Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-28 / 97. szám

1940 iprllli ?.K. HiLZEN 7 ßK umil uf ■■ ■kJ A HÉT VILÁGPOLITIKÁJA SKANDINÁVIA şl háború sodrában A nagy európai háború rövidesen betölti nyolcadik hónapját, anélkül, hogy u mindin­kább táguló küzdőtér bármelyik pontján döntésről lehetne szó. Az utolsó hetek kel- se teleniil mozgalmasságot vittek a harcba, »le nem változtatnak azon, hogy mindkét fél láthatólag hosszú küzdelemre igyekszik be­rendezkedni. A mult év szeptemberében kez­dődő háborúnak igazi jellegzetessége tovább­ra is megmarad, hogy az ellenségeskedések alig érintik a milliós hadseregeket magában foglaló főarcvoualat és kizárólag járulékos területeken folynak le. Először Lengyelor­szágban. azután Finnországban, most Norvé­giában és ki hinné, hogy az áldozatoknak ez a sora már befejeződött. Másik feltűnő jel­lemvonása a háborúnak, hogy a diplomáciai küzdelem megelőzni látszik a tulajdonképpe­ni katonai küzdelmet. Eddig minden háború­ban a diplomácia dolga a katonai döulés után kezdődött el igazán. Teljes erővel fo­lyik a diplomáciai küzdelem a semlegesek és a háborúban részt nem vevő országok kö­rül. Az Egyesült-Államoknál, melynek fontos szerepe a háború későbbi időszakaiban mind 1 jelentősebbnek látszik, a nyugati hatalmak dolgoznak nagy erővel. Olaszországban Né- ! mrtország érvényesíti változatlanul fennálló baráti kapcsolatait, de erős diplomáciai mun­ka folyik a színfalak mögött a szövetségesek részéről is. A szovjetoroszok további viselke­dő--.' kezd újra titokzatossá válni, ami érthető­en erős diplomáciai tevékenységre ad alkal­mat a kiizdőfelck mindkét részéről. Kisebb semlegesek és nem hadviselőkkel szemben már nemcsak a megbeszélések, hanem a gaz­dasági nyomás és a katonai fenyegetés fegy­verét is használják. Csak természetes tehát, hogy helyzetük annál súlyosabbá válik, mi­nél tovább tart a háború. Norvégia esetében a fenyegető katonai nyomás váratlan gyor­sasággal tényleges hadjárattá módosult s a békés és hadviselésre egyáltalán föl nem ké­szült ország egyik napról a másikra a nagy háború pillanatnyilag legfontosabb harcteré­vé változott. Különös derűlátás kellene ah­hoz, hogy hasonló lehetőségeket más fenye­getett pontokon kizárjunk, mielőtt a nyu­gati arcvonalon döntő összecsapásra kerülne a sor. Háború a semlegesek ellen A skandináv államok fenyegetett voltáról már jó ideje szó van. A nagy tragédia még­is teljesen készületlenül érte a dánokat és norvégeket. Mindkét ország, szocialista veze­tés alatt, hosszú idő óta a pacifizmus felleg­vára volt. Sikeres és hosszú ellenállásra egy nagyhatalom támadásával szemben kétségte­lenül akkor sem gondolhattak volna, ha ka­tonai fölszerelésük megfelel a mai idők kö­vetelményeinek. De Finnország példája mu­tatja, hogy mire képes egy kisebb ország is, ha komolyan föl van készülve az ellenállás­ra. Egy katonailag kellőképpen fölkészült Norvégia talán elkerülhette volna azt. hogy’ a nyugaton egymás sikeres megtámadására képtelen nagyhatalmak az ő területén talál­janak uj harcteret. Most az a helyzet, hogy a nyugati front mozdulatlansága miatt „leg­különösebb háborúnak“ nevezett küzdelem teljes erejével első sorban a semlegesek el­len irányul. A szövetségesek ostromzárhábo- ruja a semlegeseken át akarja halálra találni Németországot és Németország a semlegese­ken át igyekszik mind több ponton megsza­kítani az ellene összekovácsolt ostromzár- gyürüt. A semlegesek elleni föllépésre kü­lönösen. ha azok nem nagyhatalmak, mindig leltet okot vagy ürügyet kapni. Kisebb sem­leges országok gyakran kénytelenek engedmé­nyeket tenni egyik vagy másik fenyegetően túlnyomó erejű hadviselő félnek. Es min­den ilyen engedmény kész közbelépési alka­lom a túlnyomó erejű másik hadviselő fél számára, ha ez föl akarja az alkalmat hasz­nálni. Ebből a szempontból a háború jövő, talán közeljövő lehetőségei mind fenyegetőb­bé válnak azokra az országokra is, amelyek minden erejükkel kiviül akarnak maradni az eket közvetlenül nem érintő, nagy hatalmi küzdelmen. A NORVÉGIÁI HADI HELYZET A nyugati hatalmak