Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-10 / 57. szám

Í2

ELLENZÉK

I f) 4 0 március 10.

A piros könyvecske

Pirandello elbeszélése

Nisia. Najşy és forgalmas koucg, az •[ kai tenger homokpivrtjáuak keskeny •«']*«£ Rossz helyen születni nemcsak a/, cmbeaek kiváltsál;;). Vai« .cui születhet úgy es ott, ahol akar, hanem csak ott, ahol valami tér meszeli szükség életre kényszerít.. S ha e szükség következtében túlságos sokan k- >- szerűinek odaseregleni, ha igen sokan szu uek s ha tulkevés a hely, akkor a község tol tétlenül rosszul fejlődik.

11a Nisia nőni akart, fel kellett kapaszkodnia az egymás hegyéu-hátáu lek'O iaza' kai a fölötte avuló fenusik margas lejtője.t, mely kevéssel a községen túl fenyegetően meredt a tengerre. Terjeszkedhetett vo na szabadon ezen a tágas és szellő» fenusiKou, de akkor meg eltávolodott volna a homokos parttól. Talán egy ház, mely kényteleusegbo tévedt a magaslatra, egy szép napon eszallt volna téglakalapjával s meszelt falainak ken. ilöjébe burkolózva, mint valami nagy madár, a tenger partjára. Mert itt, a parton munkara hajt az élet. __ ,

A nisiaiaknak fenn volt a temetőjük. A halottak is csak odafüun vehettek lélekzetet.

— Majd ott kifújjuk magunkat szokták mondogatni Nisia lakói.

És ezt azért mondják, mert lenn a parton senki sem fujhatja ki magát; szén, kén, tűzifa, gabonanemü, vetemények zajos és poros vására közben senkisem vehet lélekzetet. Ha lélekzeni akarnak, felmennek a fennsíkra, a halottakhoz s elképzelik, hogyha majd halottak lesznek, akkor lógnak igazán lélekzetet venni.

Ami szép vigasztalás.

r" ■■ Nagy elnézéssel kell lennünk a nisiabeliek- kel szemben, mert nem könnyű megmaradni a tisztességben, mikor az embernek rosszul megy a sora.

Ezekben az alacsony házakban, melyek in kább odúk. mint házak, csipős és komor dohosság lakozik, mely messze földre megront minden erényt. Az erény romlásához s a bűz növeléséhez még hozzájárul a sertés, a baromfi s nem ritkán egy-egy toporzékoló szamár. A füst nem talál kiutat, bennszorul az odúkban s falakat, tetőt feketére fest. S milyen fanyar képet vágnak kormos olajnyomatukon a falakon lógó védőszentek!

A férfiak kevésbé érzik ezt a szagot, mert egész nap állati munkában állnak a parton és a hajókon; de az asszonyok, azok érzik; s úgy látszik, elkeseredésükben csak a sok gyerek vigasztalja őket. Mennyi gyerek! Hol tizenkettő, hol tizennégy, hol tizenhat... Igaz, hogy a végén nem nevelnek fel többet belőle, mint hármat, vagy négyet. De azok, akik .még a pólyában meghalnak, hozzájárulnak a többiek felnövekedéséhez, bár nem bizonyos, hogy ez szerencse, vagy szerencsétlenség; tény az, hogy minden asszony, mihelyt egy gyereke meghal, szalad a lelencházba 8 vesz helyébe egy lelencet, a hozzátartozó piros könyvecskével, mely több éven át havi 30 lírát hoz a családnak.

Az összes vászon- és posztókereskedők Máltából kerültek Nisiába. Mégha Siciliában születtek is, akkor is máltaiak. ,.A máltaihoz nienm“ Nisiában annyit jelent, mint vászuat jVasárolni. S a máltaiak, kezükben a rőffel, jpompás boltot csinálnak Nisiában: összevá sárolják a piros könyvecskéket s mindegyik- ■ ért kétszáz lírányi árut adnak, valóságos menyasszonyi kelengyét. A nisiai lányok min- : dig igy mennek férjhez, a piros könyvecskék- 1 kel, melyekért cserébe az anyák a lelenceknek tejet adnak.

Szép látvány, amint minden hónap végén hallgatag és pocakos máltaiak himzett papucsban és fekete selyem sapkával, egyik kezükben a nagy kék kendővel s a másikban csontból vagy ezüstből készült dohánys-ze'ien- cével felvonulnak a nisiai községházára. Min- degyiknél kilenc-tiz-tizenöt piros könyvecske, amelyért pénz jár a dajkaságba adott gyerekek után. Sorjában ülnek a hosszú folyosó poros lócáján, hová a gazdasági hivatal üvegablaka nvilik, s várják, amíg sor kerül rá- jiiK, Közben békésen szunyókálnak, dohányt tömnek a pipájukba, vagy csendesen kergetik a legyeket. Már valóságos hagyomány Nisiában. hogy a dajkapénzeket a máltaiaknak fizetik ki.

.,— Marenga Rozália — kiáltj; táros.

Jelen — felel a máltai.

is akartak a negyedik számára hitelt adni.

— Ne kezdjen hozzá Róza néni.

— Mit? Hogy éli ne kezdjek hozzá?

Sértve érezte magát becsületében, mert

büszke volt még a tejére. Mivel azonban a szótlan máltaiakkal nem lehet vitatkozni, vadul kiáltozni kezdett az üzlet előtt.

Ha u menhelyen rúhi/.tak egy lelencet, akkor ez nem azt jelenti, hogy képesnek tartják a gyermek felnevelésére?

Erre az. érvre azonban a máltaiak csak a bajuszukba mosolyogtak s csendesen ingatták a fejüket a pultmögotti homályos zugban.

Azt gondolhatnék, nem biztak az orvosban s a községi biztosban, aki a lelencek sorsára felügyel. De nem erről volt szó. A máltaiak tudták, hogy az orvos és a községi biztos véleménye szerint sokkal jelentősebb és több figyelmet érdemel az anya érdeke, aki nem képes kiházasitaui leányát másképp, mint a piros könyvecske révén, mint a felnevelendő csecsemő érdeke, aki ha meghal, kinek okoz bajt s ha szenved, kiben kelt sajnálkozást?

A lány mégis csak lány s a lelenc lelenc. Ha a lány nem megy férjhez, fennforog az a veszély, hogy ő is gyarapítja idővel a lelencek számát, akikről majd a községnek kell gondoskodnia.

De ha a községre nézve előnyös is, ha megszabadul egy lelenc eltartásának kötelezettségétől, a máltaira nézve minden lelenc elpusztulása igen rossz üzlet. Még akkor is, ha sikerül visszaszereznie az előlegezett árut. Éppen ezért nem ritkák a máltaiak kém- szemléi — látszólag érdektelen séta ürügye alatt — azokban a nyüzsgő hangyabolyokban, ahol földszinü, félmeztelen, uapégette kisgyerekek. tyúkok és disznók közt hemzseg nek össze-vissza, s hol egyik ajtótól a másikig fecsegnek át és főként veszekednek a piroskönyves szegény anyák. A máltaiak épp ugv vigyáznak a lelencekre, mint az asszonyok a sertéseikre.

Egy-egy máltai védence féltésében odáig ment, hogy egy-egy nagyon vézna gyereknek a feleségével adatott tejet, legalább egy félóra hosszat naponként.

Marenga Róza végül mégis talált egy másodrendű máltait, egy kezdő kereskedőt, aki megígérte neki, hogy most az egyszer még ad árut, ha nem is kétszáz líráért. mint ren desen, de legalább száznegyvenért. A vőle gény és rokonsága ezzel is beérte s ilyenformán mégis kitűzték a lakodalmat.

Már most a szegény kiéhezett lelenc, akinek két kötélre felakasztott zsákja ott lóg a kunyhó egyik sarkában, reggeltől estig üvölt és Tuzza, a menyasszony, mellette beszélget vőlegényével, nevetgél, varrja a kelengyéjét s néha ránt egyet annak a primitiv bölcsőnek a kötelén. Úgy riugatja a gyereket.

— Nono csuk szépen! Szenlséges Anyám de „pogány“ egy gyerek!

Megjegyzendő, hogy „pogány“ helyesebben „rético“ itt annyit jelent, mint nyugtalan, türelmetlen, elégedetlen, elkeseredett. Szép vélemény a pogányokról! Pedig csak egy kis tej kellene s mindjárt jó keresztény lenne a gyerekből. De ha Róza mamának alig van teje! . . .

Tuzzának hát bele kell nyugodnia, hogy kétségbeesett visongások zenéje mellett menjen férjhez. Ha az ő házassága nem lett volna esedékes, Róza asszonyság, lelkiismerete szavára hallgatva, nem is vett volna magához

—

BUDAPEST« AZBs4v<

án IfeárSy SzâUo

(VI. Podmaniczky-u.8) kapha* minden igényt kielégítő, mérsékelt áru szobát Teljes kényelem, központi fűtés, állandó

meleg-hideg folyóvíz, liít,telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24

lelencet.

pénzJAPÁN KÖLTŐKTŐL

HESZKE BÉLA FORDÍTÁSAI

Ezeket a japán verseket nem az eredeti szöveg után fordítottam. Francia közvetítés utján törekedtem visszadni egyszerűségűket, egy más világ, más embereinek érzéseit és gondolatait. De nem követtem el „árulást“. Ugyanis Dante szerint a „fordító — áruló“, amit talán ő sem hitt, hanem csak a csengő olasz szójáték kedvéért mondott. Traduttore traditore.

Nemcsak egyszerűségükkel halnak ezek a kis japán versek, hanem hangulatuknak és tartalmuknak a magyar dalhoz ütő hasonlatosságukkal is.

Csak, alti japán népdalt hallott, az döbbenhet rá a közös őshazára. Ázsia atavisztiku- san visszaütő erejére, mely ott remeg úgy a magyar, mint a japán nép ajkán.

Törekedtem úgy fordítani, hogyha netalán „visszafordítanák“ japánra ezeket a verseket, szerzőik reájuk ismerjenek.

*

.Marenga Rosa de Nicolao hires személy a nisiai községházán. Közel húsz éve támogatja már a máltaiak nyerészkedését piros könyvecskéknek szinte szakadatlan sorozatával.

Hány gyermeke halt meg pólyában, már maga sem tudja. Négyet nevelt fel, mind lányok. Már hármat férjhez adott. Most meny asszony a negyedik. Bizony már maga sem tudja, hogy asszony-e még, vagy elhasznált mosogató-rongy. Olyan ványadt, hogy mindazok a máltaiak, akikhez első három lánya kiházasitása végett fordult, most már nem

Issa: EGY FECSKÉHEZ

ősz. Hideg, fázós reggelek.

Fecském, te más tájra menő,

Ne feledj el engemet,

Ha fuj a szél, esik eső,

Csábítson vissza a mező,

Új évszak jő’, tudjam: emlegetsz..

Masoaka Shiiki: VIRÁGOK

Virágtól dús cseresznyefáról Csendesen permetez a sziromlevél, Hullása finom, akár a fátyol, Csókolja a földet, amikor leér.».

szol! De Istenem, mi történt? A halhüvelyked akkora már, hogy alig lér a szádba! Csak ez az egy hüvelykujj él az. egész fag/os, ösz- bzezsugorodott kézből s milyen nagy kicsi testéhez. képest! Mindent ki szívsz ebből a szegény ujjból, végül csak a csontocskák maradnak! Hounan van még erőd, a sok. kiáltozásra?

I *

Milyen csoda! Egy este anya, lányt és ennek vőlegénye, mikor visszatérnek holdfényes sétájukról, nagy-nagy csendességet találnak a kunyhóban.

Pszt, csak óvatosan! — mondja az asz- szony a jegyeseknek, akik szeretnének még beszélgetni egy keveset az ajtó előtt. Csöndben is maradnak, de Tuzza néha mégis csak felkacag, mikor vőlegénye valamit a fölébe súg. Beszélgetnek csupán vagy csókolóznak is? a sötétben nem lehet kivenni.

Róza asszony belép, a bölcsőhöz megy és fülel. Újra csönd. Holdsugár kúszik be a padlón, rejtelmesen suhan a kemence alá, hol a tyúkok kuncognak. Némelyik felriad a fényre és pöttyen-pöttyen egyet. Az átkozott, épp jókor! Átkozott az a vén férj is, ki szokása szerint most megy haza a korcsmából s részeg fejjel belebotlik a fiatalokba.

De a csecsemő semmi zajra nem ébred. Pedig máskor oly könnyű az álma, hogy a légyzümmögés is felébreszti. Róza mama megijed, világot gyújt, a bölcsőbe néz, kezével a gyerek homlokához ér s azzal elsi- koltja magát.

Tuzza odaroban. A vőlegény zavartan bámul a küszöbön. Mit kiabál Róza mama? Hogy oldja ki az egyik kötelet, mely a bölcsőt még az állványhoz köti? Miért? No csak gyorsan, gyorsan! 0 már tudja miért, a szegény asszony! A vőlegényt azonban valósággal helyéhez szegzi ez a néma gyerek, egy lépést sem tud tenni, csak all, áll sötéten és zavartan az ajtó előtt. Erre Róza mama, mielőtt még a szomszédok jönnének, maga ugrik fel egy székre, elszakítja a kötelet és kiált Tuzzának, hogy szedje rendben a pa- -anvi holttestet.

Milyen szerencsétlenség! Mekkora baj! Elszakadt a kötél, isten tudja, hogyan! Elszakadt bizony s a kicsike kiesett a bölcsőből és meghalt. Holtan találták a padlón, holtan és hidegen! Micsoda szerencsétlenség!

Egész éjjel sir és jajveszékel, még akkor is, mikor már mind eltávoztak a szomszédok, kik összefutottak jajgatásaira. Alig pitymal- Ük, máris kiáil a kapuba és meséli mindenkinek az esetet.

De hogy esett ki? Sehol semmi seb, semmi kék folt, semmi zuzódás azon a csöppnyi holttesten. Csak hátborzongatóan sovány s a balkezén borzalmasan nagy a hüvelykujja!

A hatósági orvos, ki egyben halottkém is, válivonogatva, gyanakodó arccal távozik. Az egész szomszédság azt vallja, hogy a kicsike éhenhalt. A vőlegény, bár bizonyosan sejti Tuzza gyötrelmeit, nem is mutatkozik. De jönnek hidegen, halkan, összeszoritott szájjal az édesanyja s az egyik férjhezment nővére, hogy lássák, amint a máltai, az a bizonyos kezdő máltai, nagy haragosan beront az odúba és visszaköveteli az előlegezett holmit. Marenga Róza tombol, haját lépi, arcát és mellét verdesi, kibontja ruháját a keblén, bog y megmutassa, mennyi teje van még és kegyelmet könyörög menyasszonyi lánya számára, vagy legalább is haladékot estig, arnig elmehet a városi tanácsoshoz, az irodába, a lelencház orvosához. Kegyelem, kegyelem, az Isten szerelméért! És elrohan, üvöltve, boglyas hajjal, lóbáló kézzel, utcagyerekek gúnyos füttye és gonosz tréfái közt.

Az egész szomszédság a kapu előtt nyüzsög, a máltai pedig csak áll és őrzi a holmiját. A vőlegény anyja és nővére várja a fejleményeket. Jámbor szomszédasszony jó 8 a zokogó Tuzzával együtt végre rendbeszedi a kis halottat.

A várás elhúzódik; a szomszédnép elfárad, beleunnak a vőlegény hozzátartozói is. Mindenki hazaindul. Csak a máltai vár, vár és Az évszak, mint levél, lehull, majd feléled, | őrködik.

De napjaink bágyadtak, álmatagon telnek. £ Este a tömeg visszahömpölyög, a hatósági

Elhervad a virág, aztán ismét virul, | halottaskoesi viszi szegény kicsikét.

Már bezárták a pici fenyőfakoporsóba; épp felemelik, hogy feltegyék a kocsira, mikor csodálkozó kiáltások és fütyülő utcagyerekek közt ragyogó arccal, diadalmasan jő Marenga Róza.

