Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-17 / 63. szám

to gb.i .otja hue pU'i [ i‘9‘ fSSt’J iki ( V yl tick I tlt'ki II V net’, ra\ i i. Ei észia « alam in. A pelei' önict \atot. atta ársa I /alIái lefelé nini , leheti f Az a rav ként diillé 'hogy fcm/é I Pere AU j form mt, j I Se ej félig Peti dalm rajta mint ford viii soko mim mes, kévé Énei Ábei zér; a sí Sur> is n lant E gas. fin pró telt is egy zűr ta-c szh vez kel Aíé me ma rei gal irit ka, let na, lid En I bo roi fal $a> kü ELLEN Z í. N 19 4 0 március 1 7. EMI EREZZÜNK RÉGIEKRŐL A házsongárdi temető nagy halottairól beszél Kelemen Lajos, a kiváló történettudós Századok története elevenedik meg a régi sírkövek felírásaiban CLUJ (KOLOZSVÁR), március 16 Valami komoly, szép megnyugtatás rejlik a gyakran káromolt vulóbau, hogy zaklatott földi iramodúsunk .sok bajos-nyűgös kitörője végén pihenés vár táuk és az élet auyja, u föld, magába ölel, mint pazarló, gonosz ka­landból megtért gyermekét. így gazdagodik kincsessé a föld — mint fa s virág leionnyndt büszke lombja, roskadt testünk is majd igy igazítja termőbbre a későbbi élet ágyát. S igy gazdagodik kincstárrá a mult, rniuden élő világ örökhagyója — és nő a temető: a földre énült város alatt immár a löldbo bé­káit, de egyre felkisértő örök élet. A tudós érti a mult olvasását az itt-olt elő­kerülő jelekből, melyeket az idő gyéren ki­vet. Róluk beszélni 6 az illetékes, mi pedig csak a tolmács szerepében idézzük a tőle hallottakat. Kolozsvár régi temetőkertjéről a hivatott tudós beszél nekünk: Kelemen La­jos, akinél jobban talán senki sem ismeri a városnak tág viszonylatban is elismerten gyönyörű temetőjét s az idő súlya alatt föld­be sülyedt, ma már jórészt házak alatt hú­zódó régi, történelmi elődjeit. Az újságíró- előadássorozaton tartott nagyérdekességü elő­adása után kerestük fel. Mig hallgatjuk, a szűk szoba kitágul, megváltozik a kép: szá­zadokat ugrunk át perc alatt s a színessé vált város régi helyén már-már élő szemünk­kel látjuk a bástyás falak, komoly házak fe­lett hangos csatákkal, vallási vitákkal suha­nó történelem száruyverését. napfényre, amely valaha a szerencsétlen bél- poklosokat gondozta és hántolta eb „KÖKK1UEK“ — Midőn a város fului már 1405-től kezd­ve rendre felépültek s a templomok és zár­dák temetői mind jobban megteltek, szokás 'olt a város külső és belső kőfalának közei­be, nz úgynevezett „Kőkertekbe“ temet­kezni. * (Ezután már uj lap következik Kolozsvár temető-történetében. A római légiók Cust- rumának falai között indult film tovább fut s a külső pogány temetőhelyektől a templo­mok lába mellé húzódott ..műtermeken“ s az újra kifelé szorult falközi „Kőkéneken“ át elért a már közel két század óta bástyás falakkal övezett Kolozsvár ma is meglévő temetőkertjéig. Mert nő a város s a falak tövében egyre nagyobb a holtak tábora, év- ről-óvre mind égetőbb a kérdés: hol vettes­sék sirágy az uj holtaknak? — mig aztán 1585—86-ban a pestis réme Kolozsvárra tör s a szörnyű vész fekete aratása parancsokban dönti el az addig aránylag még könnyen ki­tolt megoldást.) A PESTISNEK SZŰK LETT A TEMETŐ A tudós igy folytatja érdekes, szines ma­gyarázatát: — A városon kívül eső mai köztemetőt valójában az 1585—86-i nagy pestisjárvány kényszere hozta létre. A régi temetők a szá­zadok alatt megteltek s a régi vúroBi jegyző­könyvek már az. 1570-es években panaszol­ják, hogy a templomok földjében az uj sir- ásásokkal akaratlanul is mindegyre uj temet­kezéseket bolygatnak meg. Ezért a város ta­nácsa elhatározta, hogy a „Torda-utcai kis kaputól“ délre eső városi dinnyeföldeket te­metőnek adja oda s