Ellenzék, 1940. március (61. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-14 / 60. szám
illő március 14. ELLF.ftZPK Az agglegény Nehéz idő leselkedik reá. Uj költség* vetésünk egyenest az ő bőrére szabott adót fog kivetni. Uj jövedelmi forráso kát kutatnak és a mély fúrások során most az agglegény rétegnél állapodtak meg először. Kutak „keble olajt buzog“, vagyis uj állami bevételeket. Nosza lás suk hát, mi haszon árad majd az agg-» legényadóból?! De másutt se rózsás a helyzet. Szomszédságunkban szintén hamar bevezetik ezt az adónemet, ugyancsak a megnehezült idők isiulyos anyagi követelése miatt. De amelyet a világért se most fedeztek fel. Voltak államok, amelyek még a világháború előtt, szóval a régi jó időkben, a béke boldog napjaiban már hozzányúltak ehhez az eszközhöz, de nem egyedid kincstári érdekből, hanem társadalmi célzattal is. Szerették volna megjavítani a házassági teljesítményeket, holott akkor még paradicsomi állapotok voltak ezen a téren a maikkal összehasonlít va. Erre a körülményre szoktak gondolni az emberek, mikor bizonyos derűvel és kárörömmel hallják az agglegényadó lehetőségét és szemük elé ide-» zik a népes családok súlyos gondjait vagy a vénleányok hosszú sorát, akikre bizony senki se óhajt hajadon! adót ki=« vetni, pedig volnának alkalmas adóalanyok ott is, viszont elfelejtik, hogy az agglegényre néha családfenntartás igen-igen súlyos feladatai nehezednek, főleg a középosztály területén. Meg kell állapítani, hogy ahol az agglegénv- adót a liázassági eredmény megjavítása érdekében is bevezették, sem ebbök sem a kincstári érdek szempontjából nem húztak belőle különösebb hasznot. Akinek életszükséglet a magányos élet hordozása, szívesebben fizeti az aí?g'egényadót. mintsem családot a’a- pitson s erre az adóira rendesen megvan a könnyű lehetősége; viszont, aki csak elhárithatlan más kötelezettségek miatt marad agglegény, az csak a kincs- | íári érdek súlyát érzi. Szóba kerülhetnek testi-lelki nyomorékságok is. Ezért volt, hogy több helvt hamarosan elejtették ezt a már beiktatott adónemet. Mőst parancsoló szempontok érvényesülnek. Az idő különleges és nagy-» nagy anyagi áldozatokat követek Ezeket az áldozatokat huza-vona nélkül hamar meg kell hozni. Nem lehet előbb hosszú időt kívánó beruházásokat vé gezni, hogy majd ezek révén fokozzuk az állam bevételeit. Bis dat, qui cito dat — kétszer ad, ki gyorsan ad, Azt se tehetjük, Hogy valósággal vadász-« szunk uj és még ki nem próbált adónemekre. .Meg kell ragadni a kéz ügyben levő lehetőségeket, melyeknek tér mészetét már ismerik az adó szakén^ béréi. Bizonyára ilyen adónem az agglegényadó. Nem hozott másutt vagy régebben eleget a konyhára? Majd fog hozni nálunk és most. Különben is ma minden összeg fontos az egyre fokozódó drágaságban és szükségletekben. Mindenesetre az ilyen uj és nem isme rétién adónem nem szül akkora ideges-« séget, mintha a régi adónemeket és il= letéteket emelnék fel alaposan, vagy merőben uj és ismeretlen adózási címeket vezetnének be. Könnyen történhetnek igazságtalanságok, ha nem külön* böztetnék meg a családfenntartó agglegényt a boldog szabadságban vagy függetlenségben úszkáló agglegénytől? igaz, de a kormányzat máris az uj adónemek tervezeténél megpendítve az igazságos kivételezést, bizonyára még tovább fog jutni az agglegényadónál. Ha sokféle kivételben részesítette már a látható családfenntartót eddig is, bizonyára nem fog a láthatatlanról se megfeledkezni. Ez az állam társadalmi üelkiismeretének szerves szokása. Különben is csak ideiglenes rendel-« kezésekről van szó. És ha nem lenne, a jövő utólag úgyis ilyenné fog tenni mindent. Mert1 nyilván óriási rendezés lesz a világon az európai háború befejeztével, mely a derülátók szerint már küszöbön állna. Soha események torlódása közben ennyire öntudatosan még nem készültek a hatalmak a világ uj berendezésére. Amit az utolsó három évtizedben elmulasztottak, most végre xneg akarják oldani, Nemcsak politikai aÍKcdfticJ' de jobban használható négy kerékkel.f így van ez a kávéval is, ha hiányzik belőle a Franck kávépótlék. 1 XII. Pius pápa, a s“ Ribbentropnak értésére ■ javaslatot csak akkor támogathat, ha as megfelel a karácsonyi beszédében felsorolt öt pontnak Hitler táviratban üdvözölte a pápái nses* választásának évforduló alkalmából kell tegyék. A pápa szóvátette a más országokkal, így Csehszlovákiával szemben is elkövetett igazságtalanságokat, majd értésre adta, hogy csak akkor támogatná a békejavaslatokat, ha azok megfelelnének annak az öt pontnak, melyeket karácsonykor, a bibor- noktestület előtt mondott beszédében felsorolt. ügy vélik, Ribbentrop megpróbálta rábeszélni a pápát, hogy ne engedélyezze a vatikáni rádiónak a lengyelországi helyzetről közölt adásait. A Szentatya1 áilitólag azt válaszolta. hogy a vatikáni rádió továbbra is közölni fog ilyen hireket, mig a lengyelországi helyzet nem javul. BERLIN, március 13. (Rador.) A Führer I táviratban üdvözölte a pápát megválasztása- ■ nak első évfordulója alkalmából. RÓMjA, március 13. (Rador.) A „Times41 római tudósítója azt állítja, hogy hitelt érdemlő forrásból a következő részletekkel szolgálhat Ribbentrop pápai kihallgatásáról: Von Ribbentrop nem terjesztett határozott béketervet a Szentatya elé, csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy Németország nem akarja a háborút. Megkérdezte azután a pápát: kész lenne-e olyan béketervet támogatni, melyet Németország ■«agy egyik barátja terjesztene elő. A pápa állítólag azt válaszolta, hogy esetleges támogatása a béketervtől függ. Azonban nemcsak a lengyelországi katolikusokkal, de a nemkatolikusokkal szemben elkövetett igazságtalanságokat is jóvá Törvényszéki karcolatok Derűs percek az élet tragikomikus pillanataiban. «— Műkedvelő próféta és „irodalmi költő“ az emberi törvények itélőszéke előtt CLUJ (KOLOZSVÁR). A tárgyalóteremre halálos, mély unalom borult. A tanács már közel öt órája megszakítás nélkül ülésezett. Közel ötven apró-cseprő felebbezéses kihágá- si ügy, mindennapos becsületsértési, veszeke- dés-verekedési per volt napirendre tűzve, melyeket unottan, szinte hivatalos kényszerből szoktak a különböző törvényszéki tanácsok elintézni. Az elnök zord arccal forgatta az ügyiratok lapjait és ellentmondást nem tűrő hangon hirdette ki a 3—400 fejes ítéleteit. A törvényszéki jegyző villámgyorsan kor- mölte a határozatokat, a rövid szünetekben pedig kinézett az ablakon és gondolkozva nézegette a sűrűn szállongó, keringő hópihé- ket, melyeket a csontrepesztő északnyugati szél vagdosott az ablaktáblákkoz. Az arca neki is elgondolkozó és borús volt. Talán arra gondolt, hogy vájjon sokáig fog-e még késni a tavasz és sokáig fog még ez a locs- pocs tartani, amely annyira próbára teszi az anyagi, erőket? Jó volna már a bírói vizsgát is letenni, gondolta magában, jó volna az a kis fizetésemelés, mert a gyerekek is nőnek és mind jobban sulyosodik az élet.-— Utolsó ügy, — szólt most az elnök és szavára megelevenedett a terem. Az ügyész és a szavazóbiró is felriadt szendergéséből, a jegyző is magához tért merengéséből és maga elé kapta az ügycsomót. A terem mélyén bóbiskoló két-három anyóka is mozgolódni kezdett és megigazították fejkendőiket. Valami peres ügyük lehetett és most az ügyvédjüket várva melegedtek. A teremőr is felállott székéről és a kilincsre tette kezét. A várakozás feszültsége borult a teremre, miközben a jegyző gépiesen olvasta: „ — Goara loan a Tódoré és Todea loan az Istváné! Az altiszt harsány hangon ordította ki a neveket a folyosóra, ahonnan két falusiruhás, subás atyafi igyekezett befelé nagy körülményesen. EGY KIS HIBÁ A VÁDLOTT SZEMÉLYE KÖRÜL —- Maga az a Cioara loan a Tódoré? — szól rá az elnök az idősebbikre —> lépjen közelebb. — Én vagyok instálom, -— topog a vádlott de mégsem én vagyok. —— Hogy hogy nem maga, — mérgeskedik az elnök — hát nem maga Cioara loan a Tódoré, innen és innen — és megnevezi országrészünk legészakibb részének egyik parányi faluját? — De igen, én vagyok. —- Nahát, akkor maga volt az, aki ennek az embernek... — Az már nem én vagyok ám, —— vág- közbe az atyafi — ezt az embert nem is láttam soha, s amint hallom, Öt megyével is odébb lakik, mint én. — Igaz ez, kérdi az elnök a panaszost? — Igaz instálom, — feleli Todea — nem ez csalt meg, hanem egy uriruhás fiatalabb, akinek szép lengő fekete szakálla is volt. — Van-e ilyenforma ember a falutokban? — kérdi az elnök Cioara Ioant. — Van bizony instálom, éppen hogy van, szakasztott ilyen, — lelkesedik Gora, — úgy hívják, hogv Cioara Todor a Jánosé... Na itt névcsere történt, bosszankodik a/, elnök és intézkedik, hogy a valódi bűnöst idézzék meg. — Hát velem mi lesz instálom, — nyugtalankodik Cioara loan, ki lógja az utamat megfizetni? — - Hát azt valószínűleg senki, adja meg a cseppet sem kedvező választ az elnök — nincs erre semmi törvényes alap. ila tanúként lenne beidézve, még menne a dolog, de igy nincs más hátra, mint saját pénzével hazamenni. Magának nem kellett volna az idézőt átvenni, ha nem érezte magát bűnösnek. — Hát mit csináljak instálom, ha szakasztott az cn nevem volt rajta, — mentegetőzik Cioara — gondoltam, hogy hátha mégis csináltam valamit.'' Most a panaszost veszi kezelésbe az elnök és megkérdezi, hogy is volt az a csalási ügy, amely miatt feljelentését megtette? MŰKEDVELŐ PRÓFÉTA ÉS IRODALMI KÖLTŐ44, MINT AZ EMBERISÉG JÓTEVŐJE. — Hát az úgy volt instálom, — kezdi körülményes magyarázkodását Todea loan —, hogy múlt év tavaszán mindketten a kórházban feküdtünk. A vádlottnak is a szeme fájt, akárcsak nekem, de szájának nem volt semmi baja sem, ezért az idő unalmát rendszerint beszélgetéssel ütöttük el. Nagyon szép- szavu úriember volt az illető, aki mindig a Krisztusról prédikált és azt mondta, hogy ő is a Krisztus egyik prófétája. Szent igaz, hogy gyönyörű beszéde volt, azért is tudta a pénzt kicsalni tőlem, mint mondta, megőrzésre, mert nálam nem látta elég biztosítottnak a pénz sorsát. Aztán egész napokon keresztül verseket szavalt, mert az kérem „irodalmi költő’“ is volt... — Hát az mi az istencsudája, — kérdi az elnök általános derültség közben? — Az kérem a hivatalos címe volt az illetőnek, — felel a panaszos — tessen megnézni az iratokat, mert az ügyvéd ur is úgy adta fel a törvényre, mint „irodalmi költőt44. — Na arra igazán kiváncsi vagyok, — lapoz az elnök az ügyirat csomóban és csakhamar megtalálja, hogy a vádlott foglalkozása rovatban igenis, mint „.irodalmi költő44 van feltüntetve.,. (n. k.) A ZFNEEGYIET HAGVERSENYE. A cluji (kolozsvári) Zeneegyíet március 17-én, csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a római katolikus főgimnázium dísztermében Schubert-dalestélyt rendez. Csipkés Hona tanárnő bevezető ismertetését Hadházy Sándor cdvassa fel. A műsor első része három fődalciklusra (Szép molnár leány, Téli utazás. Hattyú-dalok) oszlik. A második önálló müvekből összeállított rész keretében B. Zsem- bery Elvira zongoraművésznő előadja Schubert „Nándor44 fantáziáját; G. Hihn Irén operaér.ekesnő pedig Schubert „Tündérki- rály4- balladáját énekli. A dalciklns-részben énekszámokkal S. Czeglédy Emmi, G. Foga- rassy Klára, Moldován Melinda, Nonner Gerda és Bicsak Jenő szerepelnek. Öngyilkosságot követett el a szerelmes gimnázísta. Bacáuból jelentik: Banu Nicolae IV. gimnazista a vonat elé vetette magát. A mozdonyvezető, aki észrevette az öngyilkos- sági kísérletet rögtön fékezett, de a vonatot már nem tudta megállítani és a szerencsétlen fiúcska a kerekek alatt lelte halálát. Hátrahagyott levelében azt irta, hogy szerelmi bánata miatt dobta el magától az életet. JAJGATUNK ÉS KACAGUNK Kodolányi szinmüvei (Földindulás, Végrendelet, stb.) fve 158 lej, Ormánság fve 158. kve 198, Zweig: Nyugtalan szív, uj kiadá kve 198 lej, Baum: Hotel Shanghai, uj k. kve 238 lej Lepagenál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen jegyzéket. *aes&aiss52*a vagy gazdasági, hanem társadalmi és erkölcsi, de főleg erkölcsi tekintetben. Soha ilyen háború még nem volt, mondják valósággal karban az emberek: a fotelek csak farkasszemet néznek egymással, a békekötést emlegetik és máris vitatkoznak, milyen legyen a béke és az uj berendezkedés. A háború és a semlegesség másodrendű dolog a gazdasági forgalom és a jövő kölcsönös megállapodásának tervezgetése mögött. Joggal mondhatjuk, hogy az együttműködés, az emberszeretet és munkasze* badság békéje még ennyire soha se lángolt egy korszak előtt. Nos, ha ilyen emberiség! jövendőre törekszenek, akkor bizonyos, hogy az egyes országok is gyökeresen újra bebutorozkodnak az állami és társadalmi hajlékban. Akkor pedig az adózási rendszer is bizonyára megváltozik. Olyan élvek, mint aminő minden jövedelem felkutatása, a Drog*« resszivitás, a szegénysors mentesítése, az adózási etika, az adóbehajtási érzelem vagy fognak érvényesülni, vagy még inkább érvényesülnek, ha félSg- meddig már megvoltak. Látszatra ta Ián kisszerű dolog ez oly végtelenül nagy valami árnyékában, mint amiilyen egy lehető békekötés vagy yiláffrevi«* zió, mégis kitűnő bizonyíték annak sej- tetésére, hogy micsoda mérhetetlen változatok szükséglete mered most reánk. Talán egy uj ezer év alapvetése folyik már. Olyan helyzetben va gyünk, mint az első ezredik év bekö* szöntésével a kiliazmus világszemléletének embere, aki az élet elpusztulásától félt, de alkalmassá lett a hűbéri és pápai társadalomban a kétszázados ke resztesháboru megindítására? Ma is emlegetik az uj ezer évet, a polgáré* suliság és a művelődés elpusztulását, a keresztes háborút, az egész középkort. .............