és Németország Nor­végiában folyó háborúja, melybe angol-fran­cia oldalon a norvég nép is belesodródott, az első két hét katonai eseményei után is még a kezdet kezdetén van. A németek vil­lámgyors, katonai szempontból mesterien előkészített és végrehajtott lépéseikkel nagy kezdeti előnyt biztosítottak maguknak. Nor­végia különös földrajzi alakulata miatt azon­ban ez a kezdeti előny csak kiinduló pontja a további harcoknak, amelyekben most vi­szont a tengeren a szövetségesek előnyei ér­vényesülhetnek. Az ország hosszú földcsík képpen terül el délről északra, a most folyó harcok különböző pontjai, Oslótól Narvikig légvonalban is 1200 kilométert tesznek ki s ennél még sokkal hosszabb területet, ha a partvonal kiszögeléseit vesszük számba. A németek nagyobb haderőt szállítottak part­ra a Skagerrakon át Oslónál és ugyanakkor meglepetésszerűen elfoglalták az északitenge­ri partvidékek több fontos kikötőjét is, ahol azonban csapataik egyelőre el vannak szige­telve a délen behatoló német törzshadsereg- től. Norvégia déli tengerpartjai közelében a kezdetben mintegy 50.000 főre becsült s ma már kétségtelenül jóval nagyobb német meg­szálló hadsereg először keleti és nyugati irányban terjeszkedett. Majd igyekezett kap­csolatokat teremteni az Északi-tenger felé megszállott norvég kikötőkkel, Bergennel és Trondhjemmel. Narvikkal nem gondolhatott közvetlen kapcsolatokra, mert a kikötő Nor­végia felől szárazföldön majdnem megköze­líthetetlen, mintegy 500 kilométer sziklás te­rület választja el Norvégia legközelebbi vas- úti és közúti végpontjától. A Narvikba kül­dött német különítmény, mely legfennebb párezer embert tehet ki, igy csak légi utón [ közlekedhetik a Délnorvégiában előtörő meg­szálló hadsereggel é* teljesen el van szige­telve. A német megszállás után, alig egy héttel a szövetségesek is megkezdték expediciós had­seregük partraszállitását. Ez rendkívül nehéz és kényes művelet lehetett és lehet még mindig, minthogy a németek a jól felszerelt norvég kikötőket kezükben tartják. Mind­két partraszállás különben arra mutat, hogy ez az alapos előkészületet kívánó művelet mind a németek, mind a szövetségesek ré­széről már jó ideje a megszervezés stádiumá­ban állott. Angol-francia részről a finnországi háborúval kapcsolatban szerveztek meg egy expediciós hadsereget. Német részről aligr hanem ugvanzer adott okot az első előkészü­letekre, sőt valószínűnek látszik, bogy ha a nyugati hatalmak részéről tényleg a finnek segítségére került volna sor, akkor ugyanúgy a németek által villámgyorsan megszállott norvég kikötőkkel találták volna magukat szemben, mint a jelen esetben. A kibőjtölési háborút képviselő londoni és párisi körökben nem is mulasztják el ebből azt a következte­tést levonni, bogy Chamberlain és Daladier óvatos politikája mennyire helyénvaló volt ebből a szempontból is. Finnország megsegí­tésének erőszakolása esetén ugyanis a nor­végek és talán a svédek is ma a németek ol­dalán küzdenek, valószínűleg sikeresen a nyu­gati hatalmak partraszállási kísérletei ellen. Ma a mozgósított norvég hadsereg más jelentős j sulival esik latba az angol-francia expedi- J ciós hadsereg melleit és Svédország mozgó­sított hadsereggel áll készen semlegességének megóvására. AZ ELSŐ ÖSSZEÜTKÖZÉSEK Az első összeütközések különben már meg is történtek a két expediciós hadsereg kö­zött. A norvég hadsereg, melynek mozgósítá­sa a németek által meg nem szállott nagy te­rületen még folyamatban van, több fontos ponton szintén résztvesz a harcban. Ez a mozgósitás nagyon nehéz viszonyok között bonyolódhatik le, minthogy az első német megszállás mindjárt kézrekeritette a hadfel­szerelés szempontjából legfontosabb gócpon­tokat s igy a norvég haderőnek aligha lehet megfelelő fegyverzete. Ez a feladat tehát szintén még a nyugati hatalmakra vár. Nem valószínű azonban az sem, hogy a partra tett expediciós hadseregek már teljesen el volna nak látva a modern harcokhoz szükséges ne­héz felszereléssel. Ennek célhoz juttatása az állandóan fenyegetett vizi utakon, a partra- szállitás nehézségeivel és a szárazföldi össze­köttetések kétségtelenül erősen megrongált utjain hosszú időt vesz igénybe. Viszont mindkét részről nagy gyorsasággal igyekez­nek elérni a stratégiai szempontból fontosnak tartott pontokat. A németek igyekeznek még idejében kezükbe keríteni a Bergen és Irondhjem felé vezető vasútvonalakat és ut- csomópontokat, a szövetségesek pedig ro­hamgyorsasággal előreküldött csapatokkal próbálják ezt meggátolni. A leginkább délen fekvő Bergen felé a vasúti összeköttetés a németek számára már biztosítottnak látszik. Trondhjem azonban még 250—300 kilométer­nyire van a délről előnyomuló német hadse­regtől, melyet legújabb hírek szerint a hely­színen lévő norvég katonaság mellett már angol csapatok is gátolnak előhaladásában. Nem lehet világosan látni, hogy ez a megle­pő gyorsasáéval előredobott angol hadsereg j honnan került erre az arcvonalra, mely a AS ^Számos neuralgikus fájdalom rejtett oka, igen gyakran, a bujjysav. így a trigcminus'ideg ncuralgiái (fog, fül, arc és vakszem tájéki fájdalmak) myaKS,irt neuralgia, bordák közötti-ncuralgia., derek- és hastájeki-neuralgia valamint ülőideggyuladas (isi.i.* ) oka sokszor a hugysav, amely le­irakodik az ideghártyák alá is. (A Lugys.iv áltál átitatott ideghal.,., kezelésére csak egyetlen hatásos imód létezik . az Urodonal kúra, amely a betegség rejtett okait kezelj ki, azaz kiválasztja és eltávolítja a hugysavat. E)oktor P. E. Lévy, — aki hosszú éveken át volt a párisi korházak vezető- lorvosa és akinek idegbetegségekre vonatkozó értekezései a legmérték­adóbbak, az isiásra vonatkozó egyik fontos munkájában rámutatott annak feltétlen szükségességére, hogy ezeket a megbetegedéseket okvetle­nül Urodonal-lal kell kezelni. URODONAL A LEGBIZTOSABB REUMA ELLENI SZER Ha meg akar szabadulni fájdalmaitól, szedjen minden nap 2 kávéskanál Urodonal-t, egy kevés vízben. AZ URODONAL MEGBÍZHATÓ KÉSZÍTMÉNY 1908— 1935 között, a tudományos és orvosi akadémiákon, számos értekezés foglalkozott kitűnő hatásával.1 KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁKBAN ,C HA TE IÁI NI cisz ITMEI 1Y, M l EGBÍZH A TÓ MÍARICA ’• '7: -.r / . szövetségesek eddig ismert legdélibb partra­szállási pontjaitól is többszáz kilométernyire fekszik. Az angol—francia haderő különben igyekszik körülzárni Trondhjem kikötőt, még mielőtt a délről előnyomuló német hadsereg odaérkezne. A fjord felől az angol tengeri erő támad, ugv, hogy ezen a ponton a legel keseredettebb küzdelem van kifejlődőben. Trondhjemtől északra egészen a jegesten­geri partvidékig mintegy ezer kilomáter hosz' szuságban gyéren lakott terület húzódik, mely legtöbb pontján csak a tenger felől kö­zelíthető meg. Ez a terület egyelőre teljesen a szövetségesek hatáskörébe tartozik. Itt fek­szik a vasérc szempontjából annyira fontos Narvik kikötő is, ahol egy elszigetelt német csoport még mindig sikeresen tartja magát. Ennek a csoportnak sorsa azonban megpecsé- teltnek látszik, minthogy a narviki fjord az angolok kezében van, Narvikban és Narvik körül angol katonaság szállott partra s a vá­rostól nem messze északra, a harstadti kerü­letben egy teljes norvég hadtest bevégezte mozgósítási munkálatait. A Narvikban part- rászállott német katonai különítmény igy előbb-utóbb alighanem kénytelen lesz átlépni a várostól nem messze fekvő norvég—svéd határt. A norvég hadszíntér eseményei mind idő szerübbé teszik Svédország helyzetét is. Tel­jes joggal merül fel a kérdés, hogy megvéd­hetne semlegességét a legnagyobb skandináv ország, miután a finnek, norvégek és dánok már ilyen tragikusan belesodródtak a hábo­rús forgatagba. Katonai szakértők, akik tisz­tán stratégiai szempontból nézik a dolgokat, nem sokat törődve a ma amúgy sem túlságo­san tiszteletben tartott nemzetközi joggal, azt állítják, hogy ez a német hadseregek nor- végiai helyzetétől függ. Ha a Norvégiában működő német haderő utánpótlása a szövet­ségesek tengeri támadásai miatt lehetetlenné válna, vagy nagy nehézségekbe ütköznék, ak­kor a német hadvezetőség számára egyik napról a másikra elkerülhetetlenül szükséges nek tűnhetik fel a