Ellenzék, 1940. május (61. évfolyam, 99-122. szám)
1940-05-03 / 99. szám
ELTEN 2'fiR IQ 4 0 május 7. A nélkülözhetetlen arzén és pyret szintén ezen az utón érkezik Naniikfca A sarki fén\ legyező módjára széttárja. majd újra U Igüngyülgeti szivar v.ínyos drapériáit u sarki éjszakában. ütvén, nehéz \asérctömbbel megrakott vasúti kocsi nehézkesen dübörög a Narvik fele vezető síneken. \ kocsik Kiruna felől jönnek. Kiruna a svéd-Lappföldöu van. A súlyos kocsik éjt-napot betöltő tompa .vajjal vonulnak keresztül Kebnekaise vidékén a norvég tengerpart felé. De megkönnyebbülten, sokkal csendesebb gördii- léssel térnek vissza. A vasércszállitás ominózus útvonala ez, amelyről annyit hallunk mostanában. Ezért folyik a vér megint ott fenn északon, nem sokkal az elcsendesedett finn tragédia után . . . A NEMZETKÖZI BÁNYAVÁROS Kiinna. Kis bányaváros, de a Lappföl- dön fővárosnak számit. A vas fővároca. Mert itt az élet a bányák körül forog. Fent a ködös napvilágon lap]) nomádok, rénszarvascsordak és szél . ,. Ez minden- ami életet jelent. De lenn a bányákban, vakító villanyfény mellett, nappali világosságban dolgoznak a svéd norvég, orosz és lapp nemzetiségű munkások. Észak minden nációja összegyűlt itt. A. városban pedig minden második ember német mérnök vagy svájci geológus. Minden és mindenki a bányászatot szolgálja: mozik, szállodák, kórházak. Mindenki a vasércből él. A telierv ouatot csak néha v áltja fel aj expressz. A vonal is különös: nyílegyenesen megy keresztül hegyen, völgyön, síkságon s a sarkkör láthatatlan, de mégis valahogyan jelenlevő öve mentén. A tájképet cserjék és zuzmók hintik be. Legelésző rénszarvasok rálépnek a sínekre. A adkacsák hegyes szárnyaikkal vagdossák a tó tükrét, melynek partján körös-körül vándorkövek — a hajdani jégár kavics- törmeléke — hevernek szanaszét. Alacsony termetű lapp pásztorok kei ülnek elő. Pirospozsgásak: széles oviik s olyan sapkájuk van. mint a bohócoknak. Ahogy keresztül ugrálgatnak a bozóton a gombák között, mintha kerti törpék elevenednének meg szemünk előtt. Terelik a rénszarvasokat. Ebből áll az egész lappföldi táj. Szürke tavak, piszkosfekete, ormótlan begyek — mintha csak a mozdonyok füstjétől kormozódtak volna be. S a tájat be- szego sínpár csillog a napfényben . A sinpár a végtelenbe folyik. Kietlen pusztaságon megy át s váratlanul északra fordul. Hegyszoiosokon s a Kebnekaise masszívumán, merénákan, a Törne Trask- on át vonul a norvég határ felé. íme, az első fjord' Igazi norvég fjord. S odább igazi norvég város: Narvik A vasércszállitás másik sarkpontja. Itt rakják hajóra a drága ércet. . . KIRUNA Már jóideje sokat hallunk Kirunáról s erről a vasércszállitásról. Tévedés volna azt hinni, hogy itt csak vasércről van szó! Svédország északi részén még egy ilyen értékes fémet bányásznak, amely legalább is olyan nélkülözhetetlen Németország számára a háború folytatása szempontjából, akárcsak a vas. Az arzénről van sző, amit Bolidar mellett bányásznak — tekintélyes mennyiségben. Itt van a világ leggazdagabb arzéntelepe Miben áll az arzén jelentősége? Először is nélkülözhetetlen a mérges gázak (kékkeresztes gáz) és a legkülönbözőbb robbanóanyagok gyártásában Németországban évenként egymillió kilogramm arzént bányásznak, Svédországban azonban negyvenszer any- nyit s a németek számára ma ez az egyetlen beszerzési forrás. Mig a gazdag franciaországi arzéntelepek jól ellátják a szövetséges államokat, addig Németország egyedül Svédországból szerezheti be ezt az értékes fémet, melyért legalább annyira érdemes küzdeni, mint a sokat emlegetett vasért. A másik értékes nyersanyag, a pyrit, csak Norvégiában