Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-21 / 41. szám

Í94Ö iébruir 2Ij J: L L I: \ 7. fi K fiISâgOI OlfăfliS 4 tengeri hálom eseményei A szokatlan időjárás mindig külön-« Seg.es feladatokat ró az emberre. A vá Ácsokban a havat el keli takarítani, hogy egy hirtelen olvadás ne duga szolja el a csatornákat és belső árvizet ne okozzon. A vasúti sínekről hóekék­kel lökik ei a hőtorlaszokat és az á!lo° másokon parázstartó kosarakkal tüze :,sitétit vaseszközökkel olvasztják meg a veszélyes jeget. A forgalmas gyalog­járókat hamuval és fii részporral szőr* ják. teli, ahol lelkiismeretes emberek laknak, akik más háza előtt a be nem szórt helyeken ép úgy kitörhetik a lá­bukat, mint ahogy ezek az ö lakásuk előtt, ha nem ébredt volna fel bennük az a parányi kis kollektiv kötelesség- tudat. j Nem kevésbé fontosak a kitavaszo­dásra v&íó tekintettel ajánlatos tenni­valók. ilyenkor, midőn óriási hótöme gefc zúdulnak le Európaszerte és az ol­vadás nagy természeti műveletében .fő*« szerepet játszó havasokon átlag kél' méteres hólepei szunnvadozik, gondolni heíL rá, hogy talán hirtelen enyhülő időjárás miatt gyors és óriási olvadás Jesz majd s ezt. a tömérdek uji vizet a folyók esetleg nem bírják baj nélkül felvenni. A lehetséges árvíz veszedelem az elmúlt hetekben több helyt. Így Kolozsvárt is már „főpróbát“ rende­zett. Azóta újabb nagy hózivatarok tomboltak egész Európában és ig3r nem ok nélkül fél az ember egy hirtelen fel melegedés esetén a rohamos olvadás és árvíz Veszedelmétől. Ez a veszedelem ítagyobbméretü ts lehet, mint rende­sén, a folyók óriási jégtorlaszai miatt, melyek máris akadályai a rendes viz= le vitel nek. A felszínre törő víz a jég torlaszok felé kerekedve, ott is és ak=* kor is áradást okozhat, ha egyébként haj nélkül szaladna le. Ezeket a jég* torlaszokat szét kell robbantani és így utat nyitni a szabályszerű jégzajlás­nak. Olvassuk is, Hogy a nagy folyók veszedelmesen megnőí.t jégtorlaszait most katonaság munkájával tönk-zuz- záfc. A dunai Vaskapuban főként súlyos helyzet van. Itt egy ponton négy mé= tér magasan jégtorlaszok nő itek egy más fölé és a veszélyes terület majd­nem'.' 30 kilométer hosszú. Most ezt a nagy. jeges mezőt tüzérség repészíi haíaimas gránátokkal és ahol ezek meg sem kottyannak a „betont és pánM célt“ felülmúló képződménynek, ott repülőgépekről dobnak íe százkilós bombákat. Sikerült is már utat nyitni több helyt a viz szabad lefolyásának. Nemcsak Jugoszláviában, de másutt szintén hasonló módon támadják meg a. folyók jegét, hogy legalább egy te­kintetben -’Csökkentsék az árvíz lehe­tőségét. Ez a legrokonszenvesebb „tüz- •bars“ a világon. r j . Ámde nem előzhetjük meg mindig a bőség fenyegetéséi. Ki kell békiilnünk télé, hogy bizonyos helyeken és bizo= nyes körülmények esetén a veszedelem feltétlenül megérkezhet és így csak a feltétlen biztos veszedelem ellen való védekezésről és a mentés előkészítésé rőí gondoskodhatunk. így védekezni és menteni kell. ismerjük az árvizve szedetem valószínű betörő pontjait. Itt hirtelen közmunkával nyulgátakat keik emelni, a régi védőtöltéseket ki* javítani és megerősíteni. Mihelyt az