Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-21 / 92. szám

Falusi jómódú ház verandája. A nap a yadszőlő levelek között karcsú fénynya­lábokat küld a veranda padlójára és ou- toraira. Világos fényfoltok tarkázzák az árnyas, hüs sötétet. Nyári délután csönd­je. A deresedő öreg ember pipával bab­rál egy székben ülve. Az öreg asszony csendes, elgondolkozó arccal vár s bar melegen süt a nap, pamutkendő van a hátán. AZ ASSZONY: Szegény, eddig meg is halt abban az idegen városban, Draga fiam. - Jól megnézted a postát, igazán nincs tőle levél? I A FÉRFI: Háromszor is végignéztem, í AZ ASSZONY: Már san ké* hete hogy nem jött tőle éemmi. \ A FÉRFI: Éppen két heîe. AZ ASSZONY: Biztosan ott pusztult A FÉRFI: Hagyd már, nem kell mind­járt a legrosszabbra gondolni. AZ ASSZONY: Hát akkor, hogy nem jön tőle serami!. . A FÉRFI: Hát én tudom?!..­AZ ASSZONY: (leteszi a varróját) Hol van az utolsó levele? A FÉRFI: Az asztalfiókba. Azon nines mit nézni annyit. „Könnyű sebesüléssel kórházba kerültem; ne aggódjanak.'“ Eny- nyi az egész. Nem hiszem, hogy valami komoly baja volna, mert azt írja, hogy könnyű sebesüléssel ... AZ ASSZONY: Maga elhiszi?... ' A FÉRFI- Ha azt Írja. AZ ASSZONY: Éppen, nem is írja az Igazat, nehogy mi itthon kétségbeessünk miatta A FÉRFI (elhallgat). AZ ASSZONY: Látja, kár volt eleresz­teni, mikor nem kellett volna mennie. A FÉRFI: Újra kezdi?... Mit mondja már annyit? Hát maga gondolta, hogy annyi ideig fog tartani9 ... Különben se îehetelt birni vele — AZ ASSZONY- Gyermek volt még, pa­rancsolt volna neki. Elegét mondtam, hogy ne engedje. miDtha éreztem volna. De ilyenkor nem hallgat rám. Most az­tán sohajtozhatik éjjel á'mába, hogy az ember aludni se tud tőle. Akkor kellett volna meggondolni... A FÉRFI- Lehetett is 3z ember meg­gondolt azokban a napokban ... AZ ASSZONY- Én mondtam, mért nem hallgatón reám? Most aztán mehe­tünk . , . Egyszer csak jön egy rövid ér­tesítés, egy lap vagy sürgöny és vége. Még meghalva se látjuk többet,. . ' A FÉRFI: Ugyan má ne be... (Tor­kán akadt a szó; belép a postás távirat­tal a kezében. Szinte megdermednek mind a ketten ) A POSTÁS: Jó napot adjon Isten! Egy sürgönyt hoztam a téns ur részire. (Ki­húzza a szelvényt.) Instállom itt aláírni, téns ur! .. Itt... A FÉRFI: (reszkető kezekkel valahogy aláírja a szelvényt). (A postás elköszön és elmegy. A távirat ott marad az aszta­lon. Némán néznek rá mind a ketten; nem merik felbontani.) A FÉRFI: (feláli az aszlalol, a2 ajtó felé indul a házba). AZ ASSZONY: (ránéz) Hová megv? Mért nem bontja fel a távi) atot? ... A FÉRFI: A szemüvegem után me- gyek. AZ ASSZONY: Hiszen ott az orra előtt az asztalon. A FÉRFI: Jól tudja, Fogy ezzel nem látok. A másikat akarom megkeresni. AZ ASSZONY: Jó, jó, csak menjen!.... Most már válogathatja, hogy melyikke! iéssa meg a szerencsétlenséget. (A férfi kiment. Az asszony az asztal­hoz lép. A könnyei megerednek. Felveszi a táviratot. Forgatja, nézi minden oldal­ról. Leteszi. Újra kezébe veszi, elszántan fel akarja tépni, de a sirás erőt vesz rajta. Újra az asztalra teszi.) A FÉRFI: (gondolva, hogy a felesége eddig felbontotta a táviratot, jön és az arcáról akarja leolvasni a távirat tártál- mát. Látja, hogy sir. Megijed) Felbontót ta9! Mi van benne?! . . . AZ ASSZONY; (könnyei közül) Nem bontottam fel. A FÉRFI: (meevigasztaíódilc egy pilla* natra, aztán újra keresgélni kezd) Nern látta valahol a szemüveget? Sehol se lá­tom. AZ ASSZONY: Az ablakfáján nézte? ELLENZÉK A KÉT ÖREG A FÉRFI: Néztem. (Mindketten szemüveget keresni men­nek. A veranda üres marad. A távirat, mint titokzatos szfinx, ott marad árván, felbontatlanul az asztalon. A napfény r >- tűz a leveleken át és vakitófehéren csil­log. A vadszőlö levelét mozgatja a szel lő, a napfény behulló foltja is mozog es szinte él ez a darabka