található nagymennyiségben. Évente körülbelül 100 ezer tonnát bánvásznak. A vegyiiparban és lőpor- gyártásban nélkülözhetetlen. Nem kevésbé értékes ásvány a molyhden. A kohászatban használják. Szintén csal; innen szerezheti be Németország. Hasonló a szerepe a mhkcltu k; Norvégián hit ül egyedüli beszerzési forrása Görögország. De térjünk vissza Narvikba. A Lufoten- s/igetek ősrégi fekete gránit falán megtörnek a tenger zöldeskék hullámai. A hajók óvatosan ki is térnek előle, a sok apró sziklatörmelék zátonyai nem ismernek tréfát. Most Svolvör felé megy a hajó. Itt vau a halászat középpontja. Kis lain piros faházakkal. Kikötője azonban nagy. A kikötőben árbóeerdő, nagy bal- üzemek. A levegőben terjengő halszag úgy önt el mindent, akárcsak a brazíliai Sao-Paoloban a kávé illata. Ugylátszik, földünk nagy konyha, amely előre elárul ja: mit (őznek ma ebédre. FALURÓL-FALURA, KIKÖTŐ RŐL-KIKÖTŐRE Nézdeljünk csak tovább a térképen. Lofotentől elkanyarodik a vasútvonal távol a parttól, majd a fjordok labirintusával v« s/ődik így kísér mindenütt faluról-falura, kikötőrül-kikötöre a surii fűstcom-jlvai' a mozdony vagy gőz hajó ziháló, nehéz iélekzcto Súlyos terhet cipel. Végigvonul a vasén: a norvég part mentén A hajó éjjel vilagitolornynk útbaigazítása mellett kerülgeti a fjordo- kat. sziklazátonyokat. a vi/ből kiemelkedő sima begj falak árnyékában. A pariról néha piros fabázak, apró fehér templom- tornyok villannak elő s a tenger végtelen horizontján szintén Németországba vagy Dániába igyekvő, farakományt szállító orosz leherhajók timedeznek fel. Ez az egész, amit látni lehet. Ami mögötte van, az. politika. De ez. minden bizonyosság: a sarki fény, a fjordokat be- sötétitő. jéghideg, komor begy tömbök, az ijesztő fjeik a tomboló vihar, az égen átcikázó villámlás . . . A többi már nem a Természet dolga. Politika — úgy mondják. \ ihnos császárnak valamikor nyaralója volt a Trcllfjordban. . Ls ez itt most a svéd vasérc útja... Mert sokat változott azóta a világ. . Ince Andor. A nemzetvédelmi minisztérium határozata az idegen hadseregben szolgált tisztek és altisztek ügyében BUCUREŞTI, május 2. (Rador.) A nemzetvédelmi minisztérium a következő határozatot hozta: Az idegen reguláris hadseregekben szolgált és román állampolgárrá lett tartalékos tisztek, altiszteknek a román hadsereg tartalékos kereteibe való felvételére vonatkozólag elrendeljük a következőket: í. Erdélynek, Bukovinának és Besszarábm- naic a román anyaországgal történt egyesülése következtében román állampolgárrá vált és az idegen reguláris hadseregekben szolgált tisztek és altisztek, akiket még nem vettek fel a hadsereg tartalék-kereteibe és nem állapították meg rangfokozatukat, folyó év augusztus elsejéig kérhetik felvételüket a nemzetvédelmi minisztériumtól a következő iraíuk alapján: J. Egyéni kérés. 2. Rangfokozatról szóló bizonyítvány (a háborít idején kiadott eredeti okmányok alapján). 3. Állampolgársági bizonyítvány. 4. Tanulmányi végzettségről szóló bizonyítvány. 5. Erkölcsi bizonyítvány. 6. A román nyelv ismeretéi öl szóló bizonyítvány 7. Anyakönyvi kivonat. 8. Orvosi bizo- nyílt ány. 9. „Libera Practica‘'-ról szóló bizonyítvány. II. Az előirt batáridőn túl benyújtott kéréseket nem veszik tekintetbe. Azok a tisztek és altisztek, akik 1940 augusztus elsejéié nem tisztázzák katonai helyzetüket és nem adják be a szükséges iratokat, elveszítik rangjukat és közlegényi minőségben fogják őket illetékes helyen törzskönxvelni. Illési iarioii a Magyar lépközösség elnöki fanácsa CLLJ (KOLOZSVÁR), május 2. A romániai Magyar Népközösség ehlöki tanácsa az elmúlt nap folyamán Kolozsváron Bánffy Miklós elnökletével ülést tartott, amelyen Jósika János báró, dr. Szász Pál, Kós Károly, dr. Gyárfás Elemér, dr. Kolum- bán József, gr. Teleki Ádám, gr. Haller István, gr. Bethlen Bálint elnöki tanácstagok, dr. Tusa Gábor jogtanácsos, dr. Grois László központi igazgató és dr. Miké Imre, a Népközösség bucureştii irodájának főtitkára vettek részt. Bánffy Miklós javaslatára dr. Kakuk Jánost, a bánsági szervezet elnökét, aki részt is vett az ülésen, egyhangúan rendes tagnak hívták meg az elnöki tanácsba. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte az uj tagot, akinek az elnöki tanácsban való jelenléte még erősebben kiméKili a bánsági magyarság és a központ közötti kapcsolatokat. Dr. Kakuk János köszönetét mondott az elnöki tanácsnak a bánsági magyarság sorsa iránt megnyilvánuló gondoskodásáért. Ezután az elnöki tanács meghallgatta a legutóbb tartott ülés'í óta végzett szervezői munkáról szóló jelentést. Megelégedéssel és elismeréssel vette tudomásul, hogy még csak egyetlen vármegyében kell megtartsák az alakuló közgyűlést. A többiekben ugyanis már intézményes népközösségi munka folyik. Az időszerű kérdések megvitatása során az elnöki tanács foglalkozott a magyar ifjúság problémáival is. Folytatólagosan a Nemzeti Újjászületés Frontjának magyar főtanácsi tagjai és a parlamenti csoport tartott együttes ülést Bánffy Miklós elnökletével. Ezen dr. Szász Pák br. Jósika János, dr. Gyárfás Elemér, dr. Bartha Ignác, gr. Teleki Ádám, dr. Fdó Ferenc, dr. Soós István, dr. Kováts Károly, Orosz Károly, Péter János, Mikó László, Tompa Lajos, dr. Grois László és dr. Mikó Imre voltak jelen. Az ülés folyamán részletesen megtárgyalták az uj fronttörvénnyel kapcsolatos kérdéseket. A hadsereg felszereléséért A hadseregnek sek pénzre van szüksége. Jegyezzetek tehát hadseregfel. szerelés\ pénztárjegyeket (bonokat), amelyek minden nap a hivatalos órák alatt a nagybankoknál, valamint a pénzügyigazgatóságnál jegyezhetők, ahol az ehhez szükséges űrlapok (blanketták) is kaphatók. Ezek a kötvények a legkedvezőbb feltételű állampapírok, mivel 4.5 sZá zalékkal kamatoznak. Jegyezhető három, vagy ötéves lejáratú bon, ahogyan a jegyzőiéi akarja. Hat hónap múlva az állam a jegyzett összeg egyötödét (29 százalékát) visszafizeti, mig a három vagy ötéves határidő lejárta után az egész összeget. Hat hónap múlva az esedékes 20 Százalékos részlettel és a szelvény Ősz* szegével adó fizethető az államnak, tartománynak, vagy a községnek. Akinek a tejárat előtt pénzre van szüksége, a Banca Nationalatól a név» érték. 70 százalékának megfelelő íotubardkölcsönt kaphat bonjaira, ugyanilyen kamat mellett. • M Inden román állampolgár, aki az ország érdekét szíven viseli, kötelei pénzével elősegíteni a hadsereg felszerelését. Cluj (Koíczs) megye prefektusa MAN OLE ENESCU ezredes. J Tragédia a Süld mélyében CLUJ (KOLOZSVÁR), május 2. A mintegy futószalagra beállított napi hírszolgálat iramában meg kel! állnunk egy pi’- lanatra az előtt a sorstragédia előtt, mely egészen közelről érintette szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk minden egyes tagjának lelket. Egyik szorgalmas, kedves tisztviselő- nőnk, Kovács Gizuska gyászában osztozunk most, a mély részvéttel; ég minduntalan ajkunkra tolul a kérdés, amely fel-felkarvarja euuek a szegény leánynak szivét s a vigasztalanság legforróbb, legégetőbb könnyeit lopja riadt szemébe: — Hogyan történt a szerencsétlenség? Kovács Gizuska, akinek 66 éves édesapját muDkaközben magával ragadta a halál, elsírja fiatal élete legnagyobb fájdalmát. Szaggatott szavakból, félmondatokból: könnybői, sóhajtásból bontakozik ki a