Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-07 / 80. szám

2 EILEnrÜK 7Ş?0 IprlTlt 1. A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA iu/aí elöli A háború nyolcadik hónapjába lépett, de .1 ontó esemény a nagy küzdelemben még amidig nem történt. Valami azonban ké­szül. A légkör különös feszültségéből érez­hető, hogy még a tavaszi hónapokban foil­in'» kezdeményezések fogják felváltani az eddigi látszólagos tétlenséget. Angliában és Franciaországban kezdeményező erejükről is­mert egyéniségek kerültek a háború politikai iiányitásának élére. Az angol kormány szii- Kebb hadügyi tanácsát ezután vezető Wins­ton Churchillnek már a neve is valóságos program Chamberlain meggondolt óvatosságá­val szemben. A német hadvezetés és a há­borús külpolitika tevékenysége szintén tel­jes aktivitásban van. Békekisérletekről töb­bé szó sem esik. Mindkét oldalról igyekez- nek széttörni az ingadozások és meggoudo lások korlátjait. A nyugati hatalmak teljes­ségükben akarják kihasználni a rendelkezé­sükre álló eszközöket, főleg a tengeri ost­romzár megszigorítása érdekében. Németor­szág diplomáciai tevékenységével, főleg Eu­rópa délkeletén igyekszik elzárni a.: angol- francia törekvések útját, hogy eur.ek a te­rületnek talajtermékeit a maga számára biz­tosíthassa és hogy megelőzze azokat a lehető­ségeket, melyek e területnek a háborúba való bevonásával az ő rovására keletkezhet­nek. Két nagy kérdés áll pillanatnyilag az események középpontjában. Egyik a nyugati hatalmak által Németország ellen alkalma­zott ostromzár megszigoritása minden vona­lon. de főleg a Németországba szállított svéd vasérc szempontjából fontos norvég vizeken. Másik a diplomáciai offenziva, melyet a né­met tevékenységgel szemben angol-francia részről terveznek a semlegesek megnyerése, sőt bizonyos irányokba való kényszerítése ér­dekében is. Ebben az offenzivában nagy sze­repet juttatnak a gazdasági fegyvernek is. Ezen fegyvereknek kell felvenni a harcot az­zal a nyomással szemben, melyet a tényleges német fegyverek már alkalmazási lehetőségeik kel is gyakorolnak. London a küzdelem ér­dekében tanácskozásra hivta az angol fővá­rosba közép és keleteurópai követeit s a francia kormány is szorgalmasan tárgyal kül­politikai megbizottaival. AZ OSTROMZÁR Az ostromzár megszigoritása, melyre az el­ső lépések már megtörténtek, látható izgal­mat kelt a semlegest körében, nemcsak az elsősorban érdekelt skandináv államok kö­zött, hanem Olaszországban és Japánban is. Nyilvánvaló tehát, hogy ezúttal nem helyi intézkedésről, hanem az összes világtengerek­re kiterjedő nagyvonalú lépésekről lehet szó. A támadás központja azonban kétségtelenül Északon lesz, ahol a Németországnak szállí­tóit svéd vasérc föltartóztatása a cél. Nor­vég részről hangoztatják, hogy a német ha­józás norvég vizeken t-emmiképpen sem üt­közik bele a nemzetközi jog szabályaiba. A nemzetközi jog szabályai azonban tetszés szerint nyújtható, vagy szűkíthető dolgok. „A háború pedig erőviszonylat kérdése. Nem lehet egyik kézben a fegyvert, másik kézben a törvénykönyvet tartani, mert ez a kellemetlen helyzet megakadályozza a hábo­rús lépések gyorsaságát és a diplomáciai mozdulatok sikerességét“. Franciák és ango­lok szerint a svéd vasércnek a valódi semle gességgel össze nem egyeztethető szállítása ‘Németország felé, már magában is följogo­sítja a szövetségeseket, hogy a kérdéses te­rületen szintén megtegyék a szerintük szük­séges lépéseket. A háborúban kockáztatott óriási érdekek miatt — mondják Párishan —- egyenesen nevetséges volna