Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-01 / 24. szám

6 £rr.EN/EK 19 4 0 február /, Letűnt V »mill */:i/.td <Im> léiének i'g'ik l'"Rvi)n. /óbl> erdőki ul;d j.i voll I jl.iU' Sándor, a liiír; vadas/., de a politikai , vs iroi kötelet- in k is . okoiis/.t'iiM's ri's/t\i*> oj>'- mint ahogy »llrlt u/ a n;tg\ \\ i-m Ioiin » Miklós legbi­zalmasabb emberébe/, Kisl.uudv Sándor ős V öi ösmurt> Mihály barátjához, a kot Deák, S/eelieuy» István. llöloni l'aikas v*ándor, Kővary l.as/lo jo'snieroselicz. Körösi l.-oma Sándor ískolatársahoz. S/ercny tartózko­dás ellenén' is iia«jy szeri», sót redőny es élet! Érthető, ha vége leié I jfalvv tolihoz nyúlt — az ahs/oluti/inus Őrlő szomorúságában — s a kezdődő sportiroduloui részére érde­kes vadas.' cikkek létrejötte kórul buzgói- kodott. De a tó teljesítménye volt hogy kis ha/.ijrt hagyományai /elint megírta Emié ki ratal, a mi kedvelés I nyaló alakitói és írói képességgel. \ adás/ »rátái­ból egy füzetre valót Gyalui barka adott ki és az erdélyi zamat, az elevi o elbeszélés • s »gy a régies kifejezés «.Heuere frissen maradt művészet nem tévesztett Itatást késve sem. Közben a tudományos es irói világ állandóau várta főmüvének megjele­nését. Azonban ennek is meg volt a vég­zete: fata libelli-je. I jfalvy érdekesebbnél- érdekesebb korvázlatait, a nagy barátságok dramatikáját, egy félszázad történelmi, po­litikai, gazdasági, szellemi, társadalmi epi­káját gazdag adathalmazban 1849-ig folv- tutta, majd 1866-ban bekövetkezett öngyil­kossága előtt lepecsételte és a Széchenyi— Miké szellemiség értelmében az Erdélyi j Muzeutnra örökítette, melynek c<a Ív 15 év múlva volt szabad fölbontania. Ezt a köte- J losséget azonban csak sokára teljesítették és Gyalui Farkas 1906-ban ismertette.a mii- ! vet az Eme egyik szakosztályi ülésén, mely- lángra gyultan megkövetelte a kinyomtatás elrendezését. Ez a munkálat szintén elhú­zódott. Az 1849-tól 1866-ig terjedő idő ada­tainak és az elkallódott családi levéltárnak fölkutatására gondot és időt fordítottak s amikor ezen túl voltak és 1911-ben a mun­ka javarészét már kinyomtatták, az Ujfalvy bizalmas följegyzéscitől ok nélkül riadozó egyik főúri család váratlan közbelépésére a tovább nyomtatás és a könyvárusi forga­lomba hozatal végleg megakadt. Közel 400. oldal kinyomtatott ivei ma is hányódnak valahol. Néhány év- előtt Hatvány Lajos hasztalan kísérletezett, hogy engedjék át neki a kiadás lehetőségét. Gyalui Farkast azonban tovább kísér­tette Ujfalvy és emlékiratának varázsa. Az irodalmi érzék és könyvmüveltség szívós embere helyesen megérezte c nyugtalanitás pillanataiban, hogy a regényesben vagy re­gényesen megirt életrajzok divatjába ugyan­csak beilleszkednék és élénk hatást gyako­rolna ennek a Mikes Kelemen és Apor Pé­ter utódnak az életregénye. És kár volna, ba nem hatna reánk általánosan. Nem kell egyebet cselekedni, mint röviden átírni az. emlékiratot harmadik személybe ■—- akár- rnily sajátszerü stílusban —, itt-ott a csalá­di levéltár adatéit, nebánv irodalomtörté­neti és történelmi föívilágositást, egyéni, . helyrajzi és korunkbeli magyarázatot — I nem baj, ha fölöslegesen és olykor nem is a kellő helyen — belctüzdolni és ezzel meg­oldódik ez az érdemes ügy igen jói. Az em­lékirat Írója és az emlékirat anyaga ebben az átalakulásban is megőrzi vonzó hatását és ki tudja fejteni bűvöletét. Ig7 történt. A 1 könyv megjelent, máris népszerű lett és ha- j tása bizonyára fokozódni fog az olvasó- ! közönség között. Nein lepődüuk meg. Nagy idők hiteles • és kedves elbeszélésével van dolgunk, pgy szólva mindig frissen megmaradt