első enyhe nap ránk síit és a fagyott fold kissé megpuhul, munkába kell ál­lítani a kapát és ásót. Nem szabad öl­hetett. kézzel várni, hátha maid a ter­mészet szabályos kibonyolitást rendez és baj nélkül vezeti íe az olvadt viz= mennyiséget, A rosszabbra kell készül nőnk és nem várni az intézkedésekkel addig, amíg a rossz csakugyan bekö­vetkezik, A világért sem kívánjuk, hogy a veszélyes pontokról már most vilakoltassák az embereket és már most drága munkásoszllagokat létesít* senek, mikor árvíz esetén úgyis a ka­tonaság fegyelmezett és pontos közre­működésére szorulunk, hanem, hogy legalább készítsék elé, még amikor di­dergőnk és csak epekedünk a tavasz* ért; a szükséges tennivalókat és eszkö zökef, A gátak megjavítása és megerő­sítése- soha se felesleges munka és ki* éoboii pénz, így nyugodtan dolgozha­tunk rajtuk* Megtérül a „gáton“, ami elveszett ■ «, s»rév§nw# Df aíirt a világ LONDON, február 20. (Rador.) A „Daring“ nevii torpcdórombolót itteni orpeJózták, ní>- nek következtében elsiilyedt. Egy tisztet és ncgv tengerészt megmentettek. Az 1375 tan" nás hajón 1 darab 120 mm. nngyknliberii ágyú és 7 könnyű ágyú voit. Ezenkívül nyolc törpe tlóröpitő készülékkel voit ellátva. LONDON, február 20. (Rador.) Hivatalo­san megerősítik, hogy a Daring” angol tor- pedórömbolól megtorpedózták. Kilenc tiszt és 148 tengerész hiányzik a hajó személy­zetéből. Az a feltevés, -hogy eltűntek. LONDON, február 20. (Radír.) A ..Ros­tock" 2542 tonnás nébet gőzöst francia ha­dihajók elfogták, mikor egy 3000 tonnás né­met hajóval együtt vissza akart térni hazá­tr jába. Az utóbbit egy angol hadihajó fogta ti. LONDON, február 20. (Rador.) A ..Bare- nai.'sá“ angol k.erpskedeimi hajó az Északi- tengeren akaába ütközött és három perc alatt fdsülyedt. A kapitány és egy -hajógépész el pusztult ák, a személyzet többi részét meg­mentették. A „Jana“ 1616 tonnás és „Os~ med" 1526 tonnás svéd hajók az Északi'tea gercn elşiilyedtck. LONDON, február 20. (Rador.) A „Mo­reau" német hajót vasárnap egy angol hadi­hajó elfogta és angol kikötőbe kísérte. A ha jó 7 tisztjét és 23 tengerészét fogolytáborba szállították. Kihallgatásuk során előadták, hogy a hajó egy spanyol kikötőben horgony- zott a háború kitörése óta és meg akarták kísérelni, hogy visszatérjenek hazájukba. aMirol érdemes írni A tizennégy éves Zsoldos Oszkár emléke Bucsusorokat irní mindig szomorú. Össze­gzőiül a szivünk és az emberi gyengeség meg­döbbentő érzése fojtogatja a torkunkat. Ko­mor hangulat lesz úrrá rajtunk, amely egyéb­ként csak végzetes pillanatokban adja tud­tunkra az örök igazságot, hogy „porból let­tünk és azzá leszünk“. Most arról kell be- számelnunk, hogy örökre elköltözött közü­lünk az Ellenzék lapvállalat egyik szorgal­mas, lelkes kis közkatonája, Zsoldos Oszkár, a tizennégy esztendős kifutófiu. Három nap­pal ezelőtt még itt állott a szerkesztői asz­tal mellett. Okos gyermekszeméből kiolvas­tam, hogy szeretné, ha minél hamarabb elké­szülne már a „kézírás“ és a „szerkesztett ur" engedélyezne egy félórácskát a rotációs- gép indulásáig a gondtalan időtöltésre, paj­tásaival való játszadozásra. Életének utolsó hónapjai