Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-06 / 28. szám

i it 4 Ü i c b r it á c 6. r r r r v 7 r k V Ezer fcszclci€i fengegeii o ftaégfcafOKaí Hogyan védik a hadihajókat a lövedékek és torpedók elleti 7 KOLOZSVÁR, február 5. A hajózás őskorától kb. a 18. század vé­tóig bajókat — beleértve a hadiflottákat is — úgyszólván kizárólag csakis fából epitet* tţjf — mig vasat és egyéb fémeket arány - talanul kis mennyiségben használtak lel lioz- leginkább mint a faanyag összekap­csoló. egybetartó erősitéséül. Mielőtt megtervezték és hozzáfogtak az első vaslemezből és a vas tartóvázból ké­szült hajó építéséhez, sok évszázadon keresztül az akkori iegki« valóbb szakértők nagy többsége a legna­gyobb botorságnak tartotta a vasból össze­állított hajót, mert azt hitték és állították, miszerint lehe­tetlenség ezen anyagból építeni — miután a vas fajsulya nehezebb lévén a víznél, akkor a vasból készült hajó vizrebocsátása alkalmá­val okvetlenül azonnal el fog siilyedni! A kétkedők legnagyobb ámulatára — mert teljesen figyelmen kívül hagytak egy egyébként akkor is régóta ismert egysze­rű fizikai tételt —, az 1775-ben Francia- országban vizrebocsátott első vashajó dia­dalmasan futott a habok közé és néni tör­tént meg, amit jósoltak, hanem éppen úgy úszott, mint az eddig fából készült hajók. Midőn az egész világon hamarosan elterjedt a híre ennek — amit eddig képtelenségnek tartottak —, mindenütt elkezdték a vashajók építését és , napjainkban úgyszólván kizárólag csakis^ vas-, illetve acéllemezből készül minden kereskedelmi- és hadihajó külső fala és gerince, valamint bordázata. ;A.-fa. mint épitési anyag, pedig igen korlá­tolt mennyiségben kerül a modern hajóba, [ csak ott alkalmazzák benne, ahol a fémek­nél alkalmasabb. Manapság nemcsak gőz- é9 motoros hajó­kat. de még nagy vitorlásokat is építenek vasból, Fából már rendszerint csak a tenge­rek partmenti és folyami hajózásra, vagy pedig egészen kis, továbbá a különleges cé­lokra készült vizijármüveket, hajókat állíta­nak össze, HOGYAN PÁNCÉLOZZAK A HADI­HAJÓKAT? Korunk modem hadihajóit -— a legkisebb örnaszádtól és tengeralattjárótól a legna­gyobb páncélosokig —- csakis vasból és acélból készitik. Mig azonban a kisebb ha* > jók, így pl. a buvárhajók és könnyebb tor- j pedo-vadász, valamint hasonló kisebb egysé­gek teste általában nincs páncélozva, — leg- íönnebb ágyutornyaik és egyéb hasonló be­rendezéseik vannak igy megvédve —, addig a nagyobb hadihajók rendszerint igen erős védőpaneéÜal vannak övezve, tehát nem­csak ágyúik vannak igy biztosiiva. Lnnék a páncélnak erőssége mindenkor el­sősorban a hajó nagyságával, illetve rendel­tetésével, konstrukciójával van összeilízg%s- bea,.— így az elsovoíiaíbeli legnagyobb csatahajókat ich. 2«>-ţ-40 em. vastagságú aeélpánc-el vé­di az ellenséges hajók ágyulövedékci ellen. Azonban ez a páncél nem borítja a hajó egész teltét, hanem körülbelül csak addig íedi, illetve valamivel azon alul, ameddig a hajó vízbe merül, vagyis a víz színvonala alatt rövidesen megszűnik ez a vastag páncélozás,- tudni kell még ehhez, hogy főként a na­gyobb hadihajók testének legnagyobb része a \ iz színe alatt van. Ha a hadihajók egész testét ilyen nehéz páncéllal burkolnák, ez az egész hajó súlyát jelentősen megnövelné, aoji^ azonban menetsebességét és mozgékony- ■ágát nagy mértékben csökkentené. A las­sabban haladó, nehézkesen mozgó hadihajót az ellenség könnyebben célbaveheti és grá­nátjaival hamarább eltalálhatja. A MODERN TENGERI CSATÁK TANULSÁGAI t Különben is a modern idők tengeri csatái ivebizonyitották, hogy a legerősebb hajópán- eelok^ sem nyújtanak abszolút biztonságot a ■zintéa legmodernebb, nagykaliberü óriás- ág^uk súlyos páncéltörő