Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)
1940-04-30 / 98. szám
] 9 4 0 május 1. Közgazdasági szellemiség Hiába hirdette hatalmas világnézleti tábor száz éven át, hogy a történelmet gazdasági körülmények igazgatják, az emberiség zöme csak most kezd igazában feleszmélni rá e tanítás részleges igazságára, mikor az ideologikus kezdet* bői a háborúnak és a semlegességnek gazdasági jelentősége mindinkább kibontakozik. Az emberek most már ke* vésbé gondolnak rá, hogy a mai válságot lelki és szellemi erők indították meg, a történelem befolyásolásának és az uj bölcseletek győzelmét kereső erők, hanem inkább a gazdasági tényezőkkel foglalkoznak. A gyarmatkérdés, a íefegyverkezés általános visszautasítása, a Lebensraum elmélete, a blokád, a semleges termelés fokozatosan a há* borúba való különleges átállítása mindinkább a gazdasági tényezők érvényét vallószeriisitik. így válik az osztrák, cseh, lengyel gazdasági terület sorsa és a dán skandináv termelés vitája most elsőrendű érdekűvé. Ezért lestük figyelemmel, micsoda következményei lesz* nek az angolok délkeleteurópai felvásárló törekvéseinek és az angol angol— orosz kereskedelmi tárgyalásoknak. Érthető, ha a hangulat folytán soha még igy nem tanulmányozták, főleg „történelempolitikai“ következtetések érdekében, az egyes államok most sűrűn következő kereskedelmi mérlegeit. Ez a megkülönböztetett figyelem — itthon és odakiint — foglalkozik a mi orszá* gunk érdekes és megnyugtató adataival is. Meg kell állapítanunk ezek révén, hogy a becsületes és öntudatos kereskedő megértésével és szabadságával fogadjuk bárminemű vevőinket s a jól felfogott érdekek szellemében, a valóságé nak megfelelően, jól gazdálkodva —■ szorgalmas termelés és kedvező forgalom bizonysága szerint — minden tekintetben bölcsen és emberiesen járunk el. Nemcsak a kereskedelmi mérlegünk alakult a mult évben — négy milliárd aktívával — kedvezően és ez az ütem tovább fokozódik ezidén, hanem pénzünk egészséges maradt, a háborúban mindenütt szaporodó bankjegymennyi* ség — 50 milliárd — nálunk a hasonló arányban szaporodó arany és külföldi valuta segítségével törvényes fedezeten nyugszik és a másutt szinte már elviselhetetlen drágaság nálunk termesze tes arányban jelentkezik. Érthető, ha mindenütt dicsérik a hadi felkészültségünket, nyugodt magatartásunkat, jó diplomáciánkat, zavartalan termelő munkánkat és készséges kereskedői szerepünket. A multévi mérlegünk ta* nulmányozói kiemelik, hogy kiviteli cikkeinkből a pálmát a kőolaj kapta (4 millió tonnánál több 11 milliárd értékben), második helyre került a gabona (kétmillió tonna s kaptunk érte hétmil- liárd lejnyi devizát, nem beszélve több, mint egymilliárdról, melyet vetőmagvakért és 700 millióról, melyet főzelék* ért és gyümölcsért fizettek). Aztán következik az élőálltat, hús, fakivitel. Ez mind fontos és tanulságos dolog. Ezek nek a termékeknek jövendő sorsa kétségtelenül mindig fonotos lesz a törté* nelemben. A politikai bölcsészek természetesen levonják bölcs, vagv kevésbé bölcs, jóslatokkal teli vagy merőben elfogulatlan következtetéseiket abból is, hoky a legnagyobb üzletfelünk Németország (mely Csehszlovákiával együtt a 22.890 millió behozatalból 13.854 mii t Hó lejnyit látott el és 26.809 milliós kivitelből 10.574 milliónyit vállalt át), hogy azután következik Olaszország, mely aktiv oldalunkon szerepel és e tekintetben csak Anglia múlja felül, mely újabban még inkább vásárol. Ér demes az adatok egyéb sokaságait megfigyelni. Aki ezt behatóan cselekszi, felkészültebben pillanthat a jövőbe s a valóság alapján foglalhat el álláspontot. ELLENZÉK Harc a nuersanpgoltérí A gumitermelés nagy része Anglia kezében van.