Ellenzék, 1940. április (61. évfolyam, 75-98. szám)

1940-04-14 / 86. szám

6

'ELLEN 7 fi K

I

1 Q 10 Yt p r 11 i * 7 4.

«««ti

Gyógyithatők-e a

Mimi«/.ok. akik us/lmában, tüdő- «• ;> gege tube.fkulosr.islmi, tiidncsurtduirutban, ulii11 köhögésben, uyalkáhodj&bati, innkaot rekedt- •égben, grippában szenvednek e* eddig gyógyulást »ifin találtuk, felvilágosításképpen teljesen ingyen óit portouientescn kúpnak ftNe

egy sí a mos kopp cl oH látott könyvet erről a témáról: ,,(»yogyitliatók-e a tüdőbajok" í írjanak egy 7 lojeu portóval ellátott leve- VjM leveEolőlapot a következő pontos citare: l’iihlmunti He Co. Berlin. OöO Miiggelslrusse 25—23/u.

^----- ■ - .»».MU. -atoir*:a«asMOWt-MŰÜL.-..-TKTJBWJWiCmiMtlur.j\tv.suwn>, -vuammn ........ »mi

EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL...

Barangolás városunk

gyönyörű temetőjében

Hires színészek, muzsikusok és ötvösművészek nemes élete elevenedik meg az emlékezés tükrében. — Kelemen Lajos értékes magyarázatai nyomán régmúlt idők tehetségeinek hódol a késői utód

(4-ik közlemény.)

CLUJ ^KOLOZSVÁR), április 13. A há- zsongárdi temető kincstárában tallózva, immár emlékeink megsokasodtak. Számos nemes- csengésű név egykori viselőjét felkerestük a béke e szép ligetében öröknek szánt pihenőhelyén. Régi, itt-ott már málú sírkövek őrködnek élő emlékük felett, s az olvasásukat értő tudósnak sokmindent elbeszélnek e kövek. Egy-egy, a kőbe vésett régi név, egy-egy léldoiubormiivü régi arcéi, mely a kő keretéből ránktekint, a tudós okos tolmácsolásában egész életregényt tud elbeszélni.

A nevek sora hosszú és változó. Ezúttal szülészeket látogassunk. A régi színpad régi nagyjait idézi most a tudós halk beszéde és az emlékező szó sima utján felsorakoznak a szinpadmüvészet sok tapsot aratott letiintjei. Mind a közönség volt kedvencei, akiknek az élete- sikerekkel, de nem egyszer csalódásokkal is telt a sorsokat egyképpen megoldó nagy elhalkulás jó pihenéséig. A „festett világ* régi nagyjait az ember póztól mentes szerepében vetíti elénk Kelemen Lajos — hogy már nem várva tapsra és virágra, a kor meztelenitő üvegén át megmutassák igazi arcukat.

NAGY SZÍNÉSZEK A TEMETŐBEN Kelemen Lajos róluk igy beszél:-— Barcsav — akiről legutóbb szóltunk

— inár az előadás művésze volt. Tőle talán leghelyesebb a színészekhez térni és azok emlékeit felkeresni.

GIDÓFALVI JANCSÓ PÁL

— A temető felső részén, hatalmas, öreg szilfák alatt a magyar színészet hőskorának két vezéralakja pihen egymás mellett. Egyikük Gidófalvi Jancsó Pál, az első nagy magyar komikus, kiről Gyulai Pál állított az irodalomban halhatatlan emléket. Kis, félig földbe sülyesztett sírkövéről a felső diszit- ményrész már elveszett. Sirhantja is alig domborul, de halhatatlan emlékét fel-felujitja és örökre megőrzi a magyar szinészettörténet, melynek minden furcsasága mellett egyik legnagyobb alakja volt.

OROSZFÁI PERGŐ CELESZTIN

— Tőszomszédjában, embermagasságu szerény obeliszken a puszta Celesztin név áll. A 6Ír lakójának teljes neve oroszfái nemes Pergő Celesztin volt. Királyi alak, aki ifjúságában, mint férfi is sokszor volt gáláns kalandok és szerelmi történetek hőse. Déryné hires naplója róla is többször szól. öreg korát a havi négy forint nyugdíjból tengette életét, de akkor is urnák maradt. Az 1850-es években egy méltatlan rágalom besúgónak vádolta meg. A halálosan sértett büszke koldus akkor egyenesen az erdélyi magyarság legnagyobb tekintélyéhez, gróf Mikó Imréhez ment panaszra és védelmét kérte.

,,.Yem panaszoltam soha. ha nem volt mit ennem és ruhámat én kellett foltozzam. De ha elhagytak, ne szennyezzenek be. Kegyelmes uramtól kérek oltalmat

— mondotta. Mikó gróf megértette és tel- ies pártfogásába vette a méltatlanul megvádoltál. Vendégül hivta asztalához, pénzzel látta el és az ő példájára az erdélyi arisztokrácia Kolozsvárt élő tagjai sorra hivták hetenként magukhoz és ajándékozták meg, ::i-vbogy még kis tőkéje Í9 maradt, melyből ■ -/tességesen eltemethették. A temetésen

tiási tömeg adott elégtételt emlékének e3 sir ja felett játszó cigányzenekarral együtt •'nekelte a gyászoló közönség az ő kedvenc •■óráját: .,Kalapom szememre vágom”, me- ivet a köztudat sokáig, de tévesen, az ő alkotásának is tartott.

SZÉKELYNÉ UNGAR ANNA

__Nő kortársai közül a temető balra felvezető főutja mellett, a bejárattól alig 150 lépesre Székelyné Ungár Anna (1796—1865), az egykori híres szende színésznő pihen, kinek °megnehezült öreg napjait a kolozsvári úri társadalom tette, hálából művészetéért, kellemessé.

NÉB MÁRIA

— A temető egyik keleti mellékutja közelében a szabadságharc előtti és utáni éveknek ünnepelt komika színésznője, a szintén kolozsvári származású Néb Mária pihen szép. ízléses síremlékkel jelölt családi sírban, rokonaitól köruvezve.

KÉLER ILONA Kéler Honának, a szepességi származású szép és bájos kedvenc színésznőnek, aki busz évet alig elhaladva (1860—1880’, tragikus hirtelenséggel hagyta itt szeretett közönségét, ez a közönség közadakozásból állíttatta a temető egyik legszebb és legnemesebb izlésü monumentális reneszánsz síréin- léket. A finom emlék méltó mind a művésznő leikéhez, mind Kolozsvár egyik legkiválóbb müvészszülöttéhez, Pákay Lajoshoz, akinek ez éppen legelső ilynemű művészi alkotása volt.

SÚJTHAT NÉMETHY IRMA

— Közadakozásból állított emléket a közönség — még előbb — egy másik kedvencének, sujthai Némethy Irmának is. A sírkő ma is áll, de a művésznő nevét a kufár lel- ketlenség lecsiszolta róla teljes feliratával együtt és alig pár méterrel az ut felé ma egy szürke név semmitmondóau néz rank róla és mind kevesebben tudják, hogy itt egy, a törvény által is védett közemlékmü jutott ilyen szomorú sorsra.

GYULAI FERENC

— A nagy drámai színészek közül a temető első részében pihen Gyulai Ferenc, Gyulai Pál, az iró testvére, kinek a régi Magyar Sziuház egyik fülkéjében mellszobra is őrizte kiválósága emlékét.

ECSEDI KOVÁCS GYULA

— Az utolsó félszázad nagy színészei közül, féldombormüvü arckép disziti a temető bejáratához közel, balra, ecsedi Kovács Gyula, a nagy drámai színművész síremlékét. Ő bosszú és országosan megbecsült kolozsvári művészi pályáját 1899 julius 31-én a segesvári csatatéren tartott Petőfi-ünnepeu végez- te be. Szavalás közben lett rosszul, de még befejezte szerepét és másnap a segesvári kórházban elhunyt. Síremlékét a közönség kegyelete állította.

SZENTGYÖRGYI IS I VÁN

— Nem messze tőle, az ut mellett, jóval később elhunyt nagy kortársának, Szent- gybrgyi Istvánnak, felesége állított hasonló dombormű-arcképes síremléket.

PUSZTAI BÉLÁ

— Említsük meg még az idősebb nemzedék által még ismert és közkedvelt Pusztai Béla komikust, ki sok kedves, vidám órát szerzett közönségének. Fiatalon halt meg. Kéler Ilona sirjától nem messze, a főút mellett, kis siremlék jelzi nyugvólielyét.

A ZENE ITT NYUGVÓ MŰVÉSZEI

(A szinmüvészet színes világától már csak egy lépés a muzsika kertje. Hadd használjuk ki ezt a közelséget és látogassuk most meg a zenének a házsongárdi szép temetőkertben pihenő egykori művészeit. Nevüket s fennmaradt müveiket bizonyára még sokan ismerik. A „Kéknefelejcs“ nóta szivbefájó szép dallama mindenki ismerőse és bizonyára lesznek még sokan, akik Bem cigányának buesuzását még hallották, mint Kelemen Lajos, aki igy beszél a zeneművészet Kolozsvárt nyugvó halottairól:)

FARKAS ÖDÖN Legelső sorban, a temető bejáratától bana, farkas Ödön, a kolozsvári Magvar Konzervatórium egykori kiváló igazgatójának, több jeles magyar opera és más zenemű szerzőjének síremlékét látjuk. Müveit a magyaros szellem jellemezte. Azok egész konvvoszlopot töltenek meg az Erdélyi Muzeum kézirattárában, hová családja megértő kegyelettel helyezte. Finom ruskicai-márvány síremléke a fiatalon elhunyt tehetséges kolozsvári müvészuek, Szeszük Ferencnek egyik legjobb alkotása.

BÁRÓ BÁNFFY GYÖRGY — A temető főutja mellett jobbra, a Zeyk- család sírboltjában báró Bánffy György, az egykori közönség kedvelt boltéra Bánffy Gyuikája pihen. A ,.Kéknefelejcs“-nóta és ezenkívül több dal szerzeménye őrzi emlékét. Valaha ö jóval fenuebb, a Jósika Miklós sírja közelében, a földben pihent. Amig özvegye, a szép, bájos és okos gróf Teleki Margit élt. mindig kéknefelejcs-koszoru állott a derékba tört életét jelképező csonkaoszlop- siremlékén. özvegye halála után hozták le öt is, síremlékét Í6 mai nyugvóhelyére.

SALAMON JÁNOS

— Közemlékmü hirdeti általános megbecsülését Salamon Jánosnak, az egykori hires cigányprímásnak. Bem tábornok 1848—49-cs tábori muzsikusának is. Zenei jelvények és ! féldomboru arcképe díszítik síremlékét, mely ! a temető alsó részében áll. Szentábraháini I Lombard Mihály unit. püspök kökoporsó-sirem- ! léke közelében, a temető egyik nagy, öreg I körisfája alatt. A hires cigányt egykori úri i katonahujtársai annyira megbecsülték, hogy I nemcsak mindnyájan tegezödtek vele, hanem ha a régi szokás szerint az erdélyi fürdőkre vezető nyári kőrútjában Salamon bandájával i szekereken hozzájuk érkezett, a megtisztelő I muzsika viszonzásául bandástól együtt min. j denütt ellátták és a prímás maga legtöbbször j a házigazdával egy szobában aludt. A sza- [ badságharc után fél évszázaddal, omló könv- nyek között búcsúzott el a Redoutban, az 1898 március 15-i ünnepen szeretett közonsé- ! gétól és nem sok idő múlva a földi élettől is.

FESTŐ- ÉS RAJZMÜVÉSZEK. ÖTVÖSÖK

(A művészek között tovább kutatva, keressük fel még a festőművészet s a rajzolás volt nagy művészeit, akiknek a nevét nemcsak Kolozsvárt, de egész Erdélyszerte megbecsültté teszik az utánuk maradt müvek. De ne hagyjuk ki az ötvösművészet egy-két itt nyugvó egyéniségét sem, hogy aztán a művészi könyvkötés egyik kolozsvári úttörőjével lezárjuk a művészek névsorát. Hallgassuk, mit mond róluk vezetőnk:)

BONCHIDAI GERGELY

— Képzőművész kevés pihen a kolozsvári temetőben, de annál több iparművész — világosit fel Kelemen Lajos. — A régi hires ötvösök egész sora nyugszik itt, közülük azonban a 16—17. századból csak Boncbidai Gergelynek van meg latin feliratú síremléke Á601-ből. Ez is helyéről elmozdítva, az eladó sírkövek közé került s az egyik egyház. melynek a maga korában vezető tagja volt, sikertelenül igyekszik már közel egy év óla, hogy a síremléket ő őrizhesse meg. Reméljük, hogy a temető vezetősége végre is eleget tesz a kegyeletes kérésnek.-VISOVÁTI ANDRÁS, SZOCINI FAUS- TO, KISSOLYMOSI GYERGYAI MIHÁLY

— A 18. század hires ötvösei közül megvan még a lengyel eredetű Visováti Andrásnak, Szocini Faustonak, az unitárizmus egyik megalapítója egyenes leszármazottjának és rokonának, kissolymosi Gyergyai Mihálynak síremléke. Gyergyai nievét a róla elnevezett birc3 kétkötetes ötvös minta- és rajzkönyv is őrzi az Erdélyi Muzeum kézirattárában. A maga nemében egyetlen 17—18. századi ilyenfajta ötvösemlék, melynek anyaga publikálást és feldolgozást var. Gyergyainak ma is Kolozsvárt élő utódainál már arcképe is maradt.

KISSOLYMOSI SIMÓ FERENC

— A festő- és rajzmiivészet néhány itt pihenő kiváló képviselője közül legelőször kissolymosi Simó Ferencet említhetjük, ő a 19. század legelején Székelyudvarhelyen született. Egy Páll nevű nyugalmazott százados

lett figyelmei u gyrrmck korái* megnyílva

nulr kiváló tcbetüégére. 0 aegitette fel B''' be* ahol a fentóakadéiniun or®kiz tanait » aztúu Budára lejutva ua Erdélyből felkerüli

Döbrcntcl Gábor lett mecrnána. Nala U In

kott » itt alkotta kitűnő miniatűr é* nagyobi) méretű arcképeit, molyok kel csakhamar hírnévre tett üzért. 1828-ban lejött Erdélybe és félévig szülőföldjén dolgozva, onnan Kolozsvárra telepedett. Jtt aztán néhány év alatt mintegy száz arcképpel és oltárképpel országosan ismertté tette névéi. Kitűnő tehetség volt, de Kolozivár akkor még nem tudott eltartani tisztán művészetből a megélhetésig egy művészt. Csakhamar fellépett, az 1830-as évek közepén, a még nagyobb tehetségű másik székely, Barabás Miklós is. így Simót a kenyérkereset a kolozsvári li- ceum raj/.tanári székére vitte, ahol aztán el is szürkült. Itt halt meg az 1860-aa évek végén. Neve, a tehetsége után. az erdélyi arcképfestés 19. századi magyar úttörői között kiváló helyen- áll.

TÚRI JOBÁGY KÁROLY

— A temető alsó részén, a református püspökük hatalmas síremlékei mögött 50—60 lépését, egy egészen elfeledett nagvtehetségü fiatal művész, túri Jobágy Károly pihen, a Szigethy-család sírjában. Kolozsvárt az unitáriusoknál tanult, mint egy ősrégi tordame- gyei család sarja. A Tisza-fiuk utitársa és mentoraként jutott el Berlinbe s itt képezte aztán magát. Haza kerülve, egy tűzvész alkalmával, az oltásban kifáradva, tüdőgyulladást kapott és félév után tüdővész vitte a sírjába, 26 éves korában. Koporsóját az erdélyi előkelő családok fiai karjukon vilitek oly korán megnyílt sírjába. Kevés hátra maradt müve itt-ott a lángtehetség vonásait mutatja. Ma alig néhány művészettörténész ismeri a nevét.

SÁRDY ISTVÁN

— Kitűnő rajz- és festőtehetség volt Sárdv István is. aki rokonai között pihen itt. Az 1860-as években Kolozsvárt élt Vastag Györgynek volt tanítványa és Düsseldorfban a hetvenes évek elején együtt tanult Munkácsy Mihállyal, akivei meleg barátságban élt. Kolozsvárt a tanító- és tanitónőképző közös rajztanára lett s midőn ezt Munkácsy róla tudakozódva megtudta, lehangoltan jegyezte meg: „Ott el fog szürkülni“. Idősebb korára megvakult. Három, az EME kézirattárába került rajzvázlatkönyve mutatja pompás rajztehetségét és kevés fennmaradt festménye azt, hogy ezen a téren is kitűnő képességei voltak. Ma a teljesen elfelejtett emberek közé tartozik.

KŐVÁRY ENDRE----Itt nyugszik Kőváry Endre is, az I860as évektől századunk első évtizedéig Kolozsvár legismertebb arcképfestője. Simónál vagy Jobágv Károlynál kisebb tehetsége mellett is ezeknél jóval nagyobb -számban maradt alkotásai őrzik Erdélyszerte nevét.

GUTTMANN JÁNOS

— Az iparművészek közül méltatlanság volna kihagyni Guttmann Jánost, a hires könyvkötőt. Az ő művészete a 19. század első harmadában virágzott. Kolozsvárt a könyvkötészetnek különben is nagy múltja volt. Már az 1550-ben felállított Heltai-féle nyomda mellett jó könyvkötő műhely működött és utóbb is, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György és Apaffi Mihály itt köttették hires szép könyveiket. A 18. század tespedése után Guttmann János emelte ezt az iparágat újra művészetté. Néhány gyönyörű diszmüve színes bőrzománcos mértani mintáival az Erdélyi Muzeum könyv* és kézirattárában ragyogó emléke Ízlésének és szaktudásának. Síremléke a maii temetőház közelében állott, de ma már sajnos, nincs meg. Az E. M. levéltárában azonban megmaradt a legnagyobb magyar bibliográfus, Szabó Károly által lejegyzett sírfelirata, melyet érdekes tartalma miatt érdemes megismerni. így szól:

Az emberi élet egy könyv.

A keresztség cimlap,

A gyermekség élőbeszéd Az ifjúság nagy tűzzel irt elsőbb iv.

A férfiu-kor csendes és célos folyamat ja a könyvnek;

Az öregség mutató tábla,

A késő bünbánat nyomtatásbeli hibák.

A halál által bétevődik a koporsónak kemény deszka- táblájába s csak ítéletkor fog felnyílni a legfényesebb kritikus előtt.

így találta volt. aki itt nyugszik: könyvkötő GUTTMANN JÁNOS.

Szül .... meghalt szept. 13. 1831.

Századában a művészetében nem érte többé utol1 őt Kolozsvárt szaktudós.

*

(Rövid időre búcsúzzunk el ismét a házsongárdi gazdag temetőtől. Csukjuk be a Kolozsváron nyugvó halott művészek életének könyvét, amelyben Kelemen Lajos értékes útbaigazítása mellett lapoztunk mai sétánk közben. Búcsúzzunk el a temetőtől, de egyelőre csak viszontlátásra: legközelebbi alkalommal tovább látogatjuk lakóit.) ( h. j.)

I ■