szorosan összekapcsolódtak a mi­énkkel, mert a szerkesztőségi munka gépeze­te megköveteli azt, hogy minden alkalmazot­tunk pontosan teljesítse ? ötelességét. A ki­futó-gyereknek sehol sincs olyan fontos sze­repe, mint a szerkesztőségekben. Ők hozzák el a távirati anyagot, a postát, ők szaladnak staféta-módra a nyomda és a szerkesztőség között. Sokszor az ő vállukon nyugszik a pon­tos megjelenés sorsa, mert a lapcsinálás ter­mészete olyan, hogy minden percnyi kése­delem kiszámíthatatlan károkat okozhat. Néhány hónappal ezelőtt jelentkezett ná­lunk a kis Zsoldos Oszkár. Hirdettük, hogy kifr-í ófiukat keresünk és ez a koravén, rósz* szuí fejlett gyermek ajánlólevél helyett azzal mutatkozott be, hogy „dolgozni akarok“. Annyi becsületesség látszott a viselkedésén, hot ;y azonnal felfogadtuk. Rövidesen meg­győződtünk arról, hogy nagyon jól választot­tunk. A kÍ3 Oszkár, akinek jóidéig nevét sem tudtuk, bámulatos-szorgalommal és lelkiisme­retességgel fogta fel a feladatát. Reggel már 7-kor itt volt a nagy hidegekben. Mire elkez­dődött a szerkesztőségi munka, a „gyerek“ már tisztelettudóan jelentette, hogy elhozta a Rador távirati iroda „anyagát“ és ott me­lengette magát a kályha mellett- amíg. a nyomdába kellett indulnia az első kézirat- csomóval.. Amikor hallotta az utasítást, hogy „gyerek, rohanj ide, vagy oda“, éppen lázas sietséggel vett részt a lapcsináhísban, mint az újságíró, aki szenzációs témával siet a szerkesztőségbe. Szombaton reggel azután hiányzott a „Rador44 az asztalomról. Ingerül­ten kérdeztem a többi kifutófiukat, hogy mit jelent ez a szokatlan rendetlenség. Ekkor jelentették, hogy ..Oszkár beteg“. Egy pilla­natig mindannyian sajnálkoztunk és megje­gyeztük, hogy a szorgalmas fiúcskát Oszkár­nak hívják és egy-két nap múlva bizonyosan ismét munkába áll. Most aztán megtudtam, hogy Zsoldos Osz­kár volt a teljes neve. Itt áll a szomoruje* léptéjén, amely tudtul adja, hogy hétfőn dél­után két órakor örök nyugalomra helyezik. Mert ez a fiatal élet tragikus hirtelenséggel elmúlt. Agyhártyagyulladás támadta meg a j szerencsétlen gyermeket és rövid huszonnégy [ óra leforgása alatt végzett vele. A pajtásai gyüjtőiwel járják körül a szerkesztőségi asz­talokat, hogy koszorút vehessenek elhunyt barátjuk koporsójára, Tjgy éreztem, hogy legemberihb kötelessé­gem résztvenni ezen a végtisztességen. Mi- lyeu megdöbbentő és szivbemarkolő az ilye® temetés! A „gyerek44, most a halálában“ tud­tunkra adja, hogy édesanyja van és testvér- öccse. Szomszédai és játszótársai. Lehet-e könny nélkül nézni, amint kisirt szemekkel, levett kalappal megérkeznek a többi kifutó- fiuk és a koszorújukon ez a felírás áll: „Bú­csúzóul Oszkárnak, pajtásaidtól“. Lángban állhat körülöttünk a fél világ mégis úgy érezzük, hogy rettenetes tragédia, amikor íizennégyéves gyermeket rabolt el a halál. Olyan gyermeket, aki már első fiatal­ságában megismerte, hogy mit jelent dol­gozni, pénzt keresni és a gyermekkor elra­bolt örömeiért a földi élet sohasem fogja kárpótolni, Â kihűlt gyermekszív már nem vágyik azok után az örömök után, amelyek a külvárosok gyermekeinek egyre ritkábban jutnak ki. De a