Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-24 / 69. szám

1 19 40 mÂrc las 24. BL LBN ZÉK U uni ut mt\ ILLYÉS GYULA: Kl A MAGYAR? / Alig száz éve, hogy mi. maigyaroíc, valami bizonyosat tudunk eredetünk­ről., Az első feljegyzések szerint' a ma­gyarok a hunoktól származtak és első nagy királyuk Attila volt. A falusi fo* ivókban, a pásztortüzeknél a mesemon­dók is ezt mesélték századokon át, cső* dáiatos konoksággal. A tudósok egész a legújabb időkig minden módon cá­follak ezt a hagyományt: oly mesesze­rt! volt! Nem a tudósoknak volt iga* zuk. Valóban rnese^zerii amit a nép vallott az ősökről, mégis az jár köze­lebb az igazsághoz. | Származásunk leghitelesebb történek- tét is úgy kezdhetnénk, mint1 egy me­sét: hol volt, hol nem volt... szeren esés házasság ijs lesz benne. De kezd* jiik az elején, menjünk vissza, amed­dig csak lehet. Midőn az emberiségben már fajtá­kat lehetett megkülönböztetni, az ár­ják, sémiták, kamilák, kínaiak mellett, élt még egy ösnép, melyet lakóhelye, az Ural — és az altáji hegység után ural — altáji népnek nevezték. Mint minden nép, ez is> egyre újabb és újabb csoportokra vált. Külön váI4 lak az uráliak és külön az aJtájiak. AZ URÁLIAK SZÉTSZÓRÓDNAK Az uráliakból elszakadtak a szamo­jédok. Mégmaradtak a finn-ugorok. Ezt a finn ugor népet mi, magyarok, az eredet szempontjából már úgy te­kinthetjük, mint a családban a nagy-* apát. Említettünk eddig néhány közös szót, ezeket már ez a nép is ismerte, akkor még az egész rokonság együtt volt. Krisztus születése elölt ötszáz, vagy ezer évvel történhetett, hogy ez a nép is kettévált. Az egyik része az Ural hegység felől a mai Finnország irányá­ba induit; zöme, a mai finn nép, el Is jutóit oda, de útközben a százados ván­dorlás alatt kisebb-nagyobb tömegeket hagyott hátra. Előbb a votjákokat és a zürjéneket, aztán a csermiszekí! é« mordvinokat. A nagyatyai nép másik fele helyben maradt, I AZ UGOROK Ezt ugor népnek hívták. Saját nevét maga a nép körülbelül így mondta, hogy „manjsi“. Jegyezzük meg ezt a fura nevet, nemsokára megbarátkozunk vele, könnyebb lesz kiejteni. , Ha előbb a finn ugor népet nagyapád hoz hasonlítottuk, ezt apának tekintet­tük. Vagy még inkább anyának. Anya­nyelvűnket tőle kaptuk. Csöndes, békeszerető nép volt ez. Alatta délen az ide-oda vándorló né*í pék versengve pusztították egymást; Ő elhúzódott e harcoktól, az északi mocsaras erdőkbe vette be magát, ott vadászgatott és halászhatott; DÉLKELETRŐL FELLOVAGOL 1 EGY NÉP ' Talán ma is ott élne, ha délkelet fe­lől jövet nem lovagol fel hozzá egy nép a csatázok közül. Ez még a többi­nél is harcosabb és verekedőbb termé­szetű volt. Mégsem ellenségként jött, vagy ha úgy jött is, hamar meghékiilt. Ha a csöndes erdölakó nép volt az anya, ez az újonnan érkezett lovas har* cos nép lett az apa. A mienk. Mert a két nép egyesüléséből származtak már egyenes ágon a magyarok. 1 e.rmészetében bármennyire külön­bözőit is ez a kardforgató nép a halá­szoktól, nem volt teljesen idegen. An­nak az uraUaltáji ősi törzsnek volt a/ e.?3'ik ága, amelyből egykor az erdő* lakó elődei is kikerültek. AZ ALTÁJIAK SORSA Az uráliak elköltözése után ezek^az altájiak Kina felé húzódlak. Ott szapo­rodtak s a kínaiakkal vívtak kemény harcokat. A mai Mandzsúria területén éltek. Belőlük származtak a mongolok, a mandzsuk és a törökös népek is. A török szó hallatán nem kell persze a mai törökökre gondolni, csak kései ivadékaik a törökök is ennek a törzs­nek. E törökös népekből származtak a magyarok eíejin kívül a hunok s ké­sőbbi ágon a kunok és besenyők is. Anrtak a harckedvelö népnek a ne-* vét, amely az erdő mentén hirtelen feltűnt, nem tudjuk; a kínaiak, akik a hosszú csaták miatt sok mindent fel Jegyeztek róluk, a maguk egyéni sza­vaival tingdingeknek hívták őket. EGY NÉPET ELRAGADNAK Ez a kalandozó lovas nép nem sok időt töltött, az északi erdők mentén. Épp csak annyit, hogy magához fűzze a jámbor halászgatók legkeletibb ré* szét s aztán további vágtatásában ma gával ragadja, mint valami harcias vő­legény a menyasszonyt. Sajnos, nem ra= gadta magával az egész erdőlakó népet. A nép egy része ottmaradt; az osztja* kok és vogulok, hogy mindenkiről szá­mot adjunk. A rokonság főágaival ez­zel el is készültünk. j Az ősmagyarok szüleinek házasságá­ba ez az ismeretlen nevű nép hozta az erőt, a v ilágravalóságot. A keveredés^ nek bámulatos eredménye lett. A két nép atyjafiai a történelem során külön- külön majdnem mind elpusztultak, vagy sorvadásnak indultak. Ez. a nép vitte legtöbbre, kivágva magát Ázsiá­ból, ez hatolt legnyugatabbra, ide, ahol ma is élünk. t KINEK VOLT IGAZA? A Hunorról és Magyarról szóló mon­dában ezt a történelmi tényt őrizte meg a szájhagyomány. Honnan tudjuk, hogy mindez valóban ig.v történt? Igen egyszerű bizonyítékokból. A nyelvből, amelyet ma is beszélünk. A szavak mindent elárulnak a tör* íénelemben is. Elárulják azt is, hogyan élhettek őseink ott fenn az északi er­dőkben, mielőtt az a keleti bátor nép délre ragadta őket. Abból, hogy az elég kezdetlegesen élő voguick a ház, ágy, fazék szavakat nagyjából ma is úgy mondják, mint mi, magyarok, követ­keztetni tudunk arra, hogy nemcsak szavunk, hanem házunk, ágyunk és fa zekunk is olyan lehete t, mint a vogu* lóké. Ez az élet bizony elég kezdetle­ges volt. A közös keszeg, sügér, lúd, köles, méz, eper, bogyó szó amellett ta­núskodik, hogy táplálékban nem igen válogathattunk. Mert abból is, sokat ki lehet olvasni, hogy milyen szavak hiányoztak a közös nyelvből s hogy melyek azok, amelyekkel különókülön ismerkedtünk meg az elszakadás után. Abból, hogy mikor merül fel egy uj szó és kitől tanultuk meg, pontosan követ­ni tudjuk, hogy milyen uj dolgokkal is merkedtünk meg, hogyan és kik révén művelődtünk. i Legtöbbet apánktól, ettől a Kina fe* löl jött, hun-rokonságu néptől tanul­tunk. Nemcsak bátor, hanem az akkori időkhöz képest rendkviül miiveit is le­hetett ez a nép, hisz a föld legművel­tebb sarka akkor Kina volt és a jó harcos először épp ellenségei fogásait sajátítja el. MAGYARIAK VAGYUNK! Bizonyos, hogy az ősmagyairok so­káig még Magyarországon is két! nyel­vet beszéltek. De aztán az egyesülés a nyelvben is tökéletes lett, a csendes erdölakók beszéde diadalmaskodott. Az uj nép a társulást még abban a szó­ban is kifejezte, amelyet önmagának adott: a csendes halászok manjsi, manjs nevéhez a harcosok hozzátették azt a szót, hogy „éri“, amely az ö nyel vükön férfit, valakinek a férfiát jelen* tette. így keletkezett a majs-eri, vagyis manis-törzsbeli férfi, majd ebből a ma* gyeri, azaz „jobban mondva“ magyari. Sok helyen a nép még nemrégiben is, megkérdezték, így válaszolt: magya­rlak vagyunk. Két nép összetanul El lehet képzelni, szépen le lehet ir* ni azokat a beszélgetéseket, azokat a megható leckéket és jeleneteket, ami­kor ö-s«züleiink először kicserélték hol rmjukat és velük a szavakat. Az erdő* lakók elcsodálkozhattak, midőn az újonnan jöttek dolgai közt megpillan­tották az ekéit Vagy a sarlót. Mit le­het azzal csinálni? 1 — Aratni. — Mit? — Búzát, árpát. Aztán azt kérvébe kötjük, a kévét kepébe rakjuk, a kepét szérűbe. Az ocsut elszórjuk. Ezek a szavak akkor kerültek nyel* vünkbe. Eladdig a halászok sem a bú­záról. sem az aratásról & igy a kévé ről, kepéről, ocsuról, sem hallottak egy szót sem. Most megtanulták. Nemcsak a szót, de az aratást is. Az asszonyok gyöngyöt, gyűrűt, gyü- sziit, tökrött, teknöt, kancsót kaptak, a sátorba gyergyáf és bársonyt, ami ak­kor még selymet jelentett. A férfiak baltát, csákányt, bicsakot. Megtanultak kutat ásni, kaput faragni. Mindezeket a szavakat a törökös népek s igy a hu* nők is nagyjából igy mondták. ! De nemcsak munkaszerszámot kap­tak, hanem kantárt, kengyelt is és ha rangot; ez akkor még rézdobot jelen telt, nyilván ütközetre doboltak vele. Megtanultak harcolni. INDULÁS NYUGATRA Nagy seregeik lehettek. Az Ősi tö­mény szó tízezer lovasból álló hadat je* lentett. Különben a sereg és a gvülés szót is akkor tanulták meg és azt, hogy a seregben ki a bátor, kj a gyáva, a gyűlésben meg ki a bölcs. De a legfontosabb amit megtanultak a szervezkedés, az összetartás, a társa­dalmi élet volt. Megtanulták a tör­vényt, a békét, a betűt, megismerték, hogy ki a bűnös és hogy mi fán terem a bilincs, amelyet érdemelt az or; ahogy akkor még a tolvajt) mondták. Csodála­tos világ tárult fel. Csodálatos fejlődés történt, igazán csoda: az alaktalan nép­ből nemzet lett. j Aztán megindultak északról, le dél és nyugat felé. Készek voltak a vállalko­zásra. Megvolt az egység, az erő. I AZ ŐSI HUN CSALÁD Hogy merre jártak, arról is a szavak tanúskodnak. Az almát, a diót, a kör = tét, a szőlőt, a bort, sőt1 a csigert, csak jól lent, délen ízlelhették először, való sziniileg már a Kaukázus enyhe lejtő­jén. Legtöbb helyen rokoni népek közt jártak, a férfias érik — rokonai között. Abban az időben a kínai faltól a Fe- kete*tengerig annak az altáji ösnépnek a külömböző törzsei tanyáztak, amely­hez a hunok és a kunok tartóztak. Egy mást is űzték és ölték ezek a népek, amíg nem akadt egy-egy nagy fejede­lem, aki összefogta, együttes vállalko* zásba vitte őket. A sokféle altáji népet az első nagy vállalkozásra Attila szer­vezte meg, KriszHuis után 450 kerül. Ezeknek az altáji népeknek valami egész rendkívüli tehetségük volt a szervezéshez, különösen a hadsereg és hadjárat szervezéshez. Attila seregében a hunok leginkább csak vezetői voltak a sokféle népnek, ahogy később a ta tár-járásban a tatárok. vagy mongolok is tulajdonképen Ázsia kóbor seregeit állították csatarendbe. Ezt tették még a Magyarországra tört törökök is. ÁRPÁD, ATTILA IVADÉKA A délre húzódott magyarlak is a nagy Hun birodalomhoz tartoztak. Váj­jon részt vettek Attila európai hadjá* rátában? A néphagyomány szerint a magyarok azonosak voltak a hunokkal, mert tulajdonképen ők szervezték és ók vezeiíék azt a roppant áradatot, A legújabb tudományos vizsgálat eddig csak azt igazolta ebből, hogy Árpád törzse hun eredetű volt. Hogy maga Árpád valószínűleg közvetlenül Attila családjából származott. Attila halála után a hunok eltűntek, nemcsak Európából, hanem Ázsiából is, mintha a föld nyelte volna el őket. Lehetséges, hogv egy ilyen hatalmas népnek maradék nélkül ily gyorsan nyomavesszen? A HUNOK NEVET CSERÉLNEK Nem valószínű. Nem lehetséges. A hu* nők nem tűntek el. Csupán a hun név. A nép más nevet vett fel, vagy mást kapott. De hatalmát sem vesztette el. Ailila halála után a birodalomnak csak nvugal'i része lett oda. a keleti fennma­radt, sőt gyarapodott. A visszaszorult nép veszteséget pó­tolta a többi hun atyafiságu altáji nép pel. Mivel azonban a birodalomban már sok rokon nép egyesült, az orszá* got nem a hunok, hanem a „kevertek1, azaz ős altáji szóval, a bolgárok biro­dalmának hívták. A hagyomány szerint a hunok ször­nyű testvérharca után Csaba királyfi a hü vitézek egy részét visszavezette az őshazába, a tej-uton át. A történelmi adatok szerint Csaba királyfit „Irni'k“- nek hívták és a sereg, aA Aldurut men* tén vonult el a Volga—Don—Dnyeszter vidékére. Hetvenöt év múlva írnik=nek egy Muger nevii leszármazottja uralkodik a hunokon és a „keverteken“. A magyar krónikák az ősmagyarok: akkori fejedelmét Mogernek irják^ úgy, munt magát a magyar népet. ATTILA ÖRÖKÉ... Bizonyosra lehet venni, hogy a kró­nika és az uj tíörténetirás e ponton is találkozik. Semmi sem cáfolja, hogy a görög irok emlegette Muger nem azo­nos azzal a Mogerral, akit a latin krő* níkás is nyilván magyarnak akart írni. Az események most már tisztább vi­lágosságban: a bizánci történetírók szeme előtt folynak. Attila Öröksége egyre kisért. A Gyu­la nemzetségből való Kurt fejedelem, aki 619—678 közt élt, mégis próbálja, hogy népének visszaszerezze a régi, eu­rópai hatalmat. Bizáncba megy, egyes- séget köt a császárral, még meg is ke* resztelkedik. Azt tervezi, hogy a Ma­gyarországon tanyázó rokon avarok élére áll, népét a Duna—Tisza közébe vezeti. * KAZÁR BIRODALOM Nem sikerült. Amíg a fejedelem te­kintetét és minden erejét nyrugat felé fordítja, hátamögött keletről feltűnik egy uj, harcias altáji nép, a kazár és a már indulásra készülődő országot könnyen elfoglalja. Kurt egyik fia só- váran kitart a nyugatira vándorlás méh lett, engedélyt kér a bizánci császártól s a kevertek egyik részét a Balkánra vezeti s az ottani szlávok országát, majd nyelvét is átvéve, megalapítja a mai Bulgáriát. A nép másik része visszafordul északkelet felé, lemond Európáról, a Volga táján próbál hazát találni. Nem tudjuk mi lett velük. Valószínű, az ü leszármazottaikkal találkozott és be. szélt magyarul Julián barát, közvetle­nül a tatárjárás előtt. Talán a talárok pusztították el őket. Kurt másik fia megalkudott a Kazá rokkái. A nép zöme több mint kétszáz évig a Kazár birodalomban élt. Sokáig Kazár néven emlegették. De a világ csakhamar megtanulja külön a magva rok nevét is. A kazár hatalom gyengü­lésével a magyarok mindinkább meg* erősödnek, külön szervezkednek, mind több jelet adnak magukról, Attila örök = sége felé igyekeznek ök is, be be csap­nak Európába, Magyarországon 839- ben jártak először. A Kazár birodalomban a helyzet egy* re rosszabbodott. Kelet felöl most a kazárokat fenye­geti egy uj harcias nép, a besenyő. A fejedelem, aki egész udvarával a zsidó hitre tért, nem tudta megvédeni az or­szágot. TOVÁBB NYUGATRA A magyarok nem éreztek erőt s tán kedvet sem, hogy a besenyőkkel szem beszálljanak. Amugv is megelégelték a kazár állapotokat fölkerekedíek a Me oOiisz partjáról, magukhoz vették a ve. lük egy országban élő. de ugyancsak crősen elégedetlenkedő és lázongó ka- bárok három törzsét és Etelközbe köl­töztek. Etelköz már csak állomás. A két törzsből összeforrt és rokon törzsek-

Next

/
Thumbnails
Contents