minden ezzel ellentétes magatartás. Ez az érvelés nyilván nem sokat törődik a semlegesek jogaival, amit viszont érthető kétségbeeséssel hang­súlyoznak a két tiiz közé került skandináv államok. De első pillanatra jelentéktelennek látszó más tünetek Í3 arra mutatnak, hogy a há­ború újabb fordulatai előtt állunk. A párisi haditanács ülésén váratlanul megjelent Wey- gand tábornok s a kormány és a hadsereg vezetőivel hosszas tanácskozásokat folyta­tott. JELEK A HÁBORÚ ÚJABB FORDU- ■' LATAIRA A szövetségesek keleti hadseregének má­sik vezetője. Wawel angol tábornok Egyle­tein líbiai határán a brit, egyiptomi és hindu csapatok együttes gyakorlatát nézte végig. Röviddel ezelőtt pedig Kénia angol gyarma­ton tartott csapatszemlét és kijelentette, hogy Keletafrikában biztosítva van az angol érdekek katonai védelme. Az Adriai-tenge­ren angol hajók jelentkeztek, hogy a Német­ország felé irányuló áruszállítást megakadá­lyozzák. Olaszország tengerészeti tartaléká­nak tiz korosztályát fegyverbe hivta. Alep- poban angol, francia és török kiküldöttek megállapodást írtak alá, amely a három ál­lana hadseregének háború esetén történő felhasználásáról intézkedik. „A megállapodás összhangba hozta a háborús előkészületeket és megtette a szükséges intézkedéseket, hogy az állandóan hudikészültsóghen lévő csapa­tokat leggyorsabban szállíthassák arra a pontra, ahol azokra szükség lehet“. Ankará­ban Saraesoglu török külügyminiszter, Mus- sigh francia nagykövet és Puutix sziriai fő­biztos aláírták a Törökország és Szíria kö­zött létrejött barátsági és jószomszédi szer­ződést. Londonban Halifax lord három hó­nap óta először fogadta Maisky szovjet nagy­követet, amivel kapcsolatban elterjedt a hir, bőgj Seeds moszkvai angol nagykövet visz- szatér az orosz fővárosba. A hirt megcáfol­ták és Maisky fogadását is a Szélsőkeleten augol hadihajók által feltartóztatott két orosz kereskedelmi hajó sorsával hozták kap­Ugvaucsak a hét elején érkezett vissza Teleki Pál gróf magyar miniszterelnök is romai látogatásáról. Olasz és magyar rész­ről ismételten kijelentették, hogy ez a láto­gatás csak tájékozódási célokat szolgált. Eu­rópa külpolitikai köreiben ennek ellenére komoly jelentőséget tulajdonítanak a ma­gyar miniszterelnök római megbeszéléseinek. Az Európa délkeletén folyó, vagy tervezett külpolitikai lépések már magukban is meg­okolnák ezt a látogatást, amelyet eléggé ma­gyaráz a Róma és Budapest között fennálló régi, szoros és bensőséges viszony is. Magyar- ország és Olaszország vezető egyéniségei kö­zött a külpolitikai események fontosabb pil­lanataiban az ilyen találkozás megszokott dolog. Ez megtörtént az elmúlt évek jelen- *ős eseményeinek minden fontosabb fordu­lata alkalmával. Csak természetes tehát, hogy a brenneri találkozó után a megszokott olasz­magyar megbeszélés szintén nem maradha­tott el. Olaszország a délkeleteurópai helyze­tet érintő ebben a fontos pillanatban két­ségtelenül szükségesnek érezte, hogy magyar szövetségesét tájékoztassa és Magyarország minden bizonnyal szintén szükségesnek tar­totta, hogy kifejtse álláspontját olasz szövet­ségese előtt. Amint egy nagy francia lap ídaszországi tudósítója irja: „A magyar-olasz jóviszony a két ország közötti szoros kapcso- i lat tizenhárom éve óta minden megpróbálta- | tásnak ellenállott. Ausztria, Csehszlovákia é9 Lengyelország eltűntek Magyarország mel­lől. Magyarország azonban megőrizte függet­lenségét. Budapest ezért ösztönszeriien há­lával néz Róma felé“. A délkcleteurópai helyzet változatlansága, a dunai és