mi szivünkben sokáig élni fog a kis Oszkár emléke, aki becsülettel har­colt a megélhetésért, hogy most uj szomoru- szemii „gyereknek'4 adja át a helyét, aki épp­olyan vágyakozva lesi maid, hogy minél ha­marább vihesse a lapzártához szükséges utol­só kéziratot. Negyvennégy év az öltözők világában Nemcsak a mi vállalatunk családi köré­nek volt halottja. Gyászlobogó hirdeti a ma­gyar színház homlokzatán, hogy a sziutársu- latnak is gyásza van. Azt, aki eltávozott a ku’isszák világából, nagyon sokan ismerték a régi kolozsváriak közük „Kati néni 8, az öreg öiíózteíőnő hunyta le örök álomra szemeit, amelyek életében olyan féltő gonddal vigyáz­tak arra, hogy a színház művésznői kifogás­talan toalettekben jelenjenek meg a színpa­don. „Kati néni”, illetőleg Mískolczi Klára asszony negyvennégy évig állott a magyar színtársulat szolgálatában. Sokszor szerepeit a neve az újságokban. Színházi riportereink évenként átlag egyszer meginterjúvolták és elrr.ondatták vele, hogy mennyi gyönyörű ein léket gyűjtött össze munkás és hosszú életé­ben. Hires, nagynevű színésznők mellett tel­jesített szolgálatot Kati néni. Osztozott az örömükben, velük sirt a bánatukban. Ismer­te á titkaikat, átérezte a vágyaikat. Vigasz­taló szavakat mondott a lámpalázak óráiban és önbizalmat öntött beléjük, amikor még egy­ért se mondjuk hangosan „caveant con- sules — legyenek éberek a hatóságok“, — mert bizonyára éberek —, hanem csak jelezzük, hogy kétségtelen készü­lődésükről és elgondolásaikról tudó mást akarunk szerezni s nyugodtan pil- fontam a jövőbe. Bár a mi Kolozsvárunk szer bepillantottak az öltöző nagy tükrébe, mielőtt a színpadra mentek volna. És a rég* színész-történetekkel lelkesítette a fiatalokat, akiket olyan szeretettel vett gondozásba, mint az édesanya, aki szeretteinek egy részét már szárnyra bocsátotta és most uj gyermekeket nevel az életküzdelmekré. Nem volt olyan színésznő, aki ne szerette volna. Nekem is elmesélte egyszer {akkor én is színházi ri­porter voltam), hogy az otthona tele van fényképekkel és hervadt virágokkal, amelye­ket régóta eltávozott színésznőktől kapott. Nem is maradt más utána, csak ez a sok fénykép és az a sok hervadt virág, amelynek minden szirma a letűnt fiatalság egy-egy fe­lejthetetlen élményét jelentette számára. \ színháznál őszintén niegsiratták. Hullassunk mi is könnyet a koporsójára, mert minden igaz ember megérdemli a részvétet és búcsúz­tatást, aki becsülettel harcolt azon az őr­helyen, ahova a sorsa állította. Végh József, j nagy része magasan fekszik és így ár-» i I ,viz nem fenyegeti lakói többségét, ; mégis mindannyian együtt érzünk a kevésbé szerencsésekkel, akik nincse­nek ily „bátor“ helyzetben. Egyébként is kötelességünk, hogy biztassuk egy- '.íoást; Ily fenyegető lehetőségek idején Az autóbuszon egy egészen kiesi !»&y & s leghátulsó ülésen. Nagyon szegényen va» öltözve: a fejét füléig lehúzva egy micisap­ka, téiikabát helyett egy bolyhos kendőt kö­töttek rá 3 összetűzték hátul egy biztosító tűvel, Hosszú ruha lóg ki a kendő alól, csaknem a kislány vékony bokájáig ér, amely egy hataimasszáru fmcipoben lötyög, oiy vékony a nyomorult gyerekláb a ráncos harisnyában, hogy szomorúság ránézni, A kislány úgy húzódik meg az ülésen, mint egy kopott kismadár, s jobbra-balra tekint nagyon ijedten. A kalauznő észreveszi s erre behúzza a fejét a válla közé, úgy tűri a szi­dást. —■■ Már megint itt vagy, te jómadár *—• szól a kalauznő 8 a méregtől elvörösödik — micsoda szemtelenség, felülsz az autóbuszra, mikor nincs pénzed, azt akarod, hogy ingyen kocsikáztassalak? Hogy jöjjön az ellenőr s bajom legyen miattad? Takarodj le rögtön! A gyerek egyáltalán nem takarodik, egy szót sem szól, hangtalanul üi tovább. Egyszerre szólal meg egy uriamber s egy fi&ni lány. Mind a ketten ki akarják fizet» i a jegyet. Valósággal >’ersengeoek, hogy me­lyik fizessen a kis potyautasért. Az úriember fizet, a kalauzod dühösen el­veszi a pénzt 8 azt mondja: — Csak sorra tessék. Hiszen ez a kölyök csak arra számit, hogy valaki megváltsa r. jegyét. Mindig akad <” alaki. Aztán itt kocsi- kázik össze-vissz3. . . Most a kislányhoz fordul. — Mit áutobuszozol egész nap? Hiszen az összes kocsik már úgy i*. mernek, mint a rossz pénzt? Miért nem mész haza? A furcsa kis potyautas felnéz, hatalmas cipőbe bujtatott lábait meglógazzs s a világ legtermészetesebb hangján feleli: — Szeretek autózni. (—n,). általános kötelességek fejlesztésére, t ' országos érdek is. mert az árvizvesze- delem nagy területeket fenyeget szó» moru lehetőségeivel és így nem leheT elégszer és elegendő helyen a teszi» iödést súg alia ni és nagyban segíteni Elsüllyesztettek m. németek egy angol toi»p©döi*ombolőt NÉMET GYERMEKEK DÁNIÁBAN KOPENHÁOA, február 20. (Rador.) A „BerJínske Ti den de“ jelenti, hogy 200 Rajnnvidékrö! kiteltpitett német gyermek érkezeti a dán Schlesvig Toj, dern nevű vidékére, ahol a dániej né ­met családoknál helyezik el őket. A lap szerint majdnem naponta újabb 'X> —12 éves gyermekcsoportok érkeznek Dániába, akik a háború tarjam a alatt, ott is maradnak:. Nemzeti iisKál f’íseÍése a lcisel»bsé$i egyesületek táltéiiiii-iiisá <g«in KOLOZSVÁR, február >ü. A Magyar Népközösség nemrégiben a kisebbségi miniszter tudomására hozta, hogy a hatóságok egy táncmu iaíságot csak ajzzal a feltétellel enge délveztek, hogy ha a résztvevők ne*n népviseletben jelennek meg. A bead ványra a kisebbségi minisztérium 0256 -—940. szám alatt a következő választ adta: „Elnök Ur! 33S-—940, szám alatt ik­tatott kérésére válaszképpen a követke. zőket közöljük: A nemzetvédelmi mi ni sz téri um tudomásunkra hozta, hogy rendeletét adott ki, mely szerint a jö-* vőben, amikor különféle kisebbségi egyesületek helyiségeiben tartandó bá lókra, mulatságokra stb engedélyeket adnak ki, ne éljenek megszoritásekkaí a nemzeti ruhák viselése tekinteté­ben“ RAGÁLYOS BETEGSÉG ÜTÖTT Kt EGY ANGOL GÖZÖSÖN LISSZABON, február 20, (Rador.)’ DNB: A „Thuraton“ nevű angol gőzö® személyzetének tagjai között ragályos betegség ütött ki. A hajó kénytelen volt Lisszabonban kikötni. Úgyszólván a személyzet összes tagjai megbeteged­tek. A kapitányt, két tisztet és nyolc tengerészt kórházba száííitottak^ hot külön helyezték el Őket. Allen kapitány kórházba szállítása után meghalt,

Next

/
Thumbnails
Contents