Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-24 / 69. szám

194 0 március 24. ellenzék / EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL... Hírneves tudósok és írók eszmény- dús életéről beszél Kelemen Lajos, a kitűnő történettudós Amire a házsongárdi temető sírkövei tanítják a késői utódokat II. közlemény. 1 M\\mU In W— SSES®*-— MV**--*-'«® a teyjäM- tnuiöiéaeí á> a, VxiLácLö ehezieíei 1krfÁ<yí>'dja,. gjs-­&A£ÄEU C.O.X Tup- J» A RÍ S jCt 5-S t T t&LVLXXtfj Járjuk tovább a nagy temetökertet, kutat, va a mult gazdag ligetét, melyben minden bokor s már elfelejtett ösvény felett össze­olvadt bozótfal idézni érdemes emléket őriz. A sírkövekre és a téltiporta halmokra immár a nap szór vigasztalgató mosolygós derűt. Fürkésszük ebben az életes fényben a régi ha­lottak régi birodalmát, hol a régi küzdők már értik egymást s a valaha ádáz ellenfelek testvérként sízenderegnek egyazon föld meg­engesztelő jó ölelésében. És a halál ne le­gyen ijesztőnk, mert a halál csak az élet ju­talma: mint harc után a béke, úgy c«ittitja pihenésbe az űzött sziveket. Lépjünk be bál- ratn, lám, már körülöttünk a béke kertje ez a vadregényes mezbe öltözött nyugalmas liget. Kelemen Lajos, szives vezetőnk, a minap már végigkalauzolt Kolozsvár történelmi múlt­ba mélyült egykori temetkező helyein. Álta­lános érdeklődést keltő előadása után fordul­tunk hozzá bővebb felvilágosításért. Érdekes felvázolásában a római Napoca sírját, a régi magyar pogány temetőt és a keresztény hit­re tért Kolozsvár cintermeit, a zárdateme­tőket, a védőfalak közti temetőt ismertük meg s befejezéskor mélyen benne jártunk már a házsongárdi temetőkertben, amelynek múltját — bár tallózva csak — átnéztük a múlt század küszöbéig. Kirándulásunk mai kerete legyen a 19. század: tallózzunk benne, mint a drágaságok közé betévedt, ámuló gye­rek. felvéve egy-egy nemesfémü tárgyat — hadd nézzük igy a század csarnokában a múltnak ebbe a temetőkertbe gyűjtött ne- mesfényü emlékeit. Megbízható, kitűnő ve­zetőnk ismét a tudós Kelemen Lajos — és a sorban elsőkként látogassuk a tudományok neves művelőit. De jóelőre meg kell még je­gyeznünk: nem seregszemle ez, alkalmi séta, melyben mindenkihez nem jut kitérő. A HÁZSONGÁRDI TEMETŐ A 19. SZÁ­ZADBAN Tudós útbaigazítónk igy magyaráz: — A házsongárdi temető a 19. században lett az erdélyi magyarság legjelentősebb te­metője. 1790-ben ide hozták át Szebenből a Gubemiumot, ezen felül itt teleltek fél Er* uélv főúri és az ezekkel rokon előkelő ne­mes családjai, a város; három középiskolája nevelte az értelmiséget, jogakadémiája, se­bészintézete volt. Mindezeknek együtt meg­voltak a művelődési igényei. Tudományos élet, irodalom, színészet, festőművészet, hirlapirás fejlődött itt ki. Ezért van aztán az, hogy a temetőnek mindezekből a tényezőkből meg­vannak a maga lakói és Erdély egyetlen te­metőjében sincs annyi értékes és nevezetes magyar ember eltemetve, mint a kolozsvári házsongárdi temetőkertben, ITT PIHENŐ TUDÓSOK (Lépjünk be most a tudósok közé. Járjunk köztük, fürkészve sorsukat, abogy vezetőnk egy-egy mondata fellebbenti életük szemfe­dőjét.) GYARMATHY SÁMUEL — Á tódnsok közül egyik legrégibb sír­emlék az 1830-ban meghalt orvos és nyel­vész: Gyarmathy Sámuel síremléke, a temető alsó részében. Nagyon kevesen tudják, hogy ez a kiváló, sokoldalú és értékes munkássá- gu ember itt pihen. Életének termékenyebb része a 18. században zajlott le. Az összeha­sonlító nyelvészetnek a magyaroknál egyik alapvető munkása volt & a GÖttingaí Tudós Társaság is tagjává választotta. Volt orvos és tanár, többször utazott Európa különböző országaiban, aztán ide jött s életének utolsó éveit, részben mint gyakorló, részben, mint nyugalmazott orvos, főúri családok környe­zetében töltötte el. Külföldi szaktudós ne­vezte el „az összehasonlító nyelvészet apjá­nak“. BRASS AI SÁMUEL — Á régi temető tetején a kegyelet méltó Helyen, méltó síremléket emelt Brassai Sá­muelnek, a majdnem száz évet élt (1800— 1898) hires polihisztornak. Kora tudományá­nak tömérdek ágában volt irodalmi munkás­sága s majdnem mindenből bizonyos isme­rete. Volt nevelő, szerkesztő, tanár s midőn az egyetemet 1872-ben szervezték, a matema­tika egyik tanára lett. Mindenkép megérde­melte azt a díszes és kimagasló helyet, hova sírját a közkegyelet helyezte. Sajnos*, a jelen mar nem minden téren tudja méltányolni a múltat és síremlékéhez oly közel építettek egy kriptát, hogy az éppen a mult által meg­adott monumentalitást rontja. SZABÓ KÁROLY — Brassai Sámuel kortársai közül, tőle nem nagyon messze, de lennebb, északra pi­hen egy kis1, egyszerű négyzetkőlappal jelölt sírban a legnagyobb magyar bibliográfus* és jeles történetíró, Szabó Károly. Mint az Er­délyi Muzeum könyvtárosa került Kolozs­várra, itt lett egyetemi tanár s a Régi Ma­gyar Könyvtár anyagának összegyűjtésével halhatatlan nevet és érdemet szerzett ma­gának, KŐVÁRI LÁSZLÓ — Kortársai közül, messze tőle, a lutherá­nus temető felső részében nyugszik Kővári László, Erdély történetének első nagy Írója, aki egyszersmind az erdélyi családtörténet, építészeti emlékek, a viseletek és szokások feldolgozásában is úttörő munkás volt. Több, mint 20 kötet önálló müvével korának leg­termékenyebb történetirója voltţ aki ezen felül mint közgazdasági szakiró is jelentős munkákat alkotott. GRÓF KUUN GÉZA — Szomszédjában gróf Kuun Géza, a Ma­gyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, a kiváló keleti nyelvész és iró pihen. Sirján a bronz műalkotás, a merengő emlékezést áb­rázoló. rózsaszálat tartó szép leányalak, a síremlék fekete márványlapjain pedig magá­nak és nejének bronz reliefje a temető ke­vés művészi alkotásai között a jobbak közé tartozik. FINÁLY HENRIK — A temető ebben a részében nyugszik Finály Henrik, a sokoldalú tudós, akinek sok müve közül ma mégis leginkább a nagy latin —-magyar szótára ismeretes. FELMÉRI LAJOS — Ä temető középső részén, nem messze Tótfalusi Kis Miklós sírjától, Felméri La­josnak, a ma már majdnem elfelejtett kiváló neveléstudományi írónak egyszerű síremléke őrzi az iró puritán emlékét. JAKAB ELEK — Hyenszerü kis fekete síremléke van a temető közepe táján Jakab Eleknek, ennek a csupa tiiz és lélek embernek, Kolozsvár történetírójának is. Síremlékét a „Székely történeti pályadijalap bizottság“ emelte, melynek pénzalapját az ő lelkesítő buzgalma teremtette meg. Ebből tudták kiadni a Szé­kely Oklevéltár hat értékes kötetét. A vá­ros, melynek történetét három vaskos kötet­ben és két oklevéltárban irta meg és adta ki, valaha diszsirhellyel tisztelte meg. ÍRÓK A HÁZSONGÁRDI TEMETŐBEN (A 19. században ide temetett Írókra tér a szó. A tudósok után legyen övék ai második hety ebben a vázlatos felsorolásban.) — A tudósokénál nem kisebb a száma a szép temetőben pihenő Íróknak sem — mond­ja Kelemen Lajosi professzor. — Említsük legelői a legnagyobbat köztük. BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓS — Á temető felmenőben jobboldali főut- jától jobbkézre, szálas thujafák árnyékában ott pihen báró Jósika Miklós, a magyar re­gényírás atyja s egyik legtermékenyebb re­gényírónk. Élete sokkal ismertebb, mintsem magyarázatra* szorulna. A levert szabadság- harc után, mint száműzött, 1865-ben Drez­dában fejezte be hányatott életét. Innen 1894-ben báró Jósika Sámuel, akkori király személye körüli miniszter hozatta haza. Nem az ugyanazon sirkertben levő nagy családi sírboltba, hanem az úthoz közelebb, a föld­be temették. Ez aztán különböző mendemon­dákra adott alkalmat. Az igazság az, hogy maga Jósika Miklós kívánságának tettek ele­get a földbe való helyezéssel. Édesatyja és rokonai szép művészi sírboltját Szurdukon 1848-ban feldúlták s csontjaikat szétszórták. Ettől a sortól irtózva kívánta a nagy iró a földbe bantolását. Szép síremlékén hozzá méltó hangulatos vers áldoz emlékének. Lá­bánál drezdai sirkövének alsó része őrködik békco ARANYOSRÁKOSI SZÉKELY SÁNDOR — A Jósika-siremléktől felfelé, déli irány­ban, fenyöcsoport előtt, fák árnyékában Ara- nyosrákosi Székely Sándor, a költő unitárius püspök síremléke rejtőzik. Ő volt a „Széke­lyek Erdélyben“ cimü hősköltemény megírá­sával a magyar eposz utbalenditője. DEBRECENI MÁRTON — Éposziró Debreceni Márton is, aki a ..Kiovi csatá“-t irta meg. Ma* már csak az iro­dalomtörténetből ismerik ezt a puritán, de­rék, jó embert, aki egy egyszerű kalotaszegi fazakas fiából lett országos bányászati veze­tő főtisztviselő s szakmájában a hőmegtaka- ritás terén olyan önálló találmányai voltak, melyekkel az e téren leghíresebb német szak­embereket is közel negyven évvel előzte meg. Dbzes gótikus síremléke Brassai Sámuel sír­jától keletre, majdnem ennek szomszédságá­ban áll. BÖLÖNI FARKAS SÁNDOR — Ez a környék szinte Pantbeonja a Ko­lozsvárt nyugvó Íróknak. Debreceni Márton sírja közelében, hatalmas kőoszlop tetején B ölő ni Farkas Sándor, az északamerikM uta­zó és iró fejszobrát látjuk, ő volt az, aki két Béldi gróf kíséretében, az 1830-as évek ele­jén az északamerikai Egyesült-Államokat be­utazva. itthon egy lángléíekkel megirott könyvében ismertette meg a magyarsággal az amerikai demokrácia szabadelvű állami és társadalmi berendezkedését és intézményeit. Könyve egy év alatt két kiadást ért, ami ak­kor példátlan sikert jelentett. Az Akadémia is száz arannyal jutalmazta, de ez a szegény kormányszéki tisztviselő ezt az összeget visz- szaajándékozta az Akadémia alapjához. Müve hatalmas lendületet adott a rendiség helyett a polgári egyenlőségért harcoló törekvések­nek. írójuk azonban nem érte meg ezek dia­dalát. mert 1842-ben, aránylag fiatalon, tü­dővészben elpusztult. SZENTIVÁNYI MIHÁLY — Még fiatalabban és majdnem ugyanak kor temették el közelébe kortársai nagy re­ményét. a magyar népies költészet egyik út­törőjét. és Bölöni Farkas Sándor lelki roko­nát, Szentiványi Mihályt. Az újabb iroda­lomtörténeti méltatás Petőfi irányának er­délyi előfutárjaként méltatja. Megyei tisztvi­selő és kitűnő tollú hirlapiró volt, akinek szabadelvű, haladó gondolkozásáért bő része volt az üldözésekben. Munkáinak egy részét nem kisebb ember méltatta kiadásra, mint báró Kemény Zsigmond, a legmélyebb lélek­ismerő erdélyi regényíró. KRIZA JÁNOS — Csaknem szomszédjában Kriza János­nak, a „Vadrózsák“ gyűjtőjének a síremlékét látjuk. Sírjáról csak nemrég fagyott ki a vadrózsatő, de múlhatatlanul megmarad szelleme fölött az elismerés. MEZŐKÖVESDI UJFALVI SÁNDOR — Szentiványi Mihály szomszédjában, a Farkas Sándor sirja felé, egyenlő verses sir- kőpár jelzi Mezőkövesdi L'jfalvi Sándor és felesége közös nyugvóhelyét. Ujfalvi a 19-ik század legszebben iró erdélyi magvar emlék­írója és az erdélyi vadászatok örokértékii, szinestollu írója volt, aki a régi iskolai és nemesi élet klasszikus szépségű festésével egyedül áll minden erdélyi emlékíró fölött. Szép sirverse Dózsa Dániel, az iró költemé­nye. Emlékét a Gyalui Farkas feldolgozásá­ban nemrég megjelent és az emlékirat nagy­részét magában foglaló életregénye újította fel. RÉGI VITÁZÓK: MA CSENDES HALOTTAK (Legyen szabad ezen az oldalon szólnunk a 19-ik század e városban folyt sajtóéleté­nek a házsongárdi szép temetőkertben meg- békült régi vitázóiról. A toll, melyet a Csont­öreg kivert a szerkesztők holttá fagyott ke­zéből, a nevüket már olyan mélyre irta, hogy idéznünk kell az emléküket.) Kelemen Lajos róluk igy beszél: — A házsongárdi temetőben a kolozsvári régi ujságirás nagy halottjai közül is többen pihennek. Közülük már szó volt Brassai Sá­muelről, aki egy évtizednél tovább szer­kesztette az „Erdélyi Vasárnapi Ujság“-or, mely nagyszerű ismeret- és közmüveltségtcr- jesztői hivatást töltött be az 1848—49-i de­mokratikus átalakulás szolgálatában. A mát szintén megemlített Kővári László 1854-ben. a" elnyomó abszolutizmus idején, tudomá­nyos munkái írása közben egy évig szerkesz­tette a „Hetilapot“, öt évi pihenés után ez­zel szólaltatta meg újra a tulajdonképpeni erdélyi magyar újságírást, mert azelőtt volt ugyan egv fizetett kormánylap, mely legin­kább törvényeket és rendeleteket közölt, de annak magyar előfizetői nem voltak s a ha­tóságokra és a községekre kényszeritették rá. SZILÁGYI FERENC 1— A temetőben nyugszik a szintén törté­nettudós Szilágyi Ferenc református kollé­giumi tanár is, az 1840-es évek konzervatív , Mult és Jelen“ lapjának sokszor élesnye- vü szerkesztője, akinek lápját az 18481 át­alakulás ölte meg. MÉHES SÁMUT'L — Itt pihen kiváló ellenfele, a szinté t református kollégiumi tanár, Méhes Sámuel, a szabadelvű „Erdélyi Hirado“ szerkesztő­je, aki a kollégium ti rmészettudományi tan­I székére tízezer forintos alapitvanyt tett. A: egykori ádáz és mindig vitatkozó, annakide- I jén országoshirü ellenfelek, ma egyformáit csendes és alig ismert lakói a nagymultu te metőnek. K. PAP MIKLÓS — A temető bejáratától alig pár lépésre, a református püspökök sirjai mögött, a szen­vedélyes és sokszor éles balkózépi, majd füg­getlenségi szerkesztő, K. Pap Miklós nyug­szik. Kiváló érdeme, hogy lapja, a „Magyar Polgár“ mellett bárom évig „Történelmi La­pok“ címen külön heti mellékletet adott gazdag, főleg erdélyi történelmi anyaega!. Hú ezt a példát utódlapjai is követték vol­na, ma mérhetetlen értékű olyan történelmi forrásanyag állana kiadva •rendelkezésünkre, melynek igy kiadatlanul fakir módjára kell levéltári koporsójában dermedten aludnia, mig valamikor felébresztik, azaz kiadják. * (Ezzel egvelőre fejezzük is be sétánkat a béke szén ligetében. Az értékes emlékezés k'fogvhatatlan és fáradhatatlan, tudós pro­fesszor vezetése mellett csakhamar uj sétára indulunk.) £/j.

Next

/
Thumbnails
Contents