bekeritteti. Ekkcr nyi­tották meg u hidelvei temetőt is. — A pestisjárvány következtében a töme­ges temetkezésekkel az uj temető csakha­mar megtelt és azután déli irányba, fel a hegyoldalra tovább terjeszkedett, mig már a 17-ik század végére s az 1738-as uj, nagy pestisjárvány után elérte azt a déli határát, milyet az 1914-ben nyitott uj temetőrésztől ma is egy elöregedett, százados, bogos nyár­fa határol. Nyugatra, a 18-ik században, De Gladys luteránus tábornok adományából mel­léje sorakozott a mai luteránus temetőkert, mely most is külön egyházi tulajdon. Efelett különböző családi kertek nyúltak be és rend­re ezeket is benépesítették a sírok, inig sor­ban ezek is a köztemetőbe olvadtak. — A temető felső, uj része 1914 őszén nvilt meg a világháború Kolozsvárt meghalt katonái részére. Ugyanekkor azonban a kü­lönálló katonasirok mellett tekintélyes dara­bot vásároltak meg a polgári temető kibőví­tésére is és jellemző, Hogy egy negyedszázad alatt a gyorsan növekvő város halotlaival már ez a tekintélyes terület is csaknem tel­jesen megtelt. A TEMETŐ A TÖRTÉNELEM UTJÁN — A köztudat a temetőket az örök nyü- galom helyének szeretné tartani, de ez ma, főleg a nagyvárosokban, igazában csak álta­tás — mondja rövid bevezetésül Kelemen Lajos professzor. — A fejlődő és rohanó vá­rosi élet megtölti és el is sodorja a temető­ket s ma egész temetőkitelepitésekről és a helyére uj városrészek építéséről hallhatunk. Kolozsvár temetői is előhb-utóbb erre a sors­ra jutnak, de ez volt a sorsa a város régi temetőinek is. — A belváros helyén állott római Napoca temetője a mai egyetemi épület környéké­től a régi tisztviselőtelep felé nyúlt. A római temetők kívül estek a városon s a sírok és a síremlékek az országút mellett sorakoztak. Kolozsvárt a régi római temető területe már rég beépült és a mai épitkezések csak nagy­ritkán vetnek fel római síremléket. Az egye­temi épitkezések idején, csaknem félszázad előtt, az egyetem főbejárata táján több ró­mai sirt és síremléket találtak és később ke- íültek ilyenek elé a tisztviselőtelep külön­böző házhelyein is. Ez a temető jóformán már a népvándorlásnak áldozatául esett. — A honfoglaló magyarok egyik temető­jét ezelőtt mintegy harminc évvel egy ház- alapozás alkalmából a Pietroasa-utcának (ré­gi Kövespad-utca) azon a részén találták meg, ahol az a Vasile Goldis-utcával (régi Zápolya-utca) összeszögellik. A sírok egyre- sze kiásatlanul ma is ott ven a Kövespad fenntérségén. „CINTEREM“ — A keresztény Kolozsvár temetői a régi templomok körül terültek el. Ezeket a latin cimeterium szótól a magyar „cinteremnek“ nevezte. Kolozsvár főterének a templom mel- j lett körülkerített, parkírozott része, mely ma is egyházi tulajdon, szintén ilyen temetőhely volt. Midőn 1898-ban a főtér szintjét sza- 1 Lályozták, a nagy torony közelében rátaláltak arra a csonthalorara, mely a torony alapozá- j ;a alkalmából, 1837-ben annak helyéről ke­rült ki. Tizennégy szekér embercsont állott i ott egyideig felhalmozva, mig kivitték és új­ra elföldelték a mai temetőben. —• De nemcsak ez, hanem a többi régi \ templom és zárda környéke, valamint a emplomok földje és a zárdakertek is teme- . i őül szolgáltak. A régi Erzsébet-gyaloghídtói ’efelé, a Draga’ina-uton pár évvel ezelőtt ! • apfényre kerültek az egykor ott állott zár- j ia alapfaiai és a környékén a temető csont- j vázai. A mai Astoria-szálló környékén esa- ; tomázási munkálatok idején mindegyre ke- 1 ríilnek elő csontvázak, melyeket a felizgatott i fantázia már többször hajlandó volt az egy- j kor ott állott rosszbirii ..Fehér háránv“-ven- i déglő meggyilkolt és eltüntetett áldozatai- ! nak tekinteni. Pedig e csontok egy közép- j kori temető emlékei és valószínűleg éppen annak a zárdának temetőjéből kerültek Többszázéves sírkövek kutatása (A sírkövekre tér át a beszéd és kiérzik belőle a tudós és egyben a kegyeletes mű- értő nemes bánata a könnyelmű módon, ta­lán gondatlanságból, vagy talán csak tudat­lanságból veszni engedett, pótolhatatlan em­lékek után.) — A századok folyamán ide nyugovóra tért temérdek emberből — folytatja Kele­men Lajos — nagyon soknak emeltek sírem­léket. Ha minden síremlék megmaradt volna, ma csak a temető két első századából leg­alább ezer darab régi sírkőnek kellene len­nie, azonban ezeket is elpusztította részben az idő és még többet az emberi gondatlan­ság és lelketlcnség. Sokat átfaragtak, még többet kihordtak és építkezéseknél használ­tak fel és ma is sok van elsülyedve a föld­ben, a sirdombok között. 1885-ben a váro9 maga hordatta össze és adatta el azokat a sírköveiket, melyekuek nem volt már sir- bantja, ahelyett, hogy múzeumba ajándékoz­za. Egyetlen olyan sirkőről tudunk, mely akkor került kegyeletes megőrzésre: Lachov- szki Jánosé, az első kolozsvári lengyel uni­tárius papé, 1691-ből. Ez ma az unitárius templom előcsarnokában áll. — A 16-ik századból a temetőnek már csak egyetlen, csonka síremléke áll: egy kis­gyermek 1586-ból való sírköve. Kiegészített, nagybetűs felirata ez: ITT FEKSZIK ISTENBEN KIS ISTVA.NAK FIA ISTVÁN. HALT MEG HÁROM ESZTEDŐS KORÁBAN KISASSZONY HÍV A NAK 15. NAPJÁN 1586. — Ezelőtt több, mint negyedszázaddal az unitárius kollégiumnak két akkor végzett fiatal tanítványa, Zsakó Gyula és Kohn Hil lel összegyűjtötte és az Erdélyi Muzeum fo íyóiratban, 1911-ben kiadta a temető álta luk megtalálhatott sírfeliratait, 1700-ig. Ak kor mindössze 70 darabot találtak s azóta tiz ebből is elveszett. Horepei János kutatása és a véletlen által is napfényre dobott u emlékek ezt a veszteséget körülbelül ugyan annyi más emlékkel pótolták. A 18-ik szá zadból ismeretes síremlékek 6záina alig éri „Torpsdő“ írógépek Minő­ségben felülmol- hatatlan I A legol­csóbbat! Ezenkívül különféle hordozható ínortaölo) modellek, a legkla^Tob típustól 4 féle nagyságban a legkomplikáltabbig. — Kizárólagos alárusitás Cluj. Someş, Turda és Târnava-Mi®“ megyékre. ©JEtlOM S. CLUJ, Strada Regina Marla'4®. Telefon'* 2*i60. el az ötvenrt. A 19-ik »zúzádból aztán c/.ré vei vannak. — A temető két elnö «zúzádéból maradt síremlékeknek némelyikén szép meaterség- jelvényeket, virágokat, babérlevél- é» bogyó- koszorúkat és néhány cnaládi cirnert talá­lunk. Mind c köveknek igazi helye réazben az egyházak templomaiban, részint a Muzeum Régiaégtárában lenne. Mai helyükön folyton ki vannak téve a pusztulásnak é» elveszés­nek. A RÉGI SÍROK VALLATÁSA (És a tudós szavaiban felvonulnak a rég halottak. Az évszázadok függönyén át a lé­lek szinte látja őket, araint a tudós halk beszéde felidézi emléküket. A sor hossza, elfogyhatatlan s mindegyikükről annyi szép, komoly, vagy mosolyogtató történetet mond a tudós, hogy fáj, mikor kihagyjuk őket. De kevés a tér és idő felsorolni mindezt a múl­tat, amelyhez vaskos kötetek sora ha elegen­dő lenne. Azért, mintegy tallózva csak, hadd említsünk mégis néhányat, sorban a legrégib­beket. Tán egy későbbi alkalommal a többit is idézni tudjuk.) — A kolozsvári temetőben — beszél Ke­lemen Lajos professzor — a 17-ik század ki­váló magyar szellemei közül az idetemetett Apácai Cseri Jánosnak, a lánglelkü pedagó­gus-reformátornak valószínűleg sohasem volt síremléke. Fogalmunk sincs róla, Hogy hol nyugodhatott. így járhatott Szentmártoni j liodá János, az 1648-ban itt meghalt és ide i telernett kolozsi unitárius papköltő ia. I Szenei Molnár Albert, a zsoltárok fordítója ! é.