átélések emlékei révén. Megelevenedik előttünk a .Tózsef-kori gőgös, tevékeny, szigorú főispá­nok láncában a szolgabiró és alispán-apa fölfelé vak fegyelmü, lefelé szigorú, igazsá­gos és takarékos magatartásán át egy külö­nös kor egész arculata. Ponto3 értesülések alapján például az idősebb Wesselényi gor- bói és egyéb kalandjai, családi élete, bör­tön büntetése. Aztán az emlékirat iró spár­tai gyermekkora, enyedi és kolozsvári ta­nulása, vásárhelyi joggyakorlata, bécsi hi vataloskodása, majd birtokán a Széchenyi elvek gyakorlati alkalmazása s a mii fénv- pontja, a nagy Wesselényivel való életre szóló barátsága. Ezen az érzésen és életen át ömlik elénk a refom-kor sok hiteles részlete: Wesselényi neveltetése, anvja ér­tékes képe, a nagy ember politizálása és sportolása, hires párbaja, kinos pőre, regé­nyes házassága és fiai keresztelése, egy du­nántúli ut folyamán TJjfalvvnak a Széche­nyivel és Deák Antallal történt nagyszerű találkozása, költőkkel esett ismeretségei, stb. De a kis történelem is föltárni: megis­merjük egv merőben más kor társadalmi életét. De a fő, hogy a magyarországi és er­délyi történelem ama egyetlen magasrendü lendületét leginkább, amikor a világeszmék egészen áthatották a lelkeket, végre a nyu­gati szükséglet és a keleti atavizmns egyen­súlyát kezdték létesíteni, a magyar nemzeti vs emberi szellemiséget soha nem képzelt csúcsokra röpkéitek. Asúkos % és a fizó, az ige és cselekedet szinte twljeson kifejeztek egymást. A magyar kérdés — ezer év borzasztó hullámzása Után ineg- oldást remélhetett. Ujfalvy, aki Széchenyit! és Wesselényin, Kisfaludy Sándoron és Vö­rösmarty n át szinte mii kositól t szemé­lyiségeken át nézte, érezte, végrehaj­totta nemes életében ezt u nagy időt, em­lékiratában sok I < /.gr-sol hat > issza. Érdek­feszítően és tanulságosán tiikrözteti 's vi- lágitja meg a bizalmas beszélgetés közvet­lenségében élményeit s hálára kötelez utó­lag, hogy ismertetett és magunkba szállásra késztetett. Mert 1849-el, ahol elbeszélése riadtan megállóit, elmúlt a nag> iörténelthi lehetőség és megkezdődött a magyarsággal összefüggő katasztrófák sorozata. Gyalui Farkas beleélte magát e valóság­ba. Ezért igyekezett jóvátenni a század kezdet nagy mulasztását s épen most föl­idézni agy igazi nagy erdélyi alakot értékes emlékiratával, amikor érzé-ktelen figurákat nagyítanak és értéktelen emlékeiket dob- ,ák az olvasó elé. Helyesen hangsúlyozta, hogy „letűnt világ“ hőse volt Ujfalvy, nem törvény s/eriien. de torténelyni-cllnnescn el­tüntetett viliig embere. Tanulságot és él­vezetet biztosit. A szorgalom, mellyel kivá­logatta anyagát, köszönetre és elismerésre méltó. A közönség figyelmei továbbra is forduljon az érdekes és érdemes könyv felé. Talan fölösleges külön olvasóink érdeklődé- cél fölébres/.teni. Hátha messzebbmenő ha­tása i \e.■>■/'{ Levonjuk a letűnt kor tanulsá­gai! és utasításait. Néha kegyélettel keres­sük fii! u temető legfelső sarkában, Kriza János-- Uolöni farkat Sándor, J.tnesó Pál, az „első magyar komikus“. Herde Mózes, Hr ui Sámliid sírjai közelében a két a/o- jio linoman klasszieiráló. Dózsa Dániel meleg verseit hordozó'síremléket, mely alatt 1 j in l v y Sándor és 1 ós/uy Julia pihennek? Mert ne felejtsük el. hogy l jíalvy földbir­tokát a magyar színházra „örökítette“, melym k óriás jelentősége bevezetése volt, Lie ( íz első We9*eléhyi Miklós jóvoltából erdélyi s/iutársulut működött. (Sp.) CUKORBAJ Irta: HU NY ADY SÁNDOR Az alulib következő történet, a bős nevét kivéve, betüről-betiire igaz, melegen figye­lembe ajánlom a betegeknek, mert némi eny­hülést lehet kapni belőle. Erdős ur egy nagy kereskedelmi vállalat kis tisztviselője volt. Negyvenéves lehetett, kopasz, evikkereg, sovány és mégis pocakos, ez a legkomiszabb férfitestalkat. Családja volt, nehezen 'élt, gondok között. Es mind­ennek a tetejébe egyszerre csak beteg lett. Elment a betegsegélvzö intézet orvosához, hogy megvizsgálják. így aztán megtudta, hogy cukorbaja van. Régóta cipelt, elhanya­golt. nagyra nőtt cukorbajn. Amikor az orvos kotelességszerü kegyetlen­séggel megmagyarázta, hogy mi a diabetes, hogy mire kell vigyáznia és milyen veszedel­mek fenyegetik — csaknem összeesett a két­ségbeeséstől. Húrom napig komolyan gondolt ra, hogy felakasztja magát, már a szeget is kinézte, otthon, a konyhában. Majd lassarikéut meg­nyugodott. Araikor a cukorbajos lét harma­dik hetét szolgálta, a vállalat vezérigazgató­ja behívta a párnázott ajtós, mahagóni iró- asztalos szentélyébe. Erdős ur szivszorongva állott meg a pom­pás asztal előtt. Mit akarhat tőle a Vezér? A Főnök öt hosszú másodpercig némán vizsgába rabszolgáját, akinek orrán reszket­ni kezdett a evikker, aztán nyersen kérdezte: — Azt hallom, hogy magának cukorbaja van! Igaz ez? A kopott, kishivatalnok előtt elsötá'edett a világ. Úristen! Ki fogják dobni a betegsége miatt! A hangjában könyörgés volt és esküdezés, ahogy dadogta: — Igaz, méltóságos uram! De ez becsület szavamra nem zavar a munkában!.,.. A Vezér alapjában véve ugyanolyan gyá­szos alkatú férfi volt, mint a tisztviselő, c=ak a ruhája volt jobb és egy kicsit feszesebbre, tokásabbra fújhatta a jómód. . Csöndet parancsolt kezének egy mozdula­tával és fölényesen jegyezte meg: — Nekem mondja? Én tizenkét éva va­gyok cukorbajos! —- Ceccec! Ne tessék mondani! Abszolúte nem látszik! — csndálkozott a hódolattól haldokolva a rabszolga. A Vezér hangja egy árnyalattal közvetle­nebbé vált. Bölcs előadást tartott a diahe­tesről. Kifejtette, hogy ez a betegség, mióta Banting felfedezte az inzulint, elveszítette jelentőségét. Barátságosan a vállára verege­tett Erdős urnák. Vigasztalta, mert hiszen ezzel saját magát is vigasztalta. Végül pedie, félig kabalából, félig szolidaritásból kevéssel felemelte hivatalnoki fizetését és kegyesen elbocsátotta színe elől. Elmúlt egy hónap, amikor reggel megint a vezérigazgatói szobába idézték Erdős urat. Most már nem félt annyira, de mégis vegyes érzései voltak, amikor alázatosan hajlongva belépett a zöldposztós ajtón. A Vezér hangja keményen csengett: —• Azt hallóm, Erdős ur. hogy maga saját- kezüleg adja masának az inzulin injekciót! •— Nincs pénzem, orvosra! — mentegető­zött a rabszolga, — De azt le hallom, hogy itt csinálja azt a dolgot, a hivatalban! zengett tovább a Vezér. Erdős ur megtörve vallott: — Igaz, méitősáe-os nr, de nem csinálok vele semmi zavart. Bemegyek a mosdóba, tíz óra körül. Egy pillanat az egész! Nem több, mintha innék egy pohár vizet! — És hol tartja a cókmókját? Itt az »fó­liában? — kíváncsiskodott a Vezér. — Nem, kérem! — magyarázta alázatos készséggel a kuli. — Magammal hozom min- deanap az aktatáskámban., egy ki? alkoholos tartóban a ttikct, a fecskendőt, szóval az egész felszerelést! — Hozza be azt a holmit! Látni szeret­ném! — parancsolta a főnök. Erdős ur kirohani, majd egy perc múlva berohant, hozta kopott aktatáskáját és ki­rakta belőle az inzuliuinjekcióhoz szükséges dolgokat. A Vezér érdeklődve nézegette a kerek, kis nikkel tokot. kinyitotta, megszagolta az alkoholt, majd órájára pillantott: — Fél tiz! Túl van már ma azon a dol­gon: is­Éppen most akartam nekifogni! merte be könyörgő hangon Erdős nr. A Vezér felállt, kisétált az Íróasztal mögül: — Nohát rajta! Csinálja, itt előttem! Lát­ni akaróba, hogyan megy ez a dolog!? -— fendelkezetl. Erdős nr rettentő zavarban volt, de ugvan- akkor mélyen meg volt tisztelve. Paranci! Parancs! Ha már muszáj, remeknmnkát akart produkálni gazdája előtt- És valóban olv ügyesen, gyorsan végezte el a kis műtétet, hogy a Vezér gratulált: — Bravó Erdőéként! Irigylem magát. Én. sajnos, ideges vagyok, nincs szivem magam­ba szúrni a tüt, ki vagyok szolgáltatva a doktoroknak! Másnap újra meg kellett jelennie az elnö­ki szobában. A Vezér kihnzta n pompás íróasztal kö­zépső fiókját. Csillogó holmik voltak benne, ég\ zárt üvegcsészében alkohol, az alkohol­ban szétszedett pravaz és a tűk. — Jó ez a felszerelés?! — kérdezte a Vezér. —- Isteni! — lelkendezett Erdős nr, sze­mét a fiókra függesztve. A főnök fel, alá sétált az óriási szoba i-u- ha szőnyegén . . . Hirtelen megállt, mindkét kezét alázatos tisztviselője vállára iette. még kacsintott is egy kicsit, úgy kérdezte hamis­kásan. de mégis követelőén: — Nem adhatná nekem meg ezt a ko­szos kis injekciót. Erdőském?! Magának sem­mi, nekem pedig roppant kényelmes lenne. Itt vagyunk egész délelőtt egymás kezeügyé- beri! A cukorbajos hivatalnoknak a rémülettel vegves örömtől a hide® veritek ütött ki hom­lokán. Mi lesz ÍM? Siker, vagv bukás? Mu­száj megtenni, amit a főnök kér. Erdős ur egyszerre imádkozott, reszketett, a családjára gondolt és élesen figyelt, amikor főnöke karján két ujja közé csípte a bőrt éa belényomta a tüt. A Vezér felszisszent. ■— Fájt?! —- kérdezte rémülten Erdős ur. — Nem! C’«ak szokásból sziszeetem! — ismerte be a Főnök. — Jól van Erdősként! Mi Is a maga keresztneve? Lajos?! Szóval, holnap rajra megcsinálja, Lajoskám?! —— Csak tessék csengetni értem! — mond­ta készségesen Erdős ur. A Vezér felvette kabátját, hangja egy kis­sé megkeményedett: — Felesleges figyelmeztetnem, hogy ezt a dolgot ne raesélgesse sehol. Még kiröhögné­nek! Erdős ur mélyen meghajolt: — Ne tessék félni, méltóságos-nr, éra tu­dom, hogy ez bizalmi szolgálat! Innen kezdve elszánt küzdelem kezdődött a két ember között. A Vezér lent akarta tartani alkalmazottját a szegénységben, kifi- áetni apró morzsákkal, hogy alázatos cseléd­je marad «or. akit becsengethet magához, mint szolgát. Erdős nr viszont, akármilyen mníya volt. mégis felfelé törekedett. És neki sikerült. Egy év múlva személyzeti főnök lett és címzetes aligazgató. Hiába, őnála volt TIT IP A KOMÁN SAJTÓ „ROMANIA* Mindig ctouiUuk » magyar nép hazafiasságát *s lovagiasságát. A lm>ú rok megvonásával amit évszázadul ig»z­‘'ágtalur. ag Után jogos örökös jóvátétel- in k tekintünk a mag, a; malom idején követett telepítési politika folytán egységes magyar tömegek kerültek a román állam szivébe, mely kiterjesztette az uj állampol­gárokra is a románokat illető jogokat, r.lé. gedctlenségck mutatkoztak? Nagyrészt or­vosolták a panaszokat és azt in orvosolják., ami meg nem 1 üvetki .’betett Sorra. Minden elhatározással <■- a legnagyobb lojalitással. Az erdélyi magyar lapok, nyomdai terünk k>:k. pénzügyi és gazdasági jellegű intéznie- nyék nagy számát némelyek a román nemzeti politika gyengeségének tekin­tik. Nincs igazuk. Bár tudtuk, ho­gyan év miért történt mindez, mégsem akar­tunk pusztítani. Lehet, hogy más hibát kö­vettünk el: megfelelő román intézményekről nem gondoskodtunk. De őzt is megvalósítjuk anélkül, hogy valamit is elpusztítanánk, vagy csapást mérnénk kisebbségeinkre, akármi­lyen nemzetiséghez is tartoznak. Magyaror­szág politikai érzelmeit megértve s ugyan­akkor szem előtt tartva jogunkat úgy, mint ezt Őfelsége körvonalazta, készek vagyunk megadni legszélesebb körben etnikai szárma­zásra való tekintet nélkül, kisebbségeinknek az összes jogokat, ha magukévá teszik a ro­mán állam érdekeit. Ezen ez utón és ezzel a rendíthetetlen elhatározással Magyaror­szágnak több esetben becsületesen baráti jobbot nyújtottunk. És ez a kéz most is ki van nyújtva. Magyarország és Románia kö­zötti konfliktus? Mi sohasem fogjuk provo­kálni. Magyarországnak pedig nem jelentene semmiféle előnyt, sőt: épp az ellenkezőjét. Kovács Imre szavaival fejezzük be: „A du­nai népek ne feledjék. Pögy közös sorsuk van. Nincs már győző és legyőzött. Köze­lednünk kell egymáshoz. Nincs más kint. Nincs rnár semmi érteimé a revíziónak“. És az első lépést — amit már többször tettünk meg — most is megtesszük a kis balkáni és dunai népek lelki, kultúráiig és gazdasági együttműködése érdekében, mely együttmű­ködésben az összes érdekek testvériesen egyesülnek. A közös fenyegetésekkel és ve­szedelmekkel szemben ugyancsak ez lehetne a jelszó. „ARGUS“: A pctróleüm-kormánybiztosság megszervezése az országos igazgatás belső ügye. Annak a gondoskodásnak bizonyítéka, mely egyik legnagyobb kincsünk kiaknázásá­ra és az ország érdekeinek megfelelő be­szervezésére hivatott. Mi sem természete­sebb annál, hogy egy kormány a petróleum- termelés és elosztás egységes ellenőrzéséről gondoskodjon. Az utóbbi időben a kérésiét emelkedett, mig a termelés érzékeny meny- nyiségben fogyott. Tekintettel arra, hogy s kőolajtermelés mennyiségétől és helyes el­oltásától függ az ors2ág felfegyverzése és a nemzetgazdaságnak nyefsauyagokka) való ! ellátása, nem volt külföldi ösztönzésekre szükség. A kormány intézkedése egyik hőd- viselő félnek sem nyújt kedvezést, az utób­bi időben petróleumkivíteii hányadát senki­nek nem emelték. A petróleum-kcrmánybiz- tcsság .felállítását az is szükségessé tette, hogy a mind jobban eme'kedŐ külföldi ren­delések folvtáD komoly zavarok támadtak a belföldi ellátásban és megtörtént nálnnk. a petróleum hazájában, hogy îasi. Dolj, Caras- Severin megyékben este sötétben voltak s falvak, napokon át nem volt petróleum a lámpákban. A bukaresti kereskedelmi és iparkamara jelentéséből kitűnik, hogy a fő­városi ipartelepek és bérházak egyrésze nél­külözni kénytelenek a köolajsnvagot. Az ipar más ágaiban hasonló a helyzet és a kormány a fémipar és textilipar részére is kormánybiztosságot kell szervezzen. A pet­róleumipari kormánybiztosság nem változ­tathatja meg a kiviteli hányadokat, ez a kormány hatáskörébe tartozik, mely az or­szág politikáját i.ányitja. Gazdasági politi­kánk, épp úgy, mint külpolitikánk: békés célt szolgál, szem előtt tartva Románia sem­legességét, vállalt kötelességeit és gssdasági érdekeit. „SEMNALUL“: Tannak még emberek, akik hisznek a váratlan békében. Az utóbbi hónapok eseményei valóban nem zárják kí ezt a lehetőséget. Halifax és Churchill leg- utóbbi beszédei és s biokád megszorítása azonban arra mutatnak, hogy s háború aş egyik fél totális győzelmével feg végződni. Ilyen győzelmet csak gazdasági eszközök­kel lehet elérni. A francia—angol szövetsé­get a skandináv partok északi részén és Kis-Ázsiában lehet legérzékenyebb pontján támadni. Az indiai tengeri uí elzárása, iraki petróleum elvonása, afrikai benszülöt- tek feílázitása biztos német győzelmet je­lentene, Az orosz—-német szövetségre vi­szont súlyos csapást jelentene a Balti-ten­geri kikötök felé vezető orosz vasútvonal és a svéd ércek teljes birtoklása és s bakin petróleumforrások elfoglalása. A jelenlegi háború végcélja tékát: ft petróieuia, ® v&fc

Next

/
Thumbnails
Contents