Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-22 / 114. szám
19 4 0 iii á / ír s 2 2. ELLENZÉK Keynes kevesli, — az átlag angol polgár sokallja az angol kormány uj háborús adóit „Ezt is megusztuk“ mondta a napok ba>n az angol átlagpolgár, amikor esti- lapjaiban elolvasta a pénzügyminiszter költségvetési; beszédét és tudomásul vette, hogy hat pence-szel emelkedett a jövedelmi adó, egy shilling kilenc penc szel a whisky, egy pennyvel a sör, három pennyvel a dohány fogyaszási adója, hogy a bélyeg kibocsátásának századik évfordulóján hetven százalékkal drágult a postatarifa, de drágább lett a gyufa és a telefon is. A Daily Express vezércikkében azt irta, hogy a büdzsé hősies erőfeszítés volt, de a kö* zönség jó lélekkel fogja adóit és illetékeit fizetni. Hogyne fizetné, hiszen mindenki a legrosszabbtól tartott, majdnem min denki azt hitte, hogy igazán súlyos adó emelések lesznek az egész vonalon. Ha mindent meggondolunk, az uj angol költségvetés meglehetősen enyhe s a körülményekhez képest inkább nép** szerű, kivéve persze az uj adónemet, amelyet a közvélemény egyelőre ,,Mis- tery Tax“ nek (titkos adónak) hív. Két héttel ezelőtt hirüladták hogy Anglia a háború hatalmas költségeinek fedezésére. minden bizonnyal, uj adónemet kénytelen bevezetni, mint amilyen a forgalmiadé. Ezt az adónemet becézik egyelőre ,,titkos adónak“, mert az an-» golok számára uj s technikáját még nem dolgozták ki. Csak annyit adtak liiriií, hogy kulcsa ötszázalékos lesz s hogy az nj adót a nagykereskedőknek kell lerónia. Ez azonban csak forma és elmélet. A valóságban az fog történni, hogy a nagykereskedő az adót .áthárítja a kiskereskedőre, a kiskereskedő pe dig a fogyasztóra. Az állam minden* esetre vigyáz, hogy az uj adó ne okozzon indokolatlan drágulásokat: tehát, hogy aki az adói fizeti, ne háríthasson ezen a címen át több terhet másokra, mint amennyit ő maga fizet. MÁR AZ 1500 FONT ÉVI JÖVEDELMŰ EMBER IS GAZDAG NAK SZÁMIT Most pedig lássuk, hogy érinti az uj budget az angol átlagembert. A jövedelmi adót, az angolok rette* gett és máig is egyetlen közvetlen adónemét. az uj budget nem emelte fel lényegesen. A sztenderd adókulcs eddig egy font, tehát huisz shilling után hét shilling volt; ezután hét shilling hat pence lesz. Tehet az állam a jövedelemnek több mint egyharmadrészét elveszi adóban. Ez azonban csak elmélet. A gyakorlat — az angol adófizetők őszinte könnyebbségére — nem ez. Az angol adórendszer megkülönbözteti elsősorban a „megérdemelt“ (tehát szerzett) jövedelmet a „megérdemeletlen* töl“, amely utóbbin azt kell érteni, hogy tulajdonosa nem munkából, hanem mondjuk, járadékból vagy más ho- zadékból él. Az utóbbi természetesen magasabb kulcs alá esik. Ezenkívül bizonyos jövedelem*min!imumok adómentesek (családi állapot szerint). Ilyenformán azt lehet mondani, hogy a jö védelmi adó kulcsát körülbelül íiz százalékkal emelitek. Anglia gazdagjai tér* mészetesen nem fogják osztani ezt a véleményt. Az évi kétezer fonton felüli j jövedelmeket eddig külön is megadóz-^ tatták az úgynevezett „super tax“ segítségével. Most viszont leszállították a (különadó alapjául szolgáló alapot évi ezeirötszáz fontra. ANGLIA NEM ÉRTI: MILYEN ÁLDOZATOKAT KÖVETEL A GYŐZELEM A „Daily Express“ kiszámiítoíta, hogy az átlag angol kispolgárnak az uj költ* ségvetés egyelőre évi tizennyolc font tál drágítja meg az életét. Átlagul az olyan kétgyermekes családapát vették, akinek négyszáz font az évi jövedelme; aki feleségével együtt hetenlkint száz cigarettát szív, három levelet ír s az átlagos mennyiségű szesizesitalt fogyasztja. Ez az évi tizennyolc font, amely az . esi»* ssöl éUr tében, mint költségtöbblet jelentkezik, az uj angol költségvetés egyelőre be* látható hatása. Hogy az uj forgalm adó mit fog jelenteni, azt még senki sem tudja s az erre vonatkozó isizámltá sok meglehetősen megbízhatatlanok. A miniszter kijelentése szerint az uj adó alól mentesek maradnak az élelmiszerek, a gáz, villany és az olyan cikkek, amelyek már amugvis fogyasztási adó alá esnek, mint például a dohány. Jolin Maynard Keynes, a világhírű angol nemzetgazdász s a békeszerződé sek ismert gazdasági szakértője, az el* mult napokban nyílt levelet intézett a „Times“ szerkesztőjéhez, amelyben a tőle megszokott, éles hangon bírálja az uj költségvetést, két igen érdekes szempontból. Keynes szerint, ez nem kíván olyan nagy áldozatot a. nemzettől, mint kellene, emellett pedig pár fontos pénzügyi tennivalót későbbre halaszt. Anglia háborús produkciója még nem érte el azt a fokot, Keynes szerint, melyet most a hadviselés nyolcadik hónapjában már el kellett volna érnie és ezért nem volt szükség, arra, hogy ke ményebb kézzel nyúljon az adópréshez. — Mi angolok irja Keynes — sokkal gazdagabbak vagyunk, mint akár Németország, akár Franciaország s mégis belenyugszunk abba, hogy háborús erőkifejtésünk mögötte marad mind ellenségünk, mind szövetségesünk erőkifejtésének. Évente legalább ötszázmillió fonttal kellene többet k oltsunk, mint jelenleg, hogy legalább megközelítsük a másik két ország erőkifejtését. Amikor a napokban azt olvasom, hogy az uj büdzsé „hősies erőkifejtés“, csodálkozom, hogy Anglia milyen ke* vésse érti meg: a győzelem milyen ál dozatokat követelne s hogy a pénzügyminiszter mennyire nem magyarázta ezt meg beszédében a közvéleménynek. ÖT ALTERNATIVA... Mindenesetre jellemző és érdekes, hogy Keynes levele megjelenése nap i ján Tatsuö Kawai. az ismert japán dip* Jomata, akit hazája, mint megfigyelőt küldött Európába, azt am eglepő ki jelen* test tette Londonban, hogy az angolok makacs és szívós elhatározása, amivel a háborút végig akarják harcolni, mélyen megindító. Keynes ezután az uj forgalmi adót bírálja. Ha a pénzügyminiszter, szerinte, 50 százalékos adót vetett volna ki, komoly munkát végzett volna, a jelen* legi azonban csöpp a tengerben s minthogy negyven százalék erejéig ruházati cikkeket fog sújtani az uj adó, nem is túlságosan szociális. kevnesnek itt körülbelül teljesen iga za van. Ha azokban a kormány a jelen* leg ter vbevett n-él magasabb forgalmi adót hozott volna be, az egyesek szerint riasztó hatást gyakorolna a tőkére. Keynes, mint ismeretes, pár hónappal ezelőtt azt a javaslatot tette az angol kormánynak, hogy a közönséget kény szer its ék takarékosságra s a takarékbe téteket hadicélokra az állam vegye köt* csőn. A pénzügyminiszter budget beszédében ezt a gondolatot elutasította (— a kényszer fogalma ellentmond az angol mentalitásnak — mondotta). Ér dekes azonban, hogy ami a társulati adót illeti, itt nagyjából elfogadta Key* nes gondolatát. A közgazdasági szakértők az uj bud- gettel kapcsolatban általában egyetértenek abban, hogy az angol államkincstár számára körülbelül öt alternativa áll nyitva: 1. progresszív infláció; 2. ármnximálás és mérsékelt infláció; 3. áruhiány és bizonyos méretű jegyrendszer ; 4. a munkabérek megadóztatása és végül 5. a kényszerű takarékbetétek. Hogy az angol államkincstár melyik elgondolást teszi magáévá, csak a jövő mutatja meg. (—) Az ol asz politikái önuralom jellemzi“ ff — irja Pamfil Seicarn olaszországi utjának tapasztalatai alapján Nagyérdekességü cikket közölt a neves román köziró Olaszország állásfoglalásáról BUKAREST, május 21. Pamfil Seicaru, a „Curentul“ cimii bukaresti napilap igazgatója most tért visz- sza olaszországi útjáról és benyomásait következőkben foglalja össze lapjában: — Bizonyos, hogy minden ország figyelme Olaszország felé irányul, akár Háborús, akár semleges országról van szó. Iíáiia Németország oldalán jelentékeny- mértékben befolyásolja a hadviselő feleit erőviszonyát és egy ma még nyugodt, egész európai táj — amennyiben természetesen ezekben az időkben valaki nyugodt lebet — kapcsolódott a katonai erők . vizsgálatába. A nagy érdeklődés folytán bővült a hírek anyaga, igy történt, hogy április 28. és május 16. között olyan célkitűzéseket hoztak tudomásomra, melyek Olaszországtól távol állanak. A hírek legelőbb Korfu megszállásáról szóltak. Május 6. körül biztosra vették Dalmácia megszállását, majd május 8-árt Egyiptom és a Szuezi-csatorna kerültek sorra. S ezeket a hireket nem egyszerű emberek, de a kérdéses követségekhez tartozó személyek mondták, akik jóhiszemiileg a leglehetetlenebb hírek terjesztőivé váltak. — Igaz, hogy — még a legügyesebb diplomata számára is — igen nehéz értesüléseket szerezni, mert azt, aki dönt — Mussolinit — a háború kitörésé óta nehezen lehet látni. Ciano gróf küliigyminisz- i tér pedig tökéletesen elzárkózik. A döntésről annak megvalósításáig, nem kerül sen, mi nyilvánosságra.-— Az olasz sajtó magatartása is egyik eleme a tájékozatlanságnak, bár határozottan németbarát. Ezt a magatartást pedig úgy magyarázzák, mint a politikai és katonai együttes fellépés előjátékát, mely a nemzeti önérzet kiformálásával a közvélemény előkés-ütésére van hivatva, bár ez még 1936- ban megtörtént, midőn sor került a gyá- molatlan szankciókra. Akármint áll is a dolog, határozottan németbarát az olasz saUÓ hangja. De a háború különböző szakaszainak ismertetésétől és az újságok közleményeitől — a nyílt sikraszállásig nagy távolság van. — Palermóig utazgattam Olaszországban, de útközben olyasmit sehol sem láttam. ami katonai fellépés előjátékának látszana. Bármennyire titokban is hajtanák végre a katonai mozdulatokat, a belső összefogás bármily nagyfokú is volna, nem lehetne eltitkolni a nemzet életrendjében bizonyos dolgokat — a hirek keringését mégis semmi nem igazolja. — Az olasz politikát tagadhatatlanul jogos ellenszenv jellemzi, melynek gyökerei a versaillesi békeszerződésbe nyúlnak de az olasz politika tiszta realizmusa igen erős ahhoz, hogy ne várja be azt a pillanatot. amidőn lépése minden eredményt meghozhat. Megállapítható, hogy nagy önuralom jellemzi az olasz politikát. Még a tengeri ostromzár káros voltával kapcsolatban is, amennyire részletesen közlik az adatokat, annyira tartózkodók. A tengerzár tagadhatatlanul a harci eszközök közé sorozható, de egy állam felségjogát nemcsak területi, de gazdasági szempontból is meg lehet sérteni. Olaszország a maga részéről alkalmazkodni igyekezett a tengeri ellenőrzés rendszeréhez, de mentol Iá ? h at óbb jelét adta ennek az ellenőrzés, annál kellemetlenebbé vált technikai szempontból. Elég, ha figyelmesen tekintünk körül es a gazdasági életben a tengeri ellenőrzés következményeit nyomban megálla- [áthatjuk. 'Az a benyomásunk, hogy minden szándék nélkül hűségesen megismétlik az ellenük 1936. évben elkövetett tévedéseket. í — Az olaszországi visszahatás legkevésbé sem volt éles: közzétették a „kihívó“ politika mérlegét. Az olasz ifjúság tüntetései: a közvéleményben kelteit visszhang kifejezői voltak anélkül, hogy a nemzeti érzékenység nagyobbmérvü felkavarodására került volna a sor. Inkább figyelmeztetésről, mint a nemzeti akaratnak azonnali leszámolás érdekében való mozgósításáról volt szó. — íme, összevonva ez képezte mindazt, ami bizonyos mértékben az olasz közvéleményt befolyásolta anélkül, hogy ezek a körülmények közeli aggodalmakra jogosítanának. Velencében a lelkes énekkel tüntető ifjúság elégetett egy esernyőt. Ki tudna ebből közeli viharra következtetni? Keresni fogom az alkalmat, hogy benyomásaimat analizáljam — mert döntő jelentőségű Románia nyugalmára Olaszország magatartása. A MAI ÉLET TÜKÖRKÉPE: Seignobos: 4z európai élet fejlődé se A kitűnő francia történettudós uj köny ve a remek „Európai kustura története“ sorozatban jelent meg. 450 oldal, vászonköté;, 280 lejért kapható az ELLENZÉK KÖNÁV- OSZTÁLYÁBAN, Cluj—Kolozsvár. Piata Unirii. A sorozat előző kötetei 198 lejért kötetenként (vászonkötésben): Croisset: Görög kultúra. Homo: Római kultúra. Galeliad: Bizánc. Dawson: Európa születése. Huixüiga: A középkor alkonya. Funck-Brentano: A renaissance. Gleichen Russwurm: A barokk. Funck-Brentano: Udvari világ. Bármelyiket utánvéttel azonnal aaálhtjuk.