balkáni status-quo azonban két­ségtelenül megerősödve került ki ezekből a tárgyalásokból, melyek mindenekelőtt a bé­ke megőrzését tűzték ki célul. Ezt kívánja Németország, mely a Dunavidék és a balkáni termelő területet nem akarja kitenni egy há- i’oru pusztításainak és ezt kivánja Olaszor­szág is, amely e terület háborús felforgatása cselén túlnyomó tengeri bevitelével szintén nagyon ki lenne szolgáltatva a Gibraltár és Ozuez fölött uralkodó nyugati nagyhatalmak­nak. Róma meg van győződve arról is, hogy a Délkeleteurópára kiterjedő háború azon­nal esedékessé tenné a török—angol—francia szövetséget, ami franciák és angolok részére a Dardanellák megnyitásához, hajórajuknak a U-Kete-tengeren való megjelenésével s ezzel a délkeleteurópai egyensúly azonnali eltoló­dásához vezetne. A dunavidéki és balkáni staíus-quo így. legalább átmenetileg, azoknak r> hatalmaknak célkitűzése lett, melyek a mostani háború előtt nem nagyon rokonszen­veztek vele. Viszont ugyanekkor teljesen el ienkező irányú sajtóhangok érkeznek a nyu­gati hatalmak fővárosaiból, ahol viszont a lilágháboru után kialakult dunavidéki és ’ \aU:áni helyzet status-quoját eddig majdnem • dogmaként kezelték. Bucureştii lapok, a Cu­rentul és az Universul heves vitát folytat­csolatha. Diplomáciai körök azonban újra arról beszélnek, hogy Molotov kijelentései Oroszország semlegességéről, tényleg annak a törekvésnek kifejezését, képezik, hogy Moszkva a finn háború után vissza akar vo­nulni a/, eseményeket szemlélő semleges har­madik hatalom szerepéhez. Ezen állítólag nem változtat Surics párisi szovjet nagykö­veinek a francia fővárosból való kényszerű eltávozása sem, amit a szovjet sajtó feltűnő óvatosan kommentál. Oroszországra vonatko­zólag különben a Parisból és Londonból ér­kező hirek, mintha nem volnának teljesen összhangban. Reynaud miniszterelnök Ame­rikához intézett legutóbbi rádióbeszédében is igen élesen támadta Moszkvát. Winston Chur­chill viszont a legfőbb haditanács ülését kö­vein kijelentéseiben, miután hangoztatta, hogy a háború bármeddig is tartson, a nyu­gati szövetségesek azt a győzelmes befeje­zésig folytatják, hozzátette, hogy a hadszín­tér kiterjesztését Anglia részéről nem kíván­ják s igy Oroszországgal sem kívánnak harc­ba szállani. ,,Szovjetoroszország — mondta Churchill — csak akkor kerülne a háború i forgatagába, ha imperialista elvakultsághaa fegyverhez nyúlna“. A római megbeszélésről kiadott hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy Róma és Buda­pest el vannak határozva arra, hogy egye­sített erővel dolgozzanak Délkeleteurópa bé­kéjének megóvása érdekében. A jelentés kü­lönösen kiemeli a két országnak Jugoszláviá­hoz való barátságos viszonyát, amit a sem­leges sajtó annak megállapítására használ föl, hogy a római találkozás után Délkeleteurópa helyzetével kapcsolatban több szó esik a Róma—Budapest—Belgrád háromszögről, mint a Róma—Berlin—Moszkva háromszög­ről. melynek hírét nem sokkal azelőtt röpí­tették világgá. Az utóbbi alakulat lehe­tősége ugyan még szintén nincs teljesen ki­zárva, de a brenneri találkozó óta eltelt idő haladásával az erre vonatkozó terv is foly­ton halványuknak látszik. Különös hajlan­dóságot ugyanis sem Rómában, sem Moszk­vában nem lehet felfedezni arra, hogy a há­rem hatalom közösen garantálja a délkelet- európai helyzet változatlanságát. Molotov legutóbbi beszéde célzást sem tett. erre a le­hetőségre és a római külügyminisztérium fél- hivatalos szócsöve, a „Relazioni Internazio- nali“ szintén leghatározottabban megcáfolta azóta