Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-17 / 63. szám

io

h

'ELLEN ZÉK

7*) 4f) M Archil 1 7.

félig deti dalrr, rajta mini ford viil soke min mes kevt Éne* Áhe. zér; a sí Sur is n lam E gas. fin pro tele is

egy

zűr

tai

szh

vez

kel

Mé

me

má

rei

gal

Irii

ka.

lei

na.

lid

En

ho

roi

fal

sa,

m

BÁLINT GYÖRGY:

Használt földgömb

hin percemben elkezdek kínaiul timid • ni, mint Kosztolányi hires novella- hőse. I

India vörös keretben pompázik, mint általában az angol birtokok, hogy miért éppen az angol gyarmatok vörösek, azt nem értem: titokzatos régi térkép konvencn ez. Ausztrália is vörös, a mintaföldrész, ahol kicsi a lakosság és nagy a konjunktúra és ahol Egon Er win Kisebt nem engedték partraszáH ‘ ni, Ausztrália nem érdekel, annál inkább a közeli polinéziai szigetek. Íz gatnak a középpolinéziai Sporádok és sokáig vizsgálom a szabad szemmel aPg látható EHice-szigeteket. Köztük van Nukulaiíai is, melybe egy pillanat alatt beleszerettem. Elhitetem magammal, hogy ha egyszer eljutnék Nukulaitaiba, minden rendbejönne. De olyan messze van, hogy talán nincs is. Ahogyan a tn volság növekszik, úgy csökken a realitás. ' 1

Szép, párhuzamos görbéken hullám• zanak a földgömbön a különböző áramlatok. Feltűnik erőteljes kanyargásával az észak-ekvatoriátis áramlat. Azt mondják, alattomos és baljóslatú. Nem félek tőle, ismerek veszedelmesebb áramlatokat is. Különben is: ma min deniitt egyformán veszélyes. A földgömb a kis asztalon simán forog acéltengelye körül, zavaros Európájával és ütbdött sarkvidékeivel, ha sokáig forgatom, minden pontja gyanússá válik. Nyugtalanul kopogtatom: ml lehet be lül? Mindegy, itt van és rajta kívül nincs más, a Mars és a Jupiter nem számit. Itt van, kissé kopottan és gyanúsan, én már igy vettem, mások sokáig használták előttem. De esküszöm, egyszer még renovál tatom, ha addig élek Is! >• i

Kicsomgoltam a földgömböt, melyet kéz alatt vettem, jutányos áron. Régi vágyam teljesült ezzel, örömmel forda iont a glóbust acéltengelye körűi Kissé kopott már helyenként, de azért még elég jókarban van, akárcsak a- eredeti. Európa a legmegviseltebb része; ügyi át szik, ezt nagyon sokan használták. Különben is nyugtalanítóan hat: kicsiny, zsúfolt és centiméterenként uj színek uralkodnak rajta. Nem szeretem ezeket a színeket, rikUóak, valósággal ütik egymást. Gyorsan elfordítom Európát.

Afrika nagyon csinos; kitünően mutat a déli féltekén. Alakja kissé telt, de nem idomtalan. Déli csücskén szerényen húzódik meg a Jóreménység \foka. Azon a helyen, mint Vernétől tudjuk (számomra mindig csak Verne Gyula marad, sohasem lesz ZSüt Vem), állandóak a heves viharok és a jó reménység, melyet a fok neve hirdet, egyáltalában nem jogosultak. Keleten impozánsan tűnik fel Abesszínia: vas \tag, kék határvonalak jel*ik többezer- évse függetlenségét. Ide most be kelle ne imi valamit, gondolom tanárosan, ha a használt földgömb haladna a korral. Aztán mégsem írok rá semmit. Annyi bejegyzés kellene mindenütt, miért tegyem tönkre, hiszen csak most szereztem. Lassan forgatom, szeretettel vizsgálom Afrikát. Azt hiszem, égé- , szén kisgyermekkorom óta vágyódom 'Afrikába. Régi elképzelésem, hogy Afrikában nagyon meleg van és azért ott mindent szabad. A gólyák, amelyek kettős életet élnek, télen lemennek Af fikába és itthon sohasem számolnak be exotikus élményeikről. Az elterjedt mese szerint ott szerzik be a gyerekeket. Ez mindenesetre Afrika mellett szól. Más, komolyabb történetek szerint Afrikában a fehérek verik, éhezte- tik és gyilkolják a négereket. Már csak azért is le kellene mennem: oda mennék felháborodni, mert ott állítólag szabad. Legalább is nekem. A középeu répáinak Afrikában szabad felháborodnia, az amerikainak Közép-Európábn, a dél európainak Amerikában. Ezt ügyesen elrendezték a fölőgömbgyárban.

Megbillentem a kissé félrecsapott tengelyű gömböt és áttérek Amerikára. Az Egyesült Államok szép hatvány sárgán terül el a kontinens legjobb részén. Telenyomtatták az egészet: csupa helységnév, egymás hegyén-hátán. Ilyen zsúfolt nyilván a valóságban is, gyárakkal, bányákkal, vasutakkal. Mindamellett kellemes hely lehet, sok jói is hallottam róla, barátaim dicsérik. Valahol a nyugati szélén felfedeztem Hollywoodot, melytől szívből irtózom és mely nélkül, azt hiszem, már nem tudnék élni. A másik szélén Newyork szivében nyüzsög a Wall Street és benne John Pierpont Morgan. Ettől Is ir tózom. de enélkül még tudnék élni. Jó még Charlie Chaplin, John dós Passos, Sinclair I ewis, a három kis malac.

Amerika, mint tudjuk, egy ponton majdnem összeér Ázsiával. Ázsia nyu gáti partvidékén szerényen lapu! a kontinenshez egy ártatlannak látszó szigetcsoport, Japán. Az ember nem is hinné! Kína tömör nyugodt>' hatalmas felület. Ide kellene talán a legtöbb be jegyzés. Ide is régóta vágyom, rejtelmes és leküzdhetetlen rokonszenvveh Mindent fontosnak tartok, ami ott történik, minden festményt, minden verset és miden puskalövést. Ami ott történik, az emberiség számára történik, melynek Kína még nem mutatta meg minden ajándékát és minden erejet. 'Az a gyanúm, hogy egyszer, egy óval

/7P[i

HOLNAP

Semmi más mint cút

ÁLLAMI SORSJÁTÉK HÚZÁSA

(A PIROS SORSJEGYEK SOROZATA )

A SORSJEGYARUDAK

ÉJFÉLIG VANNAK NYITVA

ÁLLAM

EURÓPAI EMBER

bla: HESZKE BÉLA

Egy idő óta hosszasan kibámul az ablakon, a hideg márciusba s egyedül, önmagának azt mondja, hogy „élet“. Latolgatja. Értékét és értéktelenségét vizsgálgat ja. Aggódva, bölcsen, a bölcsek minden nyugalma nélkül. Több zenét hallgat, mint eddig. Titokban könnyet törül kr a szeméből, ha a ban gok nagvon szorongatják lelke abroncsait, amelyeket a modern élet „ui tárgyilagossága“ reáeröszakolt. Felfedezi a múltját. Elidőzik a felette való gondolkodásban. Kitartóan emlékezik.

Többet jár moziba, mert legalább ott „minden jól végződik“. Ott még a so- phokíesi tragédiát is szerencsésen oldja meg a filmmágnás derűlátást oszío gató tőkeéhsége.

Az időt illető fogalmai is megváltoztak. Régebb, ha azt mondta, hogy jövő, akkor az emberöltőket jelentett.

Századokat. Ezért tudott az ujjászüle*» tés korának európai embere nagyot alkotni. Dante kiállása ma is visszhangzik. A mult szellemi nagyjainak is azért hallja még a kiáltását, mert ók mertek, mert ök tudtak nagyot kiáltani. Hisz a szellem biztonsága azt súgta nekik, hogy a zaj, a modern világ zaja még nagyon messze van tőlük.

Ha pedig a múltra gondolt, akkor emlékezete visszacammogott egész akár a hieroglifekig.

Ezzel szemben a mai Európa embere ha azt mondja „jövő“, azon a holnapot érti. Ha a múltra fordítja emlékezésé nek pislákoló fényét, akkor a tegnapra gondol, mert az is jobb volt, mint a ma.

Valamikor, nem is olyan régen, ugv hívták öt, hogy „magánember“. Ő volt az úgynevezett „müveit magánember“. Szilárdan állott a kollektív megmozduPAUL VALÉRY:

KNITTEL NAGY REGÉNYE

Via Mala. uj kiad. fve 231, kve 290 lej, Fl Hakim fbőr 250 lej, Zwei": Nyugtalan szív kve 193, Vicki Baum: Shanghai kve 238, Maugham: Karácsony fve 165, Said: Mohamed fve 132, kve 158, sth. Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket.

VENUS SZÜLETÉSE

HESZKE BÉLA FORDÍTÁSA

Még rideg a test, de szál! belőle anyai pára, Hasonló ködhöz, melyet vihar kavar.

Nap felé dobta ki a mélyből keserű zavar,

S magáról habok gyémántját rázza.

Mosoly kél arcán s látszik fehér karja, Zúzottvállú társát siratja Kelet, j S Thétis a szüztiszta köveket,

Oldalán végigfut fonatba tekert haja.

Szolkken s kavics röppen könnyű lába alatt,

A zaj szomja villan át agyán, s parányi Lábnyoma csókját beissza a homok, amint halad.

Szeméből előtör tág s kandi pillantás S vegyül a vízzel s kíséri ezernyi 'Tekintet csapodár játéka, csillogás.

lások zűrzavarában. Erős volt, mert függetlennek tudta magát. Független volt pártoktól, osztályoktól, politikai kalandoktól. Ízlése kormányozta a színpadon és irodalmat. Neki Írtak re*« gényt az irók. A svájci hegyek tövében neki építettek szállodát. Neki ta- ' Iálták ki Páneurőpát és a színes gaí- j lért. öt várta Cook embere a füstös i pályaudvaron, hogy a Ritzbe elkísérje.

Neki díszítette fel pultjait a könyvke ; reskedö s az ő kedvéért foglalta dió* I héjba Wells az emberiség történelmét.

! Ha gátlásai voltak^ Freud gyógyította ! ö volt a premiere közönség, mely „szi- ; \ esen fogadta a darabot“, ö gyűjtőt* exlibrist és illúziót. Neki mesélt Fro- benius a feketék életformájáról. Ö megértette a romantikusok „mai d:i siécle“-jét és Schubert neki komponál ta a H-moll szimfóniát. Elve volt, hogy „Ember vagyok és semmi mást, csak a nem emberit tekintem idegennek.“ Nem a szegényszagtól undorodott, hanem a köznapitól, a közönségestől.

De hol van a tavalyi hó? Mert a magánember, a maga függetlenségével, az individualizmus történeti fejlődését magában foglaló százados életével, felőrlődött a mai események ma!omkö\ei között. Több mint tízmillió társa bizo nyos vonalak mellett kuksol „valahol“ és várja a céi beteljesüléséi'. De mi a cél? Vájjon mikor ár célba a vonat? Amikor elindul, vagy amikor érkezik? Néha erre is gondol még, hogy vannak társai. Pedig magánemberből magános ember lett belőle. Egyre pusztuló képlete annak az emberfajtának, amelyik többre becsült egy Rubens »képet egy sikeres hadijelentésnél.

Bölcsebb lett. Az igaz. Az esemé ■ nyék tapasztalattal töltötték tele a fejét. Olyan lett, mini. az érett akác tás káia. De a bölcsessége szomorúvá is tette. A pusztulás árnyékában ék Mindegyre több alkalommal kapja magát álmodozáson. Olyankor történik ez, amikor kitekint a hideg márciusba és ko-> nők kitartással, de szomorúan azt mondja, hogy „élet“. Visszhangja ez a körülötte és benne motoszkáló pusztulás gondolatának.