— A mesterséges német gumi teljesen pótolhatta a nyers kauesukot. — Norvégia megszállása évi kétmillió tonna vasércei biztosíthat Németország számára A most folyó háborút a nyersanyagok háborújának mondják. Ennek az igazságát különösen a nyugati hatalmak szakírói hangsúlyozzák, minden alkalommal kiemelve, hogy a háborút csak a szövetségesek nyerhetik, mert az 6 birtokukban van a nyersanyagoknak túlnyomó része. Ebben az értelemben elsősorban a gumira szoktak hivatkozni, mint tipikusan angol1 nyersanyagra s kihangsúlyozzák, hogy a gumiforrások nagyrésze angol kezekben van. Még a holland-indiai vállalatok is angol érdekeltségeknek tekinthetők, tehát kizárólag Angliától függ, hogy kinek szállítja ezt,1 a mai motorizált fegyvernemeknek nélkülözhetetlen nyersanyagot. ANGLIA DIKTÁL A GUMI IPARBAN A szakköröknek megállapitása tényleg fedi a való helyzetet, A gumivállalatok valóban angol kézben vannak. Az Egyesült-Államok teljes gumiszükségletüket — az összfogyasztásnak körülbelül fele — angol érdekeltségű vállalatoktól szerzik be s az 1934 óta meglalakult világkartellnél, mely a termelők 95 százalékát szervezte be, ugyancsak Anglia diktál. Arra vonatkozóan, bőgj' a gumit általában mire használják, nem lesz érdektelen, ha átfutjuk iaz alábbi táblázatot, ame% szemlélteti, hogy Amerika az 1937. évben igénybe vett 437.706 tonna gumiból milyen árukat állított elő: Autó- és repülőgép kerekekre 329.390 tonna Mechanikai gumiárukra 46.772 „ Cipők, csizmákra 20.150 „ Hőbetliszigetelésekre 7.193 ,, Egészségügyi árukra 3.781 ,, Cipőtalpra 9.630 „ jutott, inig a fennmaradó mennyiségből szivacsokat, sporteszközöket, fürdőruhákat készítettek. Ez a kimutatás: esősorban azért érdekes, mert elvitathatatlanul megmutatja, hogy a gumi mennyire hadianyag. Hiszen az amerikai felhasználás háromnegyed része is olyan cikkekre történt (autókerék, repülőgépek, mechanikai áruk), amelyek mint harcieszközök jönnek elsősorban számításba. Ami a hadviselő felek gumiszükség'etét illeti, a nyugati hatalmak a jövőben is akadálytalanul hozzájuthatnak nyersgunüjukhoz, de azt, hogy Németország is ellássa magát gumival, természetesen minden eszközzel igyekeznek megakadályozok A mesterséges gumi: a nana KÉT MUNKÁST MEGÖLT, HÁRMAT PEDIG SÚLYOSAN MEGSEBESÍTETT A BE- OMLOTT ÁLLVÁNY. Borzai más szerencsétlenség történt Szamosveresmart községben. Egy épitkezésnél összeomlott a hat méter magas állvány és maga alá temetett öt munkást. Gólya László borpataki és David György balotafalusi munkásokat holtan húzták ki az állvány alól, másik három munkás súlyos sebesüléseket szenvedett. A sebesülteket a nagvbányai kórházba szállították. A Nemzetközi Kaucsukbizottság 1940 március havi jelentése szerint Németország békebeli gumiszükséglete évi 90.000 tonna volt. Ehhez azóta hozzájön Ausztria, Csehország és Lengyelország egyrészének szükséglete: mintegy évi 25.000 tonna, tehát összesen körülbelül 115.000 tonna az a mennyiség, melyre Németországnak évenként szüksége van. Az angol szakírók rögtön hozzá is teszik, hogy ezt a szükségletet a Német Birodalom képtelen lesz beszerezni. Ha a szigorított angol blokádpolitikára gondolunk, akkor ez az állítás valóban igazoltnak látszik, de csak a felületes szemlélő előtt. Ha közelebbről nézzük ugyanis a dolgokat, egészen más oldalról fogjuk Cátni a problémát. Elsősorban az évi 115.000 tonna békeszükséglet. A háborús intézkedések (a személyautók leállítása, a gumival vaf-'ó végsőkig menő takarékosság) ezt a szükségletet rendkívül nagy mértékben csökkentik. Azonfelül a Német Birodalom bizonyára gondoskodott nagy készletek tartalékolásáról. Igen nagy tétel az is, amit az elhasznált gumiáruk regenerálásából lehet nyerni. Ez például az Egyesült-Államokban az évi szükséglet egy- harmadát fedezi. Ha ezeket a reális tényeket figyelembe vesszük, már jelentékenyen csökken a szükséglét. És ehhez hozzá kell számítanunk a németek világraszóló jelentőségű találmányát: a bunát, a mesterséges utón előállított gumit, amely minden tekintetben pótolni képes a nyers kauezukot. Ennek a találmánynak jeientőségére jellemző, hogy annak előállítási szabadalmát éppen a közelmúltban vette meg az amerikai Standard Oii Comp. s azóta már meg is kezdte a gyártását Amerikában. A buna előállításának természetesen megvannak a hátrányai: Millió tonnában Belgium — — — — — — — Németország — — — — — — Csehország — — — — — — Lengyelország ' — — — — — —Franciaország — — — — — — Olaszország — — — — — — Luxemburg — — — — — — Oroszország — — — — — — Ma gyarország — — — — — — Románia — — — — — — — Jugoszlávia — — — — — — Svédország — — — — — — — Az adatok felsorolása igen érdekesen mutatja, hogy mig a nyersvas, illetve a nyersacél termelése 1938-ban az előző évihez képest az egész világon visszaesett, addig Németországban és Oroszországban nem is kis mértékben, emelkedett. Hozzá kell tenni még a fenti kimutatáshoz azt, hogy Németország termelési kapacitása a mult év szeptember folyamán jelentősen emelkedett a Reichswerke Salzgitter kohójának üzembehelyezésével. Ez a kohó a vasban szegény belföldi ércek feldolgozására áligen költséges ma még az előállítása, ezen felül a gyártáshoz szükséges olaj szintén korlátolt mennyiségben ált rendelkezésre, ameny- nyiben a hadviselésnél ugyancsak nélkülözhetetlen nyersanyagnak számit. Yan ezen kívül Németország számára még egy ut, ame%en keresztül gumihoz juthat: Holland-Iudiában megvásárolja a gumit, tengeren Vladivosztokba szállítja, onnan pedig szárazföldön haza. Ez azonban elképzelhetetlenül hosszú és körülményes és főleg igen költséges beszerzési mód. A doüóg komikumához tartozik az a tény, hogy a nyers gumi világpiaci ára az utóbbi időkben esett. A szükséglet megvan, az árukínálat is —• csak cppen kettőjük között áll minden utat hermetikusan elzáró blokád. A VAS ÉS ACÉL A modern háborúnak is kétségtelenül egyik legfontosabb háborús nyersanyaga az acél. Acó-ból készül a fegyver és a lövedék nagyrésze is. Éppen ezért, ha valamelyik állam statisztikája az előző évihez képest aránytalan emelkedést mutat a vas és acél behozatalában, pontosan lehet tudni, hogy valami készül!'. A mostani háborút megelőző évek kimutatásai szerint a világ nyersvas termelése 1937. évben 104.2 millió tonna, 1938-ban 82.8 millió tonna volt. A visszaesés a két év között szembetűnő, ami az 1938-as év rossz konjunktúrájában leli magyarázatát. A nyersacéltermelés terén ugyanilyen a helyzet: a világ termelése 1937-ben 135.9 millió, 1938-ban pedig csak 109.2 millió tonna volt. A termelés megosztása, egyes fontosabb országok szerint, a következőképpen alakult: Nyersanyag Nyersacél 1937 1938 1937 1938 — 37.20 19.08 50.30 28.19 — 8.84 2.46 3.78 2.21 — 16.34 18.60 20.28 23.33 — 1.14 — 1.55 — — 0.72 0.99 1.45 1.55 — 8.63 6.87 13.17 10.56 — 7.92 6.05 7.90 6.17 — 0.79 0.86 2.09 2.32 — 2.51 1.55 2.51 1.43 — 14.52 15.00 17.82 18.00 — 0.36 0.34 0.66 0.65 — 0.13 0.13 0.24 0.28 — 0.01 0.05 0.12 0.15 — 0.66 0.68 1.13 0.99 kalmas. A fefteősziléziai kohók, ara elvek mintegy évi egymillió tonna nyersvasat és egy és félmillió tonna acélt termelnek, mosţ már szintén a Német Birodalom vasés acéltermelési kapacitását növ élik. Ezzel szemben a saarvidéki kohók, amelyek 1939 e lső felében 1.3 millió tonna nyersvasat és 1.4 millió tonna acélt termeltek, a háború kitörésekor megszüntették működésüket. Amerik ai eredetű becslés, amelyet azonban a német hivatalos jellegű Nach richten für Aussenhandel is közöl1, még a lengyelországi termelés nélkül — 24 millió tonnára teszi. Franciaország vas- és acéltermelésében szintén visszaesést jelent a hadizónába eső üzemek szüneteltetése, ez azouban az eddig máshol ki nem használt kapacitások igénybevételével valószínűleg kiegyenlítődik. Mindezek a számok természetesen nagy- részben a békeévekre vonatkoznak, amikor a vas és acél előállításához szükséges vasércet szabadon lehetett behozni. Azóta a helyzet lényegesen megváltozott. Ma a hangsúly azon van, hogy az egyes országok teljes kapacitásuk kihasználásával mennyi vasércet tudnak a vas, illetve acélgyártásra való felhasználásra belföldön kibányászni. Hozzávetőleges képet erről csak akkor kaphatunk, ha figyelembevesszük, hogy a há- borueíótti évek egyikében mennyit tett ki a fontosabb országok vasérckivitele, illetve behozatala: Millió tonna Németország behozatala volt évi 22 Anglia behozatala volt évi 7 Franciaország behozatallá volt évi Z Belgium és Luxemburg vámközös- 'r~ »égben évi 12 Ezzel szemben: Franciaország kivitele volt évi 19 m. tonna Svédország kivitele volt évi 14 m. tonna Norvégia kivitele volt évi 1.5 m. tonna Jugoszlávia kivitele volt évi 0.5 m. tonna Spanyolország kivitele volt évi 2 in. tonna Franciaország vasérckivitelének közei!- egy- harmadát a háború előtt Németország vette meg, illetve adott helyette kokszot, ami az acélgyártás másik leglényegesebb kelléke. A háború kitörése óta a francia vasérc Angliába vándoroft, viszont a francia acélgyárak angol koksszal dolgoznak. A SVÉD ACÉL Ä világ vasércben leggazdagabb államának vitán felül Franciaország tekinthető. Jellemző összehasonlitásuíl megemlítjük, hogy amíg az acéljáról hires Svédország évi 12 millió tonna vasércet termel, addig Franciaország termelése évi 50 millió tonna. Igaz viszont, hogy a svéd vasércből összehasonlíthatatlanul több vasat vonnak ki, mint a Franciaországban bányászottból. A vasércek különböző minőségére vonatkozóan álljon itt egy pár 1937. évi adat: 15 miliő tonna svéd vasérc tartalmaz 9 millió tonna vasat. 40 millió tonna francia vasérc tartalmaz 18 millió tonna vasat. 14 millió tonna angol vasérc tartalmaz 4 millió tonna vasat. 14 millió tonna német vasérc tartalmaz 3.4 millió tonna vasat. Szembetűnő a svéd vasérc minőségbeli elsősége, több mint felerészben tartalmaz a vasércük felhasználásra alkalmas nyersvasat. Ha mostmár összehasonlítást akarunk tenni a Német Birodalom és a nyugati hatalmak rendelkezésére álló vasércmennyiség között, ebben feltétlenül a nyugati hatalmak föi-énye domborodik ki. Németország azt a különbséget nagyrészben svédországi behozatallal és igen lényeges mértékben a belföldi ócskavas- gyűjtés szorgalmazásával ellensúlyozza. Norvégia megszállásával viszont mintegy évi 2 millió tonna vasérc kerül német érdekkörbe, úgyhogy a német acélgyártás nyersanyag- szükséglete egyelőre biztosítottnak látszik. A legnagyobb szerepe a német gyártás fontosságának biztosításában kétségtelenül a svéd kivitelinek van. Ennek rendkívül nagy jelentőségét kell figyelembe vennünk, ha az utóbbi napok eseményeire gondolunk. Tóth Miklós. í ^ Hosszú idő óta fekvő betegek a régbevált, tisztán természetei „Ferenc József“ keserüvizet nagyon szivesen isszák és annak gyors, biztos és mindig kellemes hashajtó hatását általánosan dicsérik. Kérdezze meg orvosát. RÖVIDESEN BEFEJEZÉST NYERNEK AZ ODESSZÁT A BALTI-TENGERREL ÖSSZEKÖTŐ CSATORNA MUNKÁLATAI. Moszkvai jelentés szerint a Bug. Pripet, Dnyeper és a Fekete-tengert összekötő csatorna munkálatai előrehaladott állapotban vannak és rövidesen befejeződnek. A csatornát petróleum és más nehéz áruk szállítására fogják felhasználni. Ha a csatorna teljesen elkészül, vizűit fogja összekötni a feketetengeri Odesszát Danziggal és Gottenhavennel, melyek a Balti-tenger partján fekszenek. Ily módon olcsó viziut áll majd rendelkezésre a német—orosz kereskedelmi forgalom lebonyolítására. KIRABOLTÁK A LEVÉLHÜRDÓT AZ ORSZÁGÚTON. Muresan Gheorghe levélkor- dót a sági országúton három fiatal falusi legény megtámadta és elrabolta a nála levő 3200 lejt. A levélhordó több járókelővel a rablók üldözésére indult, akik Szabadfalu felé menekültek. Az üldözésbe a csendőrség is liekapcsolódott és rövidesen sikerült elNémetország 1939. évi acéltermelését •— közben eldobták.
