Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-24 / 69. szám

ÄRA 6 mm t Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Telefon 11—09. Nyomda; Str. L G. Dúca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könwosztálv: P. Unirii 9. Telefon 11—99. ALAPÍTOTTA BART HA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. GROIS LÁSZLÓ LXi É V FOL Y A M, 69. SZÁM. V A SAR NA P Kiadótulajdonos: PALLAS R. i. Törvényszéki lajstromozási szám: 39. (Do3. 886; 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 80, negyedévre 2-10, félévre 480, egész évre 960 lej. Tlü J^TíMO MÁRCIUS 2 4. jalon laich cs inc cicr írta: VÁSÁRHELYI JÁNOS református püspök „Halóit valék és imé élek örökkön örökké“ — mondja magáról Jézus a Mennyei Jelenésekről írott könyv ta uusága szerint. De hát él-e Jézus? Él*e Jézus ebben a világban? Lelkem előtt ijesztő látomásként emelkedik fel az a kép, melyet a lázadó ielkii filozófus Nietzsche rajzolt meg arról az ember­ről, aki fényes nappal, kezében égő lámpával indult el az utcákon. Mit ké­réséi? — 'kérdezték az emberek. „Az Istent keresem!“ —- felelte nyugtalan, indulatos szóval a kereső, Hogyan — felelték mosolyogva, gúnyosan — hát elveszett? Talán kivándorolt? — szel'» lemeskedlek mások. A csufolódó sza­vakra a furcsa ember szólott: Nem. Meg akarom mondani, mi történt. Megöltük az Istent. Én és ti mi mind­nyájan megöltük őt. Nem volt e igaza a lázadó szivü bölcsnek? Valóban, iia az isfen és az, akiben Isten megjelent, a mi Urunk Jézus élne, valósággal élne ebben a világban, megtörténhetne mindaz, ami megtörténik? Mégis azt kell mondanunk: Éppen a ml korunk kezdi komolyan érezni, hogy Jézus él. Minden rettentő nyomom rnság, gazdaságig szociális, lelki válság egyre elevenebb erővel írja be lelkűnk­be a szót, a Jézus szavát: Nálam nél­kül semmit sem cselekedhettek. Min­den nyomorúságunkból lelkiísmere* tünkhöz szól a megrázó istené szemre­hányás, a Jeremiás próféta szava: „A magad gonoszsága fényit meg téged és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily go­nosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Ur, a Se­regeknek Ura.“ Ott sir a lelkekben az összetört élet-ii költőnek zokogó pana* sza: „Szépség, tisztaság, lekacagott szavak. Oh, bár haltam volna meg ak­kor, ha lekacagtalak.“ — Az evangé­lium elbeszéli', hogy a második éjjelen mikor az Ur a sírban feküdt, földren­gés volt. „És ime -— mondja Máté — nagy földindulás lön, mert az Urnák angyala leszállván a mennyből és oda menvén, elihengerité a követ.“ Ennek a földrengésnek a napjait éljük át. De hiszem, hinnünk kell, hogy éppen eb* fcol támad fel Jézus. A komoly embe­rek megrendült lelki vívódásai mutat jak, hogy az Urnák angyala már kezdi eíhengeriíeni a követ. Már látjuk, hogy az emberiség életének nincs más meg oldása, mint a meghódolás Krisztus előtt. I Azt hiszem, egészen nyugodtan meg* állapíthatjuk, hogy két dologban min­den felekezeti, világnézeti, faji és egyéb különbség felett megegyeznek az emberek. Az egyik az, hogy minden igazán jóérzésü és komoly gondolko­zása embert mélységes el ég ü leiden ség tölt be az emberiség ma? helyzetével szemben. Tartozzék akármilyen nem zethez, felekezetihez, legyen akármilyen eszmeáramlatnak híve, egyben úgy a radikális, mint a konzerváliv, úgy a katolikus, mint a protestáns, úgy a val* lásos, mint a hitetlen ember megegye­zik abban, hogy a dolgok mai rendjé­vel elégedetlen és valami mást7 job­bat, iga/abbat akar, mint ami van ma. Fz az első, amiben megegyezünk. Nagy átlagban megegyezünk abban is, hogy valljuk azt is, hogy a jelenlegi bajok, nyomorúságok jelentős része nem a természet törvényeinek megváltozha* latlan következménye, hanem az em­beri vakságnak, gonoszságnak, rom­lottságnak keserves gyümölcse és ép pen azért viszonyaink változása valami egyebet kíván annál, mint törvénybe* zési rendszabályokat, külső változtatá­sokat, érezzük, hogy mindezek mellett és mindezek felett szükség van a lelkek megváltozására, annak a szellemnek alapvető átalakulására, amelyben keze­lik a törvényeket, alkalmazzák a rend­szabályokat. — Érezzük, hogy a világ* nak uj emberekre van szüksége, uj szívre és uj1 lélekre van szüksége. Jó program van elég. Elkezdve az utó* pisla, álmodozó, az éleit reális ténye­zőivel kevésbé számoló programoktól, a legreálisabb politikai vagy egyházi programokig, írók, politikusok bőséges találékonysággal mutatják ki, hogy miben is lehetne jobbá, türheíőbbé, nemesebbé tenni az emberek életót. Bár e két dologban megegyezünk, még-* sem sikerül kiszabadítani a világot a nyomor, kétségbeesés bilincseiből. Miért nem? Azért, mert van valami az emberben, amit tudomány, törvény, politikai rendszerváltozás el nem tö­rölhet és ez az, amely miatt a legha­talmasabb emberi erőfeszítés sem ké­pes kiszabadítani az örökös meghason* lotíság, kétségbeesés b ilitneseibő?. Mi ez? A rothadás, irta az emberi lélek nagy ismerője, Shakespeare, nem a mi csillagzatunkban van, hanem önma­gunkban. Itt van a baj forrása. Itt, romlott természetünkben van minden nyomorúságunk alapvető magyarázata. Önmagunkat akarjuk. Mindent a ma­gunk önző vágyainak uralmába kivá­rniuk ijgázn.i. Ezt akarja leplezetlen őszinteséggel a gyermek., könnven fel* fedezhető, kijátszható ügyetlenséggel a primitiv ember, sokszor utolérhetetlen rafinériával az úgynevezett „kiművelt emberfő“ —- és ezért van az, hogy min­den korszak emberének megrázó jel­lemrajzát adja a sötétlátásu filozófus: „Az ember az embernek farkasa“ — és nem mint Isten akarja, „az ember az embernek testvére.“ — Ez az emberi természet cselekszi azt, hogy Kam agyonüti testvérét, Ábelt, mert Ábel különb áldozatot mutatott be istennek. Józsefet eladják testvérei, mert éke­sebb a ruhája. A tékozló fiú bátyja egy­általán nem örvend annak, hogy aki elveszett, megtaláltatott, aki meghalt feltámadott, mert azt akarja, hogy övé legyen az egész örökség. De hát mi segít rajtunk? — kérdez ziik. Vaít-e megváltás az ember szá­mára a bűnnek és halálnak rabságából? Kétségbe kellene esnünk az emberiség jövője felől, ha erre a kérdésre Pál apostollal igy nem tudnánk felein»: „Hálát adok Istennek, a mi Urunk Jé* zus Krisztus által.“ A bűnnek és halál* nak rabságából való kiszabadulásnak van egy útja és ez az ut ö, a ml Urunk Jézus Krisztus, akiben Isten kegyelme kitárta karjait és aki egyedül tud fel­oldozni önzésünk, bűneink bilincseiből és ujjászülö ereje által alkalmassá ten ni a legfőbb parancsolatnak, az Isten és emberszeretet parancsolatának be* töltésére. Egyetlen változatlan és győzelmes hatalom van, amely lelki megtisztulás ! hoz és megi'gazuláshoz segít és ez a j hatalom: Jézus. A történelem bizony- I ságtétele hatalmasan hirdeti, hogy az emberiség legnagyszerűbb vállalkozá­sai, hősies erőfeszítései végzetteljesen a Krisztus szavának Ítélete alatt álla* nak: Nálam nélkül semmit sem csele­kedhettek. Ha hiányzik a Krisztus, az ö igazsága, szereíete és jósága mint mindent meghatározó belső erő az em­ber munkáiból, akkor a Krisztus helyét elfoglalja a Sátán, az önzés és a bűn I és össze is ront mindent. A bűnnek és ! halálnak rabságából, az Ige és