Svédországon keresztül vezető ut. Svédországon keresztül vezet kü­lönben egyik ut a vasérc-területek felé is, melyekhez Norvégián keresztül1 az adott vi­szonyok között Németország már aligha tud eljutni. Viszont más felfogás szerint éppen ez a német szükséglet szolgálhat Svédország védelmére, minthogy támadás esetén a svéd hadsereg még a magas északon fekvő vasérc területek elfoglalása előtt módját ejthetné annak, hogy a kivitelt hosszú időre lehetet­lenné tegye. Svédország mozgósított és, amint államfér­fiad minden kétséget kizáróan hangoztatják, elő van készülve minden lehetőségre. De végeredményben az esetleges svéd ellenállás sorsa is attól függ, hogy milyen álláspontot foglal el Szovjetoroszország. A baltitengeri partokon és északi területeiken teljesen Né­metországnak és Oroszországnak kiszolgálta­tott svédek sikeres ellenállást a két hatalom­mal szemben aligha tanúsíthatnának. Viszont Moszkva, mely kétségtelenül ki akarja venni a maga hasznát a skandináviai háború által adott helyzetből is, egyelőre hallgat. Sőt az eddiginél nagyobb mértékben hangoztatja semlegességét. Ezt a semlegességet azonban eddigi tapasztalatok szerint nem szabad túl­ságosan szó szerint venni. Mindenesetre fel­tűnő dolog, hogy a szovjetorosz kormány ép­pen most tartja szükségesnek kereskedelmi tárgyalások újabb megkezdését az angol vi­lágbirodalommal. Maisky londoni szovjet nagykövet ismételten tárgyalt Halifax kül­ügyminiszterrel és Buttler angol külügyi ál­lamtitkárral Nyugati reménykedők ebből azt következtetik. Hogy Szovjetoroszország, mi­után az eddigi eseményekből a maga hasznát biztositotta, újra eltávolodik a németektől. A szovjetoroszok ellenfelei viszont újabb csap­dát gvanitanak. melyet Moszkva a legveszé­lyesebb pillanatban robbanthat ki a szövetsé­*'gesek ellen. A norvégiai harctéren egyelőre I uralkodó bizonytalanság igy kiterjed az észa- j ki küzdelmek diplomáciai hátterére is. Köz- j ben tovább folyik az ostromzár-háboru, ame­lyet London változatlanul fegyverei legerő­sebbjének tart s amelynek csavarmenetén szüntelenül igyekszik tovább szorítani a blo­kád minden ellenállás szétnyomására meg­szervezett pusztító csavarjait. —s. Szenvedéseim maid nem 20 évig tartottak... irja többek között Olariu János Cluj, Str. Petrovici 7., majd folytatja: ... a hossza i éveken keresztüli nagy gyomorfájdalmaimtól hála Istennek és a Gastro D. orvosságnak, valahára teljesen gyógyult állapotban irom e pár sort, habár megkésve, de e köszönettel I tartozom. Szenvedéseim majdnem 20 évig i tartottak, a sok orvosság és diétázás utolsó , időben már nem használt semmit, mig az j újságban olvastam a Gastro D.-cikkeket, ma- j gam is vettem egy üveggel, melynek haszná- ! lata után már éreztem javulást és igy még 3 üveggel vettem, melynek használata után teljesen egészségesnek éreztem magam, fo­gyaszthatok bármilyen ételeket. Ismételten köszönetét mondok gyógyszerész urnák és a Gastro D. gyógyszernek . . . Gastro D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megrendelhető 150 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában Bucureşti, Calea Victoriei 124. ' BISTRITAN FOGTÁK EL A BÁTOSI ÖZVEGYASSZONY GYILKOSÁT. Tegnap a besztercei rendőrség leigazoltatott egy fiatal­embert, aki szalonnát akart eladni az auto- buszállomás környéki korcsmákban. A fiatal­embert, akit Dullner Vilhelmnek hívnak, elő- állitották a rendőrségen. Kihallgatása során kiderült, hogy a véletlenül rendőrkézre ke­rült fiatalember gyilkosságot követett el. A tekei járásban lévő Bátos községben együtt élt Pfefferi Anna 49 éves özvegyasszonnyal és, mert az asszony nem adott neki elég pénzt, borzasztóan megkinozta, majd megfoj­totta. Ezután — hogy öngyilkosság látszatát keltse — az asszonyt felakasztotta szobájá­nak mesergerendájára. Borzalmas tettének el­követése után kifosztotta a lakást, majd meg­szökött. Megállapították Dullnerről azt is, hogy lopásért büntetve volt már. Dullnert átadták a csendőrségnek, amely a további nyomozást végzi a gyilkosság ügyében. Svédország helyzete I

Next

/
Thumbnails
Contents