lövedékeivel szem- ben. Bár állandó a verseny a legtökéletesebb páncélok előállításában, ugyanolyan párhu­zamban haladnak az ágyu-konstriiktpr mér­nökök eredményei is. Úgy, hogy ma már olyan páncéltörő ágyuk Ó3 gráná­tok léteznek, melyeknek a ma ismert leg- vastagabb cs legszívósabb ha jópáncélok sem tudnak eílenáílani, különösen, ha minél kisebb távon és pontos oeréKSzögben, vagy ezt nagyon megközelítő ■ zög alatt ér el találatot a lövedék! Azonban nagyobb távolságon és rézsutosan érkező gránátok ellen: kisebb-nagyóbb védelmet je­lentőnek. A hadihajót azonban nemcsak páncélzata védi. hanem^az is, hogy a hajónak csak kis j része emelkedik ki a vízből, ami által kié sebb célpontot mutat az ellenséges tüzérség­nek: különösen nagyobb távolságon megne be/.iti a célzást ezáltal. A VIZ IS VÉD A GRÁNÁTOK ELLEN A legmodernebb hadihajókat tehát U£Y építik, hogy aránylag a lehető legkisebb ré­szük emelkedjék ki a vízből, mert ennek páncélozása nem terheli meg túlságosan a hajót. A vizalatti nagyobb részt pedig egyál­talán nem páncélozzák, mert ezt maga a víz védi az ellenséges ágyuk gránátjai ellen. Ugyanis a vízbe csapódó gránátok rend­szerint teljesen hatástalanok és ártalmatla­nok a hajótesttel szemben. Első pillanatra hihetetlennek tartják ezt sokan, de közve­tett magyarázatokkal mindenki számára ért­hetővé lesz. Vegyük alapul először a levegőt, mint kö­zeget, melynek ellenállását legjobban a vas­úti mozdonyoknál és repülőgépeknél, ágyuk és lőfegyverek lövedékeinél figyelték meg. Például az óránként 200 km. sebességgel száguldó „villám-vonatok“-nak nyolcszorta nagyobb ellenállással kell megkiizdeniök, mint a 100 km. órasebességgel rohanó gyors­vonatnak. Ha tehát a sebesség fokozódik, akkor az ellenállás nagyobb. A viz azonban sűrűbb és 720-szor súlyo­sabb, mint a levegő. Ha tehát egy ágyulövedék a vízbe csap le és ebben kel! előrehaladnia, akkor a víz­nek az ellenállása annál nagyobb lesz, mi­nél nagyobb a lövedék sebessége. A viz tehát, mint valami rugalmas anyag, ugy viselkedik az ágyulövedékkel azemben és majdnem teljesen lefékezi rettenetes ele­ven erejét. A viz ellenálló erejét egy pár egyszerű kí­sérlettel magunk is kipróbálhatjuk. Ejtsünk pl. egy lapos tetőcserepet a vizbe, amely egy pillanatra akadályra talál a viz színén és csak azután siilyed el. Ha most ugyanilyen cserepet nagy erővel, tehát nagy sebességgel dobunk a vizre, ugy a viz a lapos tárgyat egy pillanatra visszaveti. Másik próba: Fo­lyó, vagy tó vizében állva csapkodjuk a viz felszínét bottal, először mérsékelt erővel, azután teljes erőnkből, figyeljük meg köz­ben, bogy a viz miként viselkedik üté­seinkre. E kísérletnek hatványozott jelenségei is­métlődnek meg a fizika törvényei alapján akkor is, ha ágyulövedékek csapódnak a tenger vizébe.; különösen, ha a lövedék nem hegyével, hanem oldalával vágódik le, akkor a viz éppen ugy visszaveti, mint az előbbi példa szerint a íapo9 cserepet. Ilyenkor a gránát a viz színén repül tovább, mig a le­vegő ellenállása miatt a sebességét elveszti és végre is elmerül a vizbe. De lényegesen vészit sebességéből és ütőerejéből az ágyú- lövedék a víz színéhez való becsapódás miatt is és gyakran azért sülyed el, néha pedig már akkor is szétrobban, amikor a viz színé­re vágódik és ezáltal válik ártalmatlanná a hajóval szemhen. A TORPEDÓLÖVEDÉKEK HATÁSÁ­NAK TITKA Tehat az ágyuk lövedékei ellen a víz nagy­jában megvédi a hadihajókat a víz színe alat­ti nem páncélozott részeken, azonban itt a páncél hianya éppen a buvárhajók támadá­sát teszi lehetővé. A torpedólövedék pedig kellő és pontos mélységben való járásra be­szabályozva, ezt a gyengébb részt támadja meg es az itteni találatok rendszerint vég­zetesek a