a Berlin—Róma—Moszkva háromszög­ről elterjedt híreket. A lap beavatott körök­ből nyert felvilágosítás alapján ugyanebben a cikkben megállapította, hogy az olasz—orosz 'iszony most újból abban a stádiumban van, amelyben a finn—orosz háború előtt volt. Ljahb fejlemények azonban ebben a viszony­ban, a ..Relazioni Internazionali“ szerint, nem várhatók. nak D‘Ormessoii gróf, ismert francia publi­cistával, aki a Temps hasábjain egy, a volt Habsburg-monarchiához hasonló újabb alaku­lás szükségességét hirdeti. Pamfil Seicaru a Curentul vezércikkében megállapítja, hogy Franciaország húsz évvel a versaillesi béke után úgy érzi, hogy tévedett, mikor a volt monarchia helyett a nemzeti elv alapján ki­sebb államokból alkovott övét az egységes német tömeg ellensúlyozására. A franciák most megállapítják, hogy ez az öv gyengének mutatkozott s újra hangoztatják azt a külde­tést, melyet a világháború előtt Ausztria töl­tött he Európa egyensúlyának biztosításában. \ Temps terve — folytatja Seicaru — nem á’lja meg a kritikát. A történelem nem for­dul vissza és nincs a világnak az az ereje, amely megsemmisítse a változások mögött ál­ló nemzeti elvet. „Ausztria európai misszió­ja befejeződött s a jövő nem táplálkozik a történelem temetőjéből“. Tévedés volna azon­ban azt hinni, hogy a D'Ormesson által kép­viselt francia felfogást csak a mostani hely­zet váltotta ki. A világháború alatt, 1917-ben, mikor a nyugati hatalmak győzelme már na­gyon valószínűnek látszott, francia részről szintén tettek ilyen irányú indítványt az osztrák-magyar monarchia részére. Egy Svájc­ban megjelenő külpolitikai folyóirat nagy fel­tűnést keltő cikkében a fraucia szenátus el­Megmérgezheto-e a szervezet egyszerű ételekkel is ? Igen! Ha u gyomor nem emészt rendesen, ha a máj nem működik rendesen. S tudvalevő az, hogy minden megevett üt<i emésztése alatt mérges anyagok is választód­nak ki, amelyeket főleg a máj és vese biva- tott méregteleniteni. Ha ezek meghetfcgs/.«-* nek, akkor állandóan a szervezetben egy ab­normális méreglerakódás képződik salakok, savak, meszesedének formájában, amelyek rendkívüli rombolásokat idéznek elő később szervezetünkben. A világhirü amerikai Gastro D., amely fő­leg az emésztőszervekre hir rendkívüli hatás­sal, normális állapotot teremt elő és a már fennálló gyomor, bél, epe, vese és májbete- gedésekuél a legkitűnőbb eredményeket hoz­za meg. Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy postán megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyozertá- rában Bucureşti, Calea Victoriei 124. nőké azt ajánlotta, hogy az osztrák-magyar monarchia maradjon rneg, de megújított for­mában. Legyen valódi „Öster-Reich“, foglal­ja magába federációs alapon az összes dél­keleti kisebb országokat, melyek mindany- uyian ugyanúgy megőrizhetnék emellett kü­lönállóságukat, mint ahogy a német császár­ságban egyesült német szövetséges országok is megőrizték független kormányzatukat, sőt uralkodóházaikat is. Az ajánlatra gyors visz- szautasitás volt a válasz a bécsi külügymi­nisztérium részéről. A fejlemények azóta a versaillesi és a Versailles-vidéki békék által kialakított helyzethez vezettek. Nem érdekes­ség nélküli dolog azonban, hogy két évtized­del ezután újra kisért a nyugati hatalmak részéről 1917-ben is felajánlott terv. —r Kik nek kell jelentkezni 48 órán be!ül a rendőrségen? A kolozsvári rendörkvesztura tudomásá­ra hozza az alább felsorolt személyeknek, hogy 48 órán belül jelentkezzenek a köz­ponti rendőrség állambiztonsági osztályán (ezi* guráncián) s egyben vigyék magukkal a sze­mélyazonosságukat igazoló iratokat, hogy a 4072—938. számú királyi dekrétum és a 37.855—938. számú belügyminiszteri rende­let érteimében helyzetüket igazolják. A je­lentkezésre köteles személyek névsora a kö­vetkező: Kyráli Hersch cipészsegéd Elisabeta-ut 4, Kuhn Ármin asztalos Aron-utca 43, Kle.in Mihályi Dávid szabó Siminci-u. 14, Knlsch- toh Matei David Francísc-ntca 11, Katz Ig­nác munkás Mihail1 Viteazul-tér 10, özv. Kolur Hermina sz. Goldstein Aron-utca 22, Kohn Adolf szíjgyártó Rugului-utca 34. Klein Eugen árus Chánteului-utca 17, özv. Krausz. Lina sz. Goldstein Ecaterina Varga-utca 12,’ Krausz Szeréna Brutarilor 29, Keller Eugen cipész Poetas 23, Kertner Károly magán- tisztviselő Enescu 61, Karp losif birtokos Scărilor 21, Kiyner Samoila kereskedő Horea 55, özv. Karp Hermina fuvarozó Traian-utca 72, Kobn Fáni Bratianu 18. Kohn Ignác munkás Pari? 53, Kaner Jacob rabbi Barilla 8. Kohn Géza magántisztviselő Gh. Lazar 14, Klein Solomon asztalos DuDariu-utca, Klein Herman szabó Traian 19, Klein Izsák keres­kedő Oasanu 22, Kaufman Moise Léb cipész Coroianu-utca 5, Királyi Wilheftn festő Ma- rasesti 33, Krantenberg Jacob Paris-utca 34, Kohn Ignác cipész Paris 53, Koserstein Áb­rahám Paris 19, Konhauser Samoila szabó Horea 50, Klein Zaharia Rugului-utca, Ki- kovitz Leibman Traian-utca 47, Klein Her­man szabó Traian 14, Löbstein Aladár ma­gántisztviselő Măcelarilor 8, özv. Landesmann Pepi sz. Wolffgang Decebal 73, Lazarovici Harach mészáros Stroescu 9, Legman Lili (Schreiber) Legiunea Ardeleana-utca 2, Lo­cher Baroch Cărămidarilor 81, Léb Mihály ke« reskedősegéd Ecaterina Varga 12, özv. Léb Raveca sz. Klein Ecaterina Varga 12, Lám- berg Herczeg Ernő David F.utca 9, Léb Márkus Marasesti 62, Lobii Laurentiu Cri- san-utca 14, Lázár Áron árus Nadasel-utea 49, Lövi Kornélia Jorga-utca 17, Leibovitz Alexandru Gh. Tamas-utca 15, Lövinger Lu­dovic könvvkötő Ferate-utca 2, Leibovitz Ábrahám mészáros Aurel Vlaicu-utca 1, La­zar Isac szabó Cristea-utca 31, Langsner Emanoil Dragalina-utca 38, özv. Lazar Euge» nia Cipariu-utca 11, Lehrer Zoltán Poetas-u. 21, Leibovitz Mayer lakatos Rovinei 20, Landesman Lázár cipész Ovidiu-utca 1,8, Lehrer Ludovic kereskedősegéd Cosma-utca 7, Lichover Ecaterina Florilor-utca 6 szám. Miudazakot. akik nem tesznek eleget je- Jen felhívásnak, a törvény teljes szigorával fogják megbüntetni és számukra kényszer- lakhelyet jelölnek ki. A felhívást dr. Horvat Io«if rendőrkvesz- tor és Pop Leontin. a rendőrség állambizton-. sági osztályának főnöke Írták alá. A magyar miniszterelnök római látogatása A HOFHERR-SCHRAVTZ-CUYTON-SHgJTTLE­WORTH E URA PEST HSCS „SUPERIOR“ typusu cséplőgépek 1939. évi munkája Is beiga­zolta, hogy az alkalmazott technikai javítások s pedig: a rendkívül bőven méretezett rázó és szitafelülete c, a <Job alatti szab. törekrosta, nagy dobátm-rő, har adik széltisztitó berendezés, automatikus szélszabályzó készülék, egyetlen mozdulattal beállítható dobkosár, szelelövel működő kalászszemelő, háromrészes dobkosár, szege seit ráma. ujrendszerü kettős magfogó beiendezis, m nden várakozást felülmúló NAGY TELJESÍTMÉNYT ÉS TÖKÉLETES TISZTA MUNKÁT EREDMÉNYEZTEK. - Nyersolaj traktorok, va­lamint összes egyéb mezőgazdasági gépek legtökéletesebb kivitelben kaphatók: ,.CORVlNUS“ Turnătorie de Fier şi Fabnca de Maşini din Cluj S. A. Secţia Maşini Agricole Cluj, Calea Regele Ferdinand No. 62. A dunai és balkáni béke s ami ebből származik p, '%**&-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents