Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-11 / 7. szám
t VlLENZtiK l 9 4 fi I a tt y ú r II. W3* nEz a háború, msfy az északi paríokou játszik I® finnek és oroszok közi, majdnem Miieíeflen dráma“ « < A -A Egy hires amerikai újságíró riporlja az északi finn frontról Irving Henson, a kiváló amerikai uj. j sági ró aki mint az amerikai ujságok! kiküldötte Finnországban tartózkodik, a kopenhágai „Skandinavi.sk Press“ ! sajtóügynökségnek a2 alábbi érdekes cikket küldötte: j ,.A LEGRENDKIVÜL1BB FRONT“ j Négynapos utazás után, melytt a j finnországi tapp terület mentében tét \ Gmk meg/ egy kis falucskába érkéz- j tiink, amely a fronttól alig néhány ki- I lométerre fekszik. Ezt a cikket egy ! kis faházacskában irom, amelynek tetejére >astag hóréteg rakódott. Az egyetlen zaj, ami hal Iszik, írógépem kopogása. Délelőtt II óra és odakünn még mindig éjszaka van. (A szoba olyan kicsi, hogy mindössze két szék, egy asztal és egy ágy fér el benne, ablakai jégvirágosak. Ez a legrendkiviilibb front, amelyet valaha láttam. Résztvettem véres tá- .volkeleti harcokban, ott voltam a spanyol polgárháborúban, hűségesen teljesítettem tudósitói Hisz temet a len, gvelországi háborúban is, de ez a há- ború, amely az Északi-sarkon játszódik le a finnek és oroszok között, szinte hihetetlen dráma. Már csak az is, hogy teljes éjszaka uralkodik az egész front- szakaszon, különösen tragikus látszatot kölcsönöz a küzdelemnek. Ha nem \olna órám, nem tudnám mikor következik az éjszaka, a nappal után. A nyár fö‘l yamcn állandó napsütés van ezen a vidéken, amelyre a mostani ál- i Landó éjszaka úgy nehezedik, mint en- j nek a véres tragédiának megdöbbentő szimbóluma. Sohasem lehetne leírni azt a benyomást, amelyet * az állandó sötétség és azt követő néhányórai alkonyi szürkület okoz. Az annyira békés északi természet néma, de mégis heves ti Pia közőst fejt ki a fekete ércből készült ragadozó madarak ellen, amelyek végig szárnyalnak a horizonton és a sötét, hideg égboltozaton terjesztik ki szárnyaikat, A motorzugások átváltoztak a rémület és borzalom dalává, amelyek halált és pusztulást jelentenek. Sohasem fogom elfelejteni a kalandos uta zást, amely idáig sodort a hóval bori- totit finn országutak mentében, örökké látni fogom a fiatal anyák rémült arcát, a gyerekek riadt tekintetét, a me- nekiütök reménytelen alakjait, akik meggörnyedve haladnak az országúton, a sötét ismeretlenség felé. Mőst is trsz• tán magam előtt látok egy assznnvt, kétségkívül valami munkás asszony volt, aki az országúi mentéhen egyszerre nehány ellenséges repülőgépet pillantott meg az égboltozaton. Kezeit ökölbe szorította és örült dühvei rázta az ég felé. Az ördög küldött ide i'ieket — üvöltötte — de majd megkapjátok tőlünk a magatokét. j nióniában van energikus beszédével: „És hogy lesz a hideggel?“ „A hideg — mondta — nálunk igazán nem jelent semmit, mert úgy tel vagyunk szerelve, hogy a hideg miatt egyetlen katonánk sem szenvedhet. Az utóbbi betekben ezer meg ezer prémes bunda készült el a mi különleges gyárainkban, ahol lapp munkásnők szakértelemmel készítik ezeket a köpenyeket. Ellenben az oroszok, mint az elfogott katonák öltözete mutatja, borzalmas állapotban vannak. A legtöbbnek nincs fehérneműje és egyenruhájuk a legrosszabb szövetből való.“ A Sí SZEREPE A HÄBORUHAN • ■|Nem az első eset, amikor tapaszţal- hatitam, milyen nagy szerepe van a sínek ebben a háboruban. Keresztülha ladtam egy hatezerlakosu helységen, amelynek lakói igen szegények és csupán rénszarvasok tenyésztéséből élnek. Első ielhivásra a kis városka lakói ezer pár sítalpat küldöttek a hadsereg részére, míg másik két nap alatt még háromezer pár sítalpat szedtek össze a hatezerlakosu városkában. A front mellett majdnem minden falut régen kiürítettek és abban a faluban, ahol most tartózkoílom, csupán a lelkész és a tanító maradtak helyükön. Meglátogattam a lelkipásztort, aki 15 éve lakik a templom melletti kis faha- zikójában. . Norvégiái származású, elbeszélte nekem, mik a kötelességei, a me beket ezen az elhagyott helven az északi határ mentién keil leljesite nie. Igen sokszor kimegy a messze pusztákra, hogy a lappok földjén isten tiszteletet tartson, hogy bíráskodjon az emberek közötti vitás kérdésekben, eloszlassa a közöttük levő ellentéteket, lelki tanácsokkal lássa el a híveket, oktassa n gyerekeket és igen sok esetiben könyörögjön megbetegedett rén s/arvascsordák meggyógyulásáért is. Megkérdeztem a lelkipásztort, aki cső clálaflos nyugalommal iilt elhagyatott- ságában kicsiny szobája kandallója mellett, amelyben csendesén pislákolt a tűz: „Ali a véleniénve a háborúról r*“ A tekintete, mely előbb nyugodt volt, most szikrákat vetett és így szólt hozzám: „Könyörögjön az Istenhez, hogy sok hó essék télen, legyen bőséges és állandó havazás, többit pedig bízza I ránk.“ j Mikor mégegyszei érdeklődtem, útra j kés-zen találtam. „El kell mennem — j mondta — mert azt a parancsot kap- , tain. Vájjon viszont fog még látni a kis'lemplomom?“ Könnyes szemekkel ! ült fel egy menekültekkel telt kocsira, amely csendesen zörögve indult az ország belseje felé. HARAUNCÖT FOK HIDEGBEN De nemcsak az embereknek kell el j hagyni lakhelyüket. A háború miatt mintegy kétszázezer rénszarvast is le kellett hajtani a hadi terület szinteré- ' ról. Szegény állatok halálra fáradtan, bőgve vánszorogtak az utak mentén, erdőkön és falukon keresztül és a befagyott tavak mentében. | Amti n legborzasztóbb ebben a háborúban, az a sarki éiszakák hidege. Mult éjszaka éjfél után két órakor minu'Z 35 fokot mutatott a hőmérő. Alikor kimegy az ember, az a benyomása, hogy ajkait jégréteg fedi és arca jéggé van fagyva. Habár nappal van. mégis áthatolhatatlan a sötétség. Künn folyton hallom a finn katonák súlyos lépteit, amint őrhelyük körül sétálnak. A távolban ágyuk bömbölnek és idemorajlik a har cikocsik félelmetes zúgása, amelynél embertelenebb, demoralizálóbb hangzavart el sem lehet képzelni. Finnország éh/uki frontján. Itt a finn h««l M /,rtnhi« világosan felismert« u helyzetet. Mivel a/ őrseiig «1 • -1i és közén»«/ n «/< n elég Mirii H vmuti hálózat (ennek h gf«/nt «sahh vonalai: u (.adogató partján fekvő Sortavala ín a Bottni-üböl «/«'lén |i-\ü Ouin között v«/. unió, valamint az orsz i belsejébe vezető Keini Hovanjcmi- Kernij.irvi vasútvonal) a k» \ ésszúmu tartalékot könnyen é» gyónóin lehetett a front különböző szakaszaira s/ál- litatii és it? »Iszigrtilt orosz kiilönitinényeket hol itt, hol ott eredményesen támadni. A/ egészből az a tanulság, hqgy o modern hábuus ttthnika lénveuáben nem módosította a hadviselés szabályait. A harci kocsik használata nern pótolja a hadsereg minden részének szoros együttműködését és ha ez utóbbi nincs biztosítva, akkor az első vonalak ál land ő meglepetésnek, sót a teljes meg- semmisítésnek vannak kitéve. A hadműveletek eredményességét r$ak a hadsereg minden részének legszorosabb és meg nem szűnő együttműködése biztosit hat ja. Ezt a szabályt az orosz hadvezetőség —- úgy látszik — nem ismerte fel, sőt következetesen mellőzte. A háború módszerei változnak. A taktika és rtratégia alapszabályai azonban elévülhetetlenek és — mint az a finnországi eseményekből kilünik — niég ma is teljes egészükben érvényesek. ÍRiért nem sikerült az orcsz roftamíámadás Finnország ellen? Párhuzam a nómcl—!cndy?í háború és a finnorvzági hadiárai hözöíh — Az oroszok siksrte’enszgánek iáidrajzi és stratégiai ohai A FINNEK KÉT HŰSÉGES SZÖVETSÉGESE < Az északeurópai ellenségeskedések színhelyén a front szinte végtelen tér jedelmü. Az Északi Jegestengertő! a ' Finn-öbölig mintegy 1200 kilométer a távolság, amelyet több helyen szintén majdnem olyan hosszú mellékvonalak szakítanak meg. Ma reggel egy finn tiszttel beszéltem, aki tökéletesen hisz i országa győzelmében és ugyanezt hí- 1 szí összes honfitársa is. „Két hűséges szövetségesünk van — mondotta a finn tiszt — a hó és a hideg. Mi, finnek I hozzá vagyunk szokva ezekhez.az ég j hajlaté nehézségekhez, az oroszok nem- Gondo'janak csak g mii siosztagaink tevékenységére. Az oroszok nem tudják a sit íiasználni, ellenben a mi katonáink úgy a sítalpakon, mint gyalog, si lécekkel a halukon egyforma könnved» véggel menetelnek.“ Megkérdeztem a lisztef, akinek az alakja tökéletes hárFeltétlenül érdekes és tanulságos doioa a finnotszági események és a németek 3 hónapja lezajlott lengyelországi hadjárata közt párhuzamot vonni. A támadó mind a két esetben azonos módon fogoţt hozzá dolgához: mindkét támadás meglepetésszerűen, nagy számbeli fölénnyel, hatalmas légi erők és I páncélos osítagok igénybevételével, az ellen- j séges állam határainak minden pontján egy- | idejűié» történt. • , Azonban az a módszer, amely a A isztula mentén három hét alatt az ellenséges erő teljes megsemmisítését eredményezte; ugyanannyi idő alatt a számbelileg sokkal gyengébb finn hadsereggel szemben tökéletes kudarcba fulladt. FÖLDRAJZI OKOK Ez mindenkit meglepett. Viszont az eseményeket részben megmagyarázza a földrajz: Nyugatlengyelország mindenfelől nyitort. széles síkság, az északnémet síkság természetes folytatása; a körülhatároló német területeket pedig sürü és kifogástalan vasúthálózat táplálja; ezzel szemben az erdőboritotta, sziklás, „ezerjóval“ telehintett finn plató mindenütt zárt s csak a keskeny karéliai földszoroson át kapcsolódik az oroszországi vas- úthálózatba. A Ladoga-tótól 400 kilométeres hosszúságban húzódó keleti arcvonal mentét óriási kiterjedésű erdőségek borítják, melyeken csak itt-ott vezet keresztül keletű anyu, kevés számú és alig-járható erdei - ut és ösvény. Tovább északra, ötszáz kilométeres szélességben kietlen, uttalan füves puszta foglalja el a határvonalat. Az Északi Jesres-ten- ger partján, Peísamotól nem kevesebb, mint ötszáz kilométer távolságra vonul el az Oulu —Kérni—Tornioi vasútvonal, mely — mivel Finnországot Svédországgal köti össze — fontos katonai célpont. STRATÉGIAI OKOK A lengyelek hadviselésüket a mozgásra alapozták. Ezerötszáz kilométeres arcvonalukon sehol sem építettek erődítményeket. A finneknek viszont könnyű volt az országba vezető úgyszólván egyetlen bejáratot áííörhe- tetlen, megerősített vonallal e részint mesterséges akadályokkal (a Ladoga-tótól északra) eltorlaszolni. Ezenkívül megjegyezni kívánjuk, hogy az orosz hadvezetését: már igen szerencsétlen kézzel nyúlt a vállalkozáshoz, mikor éppen olyan évszakban kezdte meg a támadást, amikor a terepet már vastag betakaró borítja s a nappalok már annyira megrövidültek, hogy az éjszaka teljes sötétje fenyeget. A német hadvezetőség ezzel szemben — igen helyes érzékkel — még ősszel indította meg a hadműveleteket Lengyelországban, amikor az csőhiány miatt kiszáradt talajon a harci kocsikat igen jól lehetett használni. Tehát az orosz sikertelenség okát elsősor- ban a fizikai földrajzi adottságokban kell keresni. A tavakkal behintett, csatornákkal átszeldesett szűk karéliai földszorosban az oroszok nem tudják egyetlen előnyüket: számbeli fölényüket kihasználni — egyszerűen helyszűke miatt; azonkívül a Ladoga-tó- tó! északra, a végtelen erdőrengetegen keresztül, valamint még északabbra, a sarki steppe-vidéken az utak hiánya akadályozza az előnyomulást. Mindehhez hozzájárul az orosz hadvezetn- ség balkezes taktikája: Karéliában nagyszámú harci kocsit vetett harcba a megerősített yonalak elieo minden tüzérségi előkészítés nélkül! A tankok mindenütt megtorpantak a mesterséges akadályok (árkok, csapdák, stb.) előtt s a finn tüzérségnek könnyű zsákmányául estek. A HADJÁRAT TANULSÁGAI Ez tehát a finnországi hadjárat legelső — s talán legfontosabb — tanulsága. A harci kocsik támadását mindig tüzérségi előkészítésnek kell megelőznie. A szovjetorosz hadvezetőség az útvonalak ritkás hálózatán szétszóródó csapaiküiöniíraényeket igen messze tolta előre támaszpontjuktól. Elmúlt háború tapasztalatai már megmutatták, hogy az arc- vonal minden pontjának szoros kapcsolatban kell lennie egymással, mert csak igy lehet kikerülni azt, hogy az ellenség oldalba ne táma«lja a«, arcvonalon felállított csapatokat. Ugyanis éppen . ez történt a Lappföldön, UJ KÖNYVEK KASSÁK LAJOS: EGY KOSÁR GYÜMÖLCS. Kassák uj könyve egyszerű életről szól. A „hős“ apja részeges, züllésre hajló ember. Egy falusi templomban kántorkodik. Eg. ízben olyan ittasan keresi fel az Isten- házát, hogy az előirt liturgikus dal helyett trágár korcsmanótát zeudit meg az orgonán. (Nem tudom, van-e tudomása a szerzőnek, hogy ez fé*évezred előtt igen elharapódzott gyakorlat volt az egyházzenében, olyannyira, hogy az egyházi zsinat is foglalkozott e kérdéssel). A hulló ember mellett csendesen, panasz nélkül hervadoz a felesége. A némán tűrt szenvedésbe belepusztul hamarosan. A kántor iir árván maradt fiát egy kemény, öreg paraszt-dajka neveli. Ott élnek egymás mellett az öreg nagvanvó, meg a nyeszlett kisfiucska, a zsoltáros könyvet betűzik a pisla ,.petrol-fény“-nél, vagy a kántor ur tígves-bajos dolgait vitatlak: megint ros^z nőknél jár., megint az árokból szedték fel... Hit igv nevelődik a gyermek. Hogy megem- beresedik, bekerül a városhoz, írnoknak. Egy* izOea kikerül a tanvavilágba, csendőröket adnak mellé, parasztokon kell megvenni a késedelmes adót. A perzekucióból valóságos ütkö/et kerekedik. Sortüz, véresen leomló emberek, halál... A fiatal Írnok egy életre megundorodik az erőszaktól. A csendet keresi mnidhalálig. a kert, a meghitt otthon, a vadszóllős filazória csendjét... Meg az otthont. Igaz, a feleségét úgy írták rá, egy albérleti szoba, ebédkoszt, parti alsós ráadásképp, de otthon ez mégis, csend ez mégis- am.'l csak a legédesebb nesz, a gyermek neve - tés zavar. Kassák könyvét el kell olvadni, ízlelni kell ezt a tiszta, csendes poézist, an:í a k”Ttő úgy nyírit át frissen, illatosán, mint egy kosár gyümölcsöt. Dante kiadás. Kapható minden könyvkereskedésben. Ára karínnál-, a 144 lej. Kötve 221 lei. A MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÁS KÉ* ZIKÖNYVE. Sziebert Imre irta ezt a rendkívül hasznos és tanulságos kőm v et, amelyet a műkedv elők már régen várnak és nélkülöznek. Az előszóból kiemeljük a könyv céljának rövid leírását: „Tanáccsal, útbaigazítással tátja el a kezdő szervezőket és szereplőket, de hasznos útmutatásokat ad a gyakorlott és régi műkedvelőknek ss. Legfontosabb cél, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik falun a maguk kis körében műkedvelő egyesületet szeretnének alapítani, de nincsenek tapasztalataik és hozzáértő tanácsadóik sem. Nem kevésbé fontos azonban az is, hogy a műkedvelő színpadok rég», kipróbált hívei, irányítói és szereplői gyakorlati tanácsokat kapjanak, hogy’ mindenkor fellapozhassák. Ebben a könyvben tehát mindenről s.zó van, ami műkedvelőt érdekelhet. A hordókra állított alkalmi színpadokról éppen úgy beszélünk, nrnt a modern és igényes vetített díszletekről. Szó esik műsoros es'ről, konferálásróf. szavaitoké- tusról. Közlünk néhánv alkalmi verset, továbbá a müsorbe.ieleníő részére verses és prózai szöveget.“ — Sziebert Imre: A műkedvelő színjátszás kézi» könyve S3 lej minden könyvkereskedésben. Kérje az Athenaeum-ujdonsá= gok teljes jegyzékét. LEVÉLPAPÍROK, egyszeritől a leg* választékosabb kivitelig, Segolcsóbbatg az Ellenzék kőnyv©sztályábans Cluj, Piaţa Unirii,