hajóra nézve. A torpedólövedék hátsó részén bajtócsa- varok vannak, melyeket a lövedék belsejé­ben elhelyezett sűrített levegő tart gyors mozgásban és ez, valamint a torpedót kilövő erő, együtt teszi lehetővé, hogy pontos cél­zás mellett nagy erővel ütődik a nem páncé­lozott vizalatti részhez, ott pedig óriási és borzalmas erejű robbanó töltése olyan rettenetes rést szakit robbanásával, ami rendszerint a najó azonnali pusztulá­sát, vagy a legrövidebb időn belüli elsii- iyedését okozza. A torpedólövedék elleni passzív védeke- zéshez hozzátartozik a hadihajókról a hajó­test köré lebocsátható acéldrótháló, mely m hajó ellen kilőtt lövedéket volna hivatva fel­fogni és robbanásukat előidézni, hogy a tu­lajdonképpeni hajótestet ne érhesse közvet­lenül e szerfelett veszedelmes lövés. Ezt a hálót azonban csak akkor alkalmaz­za a hadihajó (nincs is mindeniken), amikor helyben vesztegel, vagy legföuncbb minimá­lisra csökkentett menetsebesség mellett. Mindazonáltal e háló sem nyújt tökéletes biztonságot, mint ahogy általában nincs teljes értékű vé­delem a hadihajók számára a tengeren, ahol száz meg száz veszedelem leselkedik az úszó acélvárakra Ajtay Viktor. fejfájás HÜLÉS® GRIPPA Min­ILG Nem sikerül iei árfolyama elleni mesterséges üzérkedők mozgalma BUKAREST, február 5. A pénzügyminiszter kategorikus cá folata a jegybank által kibocsátott pa-i pirpénz lebélyegzésére vonatkozóan, az összes érdekelt üzérkedők utjátl el= vágía, akik ki akarták használni a nép- tömegek hiszékenységét, A hirt nem volt nehéz megcáfolni, mert nern volt semmiféle reális alapja, semmiféle ellenőríizhetö tényre nem hivatkozott,, a valószínűség legkisebb mértékét is nélkülözte. Jól ismeri mindenütt a lej szilárd, jól megalapo­zott helyzetét, melyhez a kétség leg kisebb árnyéka sem férhet. Ez a pol­gárok általános meggyőződése. Akik a pánik erejében hittek, az üres hírre* maradtak, a pénzügyi mesterkedések üzérkedő hívei nem érték el céljaikat. ; A lejbe vetett bizalmat ugyanis nem I lehet megrendíteni, mert az ország j általános helyzete az utóbbi években I sokat javult, a jelenlegi kivételes kő-* riiímények által követelt nagy kiadá» sok dacára Az igazság az, hogy min­den, ami az egészséges pénzforgalom alapja, szerencsés körülmények között van meg jelen pillanatban. A jegybank nemesfém-fedezete emelkedést mutat. Az állami költségvetés bevételi tételei hónapról-hónapra többlettel zárulnak. A külkereskedelmi mérleg állandó, többletet mutat fel. Ezek a tények mind erösiitik a lej alapját. A pénzügyminiszter által alkalma­zott hitelpolitika, a hadfelszerelési bo­nok kibocsátásával a lei technikai helyzetét csak javította. A rendelike^. zésre álló töke nagyrésze felszívódott, a lej ritkább lett és értéke mondhat nánk: revalorizálódott. Akik dicséretre méltó sietséggel igyekeztek kinyilvánítani az államba veteti bizalmukat és nagy összeget je gyeztek hadfelszerelési célra, a lej vá sárló erejétl és értékét is megerösítet tók ugyanakkor. Egy ik kezükkel adtak, és mindkét kezükkel jót tettek, mikor számos kedvezményt élvező módon fektették be vagyonukat. Ugyanakkor az országnak és az állami pénzügynek tettek szolgálatot.  hadfelszerelési bonok jegyzésének: I sikere a fentieken kivül élő és nyií*< j vánvaló bizonyítéka a lej egészséges voltának. A lebélyegzésről szóló fan-» tasztikus hírek terjesztői igy nyomba» nevetségessé váltak. Sraizäciüs a! rtsilctcktl ftözOlneft a párisi lopoh jutrt naginot éleiéből KOLOZSVÁR, február 5. Van-e a világon két név, amelyet gyak­rabban emlegetnének mostanság, mint „Sieg­fried“ és „Maginot“. A tömegek tudatában azonossá vált a német és francia védelmi rendszerrel, a „Westwallal“ és a „Rempart de l‘Est“-el. Csakhogy mig Siegfried a német mondavilág hőse, addig Maginot élő ember volt. Még hozzá modern ember, a mi korunk szülötte. Az Ellenzék már több érdekes cikket kő- « «ölt arról, hogyan történt az egymással szem­benálló, hatalmas védelmi vonalak elkészíté­se, Most a párisi lapok cikkei alapján újabb részleteket közlünk a Maginot-vonal „atyjá­nak“ életéből. Andre Maginot 1877 februárjában született Párisban, jómódú családból. Előbb közigaz­gatási tisztviselő volt, de vérmérséklete a politika felé vonzotta. 1910-ben nagy szó­többséggel választották meg Meusemegye képviselőjének s választói hűek maradtak hozzá egészen haláláig. Bartbou ismerte fel benne a szervezőteheíséget és 1913-ban be­vette kormányába, mint hadiigyminiszteri ál­lamtitkárt. Ő erőszakolta keresztül a tör­vényhozás két házában a hároméves katonai szolgálatot; a háború után a szocialistákkal szemben, akik egy évre akarták leszállítani a hadkötelezettséget, kitartott a 18 hónapos „minimum“ mellett. Mint tiszthelyettes, ele­jétől végig ott volt a fronton, Verdunnél sú­lyos lábsebet kapott, ettől kezdve botra tá­maszkodva, sántikálva járt, példás vitézségé- • vei kiérdemelte a legmagasabb hadikitünte­téseket. Maginot a háború utáni váltakozó Briand- és Poincaré-kormányokban többször volt nyugdijiigyi, majd gyarmatügyi miniszter és közben elkeseredett harcot folytatott az 1925-ös választások után uralomra kerülő baloldali pártokkal. Nem volt olyan ragyogó szónok, mint nagy ellenfele: Herriot, sem olyan félelmes taktikus,' mint világnézeti el­lenlábasa: Léon Blum. Mint a Nemzeti Köz- társasági Párt elnöke, az akkori reakciósok közé tartozott. Clemenceauval együtt azt vallotta, hogy a szövetségesek a háborút tul-, hamar fejezték be, mert „ahelyett, hogy Ber­linbe bevonultak és Németországot száz évre harcképtelenné tették volna, hajlottak Wil­son és Lioyd George érvelésére, fél munkát í végeztek, elvesztették a győzelmet“, j Ez a kétméteres óriás, aki bundában, ci­linderben órákon át vitette magát nyitott gépkocsiján a párisi téli éjszakában, konokul és szilajon ismételgette: „A németek busz ev alatt talpraállnak és megint megrohannak bennünket!“ Ez a gondolat épp ugy rögesz­mévé vált nála, mint Hindenburgnál a Ma- zuri-tavak ütközete. Es ebből a rögeszméből született a másik: a francia keleti határt egész hosszában meg kell erősíteni, olyan erődövvel, amilyent még nem látott a világ, különben a legközelebbi háború Ugyanúgy fog kezdődni, mint az 1914—18-as nagy mérkőzés, „Franciaországot —- harsogta Ma­ginot népgyiiléseken, sőt a iotharingiai Lou- geville bankettjén elmondott nagy beszédé­ben is, amely nagy port vert fel — nem szabad még egy lerohauásnak kitennünk 1 Meg kel! csinálnunk a keleti védőöv-rend­szert, még ha százmilliárdba kerül, akkor is!“ Életének ezt a nagy tervét akkor valósít­hatta meg, amikor Briand visszalépése után Tardieu — a másik jobboldali túlzó — 1929 novemberében alakult kormányában ismét visszaült a hadügyminiszteri székbe. Ott is maradt a rákövetkező Tardieu-kormányban is egészen 1932 január 7-én bekövetkezett haláláig. A parlamentben és a szenátusban ugy küzdött a szükséges hitelek megszava­zásáért, mintha lelki üdvössége forgott vol­na kockán. Nem törődött vele, hogy ellenie, lei bolondnak, részeges fantasztának tartot­ták. De amikor az egyik baloldali képviselő nvilt ülésen fejéhez vágta „Rémképei ked­véért tönkreteszi Franciaországot!“, egész magasságában felegyenesedett és stentori hangon bömbölte vissza: „Képviselő tir té­ved! Éppen azt akadályozom meg. hogy önök tönkre tegyék!“ Ma szobra van Verdimben. És a „vonal", amit az 5 fenekedé kitartása teremtett meg, 1 méltán viseli a qf vét._ * ^

Next

/
Thumbnails
Contents