Szent- ! lélek iijjáteremtö ereje által csak a J Krisztus tudja feloldozni az embert cs j csak a Krisztusban ujjáteremtett em* ; bér képes fölébe kerülni mindent meg- ! rontó önzésének, az eredendő bűnnek, j tud győzelmesen megküzdeni örnnagá- 1 ban és a világban a bűnnek és halni- ! nak mindent összetörő támadásaival ! szemben. Kitől várjuk életünk megújulását, hol keressük a megújító erőt? Be kel) ismernünk, hogy mélységes igazsággal jellemezte korunkat az az iró, aki igy emelte ki korunk jellemző vonását: Százak és százak megkísérlik Isten nélkül élni. Élnek, de sotsuk néni jobb, mint azelőtt. Az emberi élet céltalan, lélekben, megtartó erények* ben szegényebb lett. Az élet elveszik értelmét, ha istentelenné válik. Ez az oka annak, hogy a hitetlenség ma ke vésbé hangos és amiért sok ember is­mét kérdi: Nem kellene-e mégis Isten* ben hinni? Igen, Jézus megmozdult a szivekben. Igen, sokan már kezdik érezni isteni szavának valóságát: Halott valék és imé élek. , j A napot is sokszor sürü, sötét fel­hők takarják el, de azért tudjuk, hogy a felhők mögöH. ott az életadó nap s előbb vagy utóbb a felhők szétoszla­nak és diadalmas fényben tör elő a nap életet fakasztó sugaraival s uj vi* rulást teremt a kihalt világon. Bizo­nyos, hogy előbb vagy utóbb felragyog a Jézus isteni világossága is, mert az emberiség Krisztusnak, az Ő szeretető; nek, igazságának, világosságának ve­zérlő útmutatása, életet, a szerelek a békesség áldott életét fakasztó melege nélkül mtg nem élhet. A husvét. ez a husvéí is figyelmes* tét, biztat és vigasztal, hogy Jézus él, „Célunkcs nemzeti egység és az ország semlegességének megőrzése!“ Őfelsége beszédei mondott a szenátus váiaszfeíiratánah átvételekor BUCUREŞTI, március 23. (Rador.) A szenátus válaszfeliratá nak átnyujtása ünnepélyes keretek kö­zött zajlott Ic a trónteremben. A vá* laszfeliratot átnyújtó szenátusi bízott len jelszavunk és célunk lehet: a nem­zeti egység és az ország semlegességé nek megőrzése. Románia jóviszonyt akar fentariani az összes országokkal, elsősorban szomszédaival. De emellett ság élén szenátori minőségben Mihály nagyvajda állott. A válaszfelirat átnyujtásakor őfelsé­ge beszédet mondott, amelynek során többek között a következőket jelentet­te ki: — Minden áldozatot meg kell hozni az ország védelmére. Ma csupán egyet* teljes határozottsággal és minden ere­jével meg akarja védeni határait, ab* ban a meggyőződésben, hogy Románia nak szent jogai vannak e határokhoz. BUCUREŞTI március 23, (Rador.) A kamara péntek délutáni ülésén folytat­ták a trónbeszédre adandó válaszfelirat vitáját, ; Olasz hírforrás szerint Kibbentrop a közeli napokban IS3lgj?ädba utazik RÓMA, niárcius 23. (Rador.) Havas: Az olasz lapok jugoszláv forrásból jelentik, hogy von Ribbentrop külügyminiszter a napokban Belgrádba utazik. Madgearu számára kényszer» lakhelyet BUCUREŞTI, március 23. (Rador.) A bu­cureştii katonai törvényszék roát-c. 22-én este kihallgatta Virgil Madgearu volt minisztert, Tudor Teodorescu Branislet, Sigmund Bir- mant, M. Solomont, Leopold Sterut és Achi- lc Saragat. A minisztertanács jegyzőkönyve és a belügyminisztérium március 22-én kelt 4201. számú rendele le alapján kényszerlak­jelöltek I helyet jelöltek ki a valccamegyei Bislrila- kolostorban \ irgil Madgearu számára, mert a kormány által kezdeményezett belső kién- gesztelődés és nemzeti egység ellen fejtett ki tevékenységet. A határozatot az állam rend­jének védelméről szóló törvény 9. szakaszá­nak rendelkezése alapján hozták. 10/n MAR ív'tU ftittn. I

Next

/
Thumbnails
Contents