Karján egy uj lelenc.

— Itt van! Itt van! — kiáltja boldogan s messziről mutatja már lányának, ki köny- nyein át felmosolyog, miközben a gyászkocsi lassan a temető felé indul.

Olaszból fordította G. L.

Csak azért van a gyerek: az u csöppség azért sir, hogy a lány végre a vőlegényéé lehessen. S a szerelemnek ukkora hatalma van, hogy még egy éhes csecsemő bőgősét is elfeledteti.

A vőlegény egyébként kikötői rakodómunkás. Csak este jön, ha kész, munkájával a parton. Ha szép az est, anya, lány és vőlegény fölinegy a fennsíkra, hogy ott a hold- fényben végre lélekzethez jusson. A csecsemő egyedül marad a sötétben, a bezárt odú bau, abban a bölcsőféle alkotmányban. És csak «ir, sir, mig a szomszédok kétségbeesnek e sírástól « csupa félelemből és szánalomból mind azt kívánják, bárcsak halna meg már. Az embernek lélekzete is eláll, ha azokat a vad sikougásokat hallja.

Néha még a disznó is megunja; bosszúsan röfög, túrja a földet * közben a kemence alatt a tyúkokat is nyugtalanság szállja meg.

Miről petyeguek vájjon a tyúkok?

Némelyik már volt közülük kotlós és érezte azt a különös fájdalmat, melyet egy eltévedt csirke messzi hívása kelt. Repdesve és csapdosva a többi felálló taréju baromfival együtt nem nyugodott addig, mig meg nem találta az elveszettet. Hogyan lehetséges, hogv ennek a kicsikének az anyja most nem siet ide ezekre a kiáltásokra, bár bizonyos, hogy szintén eltévedt gyerekről vau szó?

A tyúkok pedig, melyek mindezt gondolják. oly ostobák, hocy a mások tojásait is kiköltik s hogy a kikelt csibéket se tudják egymástól megkülönböztetni. Valamennyinek egyformán gondját viselik. Azt sem sejtik, hogy az emberi apróságoknak nem elég az anyai meleg, hanem azoknak tej is kell. A malac jobban tudja. ezt. hiszen az ő mamája, bár csak egyszerű koca volt. annyit adott neki éjjel-nappal, amennyit akart. 0 viszont eJ se tudja képzelni, hogy ű tej hiánya miatt igy lehet visongani s amint a sötét kunyhóban tévelveg. mogorván el-elröffenti magát a bölcsőben függő csecsemő miatt, aki őneki is „pogány“ egy lélek.

Ejnye, kisbaba, hagyd már aludni a malacot. hiszen álmos: hadd már aludni a tyúkokat és a szomszédokat. Hidd cl, adna Róza mama tejet, dehát ha neki sincsen? Ha nem volt igazi anyádban, abban 8Z ismeretlen anyában, semmi könyörület. hogy lenne ebben az idegen asszonyban, kinek elég ha a lányát segiti? Hadd csak, szuszogja ki magát a napi vesződség után odafönn, közel a temetőhöz s éhezze lánya boldogságát, ki önfeledten sétál a holdfényben, vőlegénye karján. Ha te tudnád, milyen ragyogó, harmatpettyes, ezüstön libbenő leplet térit ki odafenn a hold.! Hidd el. hogy ebben a boldogságban egyszerre csak megfogamzik valami ösztönös vágy a jóság, a gvöngeség után. Tuz- zá szivében fogadalmat tesz,, hogy mindig jó anyja lesz majd kicsinyeinek.

Rajta, kisbaba, cuclizz szépen az ujjacs- káddal és szívd csak, szivd csak, amig elalGombei: EMBER ÉS TERMÉSZET

Szirmain fiatalság tüze ismét pirul,

Csak tavaszunk árva, egyetlen egyszer lesz.

Motori Nobunaga: EGY JAPÁNHOZ

Testvér, te távol élő,

Messze, vájjon hogy élsz?

Lényed köriif sziromeső, Cseresznyevirág hull, ha lépsz. Vidám sugár kiséri utad:

’Tavasz van s jövőd be’ szép...!

> i