Ellenzék, 1940. február (61. évfolyam, 24-48. szám)

1940-02-11 / 33. szám

I O ţi O J e b r u á f { 1,

ELLEN 7. P K

Liszté Dezső: jjj^ ^ ™j||,||' |

jár jjjjj^J jgp j^^^wi— mmwm ar

'S“ eki fit eltet arra, hogy a Magyar | 1 Népközösség lényegét és célját i!- j Vetően annyi félreértés van, nem szól hatunk addig az egyház és Népközösség viszonyáról, amíg röviden meg nem világítjuk magának a Népközösségnek legfontosabb jellem vonásait,.

A Népközösség lényegét iíletöc-n leg-t első sorban azt kell látnunk, hogy az kis betűs formájában, mint a Romániában élő magyarok népközössége már akkor is megvolt, amikor még nem nyert államilag elismert szervezetet a nagybetűs Népközösség. A Népközösség alapja maga a romániai magyar nép, mint közösség. Magyarságunk a közhatalom változása óta mindig kereste annak módját és lehetőségét, hogy egy elismert politikai pártnál egyetemesebb és több vonatkozású keretben szervezze meg Önmagát. Így jött létre még a kezdeti időkben a Magyar Szövetség, amelynek a működését azonban az akkori kormány' nem engedélyezte. Legutóbb az 193“. őszén tartott ti. n. Vásárhelyi Találkozón merült fel annak gondolata, hogy az erdélyi magyarság a maga számára jo4 got szerezzen arra, hogy önmagát egyet- Jen keretben szervezze meg. Akkor még tíz volt a gondolat, bogy « különböző magyar intézmények vezetőségéből kellene egy olyan tanácsot alkotni, amely összetartaná és irányítaná a különböző magyar intézményeket és az azokban megszervezett egyéneket. Mialatt az eszme képviselői ennek a csucsintézménynek a megvalósításán fáradtak, lényeges változás állott be a kisebbségi politikában. Vezetőink bejelentették n kormánynak, hogy a ma^ gyarság a maga egyetemében belép az ország egyetlen politikai szervébe, a Nemzeti Újjászületés A re vonalába és annak magyar alosztályában fogja politikai életét gyakorolni, ír lépés elíen- értékeképen a kormány megadta annak & lehetőségét és jogát, hogy az. erdélyi magyarság a maga külön Népközösségében megszervezze az egész magyarságot. hogy az közművelődési, gazdaság? és társadalmi érdekeit szabadon képviselje, védelmezze és fejlessze.

E

bhői a fejtegetésből is világos, hogy a Magyar .Népközösség’ és a Nemzeti Ujászüíetés Arc vonalának Ma gyár Alosztálya egymással nem azo* nos. A Népközösség az erdélyi magyarság közművelődési, gazdasági és tár sadalmi szervezete, amely léiének gyű kerében magán az itteni magyar népi közösségen épül fel. A Nemzeti Újjá-« születés Arc vonalának Magyar Alosztálya pedig az itt élő magyarság egyetlen lehetséges politikai szerve, amely az Országos Arcvonalba, mint anna?< j egyik alosztálya van beiktatva. A Népközösség a magyarság közjogi szerve, zeíe közművelődési, gazdasági és társadalmi érdekeinek szolgálatára, az Arcvonal Magyar Alosztálya pedig a magyarság politikai szerve.

Amikor a magyarság vezetői belép tek ai Újjászületés Arcvonalába és ená nek eiJenéríékeképen megkapták a Népközösség megszervezésének lehetőségét, a kisebbségi életben nálunk sokkal jártasabb szászok példáját követték, akik a maguk szervezetit, nép« j közösségét már jóval annak elismertetése előtt kiépítették, száz egyetlen széles keretbe foglaltak össze mindén szász intézményt és minden szász embert. Az általunk mindig csodált érdé lyi szász szervezet a népközöaségt szervezet volt.

Nekünk a magunk Népközösségét két vonatkozásban keli látnunk, úgy mint: csucsszervezetet, amely egybefoglalja az összes erdélyi magyar ín- tézmónyeket és úgy. mint alapszerve- tetet, amely szomszédsági alapon egységes keretbe foglalja a falvak, városok, megyék és az egész ország minden magyar emberét.

z erdélyi magyar egyházaik és a Népközösség közötti szoros kapcsolatot már az a tény is kifejezte, hogy a Népközösség jogi elismerte tését megelőző, kormánnyal folytatott tárgyalásokban rész/tvett a három erdélyi magyar püspök is. Valójában a magyar püspökök roppant erkölcsi súlya és közéleti tekintélye volt a leg" nyomosabb biztosítéka. Népközösség en• gedélyezésénél és munkábaindulásánál. Azután azt láttuk, hogy a népközösségi) munka megindulása után azonnal megtörtént a kisebbségi elemi Iskolák ta nitóinak meglehetősen alacsonyfokii, de rendszeres segélyezése az állam részéről. A királyhágőmelléki egyházkerület megnyerte jogi elismertetését és megtörtént az egyházkerület központi kormányzata kiadásainak az áE lanti költségvetés kereteibe vaió beillesztése. Népközösségi munkánk eleddig legszebb megnyilatkoznia; a icégeít József falva magyarajk« lakóinak meg segítése volt. Ebben a segélyző műm* kában is egyházaink vették ki a legderekabb részt s a segélyezés végrehajtását a Népközösség, tekintette! arra, hogy a bajbajutottak javarésze római katolikus volt, Márton Áron püspökre, ő pedig egyháza Népszövetségére bízta. Egyre gyakrabban olvassuk, hogy az egyes helyi és vidéki népközösségi szervezetek megalakulásánál az egyházi tisztviselőkre tisztségeket és azok által munkákat bíznak. Ezeknek a tényeknek az alapján mindenek előtt ef* vil eg kell az egyház és Népközösség viszonyát tisztáznunk.

indenekelőtt azt kell látnunk, üogy az egyházak az ország alkotmánya szerint az egyetlen magyar közjogi személyek, minden más magyar intézmény és szervezet csak mint magánjogi személy működik. A Népközösség lényegének helyes felfogása szerint szintén közjogi személy s re* méljük, hogy az uj kisebbségi törvény ben mint ilyen fog elismertetést nyerni, De még abban az esetben i®„ ha a

Népközösség mint közjogi személy fog elismertetést nyerni, élesen meg kel! különböztetni az egyházaktól. Ennek pedig az az oka, hogy az egyházak és a Népközösség alapjukban, lényegüké ben és céljukban különböznek egymástól és egymást akkor szolgálják a legsikeresebben, ha világosan elhalároí- ják magukat egymástól.

z egyházak isten kegyelmi rendjének szolgálói és kifejezői a vi lúgban. Arra hivatottak, hogy a megromlott teremtett világban benne élő embert belekapcsolják isten megváltó és megújító kegyelmének rendjébe és onnan visszaküldjék a világba az Is* len szerint való ui emberi élet hordozására. Az egyház igazi létalapja isten történelmi léten kívüli kegyelme s igy az egyház léiének alapjában és céljában kívül esik a történelmi lét idői és térbeli viszonyain. Egyház akkor îs van, ha az állam nem ismeri el, ha az emberek többsége leszavazza vagy kilép belőle. Az egyház ott van, ahol Isten kegyelme az ő szabad tetszése folytán Igéjében megjelenik és ahol abban az emberek hisznek. j

Népközösség Isten teremtési rend jén nyugszik és az a célja, hogy az egyfaju, nyelvű, müvelődésü, sorsi* és hivaíásu magyar népet nemzeti alapon összetartsa és közös munkáira szer* vezze. Mi a nemzetet és népet a maga adottságában Istentől rendelt valóságnak ismerjük el és isten Igéje alap* ján állva is szükségesnek tartjuk a nép nemzeti alapon való megszervezését, ennél a megszervezésnél csupán azt kívánjuk, hogy semmiképpen se azonosuljon az egyházi szerkezettel, mivel az egyházi servezé •’ t

Isten kegyelnie, a népsz ’ ja pedig m nép, mint

adottság. Az egyházat Isten Igéje én a Szentlélek és az ezek alapján élő, a közös hit és az abból fakadó szeretet tartja Össze és élteti, a Népközöstsíget. pedig a közös faji eredet, nemzeti nyelv, művelődés, gazdasági érdek és társadalmi szervezet, Az igaz, hogy e két közösség tagjai ugyanabból a közösségből: a magyar nép közösségéből kerülnek ki, de az azonos tagok ebben j a két közösségben létük két különböző j igényét, viszonylatát élik ki és valósítják meg. Az egyház a nép tagjainak örökkévaló létalapot ad, a Népközösség pedig a nép tagjainak idői szükségei között ad támogatást.

Ez éles megkülönböztetés és különbség ellenére sem állanak ezek a szer v ezetek egymással ellentétben, hanem egymást kölcsönösen támogatják, ez a I támogatás viszont annál sikeresebb,

! minél élesebben meghúzzuk a határvo j nalafc e szervezetek között.

n fölben kell az egyháznak a Népkö f& sösséget támogatni? Minden kö- I zosségi életnek alapfeltétele az, hogy j annak vezetői és tagjai a szó igazi ke ; vesztvén értelme szerint erezzenek J egymás iráni felelősséget, szeressék í egymást. Szeressék egymást úgy, hogy tudjanak egymásért még a jogos érdé- I keikről is lemondani, azaz tudja nak áldozatot hozni. Erre az életre csakis xiz egyházak tudják az em* bereket elvezetni. Az egyház em bér név elő munkájával siet mindenekelőtt a Népközösség támogatására, Ahol az egyház elgyengül, vagy ahol az egyházat a kegyelem rendjéből le vonják a teremtés rendjének mindennap! érdekei közé, ott nemcsak az egy* ház munkája szenved nagy kart, hanem az illető nép maga is elsenyved, mert nem talál módot az erkölcsi megújulásra és megerősödésre. Isten arra rendelte az egyházat, hogy minden emberi közösségnek mintája tegyen. Tulajdonképpen az egyháznak kel! megmutat« nia azt, hogy mit jelent az Igazi kö zosségi élet, annak milyen áldásai vannak s az miképpen tud az ember szűk« iségei között segíteni. Nos, minél inkább egyház az egyház és foiztosiítatík számára a szabad élet, annál élesebb példát tud minden más szervezés számára adni s annál alkalmasabb társa dalmi szervezőket tud a maga keretei közül minden más közösségbe kibocsá« látni. Az egyházaknak prófétai őri híva taluk van a Népközösség fölött. Ebből kifolyólag minden egyháznak köteles* sége szüntelenül megítélni a Népközösség bűneit s világosan mutatni az egyetlen igaz utat: a Krisztus útját a Népközösség előtt.

népközösségek részéről mindig felmerül az a gondolat. bogy a különböző egyházak nem lehetnek a Népközösség igazi szolgálói, mert a különböző felekezetek megbontják a Népközösség egységét. Ezzel a kérdéssel is szembe kell néznünk. Az világos, hogy egyház és egyház között éles kü lönbség van a hit, az istentisztelet és a szervezet kérdéseiben. Nem volna reá* lis magatartás ezeket a különbségeket elmosni és egyetlen nemzeti egyházat szervezni. Egy ilyen lépés lényegében aknázná alá az egyház életét1 és gyokéríelemtené az egyház Nép- közösségre való hatását. Ez a magatartás az egyházat a kegyelem rendjéből mindenestől levonná a teremtés rendjébe. A különböző hitü és szervezetű egyházaknak egyet kell világosan Sát- riiok: ísogy a hitben, istentiszteletben és szervezetben való különbözőségük ellenére is együttesen kell n bennük és körülöttük élő nép szeretedben lefolyó szolgálatát válíaíniok. Ha a hit ben, istentiszteletben és szervezetben nem is tudnak az egyházak egymással találkozni: nem tagadhatják meg egymással a közösséget a rájuk bízott azonos nép közművelődési, gazdasági és

társadalmi szolgálatában. Sókkal ör,zín több és igy termékenyebb dolojr az egyházak közötti megváltozhatatlan különbözőségeket fenntartani, d ezután közös programot dolgozni ki a különböző egyházak külső nemzeti szol gáíata számára. Amelyik egyház ezt n szempontot nem érti meg s ennek nem engedelmeskedik, az. nemcsak nemzeti, hanem keresztyén mivoltát is megta gadja.

őst nézzük meg a kérdés második vonatkozását: mit ad a Népkö* zösség az egyháznak? Ha az egyház vállalja a Népközősség szolgálatát, akkor a Népközösségnek is kötelessége az egyház, támogatása. A mi Népközösségünk eddigi munkája biztosítékot nyújtott arranézve, hogy minden te kintetben elismeri egyházaink külön létalapját, igénybe veszi egyházunk munkáját és e munka támogatására az egész Népközösség figyelmét felhívja, óla, amikor az egyetemesebb népi kő zÖsségek szervei olyan gyakran közömbösek, sőt gyakran egyenesen el* íenségesek az egyházakkal szemben., egyházi szempontból is óriási jelentő sége van annak, ha egy nép Jegegyete niesebb szervezete döntő módon tesz bizonyságot az egyház jelentősége mel< lett. Erre különösen a miénkhez ha sonló igazi népegyház esetében van szükség. Gondoljunk például arra, hogy a szervezett magyar munkásság egyetemesen csatlakozott a Népközösséghez. Ez a tény újabb alapot ad arra, hogy az egyház uiból felvegye a munkásság egyházi életébe és munkába való bevonásának kérdését. Az elemi iskolák államsegélyének biztosítása és a királyhágómeHéki egyházkerület elismertetése tényként bizonyltja, hogy a Népközösség, mint a magyarság nemzeti képviselete, a politikai élet sikjá ban is támogatást tud nyújtani az egyháznak, Az igaz, hogy az egyházak, mint közjogi szervek, közvetlenül is érintkeznek a kormánnyal s a püspökök tagjai a szenátusnak, de az egyházaknak minden állammal kapcsolatban felmerülő fontosabb kérdésben a Nép közösség egész szervezete szolgálatukra áll. A Népközösség közművelődési, gazdasági és társadalmi munkája kere teket és lehetőségeket nyújt arra, hogy a különböző egyházak tényleg egymás mellett dolgozhassanak a rájuk bízott azonos nép művelődési, gazdasági és társadalmi felemelésén. Ezeknek a lehetőségeknek az odanyujtásáva! a Népközösség alkalmat ad azoknak a balvé- leményeknek a megcáfolására, amelyek szerint végzetes veszedelem, hogy a mi népünk annyi különböző egyházhoz tartozik, i

iután láttuk az egyház és a Népközösség viszonyának legfontosabb vonatkozásait, rátérhetünk a legfontosabb részletkérdésre: mennyiben szabad ezekben a munkákban az egyház hivatalnokainak, legelső sorban lelkipásztorainak részivenniök. Itt mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy a népkö- zosségi munka nem politizálás, tehat a benne való részvételt semmiféle törvény vagy rendelet nem tiltja. Általános szabályként mondhatjuk, hogy a Népközösség állandó és közvetlen irá nyitásában és vezetésében csakis olyan egyházi munkásoknak szabad részíven- nick, akiknek erre egyházi hivatalos munkájuk elvégzése után is marad idejük, Nagyon világosan kell látnunk, hogy egy lelkipásztor, tanár vagy tanító Népközösségiinknk is akkor használ a legtöbbet, ha lehető leglelkiismere tesebben betölti egyházi hivatalát, mert igy neve! igazi tagokat a Népközősség- nek, igy viszi bele a Népközösségbe az igazi összetartó erőt és igy szolgálja a nép megújulását. Ki kell mondanunk, hogy a legmagasabbrendü és legna gyob jelentőségű népközösségi munkát az egyház hivatalnokai végzik, mégpedig egyházi hivatalos munkájuk elvég* zése altiak Milyen »könnyű azokat zz embereket megszervezni a Népkörös- ségben, akiket az egyház a maga keretei között máris komolyan megszór*- vezett, milyen könnyen megértik a IvÖ zös nemzeti feladatok szolgálatát azok, akik az egyházban már kiskoruk óta gyakorolták magukat egymás támoga* tásában. - ' " '