megrendítő tragédia. Kovács László kolozsvári volt bányaüzem- vezető hosszabb időn át tartó kényszerült pi, bent? után munkaalkalmat talált a Szilágy-' megyében lévő farkasmezői szénbányában. A kiváló képességű szakember, aki 12 éven keresztül megszakítás nélkül segédkezett a „Mica ‘ társaság brádi aranybányájának fellendítésénél s még néhány évtizeden át lankadatlanul dolgozott Erdély valamennyi bányájában, nyugtalanul keresve újabb és újabb lelőhelyeket a vasérc és szén gazdag kiaknázása érdekében — szegényen mara- dottan, a jövő: a gyermekei sorsa felett való aggódásában számot vetett a hozzáérkezetí munkaajánlattal s ugv találta, hogy az ideiglenesnek Ígérkező állást be kell töltenie, mielőtt fiatalabb, tapasztalatlanabb munkáé^ el nem ragadja előle. Kovács László megkapaszkodott a felényujtott gyönge szalmaszál- l>a. Kiment a farkasokról elnevezett mezőre, bebujt a hegyoldalba vájt sötéten tátongó tárna aknájába, arcvonalba állította a felügyelete alá rendelt sápadtarcuak kis hadseregét s miután kiilön-külön megismerkedett velük és megismertette magát, még a napfény gyorsaságával ébredt rokonszenv friss* derűjével az arcán, megadta az oly régen íz-, lelt varázslatos jelszót: ..Szerencse fel!“ j Két hónapja dolgozott már Kovács László: helyettes üzemvezető a íöld mélyében. Héttő* voit, 18 óra 5 perc. Fent már bealkonyodott., Az csthajnal sürü, komor felhőfátylat teri-I tett az aknanyilásra. Lent már megálltak a gépek s az üres csillesor mellett ott kigyo- zott a fáradt menet a felvonókészülékek felé. Az üzemvezető szétnézett az egyre nép- telcnebbé váló tárnában, szemügyrevette az olajat izzadó gépeket s úgy találta, hogy a légszivattyú egyes alkatrészein gyors javítást kell eszközölni. Utasítást adott egyik gépészének, hogy indítsa meg a dinamót, mert próbára akarja tenni a nitolások ellenáll i- erejét. A gép sziszegve, dübörögve induit, az elektromos kapcsoló kattogott a márvány táblán a gépész keze alatt. — Lazítsad! Kapcsold! Lazítsad! Kapcsold! Rajta! Még a munka lázában, a lelkiismeretes vizsgálódás ösztönző erejétől hajtatva, Kovács László mélyen a ventillátor tengelye . fölé hajolt. Kigombolt kabátjának szárnya repkedve csapódott a jobbján őrült gyorsasággal forgó lenditőkerékhez. Nem vette észre. Ebben a pillanatban csak az volt fon-, tos, hogy megtalálja a vélt hibát. Egyetlen másodperc alatt aztán bekövetkezett a tra-* gédia. A lenditőkerék küllőjére csavarta a vastag posztódarabot s annál fogva magához, csavarta a szerencsétlen üzemvezető testét.; A gépész rémülten kapott a kapcsolóhoz.’ A rép megállt, de Kovács László ekkor mar félholtan feküdt a tengelyágy között. A bá-, nyaszok Zsibóra telefonáltak orvosért, aki az első segély után az injekcióktól ideig-óraig magához tért üzemvezetőt gépkocsin beszállította a zilahi közkórházba. A szörnyű belső vérzést szenvedett Kovács László az utcn talán életerejének utolsó fellobbanásában arra kérte az orvost, hogy ne értesítsék családját azonnal a szerencsétlenségről. Ekkor mír tudta, hogy meg fog halni. A kórház műtőasztalán, mire sor kerülhetett volna a sebé-« szi beavatkozásra, kiszenvedett. — Ez történt hétfőn... — mondja zokog-' va a testben-lélekben megtört fiatal lány. —< Azon a napon levelet vártunk Farkasmezőről... És csak csütörtökön érkezett a távirat, hogy édesapát elvesztettük... A ravatalon Iát-1 tűk viszont, temetése napján. * , A zilahi temetőkertben, a lombosodó falc alatt megásták a sirt, amely kissé emlékeztet a hegyoldalba vájt akna bejáratához: sötét. csöndes tárna, mely az Örökkévalóságba vezet. Ki tudná felmérni mélységét és magassagatf. 1 VG-). A vasérc útja