papír. Percek tel­nek el, amíg a férfi visszajön. A szem üveg a kezében. Kiveszi a zsebkendőjét, rálehel a szemüvegre és roppant elővi- gyázattal törülni kezdi. Többször átnéz az üvegen és minden porszemért gondos san újra kezdi a tisztogatást.) AZ ASSZONY: (bejön, ránéz a férfira) Felbontotta? A FÉRFI: Még nem . . , Meg kellett törüljem a szemüveget. Tiszta por volt. (Kényelmesen az orrára helyezi a szem­üveget, megmozgatja rajta aztán felveszi az asztalról a táviratot. Megnézi jól a ói­mét; hátlapjára fordítja, vizsgalatja min­den oldalról ) AZ ASSZONY: (aki az egészet végig­nézte) Bontsa már fel, ne kínozza az em­bert! - • A FÉRFI: Bontom... (Elszántan fel- tépi a táviratot.) (Ebben a percben gyors, erős lépések közelednek. A két öreg felnéz és figyel; a férfi kezében a félig felnyitott távirat. Egészséges, piros arcú zászlós toppan he a veranda ajtajúnk AZ ASSZONY: (felugrik) Édes fiam. Hát hogy jöttél haza?! , . , A FIÚ: (megcsókolja a két öreget. Nem kapták meg a táviratom?... A FÉRFI: (az asszonyra néz) Biztosan ez az . • ­AZ ASSZONY: Ezelőtt egy órával kap tűk. Nem mertük felbontani... Azt hit­tük, valami történt veled . . . A FIIT: Á, nem olyan fából vagyok én faragva! . . • A FÉRFI: (ezalatt magában olvasta a táviratot) „Szerdán délután érkezem, küldjenek elémbe, Pista . . .“ KOVÁCS LÁSZLÓ LŐRINCZI LÁSZLÓ: Ankét a műkedvelésről IV» Beszélgetés a NsphSzösség KSzmiwetödósi Szakosztályában a mükedvelés terén elért eredményekről és gyakorlati megoldásokról Eddigi hozzászólásainkból kitűnt, hogy IS épközösségünkre milyen nagy feladat vár a miihedvelés terén. Nemcsak gyakor­lati műkedvelő emberek, hanem azok is, akik elméleti síkon foglalkoztak a kérdés­sel, nagy várakozással tekintenek a Nép­közösség közművelődési szakosztálya felé. Ankétünk legutóbbi részében Kemény János káró kifejtette elgondolásait a Népközösség munkalehetőségeiről, amely főként a műkedvelők művészi szempont­ból való irányítására vonatkoznak. Mivel műkedvelésünknek égetően sürgős gya­korlati kérdései is vannak, amelyek szin­tén megoldásra várnak, felkerestük a Népközösség közművelődési szakosztályé nah hivatalát, hogy Jósika János bárótol a szakosztály vezetőjétől ilyen irányban is felvilágosításokat kérjünk. Jósika Já­nos bá*ó masirányú elfoglaltsága miatt nem állhatott rendelkezésünkre és igy he­lyette Kehi Bélát, a Szakosztály előadó­ját szólaltattuk meg. I * Általában a közönség körében nagy a tájékozatlanság' a hivatalos formaságok körül, ezért legelőször ezt kérdezzük meg: mi az útja módja az engedélyek megszerzésének? NYAKKENDŐ HEGYI ENDRE VERSE Lila volt, síép lila, ha napfényben játszott, lengő kicsi csokra már messzire látszott — s ahány csillag ragyog fenn este az égen, megannyi fehér petty selyme mezejében. Tevéled táncolt, nőtt örömem nyakkendő, ahogyan dagálykor viharos tenger nő, mint vidám májusiák rétvirágo? kedve, szelekben lobogva, szállva, növekedve. Nyakkendő, nyakkendő, becéztem magamban, boldogan, mintha már nem is a nyakamban lenne, hanem belül, szívem közepében, sok suta bánatnak rejtett örökében. S áhított kincseknél, mi kedvesebb, szentebb, szálain égiek lágy selyme zizzent megi, énekelt, muzsikált, majd alig hallhatón felelt rá testemben ezer kis vératóm. így járkáltam, keltem a sugárzó, fényes tavaszi ég alatt, bíztató, fölényes mosollyal s mindenütt — lám, merre tekintek, ezernyi bámuló, különös tekintet mered rám hosszasan — irigyelt csodára, szemükben köd helyett oszló, üde pára, mint mikor kisütő nap sugarát tiszta vízcseppek tükrözik csillaféimyel vissza. Lehet csak álmodtam, bután képzelődtem, gondterhes polgárok mehettek előttem, közöttük sok talán kocsmás éjszakából borízű bánatát cipelte magával; testében, lelkében fáradt és törődött ember, ki mindezzel keveset törődött, s most fásultan futkos, hogy pénz után