-> kiváló irú fazakasmester fia sirját.mely- j ben valószínűleg a pestisben elhalt apa is pihenhetett, az utolsó tizenöt év tüntette el. ; Kevés kivétellel elpusztultak a temető két j első századából a többi szellemi kiválóságok I síremlékei is. — A régi református püspökök közül azonban a 17-ik századból még megvan II. Rákóczi György udvari papjának, a küzdel­mes életű és kemény jellemű Kovásznál Pé­: leinek síremléke, 1673-ból. A református pa­pok és tanárok síremlékei közül a század vé­géről még áll a Pataki Istváné, aki a lefeje- I zett Bánffy Dénesnek volt pártfogoltja, alum- ! tittsa, a lefejezéskor imádkozó papja, majd II. Apafi Mihály nevelője. Az unitárius püs­pökök közül áll meg a Csanádi Pál megko­pott siremléke a ternetőház közelében. — A 18-ik századból számos református pap és tanár sírköve van meg. így a jeles Szathmáry-Pap tanári és papi család több tagjáé, Huszti Györgyé és Albişi Csomos Mi­hályé, a kolozsvári református kollégium hi­res jogtanáráé. Az unitáriusok közül megma­radt még Szentábrahámi Lombard Mihályé, a hires teológusé és az unitárius hitelvek rendszerének 18-ik századi írójáé. — A római katolikus vezetőket csak azért nem említhettük itt, mert azok vezetői és szellemi munkásai, mint gr. Apor István, a hatalmas egyházi és iskolai alapitó és párt­fogó, vagy a Jezsuita-rendnek feloszlatásáig. 1773-ig itt meghalt kiválóságai a piarista templom sírboltjában, a Szent Mihály-egyház legkiválóbb plébánosai pedig ugyané temp­lom sírboltjában pihennek. ; — Külön kell azonban kiemelnünk a ko­I lozsvári temető legnagyobb emlékű 18-ik szá- I zadi lakóját, Tótfalusi Kis Miklóst. Művész j és úttörő lángész volt, az ilyen emberek megszokott tövises cletutjával. Nagybányán j és Enyeden tanulva, 27 éve9 korában lett a I fogarasi hires református iskola igazgatója. ‘ Innen három év múlva Hollandiába küldik tanulni és a Biblia uj kiadása ügyében. Megta­nulja a nvomdászságot s a betűszedésben és ! öntésben Élzevir-i tökéletességig emelkedve, j úgyszólván világhírre jut. Kinyomatja a Bib­liát is. 1689-ben hazatérve Kolozsvárt telep- 1 szik meg. ' — Itt aztán a kicsinyes megnemértések, irigykedések és torzsalkodások malmában őrölte le sokszor megkeserített életét 1702- Len bekövetkezett haláláig. Páriz-Pápai Fe­renc által fogalmazott sirverse a megértő lé­lek elismerő sóhajtása 8 a kiengesztelődés elégtételkérése. Őt is elfeledték. Koporső- kő-alaku síremlékére föld került s az 1890-es években találták meg újra. Akkor Gyalul Farkas — ki két ritka, értékes müvét is új­ra kiadta — inditott mozgalmat méltó sír­emlékéért. Az utókor elégtételadását jelké­pezi magas kőalapzatra felemelt régi sírköve, melyet ma a Kolozsvári Nyomdász Szövetség gondoz 8 minden halottak napját* dal zeng fölötte és kigyulnak mellette az emlékezés lángjai. (Ezzel egyelőre mondjunk búcsút a kolozs­vári nagy temetőkertnek. Eddig a tudós fel­vázolásában elvonult előttünk a messzi mult: a római Napoca sírjai, a régi pogány magyar temető, a már keresztény „cintermek“, a ,-Kőkert“ falai közé gyűjtött temető s a mai helyén hatalmas tömegvész ágyazta házson- gárdi temetőkert, egész a ] 8-ik század ieal- konyulásáig. A 19-ig század küszöbén álljunk meg rövid magunkbaszállásra, mielőtt belép- í nénk a hozzánk immár közelebb eső század ' fellelhető emlékvagyonban sokkal gazdagabb j csarnokába, mely mégis elég távoli ahhoz, 1 begy az idő értékhez mérten rostálni tudja I az emlékeket.) (Ti. }.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents