezesse, ahol a személyes, a gazdasági, a nemzeti, osztálybeli értékeket meghagyja ugyan, de ezek fölött nagy emberi közösségérzést ébresszen. A szindikalizmus tehát nem az állam ellen irányuk hanem arra törekszik, hogy a népek között áliamfölötti egységet teremtsen. Ebben a gondolatban találkzik Soréi a nagy c.lasz és német társadalomfilozófusokkal, akik tökéletesen ugyanazon az állásponton vannak. •Soréi kétféle szocializmust különböztet meg. Az egyik a reformista és parlamenti szocializmus. Ezt igen jól ismerjük, hiszen egész hurópát ez a fajta szocializmus árasztotta eb Lz az irány, megalkudva a társadalom jelen berendezkedésével, parlamenti utón akarta a reformokat, megvalósítani, szép lassan, lépésről, lépésre. Elkerülhetetlen, hogy ez a fajta ne kerüljön csődbe. Mihelyt egy eszme feladja a tisztasáságát és megalkuszik, azonnal elveszti erejét. így tékozolták el a parlamenti «twiáliaoálr a tiroilnli»i aeiujulásL A második szocializmus a forradalmi: az igazi szindikalizmus, amely nem alkuszik, nem alkalmazkodik a demokrata polgárság életformáihoz, hanem a megújulást erőszakkal keresztülviszi. Soréi korában ez az erőszak még nem lehetett egészen aktiv, teremtő és tevékeny. Az ő korában a szocialista j emherrétegnek csak egyetlen mód kínálkozott arra, hogy radikális felfogását kifeje- zé-sre juttassa és meg nem alkuvását hangsúlyozza, ez volt: a sztrájk. A helyzet azóta megváltozott. Amikor az erőszak uralomra jut és a szindikalizmus aktívvá lesz, a sztrájkra nincsen többé szükség. Amikor a teremtő, társadalommegujitó ember az állam é'-ére kerül, vagyis, ahogy Soréi mondja: az erős ember igazságos lett, abban a pillanatban megindulhatott a szabad megújító munka és ez az uj szindikalista forradalma a mai átmeneti időkben: a diktatúra. IGAZI ÁTALAKULÁSNAK MINDIG SZELLEMINEK KELL LENNI Miért kell, hogy a diktatúra átmeneti forma legyen? Mert Európa helyzete a háború előtt és közvetlenül utána annyira kétségbeejtő volt a polgárság e’-puhulása és eJvárosia- sodása következtében, hogy csak a legradikálisabb és legbrutálisabb módszerrel lehetett felrázni. Ahol pedig a felrázás nem sikerült, ott a polgárságot félre kellett tolni, hogy egy uj, életerősebb emberréteg foglalja el a helyét és vegye át a közösség vezetését. Ez a forma a diktatúra. Amikor azonban az uj emberréteg átvette a vezetést, újra megindulhatott az egészsége.« vérkeringés és akkor a nép már nem azokat fogja megválasztani vezetőnek, akik a nemzetet úgy vezetik, mint egy pénzintézetet, vagy hivatalt. A népnek magasabb hivatása van, mint a banknak, vagy hivatalnak. A népnek történeti feladatai vannak, amiket teljesítenie kell óa bankár, vagy bürokrata ezekkel szemben érzéketlen kell, hogy maradjon, mert csak a pénzügyeket és a sza- : bályzatot figyeli. Az igazi vezér nem bankár j és nem hivatalnok, hanem sokkal inkább a ] kormányzat teremtő művésze. A diktatúra az *£ átmeneti életforma, amely kialakítja azt az uj vezető emberréteget, amely meg tudja' ítélni, hogy ki az alkalmas vezér, — ki tudja választani Önmagából a vezetésre alkalmas és hivatott embert. A diktátor erőszak-kormányzata sziikseg- szerü visszahatás az elpiihult demokráciára. Mihelyt az uj rend kialakult, az erőszak megszűnik. Mihelyt a közösségben az igazság szelleme felébredt, már nem lesz sz iik ség erőszakra ahhoz, hogy ez az igazság uralkodjék. Ezért kell az igazi átalakulásnak mindig szelleminek lenni. Sorol a marxista gazdasági elméletet elvetette. Az az ősi alap; amelyen a társadalom felépül, nem az anyag, nem a pénz, nem a gazdaság, nem a prosperitás, nem a termelés, nem a munka. Az alap, amelyen a társadalom felépül: a szellem és pedig az igazság szelleme. Ha a közösség ezt nem hajlandó felismerni, akkor ezt a vezér erőszakkal viszi keresztül. Ez az erőszak a diktatúra. Mihelyt azonban a társadalom az igazság szellemét önmagától felismeri és aszerint él, az erőszakra nem lesz többé szükség. És akkor a társadalom megújult. A MÍTOSZ A megújulás alapja és a közösség igazi vezetője, Soréi szerint, nem ember, hanem eszme, gondolat, —• kép. Amennyiben ember, csak ennek az eszmének, gondolatnak, képnek többé-kevésbé tökéletes megtestesítője. A kép, — ahogy Soréi írja: image-force, vagy: idée force — erőkép, mítosz. Ez a mítosz tisztán szellemi valóság. Ebben a képben rejtőzik a társadalom hivatása, történeti feladata, ebben van a nép nagysága és igazi sorsa. Milosznélküli közösségnek szét kell hullania. Ez az, ami összetart, ez a titkos egyetértés a nép egyes tagjai között: a közös erőkép, a cél, amelyet közösen el akarnak érni, a nagyság és a győzelem. Soréi nagysága abban van, hogy felismerte a parlamenti, clpolgáriasodott szocializmus tehetetlenségét és közreműködött abban, hogy ez végleg eltűnjön a föld sziliéről. Kifejtette az erőszak gondolatát, vagyis azt, hogy az erős ember uralma csak akkor tartós, ha az erő igazságon alapszik. Először szellemi, belső, korszerű átalakulást kivárt és nyíltan kimondja, hogy semmiféle reform nem visz előbbre olyan társadalmat, amely korától lemaradt és kultúrálatlan. Rámutatott arra: a közösséget nem anyagi érdekek vezetik, nem gazdaságvágy és más materiális, cél, hanem minden társadalomnak történeti hivatása van, ezt pedig ésszerűen nem i« lehet meghatározni. Ez a mítosz, ami nem realizálható, hanem a nagy közösségben átélhető. A mítosz sohasem válhatik tudatossá. Ez a misztikus tűz, amely egy egész nemzet minden tagját füti, hogy a nagy célt elérje, — a nagy cél pedig a szellem, a kultúra, az emberiesség virágzása. Hogy ez a virágzás aztán anyagi jóléttel, békével és nyugodt termeléssel jár együtt, az természetes. De nem a jóléttől fakad a szellem és a kultúra, hanem a mitikus szeHem diadalából fakad a jólét. „Az igazság szenvedélye mindig többet ért és többet fog érni minden tudós és gazdasági módszerességnél11 — mondja Soréi. Miért? Mert: „egyedül az igazság szenvedélyének van meg a bátorsága arra, hogy a látszatokat szét- tepje és előretörjön a dolgok valóságos alapjáig11. Kevés az építkezés, pang az építőipai^ Csak kisebb építkezések vannak, nagyobb építkezés Kolozsváron egyáltalán nines.-* Ciortea városi főmérnök nyilatkozata-KOLOZSVÁR, május 22. Kolozsvár iparostársadalmának kereseti lehetősége mindig a tavaszi épitkezések- íől függ. Ha van épitkezés, keresnek az iparosok, ha nincs, akkor az ipar tizenhét ágában szünetel a munka s egész éven át nélkülöznek az iparosok. Az utóbbi években az épitkezési iparnak nem volt konjunktúrája. Nagyobb épitkezések alig voltak, a kisebb családi házak épitkezé- sén pedig alig lehet valamit keresni. Ügy látszik, hogy az épitkezési iparnak ebben az évben is „fekete éve“ lesz, mert már jól benn vagyunk az épitkezési idényben és alig vau valami munka. Ciortea Victor városi főmérnök alábbi nyilatkozatából legalábh is az tűnik ki. Azt kérdeztük ugyanis a város főmérnökétől, hogy indulnak ebben az évben a város területén az épitkezések? — Nagyobb épitkezés egyáltalában nincs — felelte a főmérnök. Van azonban nagyon sok kis épitkezés. Egyszobás, konyhás lakások épitésére ugyanis sokan kértek építési engedélyt. Ugylátszik, hogy csak a kisemberek építkeznek, a nagytőke azonban nem. Az építőipar szempontjából természetesen az lenne a lényeges, ha nagyobb paloták, bérházak épülnének, erre azonban ebben az élben aligha kerül sor. Megkérdeztük a főmérnököt, hogy épitkezési anyagokban van-e hiány és hogy hátráltatja ez az építkezéseket? — Van elég épitkezési anyag — mondotta —, csakhogy, mint minden közszükségleti cikknek, az épitkezési anyagoknak is emelkedett az ára. A betonvas hiánya átmenetileg nehézségeket okozott. minthogy a légvédelmi törvény még földszintes házak építésénél is beton-: mennyezet építését irja elő. Emiatt több építőiparosfordult hozzánk s kérték eszközöljük ki, hegy földszintes házaknál mellőzzék a hatóságok a légvédelmi törvény e rendelkezéseit és betonmennyezet helyett elégedjenek meg a famennvzet- tel. Az építőiparosok kérését mi továbbítottuk. a királyi helytartósághoz, ahonnan a kérést megfelelő magyarázattal és ajánlással a belügyminisztériumhoz küldték el. A belügyminiszter — az épitőiparo-. sok legnagyobb örömére — közölte a királyi helytartósággal, hogy felmenti az építőiparosokat az alól a kötelezettség alól, hogy földszintes házak mennyezetét is vasbetonból készít-, sék. Csakhogy ezzel a kérdés még nincs megoldva. A jogi helyzet ugyanis az, hogy- a légvédelmi törvényt a hadügyminisztérium adta ki, mig a törvény rendelkezése alól való felmentést a belügyminisztérium adta meg. Kérdés, hogy a rendelkezés megváltoztatására a belügyminiszternek volt-e joga és ezért a kérdés még tisztázásra vár. A külvárosi utcák rendezése rniudig időszerű volt, de talán sohasem annyira, mint most, mikor a külvárosi utcák háztulajdonosai panaszkodnak amiatt, hogy bár az adókat és illetékeket pontosan fizetik, mostohagyermekei a városnak, mert a város csak a belvárost csinosítja, cico- rnázza, aszfalttal burkolja, a külvárosi utcák rendbentartását pedig elhanyagolja.’. Megkérdeztük a főmérnököt, vájjon aj külvárosi utcák rendbehozatalára az idén rákerül-e a sor? — Ä külvárosi utcák lakóinak pana- ’sza nem éppen indokolt —- felelte. — Â város minden évben jelentős összeget fordít a külvárosi utcák rendbentartására, erre a célra az uj költségvetésbe is tekintélyes összeget vett fel. A mérnöki hivatal évekkel ezelőtt nagy körültekintéssel részletes programot dolgozott ki s a program keretében minden évben több utcát rendezett. Ez a munka ebben az évben sem szűnik meg. sőt fokozott erővel folyik tovább. Jelenleg a kétvizkozi negyedben folyik nagy munka, de őszig sorra kerülnek az összes külvárosi utcák is, igy remélem, hogy ezzel a panaszok i- meg fognak szűnni. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől ai leg« választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályábao, Cluj* £iala Unirii« Mi a szindikaihmus?