lásson — nekem volt csupán itt lázas látomásom. Mennyei ékesség, ritka, nagy kiváltság! gyermeki szép öröm — hiába kiáltják túl szavad gondok és hiába riaszmak, te vagy az élet, fény, mosolygós tavasz, nap — ó, ha e nyakkendő, kis nyakkendőm selyme, az öröm magvait elhintené szerte keserű arcok bús redöi között — én mindenki nyakába vígan odakötném. ÎÎ Erre nézve közbevetőleg el kell monda nőm — válaszolta Kéki Béla — hogy u téli hónapokban egyre többen fordultak a Népközösség központi irodájához az en­gedélyek. megszerzése ügyében <$ lerémsze- trsen minden tőlünk telhetőt megtettünk érdekükben. Éppen most azonban,, újabb lépésre került sor: összeállítottuk a mii kedvelő színiéi óad ások engedélyezteté­sének rövid kalauzát s körlevél formá­jában vidéki szervezeteink utján min denhová eljuttatjuk, [4. körlevél u szük­séges kérvények fogalmazványát és a vo­natkozó törvényszakaszok ismertetését is tartalmazza. , . Nem jelent*« ez igen nagy munka­többletet? Erre gondolnunk sem szabad, mert az ilyen természetű segítségnyújtás a Nép- közösség legelső höieleségei közé tarto­zik, Különben pedig egyenesen kívánatos­nak tartjuk, hogy minden engedélykérés keresztülmenjen a kezünkön Olyan ,.hátsó gondolatunk ’ van ezzel kapcsolat­ban, amelxet őszintén feltárhatunk. Ab­ban az esetben ugyanis, ha a Népközös­ség központi irodája szerzi meg az enge­délyeket. lehetőség nyílik arra, hogy szá- montartsuk a műkedv el < s terén folyó munkát. Csak igy kaphatunk áttekintést arról, hogy hol folyik magyar műkedvelő munka, milyen az irodalmi tájékozódása műkedvelőinknek. Ennél: ismeretében az­tán gyökeréig nyúlhatunk a kérdésnek: befolyásolhatjuk a darabválasztást, hatás­sal lehetünk megfelelő eszközökkel a színvonal emelésére s ahol hosszú idő óta szünetel az ilyen munka, ott segíthetünk a pangást előidéző okok kiküszöbölésé­ben. Hogyan lehetne ezt az irányítást szer­vezeti utón megoldani? i Újabban mind többször vetődik fel az a gondolat, hogy meg kellene teremteni a műkedvelő egyesületek országos köz­pontját. Példaként a Dalos-Szövetségre szoktak rámutatni. Hozzá kell tennünk} hogy a Népközösseg valóban nem vállal* hozhatik minden feladat megoldására 4 ez nem is célja. Azonban a különálló or-! szagos szervezet létrejöttének mégis ko. moly akadályát látjuk és pedig abban A hogy igen kis számban tannak egyedül műkedvelés céljából alakult egyesülete­ink. Kolozsvári három is van, de ez\ egészen esetleges. A legtöbb helyen más-', célú egyesületek, nöszövetségek, egyházi közületek, legényegyletek, iskolák cs\ énekkarok rendezik a műkedvelő szini- előadásokat. Mindezek közös szervezetbe, nem egyesithetöh. Itt csak az irodalmi és művészeti irányítást ellátó központról van szó, ez pedig máshol, mint a Népközösség keretein belül, aligha jöhet létre. A Koz-\ művelődési Szakosztály vezetősége már tárgyalta a kérdést s a megoldás egészen közelinek látszik. Olyan szerv életre hívá­sáról van szó. amely később az amúgy is létrehozandó Közművelődési Tanácsba il-j leszkednék bele. A béke és háború csodái A hatalmas 35x25 cm. nagyságú vaskos al­bum, rengeteg szövegrészét 20 hétszinnyomá- su és 24 egyszínű fénylemez illusztráció db sziti. A képekből néhányat mutatóban köz> lünk: Queen Mary az óriáshajó. L. Z. 130. a legújabb Zeppelin léghajó. A kéttestű Se­versky Clipper utasszállító repülőgép kereszt- metszete. A Mersey alagút Liverpoolban. A Maginot-vonal keresztmetszete. Londont védő léggömb-hálózat. Német hadikocsik. A „Nel­son“ ágyustornya keresztmetszetben. A Zeiss Planetarium, stb., stb. Ám óriás-köttet diszkö- tésben 532 lej az Ellenzék könyvosztályában. Cluj—Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidékre után­véttel is azonnal küldjük. Kérje a legújabb könyvek ingyenes jegyzékét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents