Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-22 / 67. szám

rai 194 0 március 22 ELLE NZ£K Szeretném megmondani a gyászruhás, szőke, sápadt kis Évinek, hogy az ő szavain kérész tül éreztem meg először, igazán 's mélységesen, hogy mi az az ott­hon, Az a nemcsak falakból és bútorokból és megkit ismerősöknek ható tárgyakból ál­ló valami, hanem az a hely is, ami talán a legtöbb és a legszebb egyes boldog emberek számára, akik ebben a zavaros és zaklatott időkben ezerszeresen érzik, hogy milyen drá­ga és egyetlen valami az otthonuk. Talán azért, mert bombáktól felgyújtott házakról olvasnak és menetelő embersorokról, akik­nek kifosztva és nyomorultul el kellett hagyniuk otthonaikat, amelyek egyformán értékesek voltak a számukra akkor is, ha gazdag, perzsaszőnyeges, drága házat hagy­tak maguk mögött, vagy egyszerű, szegé­nyes kicsi kunyhót. Évi keveset mondott s nem mondott nagy szavakat és mégis úgy ha­tott rám, minden betűje, ahogy régen nem hatott rám semmi könyv és szó és irodalom. Ott voltunk a régi, többszázéves falusi ud­varházban, amelynek vastag, egyméteres fa­lai, falbaépitett szekrényei, óriáskályhái és boltíveinek nyugodt méltósága egy régi, bő­séges és gazdag világra emlékeztettek, mikor az emberek nem fukarkodtak az anyaggal, ha házat építettek maguknak, mikor ez a ház igazán a váruk is volt, nem idegesen ösz- szetákolt modern összkomfortos családi ház, amelybe sürgősen be kell költözni, hanem évszázadokra szóló megbízható, szilárd és becsületes otthon nemzedékek részére, mert akkor még az emberek igy mertek gondol­kozni, mert volt jövőjük, nemcsak nekik, de gyermekeiknek és unokáiknak is. Évi ott iilt édesanyjával s olyanok voltak a rájuk- Zucíult nagy-nagy fájdalom alatt, mint két ijedt gyámoltalan kismadár. Évi magasabb és sudár, édesanyja kicsi, szomorú asszony7, te­le a fiókáját féltő szeretettel. Most, hogy meghalt hirtelen, váratlanul, tragikusan Évi édesapja, úgy maradtak támasz nélkül ebben a gyönyörű, öreg házban, amely tele van kedves, régi bútorokkal s amelynek. hatal- fnas szobái hirtelen olyan üresek lettek s olyan hatalmasak kettőjüknek. Most eladó a régi ház, mert nem köti már őket semmi a faluhoz s ehhez a ház­hoz, ahol minden arra emlékeztet, aki olyan jó volt s aki nincs többet. Az élet könyörte­len tárgyilagossággal néz a szemükbe: itt nincs helye emlékeknek, érzéseknek, itt csak egy húszéves kislány van, aki előtt ott van az egész élet, akinek tanulni kell még és állást kell vállalnia és aki miatt be kell költözniük a városba, ahol majd befektetik valamibe megmaradt kis vagyonkájukat, a házat, amit pénzzé kell átváltoztatni. Igen, el kell adni az ősi házat, ahol Évi született s amelynek minden zugához emlékek fűzik. A vevő régi, kedves ismerőse a családnak, tisztelője Évi elhunyd édesapjának, csakhát az ő birtokától messze esik ez a ház s őt nem köti oda semmi emlék. Gyakorlati szem­pontból nézi a dolgot, úgy tervezi, hogy el­bontatja a házat s a kapott anyagból a ma­ga birtokán építkezik majd. És itt, énnél a pontnál mondta Évi azt, könnyes, nagy gyerekszemmel, négyszemközt, bizalmasan: — Olyan rettenetes nekem, hogy ezt a há­zat ^szátromholják. Tudom, hogy gyerekesség, hiszen, ha már nem a miénk, tulajdonkép­pen mindegy kellene hogy legyen nekünk a sorsa, de nem az. Ha tudnám, hogy embe­rek, jó emberek laknak benne, nyugodtabb lennék, belenyugodnék. De ha arra gondolok, hogy szétverik ezeket a falakat, amelyek kö­zött busz évig éltem és felnőttem, sírtam és örültem, beteg voltam és meggyógyultam é3 ahol karácsonyfát gyújtottak nekem. Ahol a szüleim úgy jöttek még be, mint két bol­dog, fiatal, akik előtt az egész élet ott áll. Az apám jut az eszembe, mikor hazajött és büszkén szegezte a falra a vadásztróféát. Barátok jutnak eszembe, vidám és szomorú esték és ha arra gondolok, hogy a házat megölik és szétszedik é3 magtárt és istál­lót építenek a kövekből, olyan, mintha meg­halnék egy kicsit... Nem tudnánk itt marad­ni, ahol minden édesapámra emlékeztet és a körülmények is arra kényszerűének, hogy másutt küzdjünk meg az élettel. Talán ha el megyek innen, soha többé nem jövök újra a faluba, ahová semmi sem köt, mert édes­apám is ott a városban van eltemetve. Talán .nem érted meg ezt, de sokkal boldogabb volnék, ha tudnám, hogy épen marad a ház es néha vendégek jönnek és füst száll a ké­ményből és gyerekek játszanak a kertben... Mert látod, ez volt az én otthonom... Megértelek kis Évi, mert nekem is volt — ha nem is ilyen hatalmas, teremhez illő . nagyságú szobákkal tele ősi, de szerényebb — ilyen otthonom, ilyen igazi otthonom. Jól- ; esik mo3t is elmenni néha a réei utcába, megnézni a házat és azt képzelni, hogy azok élnek benne, akiket szerettem és akik közül sokan meghaltak már. Volt aztán sok ottho­nom, csúnya, lármás bérház, házmesternével és szőnyegporolással délelőtt tízig — és kü­lönböző házak bérelt lakásai, amelyeket meg lehetett szokni és meg is lehetett szeretni. . Mert hidd el, ha nincs is az embernek ilyen igazi, drága, régi otthona, mindig van ott­hona azért, ha várja otthon valaki, aki sze­reti. (M. L.) Városunkban is életbelépték az uj záróra-rendelkezések CLUJ (KOLOZSVÁR), március 21. A kormány újabb rendelkezése értel­mében a kolozsvári rendőrség közigaz* gatási ügyosztálya az alábbi záróra- rendeletet léptette életbe: 1. szakasz. Az éttermek és éjszakai szórakozóhelyek zárórája a következő: 1. osztályú vendéglők, mulatók, ká véházak és sörözők zárórája éjszaka 1 óra. II. osztályú vendéglőkj kávéházak és elsőosztályu falatozók zárórája éj­szaka 12 óra. Ili. osztályú vendéglők és II. osztályú falatozók zárórája 11 óra. 2. szakasz. A fentoevezett helyiségek tulajdonosai nyitva tarthatják helyisé­geiket az első szakaszban megállapít tott időponton fül is, amennyiben arra engedélyt kapnak városokban a rend­őrség főnökétől, falvakban a járás szol- gabirói hivatalától. j 3. szakasz. A záróra meghosszabbítá­sa azonban semmi esetben sem halad­hatja meg az éjszakai 2 órát s akkor a tulajdonos minden körülmények koJ zött köteles bezárni helyiségét. 4. szakasz. Azoknak a helyiségeknek a tulajdonosak akik a második sza­kaszban jelzett engedélyt megkapták s akik a hivatalos zárórán túl is nyitva akarják tartani helyiségüket éjszaka 2 óráig, kötelesek a 2426—938. sz. tör­vényrendelet 6. szakasza értelmében a következő zárórameghosszabbitási di­jat fizetni: Mulatók: esténként 300 lejt, I. ősz* tálvu kávéházak, sörözök és vendég­lők esténként 150 lejt, II. osztályú ká- \éházak és vendéglők esténként 100 lejt, I. osztályú falatozók esténkét 75 lejt, III. osztályú vendéglők esténként 50 lejt, II. osztályú falatozók nem hosz szabbithatják meg zárórájukat. 5. szakasz. A fenti intézkedések át- hágóit az első kihágás alkalmával 1000. . a másodiknál 2000 leijei és a helyiség I tíz napra való bezárásával, a harma* J dik kihágáskor pedig a helyiség vég­leges bezárásával, valamint azzal a megszigorítással, hogy a tulajdonos nem nyithat többe nyilvános helyiséget. a termelés raegállithatalanul apad, a másik, hogy a legfontosabb terület termelése roha­mosan vészit jelentőségéből. A termelés apadására jellemző, hogy Len­gyelország 1920-ban 765.000 tonna olajat ter­melt, 1938-ban már csak 507.000 tonnát. Ez idő alatt Drohobic termelése 691.000 tonná­ról 325.000 tonnára apadt. Jaszioe 49.0H9 tonnáról 136.000 tonnára, Sztaniszlaué pedig 25.000 tonnáról 46.000 tonnára emelkedett. A lengyel termelés azonban a némethez képest még mindig jelentős gyarapodást je­lent, miután az ottani olajkutak körülbelül 600.000 tonnát adnak (beleértve Ausztriát és a Protektorátust is). Mindazonáltal a droho- bici olajnak akkor sem volna nagy jelentősé­ge a belső fogyasztás ellátásában, ha teljesen a birodalmat szolgálná! A Harmadik Biroda­lom az utolsó békeévekben körülbelül nyolc­millió tonnát vásárolt, hogy7 ebből mennyit használtak el és mennyit tároltak, azt ter­mészetesen nem tudjuk, époly kevéssé, mint ahogy nem vagyunk tájékozva aziránybari, hogy a mesterséges olajgyártás milyen nagy mennyiségeket szolgáltat. Az, hogy Lengyel- ország a csökkenő termelés mellett is expor­tálni tudott, csakis a belső fogyasztás ala­csony mérvének volt betudható, de egy má­sik gazdasági egység kereteibe kerülve, az olajvidék és különösen az időszerűség köz­pontjába került Drohobic értéke és súlya egészen más, mint volt a lengyel gazdasági életben. (K. G 1.) Mennyi kőolajai adhatnak Németországnak a lengyel peiróleu Amiről a világsajtó vitatkozik* — Droiioblc jelentősége a német olajellátásban A lengyel olajvidék legnagyobb teljesítő- 1 képességű központja, Drohobic, az őszi or- } szágelosztás alkalmával orosz kézre került, miután Oroszország nyersolajtermelő, sőt az- előtt nyersolaját eladó ország is volt. Német­ország viszont importra szorult, világos volt, hogy a két hatalom között előbb-utóbb meg­egyezés fog életbe lépni az olajkutak terme­lésére nézve. Mindenesetre érdekes megvizs­gálni, milyen jelentősége van a lengyel ter­melésnek, különösképpen pedig Drohobicnak a német ellátásban. Most, amikor a tengeren­túli beszerzés csaknem teljesen lehetetlenné vált Németország részére és saját belső erő­forrásai mellett csak a román és az orosz petróleum jöhet szóba, a kérdésnek nagyobb súlya van, mint lenne egyébként. OLAJELŐFORDULÁSOK A KÁRPÁTOK ÉSZAKKELETI LEJTŐJÉN Lengyelország területén a legismertebb ga- liciai vidéken kivül is számos olajelőfordulás volt. így Völhiniában, Poléziában, a ma nyu­gatporosszá vált területeken. Kielce és Opa- tov mellett; továbbá a Beszkidek lejtőin, Uj- szandec és Gribov mellett. Próbafúrásokat végeztek Poznanban, Grodnónál, Sandouiierz- nél és Krakkó mellett. Azonban ezek közül egyik sem vált be annyira, hogy tulemelked* betett volna a kísérleti állapoton. A keres­kedelmi jelentőségű olajvidék a Kárpátok északkeleti lejtőjén, a Drohobic—Boriszláv— Mraznica vonalon feküdt. Ugyanitt vannak a földgázkutak is. Földrajzilag ide tartozik a másik két kisebb olajközpont is: Jaszlo és Sztaniszlau. KIAPADÁS ÁLLAPOTÁBAN A LEN­GYET KUTAK Az első tudnivaló a lengyel olajtermelés­sel kapcsolatban az, hogy a kutak a kiapadás állapotában vannak. Az 19.38. évi termés csak , 75 százaléka volt az 1930. évinek, 70 száza- 1 léka az 1920. évinek és 28.4 százaléka az 1910. évinek. A drohobici kutak még sokkal gyorsabb ütemben szikkadnak ki, mint az át­lag, a másik két vidéken még némi emelke­dés van, ami azonban sokkal alacsonyabb, hogy a drohobici kutak hanyatlását ellensú­lyozni tudná. A drohobici 1938. évi termelés az 1930. évinek 61.5 százalékát tette, az 1920 évinek 47 százalékát és az 1910. évinek mind­össze 19.6 százalékát. Jaszló és Sztaniszlau ugyanezen idő alatt megsokszorozták terme­lésüket, úgyhogy itt fordított arányszámokkal kell dolgozni. A jaszlói kutak 1910-ben az 1928. évi termelésének még csak 47.7 száza­lékát. 1920-ban 36 százalékát (az esést a vi­lágháborús pusztítások magyarázzák meg), 1930-ban 67.4 százalékát adták. A sztanisz- laui termelés fejlődését a következő számok szemléltetik: 1910-ben az 1938. évi termelés­nek még csak 60.7 százaléka látott napvilá­got, 1920-ban 54.5 százalék, 1930-ban pedig 106.2 százalék. Itt ugyanis a fejlődés nem volt egyenletes, hanem kilengéseket muta­tott; 1936. jobb év volt, miut 1938. 1925. jobb, mint 1932. és igy tovább. CSÖKKEN DROHOBIC JELENTŐSÉGE? így is megállapítható azonban, hogy a dro­hobici ólajvidék jelentősége a lengyel össz­termelés szempontjából csökkenőben, majd­nem azt mondhatni, eltűnőben van. A három fővidék fontosságát egybevetve, az országos termeléssel azt látjuk, hogy 1910-ben Droho­bic jelentette a lengyel olaj 94.5 százalékát. 1920-ban még mindig 90 százalék volt a ré­szesedése. A háború után, 1930-ban már csak 79.6 százalék, 1938-ban pedig 59.2 százalék volt Drohobic teljesítménye. Jaszló része ugyanekkor 3.6 százalékról felment 21.9 szá­zalékra, Sztaniszlaué pedig 1.6 százalékról 9.1 százalékra. A lengyel olajhelyzetet szemlélve, tehát két alapvető jelenséget, ismerüuk fel: egyik, hogy hogy Strindberg Husvétja az idei évad egyik I legkomolyabb és legérdekesebb drámai elő- j adása lesz. A gyönyörű és mélyhatásu szín- I miiben a színház több fiatal tagja jut nehéz I jeladathoz. így főszerepet játszik benne a j drámai együttes egyik legkomolyabb ígérete, ! a fiatal, tehetséges Faludy Márta is, akinek az idén ez lesz az első vezetöszerepe; hogy rendkívül érdekes témájú francia fil­met mutattak be a napokban Londonban óriási sikerrel. Az angol fővárosban külön­ben is egyik francia filmet a másik után mu­tatják be s van olyan filmszínház, amely ki­zárólag francia filmeket játszik. Itt került színre a Jeune fiiles en detrésse cimü nagy­sikerű film is, amelynek főszerepét a pom­pás Micheliné Présle alakítja. Olyan leány­nevelő intézetben játszódik le, amelynek nö­vendékei mind elvált szülők gyermekei, aki­ket szüleik miatt természetesen megfosztot­tak a boldog otthon lehetőségétől. Ezek a fiatal leányok megalapítják azután a Válás elleni ligát s mulatságos és ötletes jelenetek után nemcsak szüleiket békitik ki, de maguk is megtalálják boldogságukat. Az angol sajtó az év legszellemesebb filmjének nevezi a kedves vígjátékot; hogy Braun Ilonka, a nagyon tehetséges fiatal énekesnő első hangversenyét április hó 4-én tartja a katolikus gimnázium díszter­mében, este fél 9 órakor Papp Zoltán, a kiváló énekes részvételével. Az opera- és dal­est műsorán dalok és a Szevillai borbély, Lakmé, Bajazzók és Travicta áriái szerepel­nek; hogy óriási részvét nyilvánul meg Bottyán Kálmán színigazgató fiatal felesége iránt, ki Kézdivásár helyen gyomormérgezésben el­hunyt. A tragikussorsu fiatal asszonyt szer­dán temették cl nagy tömeg részvétele mel­lett; hogy érdekes képkiállitás nyílt meg már­cius 15-én Bucurestiben a Turista Hivatal I nagytermében. 135 képpel 50 festő szerepel. I A kiállítás címe: Olaszország, ahogy a román j festők látják; I hogy az egész világ filmközönsége meg- I döbbenve értesült arról, hogy La Jana. a vi­lághírű táncosnő és filmszinésznö harminc­éves korában Berlinben meghalt. La jana gyönyörű nő volt és elismerten a legszebb alakú európai filmsztárnak tartották. Korai halála nagy részvétet keltett; hogy szerdán este, f. hó 20-án a kolozsvá­ri Operaházban premier volt és ez alkalom­mal Max Schilling osztrák zeneszerző Mónii Lisa cimü regényes operája került színre a lehető legjobb szereposztásban. A Mona Li­sa prológja és fináléja napjainkban játszódik le, míg a közbeeső két felvonás szinte vizio- nálisan visszavezet bennünket Mona Lisa ide­jébe, a 15-ik századba. A Mona Lisa szöveg­könyvét egy hires angol Írónő, Beatrice Doívsky irta s maga az opera állandó kassza­darabja a nagy külföldi operák repertoárjá­nak. hogy a háborús Loudon legnagyobb szín­padi sikere e pillanatban Emlyn Williams, a hires szinész-iró, A szív fénye cimü darabja. James Agate, a Sunday Times híres és szi­getit kiitikusa igy kezdi a premierről szóló beszámolóját: ..Williams — zseni. Nem sze­relem ezt a szót, de mást nem használhatok ezzel a csillogóan sokoldalú szerzővel szem­ben“. Egyébként Williams az a szerencsés iró, akinek a Piccadily színházban 1038 óta állandóan telt házak mellett megy a Zöld vetés cimü óriás sikerű vigjátéka. a szerzővel a főszereiben; Életbelépett a húsfogyasztás korlátozásáról szóló Icormanymtézitedés BUCUREŞTI, március 21. A minisztertanács a földművelésügyi minisz­ter előterjesztésére rendeletét adott K-, amely szerint 1940 március 19 tő! kezdve szerdán és pénteken tilos marba, juh és sertéshúst fogyasztani úgy a nyilvános fogyasztási helyiségekben, mint a magánháztartásokban. Ezeken a napokon tilos a húsátusitás. Sem friss húst, sem konzervhüst, sem fogyasz­tásra elkészített húst nem szabad ezen napokon árusítani, a megelőző napo« kon pedig tilos közfogyasztásira állatokat vágni. A fenti korlátozás nem eo nátkozik a baromfihúsra és a halra. Az intézkedés alól csak orvosi rendelet re van kivétel és húst csak a kórházakban vagy szanatóriumokban fekvő betegek kaphatnak. Mindazon fogyasztási helyiségek tulajdonosait, vagy mé szárosokat, akik fenti rendeletet megszegik, üzleteik időleges, vagy végleges bezárásával büntetik. A fenti rendelkezés végrehajtásának ellenőrzésével az állatorvosi hivatalokat bízták meg.

Next

/
Thumbnails
Contents