Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-06 / 4. szám

ELLENZIK. I î>4 O jut xx ii a r (j. mmm Évek óta egyre nagyobb érdeklődés mel­lett folynak le az Erdélyi Muzeum-Egyesület kolozsvári népszerűsítő, tudományos előadá­sai. Decembertől áprilisig heti három-négy egyórás előadás keretében a legfontosabb és legidőszerűbb kulturális, társadalmi, jogi, természet- és orvostudományi kérdések ke­rülnek a hallgatóság elé. Nyugodtan elmond­hatjuk, hogy ehhez fogható társadaloinnevelő munkát a magyar nyelvterület egyetlen pont­ján sem találhatunk* Mi, akik evek óta fi- gvelenunel kísérjük az egyesület népszerűsítő előadásainak programját, örömmel látjuk, hogy az előadások tárgya egyre közelebb ke­rül az erdélyi magyar ember életének idő­szerű életkérdéseihez. Az előadásoknak ez az időszerű jellege azonban nem megy az elő­adások tudományos színvonalának rovására. Az előadásokon a hallgatóság valóban tudo­mányt talál — népszerű formában. — A másik örvendetes általános megállapításunk az, hogy egyetlen erdélyi magyar munkakö­zösségben sem talált a világháború utáni uj férfinemzedék olyan jelentős munkalehető­séget, mint a Muzeum-Egyesület munkájá­ban. A mostani időszakra felvett 49 előadás­nak maidnera felét az uj nemzedék képvise­lői tartják. Ebben a tényben a Muzeum- Egvesüiet valóban megmutatta, hogy milyen fontos a változó nemzedékek közötti távolsá­gok áthidalása. • A mostani télre tervbe vett 49 előadás az egyesület négy szakosztálya között oszlik meg. A bölcsészet, nyelv és történettudomá­nyi szakosztály nyolc előadása a műveltség alapvető kérdéseivel, a Jog- ts társadalomtu­dományi szakosztály nyolc előadása a falu legfontosabb problémáival foglalkozik. Mi­ntán e két szakosztály összes előadásai szer­ves egységet alkotnak, érdemes a sorozat egyes előadásait is megemlítem, . A műveltség kérdésével foglalkozó elő­adássorozatban a műveltség fogalmának és , követelményeinek tisztázása után (dr. Tava­szi Sándor) szó esett a történelmi tájékozó­dás és műveltség viszonyáról (Bíró Sándor). Egyik előadás a műveltség filozófiai, a má­sik pedig történelmi alapjaira mutatott rá. A következő előadások a műveltség és iro­dalmi tudás (dr. Kristóf György), az olva­sás és műveltség (Reischel Arthur), népis­meret és műveltség (Venczel József), nyelv­helyesség és műveltség (dr. Császár Károly), a természettudományok és a műveltség (Bar* tails József) alapvető kérdéseivel fognak foglalkozni. Majd szó lesz műveltségünk eu­rópai elemeiről (Járosi Andor) és a közmű­velődésről mint társadalmi feladatról (dr. ímre Lajos). Már maguk a puszta eimek is elárulják, hogy ebben a sorozatban a ni"» veltség összes fontos kérdései megvilági fa: nyernek éspedig nem teorélikus-statikus, ha­nem praktikus-dinamikus megfogalmazásban. Két kérdés vonul végig az előadásokon: mik a növeltség igazi ajándékai és ezekből az ajándékokból milyen feladatok következnek. A falu kérdéseivel foglalkozó másik elő­adássorozaton még jobban kidomborodnak a gyakorlati szempontok. Bálint József vetített képek segítségével mutatja be a népközössé­günk szeretetéhől ujraépülő Jőzseffalva éle­tét. Majd sor kerül a falufejlődés történelmi tényezőinek megismerésére ( br. Aízél Ede). A következő előadások a jövő faluját (De­meter Béla), a népbetegségek elleni harcot (dr, Schmidt Béla), a falusi munkakeresők városi védelmét (dr. Parádi Ferenc), a falu szövetkezeti megszervezését (Horváth Jó­zsef), gazdasági szervezkedésünk lehetősé­geit (dr. Röszler Viktor) fogják tárgyalni. A két utolsó előadás a székely falu világá­hoz visz majd közelebb: A csíki székelység címen Venczel József, A székely örökösödési jog alapja címen pedig ifj. Cyaílay Domokos fcs előadást tartani. Nyugodtan azt mond­hatjuk, hogy egy kis faluszeminánumban vesz részt az, aki ezt az előadássorozatot végig hallgatja. Mennyit beszéíiink a falu óriási jelentőségéről és a faluval kapcsolatos feladatokról. íme, egy fontos alkalom, ami­kor tudományos előadásokon keresztül pil. knlbatunk bele falvaink világába és az ott váró feladatok rengetegébe. A természettudományi előadások a dolog természete szerint nem lehetnek eunv're kö­ze! mindennapi életkérdéseinkhez, de ezek meghallgatása is sok áldással jár, rajtuk ke* rr-íztül a természet eddig ismeretlen titkaiba nyerhetünk bepillantást (a műanyagok, a bolygók, a mikroszkóp fejlődése, s kristályok Cl ága, Európa népei, a tenger világa, a re- fulore, sugarak a világűrből, dalol a termé­szet, a mesterséges texlílany&gok, a terme- 5"ettudományok haladása, székelyföldi opá- Sok, a színek jelentősége az élők világában). Am orv o s tu dámánji előadássorozat vi­szont közeli életkérdéseinkre ad feleletet. Közegészségügyi szempontból igazán fontos meghallgatni a csend dicsérete (Schmidt Bé­la), a fertőzőbetegségek a nő életében (Ko­vács Margit), a reumás fájdalmak (Parádi Kálmán), az átöröklés és társadalmi beteg­ségek (Nagy Endre), sportbalesetek (Péter- ffy Pál), élvezeti cikkek mint szivmérgek (Kelemen László), a szem (Joó István), a jellem szerkezete (Mester Gábor), népegész- ségszaporodás (Gyulai József), az iskolás gye­rek rendszeres röntgenvizsgálata (Hersko- vits Izidor), az anyaság egészségtana (Heller József), a csecsemő és a gyermek táplálása (Puskás György), a fertőző betegségek elleni védelem (Pataki Jenő) c. előadásokat. Az ebbe n sorozatba tartozó többi előadások: múlt századvégi nevezetesebb orvosaink (Pa­rádi Ferenc), az altatás története (Nappen- druk Éva), az életről és a halálról (Fischer Ferenc), a beszéd és énekhangról (Osváth Lajos), egv pillantás az élők és élettelenek világéba (Orient Gyula) kiválóan alkalmasak az egyetemes művelődésben való gyarapo­dásra. Annak ellenére, hogy ezeknek az előadá­soknak a hallgatósága évről-évre némi gya­rapodást mutat, szomorúan keli megállapíta­nunk, hogy a kolozsvári közönség életében a közönség érzéketlensége miatt nem tölthetik be azt a szerepet, amelyre hivatottak. Az átlag hetven főnyi hallgatóság száma csak Live Seles esetekben emelkedik százon felül. A hallgatóság sorai között több egyetemi hallgató és középiskolás nagy diákot szeret­nénk látni. Mivel az előadások délután hat órakor vannak, a hivatalnokok is nagyobb számban látogathatnék azokat. Nagyon fontos volna, hogyr ezeken az előadásokon a mun­kásság is résztvehessen. Ecélból megállapo­dás szerint némelyik előadást későbbi órá­Mindcn közösség csak egy rajia kívül álló célban valósulhat meg. Ez az ősrégi társadalmi szabály egyszerűbb szavakkal azt jelenti, hogy csak olyan embe- rek között lehet közösség, akik kivétel nél­kül esküsznek egy bizonyos célra. Akiknek ezen cél szolgálnia életelv és akik között a közösségei éppen az teremti meg, hogy min­den más, még a legszemélyibb cél szolgálata is háttérbe szorul, mikor arról az egyről van szó. Azt is mondhatnák tehát; ahol nincs ilyen egyöntetű. Összefoglaló cél, ott közösség való­jában nincs is. A legkisebb közösségben, a családban, a családi jövő szolgálata az összefogó cél. Nép­csoportoknál a szülőföld, népeknél a közös haza szeretető. Az egyházban Isten szolgá­lata. Kö zösséeet eszerint elhatározni“ nem le­het. A közösség magától jön létre, ha él és érik a százezrekben uz óhajtott közös cél. Amikor nevén nevezzük, nem hoztuk létre, csak kinyilvánítottuk létezését. * Ady Endre még joggal vetette szemünkre: minden nemzetnek van terve! Nekünk — úgy látszott — csakugyan nincs. Kerestük a központi gondolatot, mely annyi világné­zetei, felckezetet, osztályt kis közösségi érde­ket egy nagy közösségbe kapcsolni képes le­ban a munkásság számára meg lehetne ismé­telni. KiilÖn kérdés, hogy miképpen lehetne a csak vasárnap vagy késő este szabad föld­művesek és alkalmazottak népszerű tudomá­nyos felvilágosítását elvégezni? Ezen « té­ren inkább az EMKE-nek kellene már valami munkába kezdenie. A nyári vándorgyűlések példája azt mu­tatta, hogy a vidéki városok közönsége sok­kal inkább értékeli az EME népszerűsítő munkáját, mint a kolozsvári magyarság. Eb­ből két feladat következik. Nem ártana a Kolozsvárt elhangzott előadások egyrészt vidéki városokban is megismételni, másfelől mindent meg kellene tenni azért, hogy a ko­lozsvári közönség ne hagyja kihasználatlanul a neki nyújtott nagy művelődési lehetősége­ket. Ma már nemzeti beesületügynek kell te­kinteni minden magyar embernek, hogy ha csak teheti, részt vegyen ezeken a művelő­dési alkalmakon. Napilapjaink állandóan tá­jékoztatják a közönséget, hogy melyik na­pon milyen előadások lesznek. Sohase feled­jük, hogy a nemzeti összetartás egyik leg­fontosabb eszköze a közös kulturális hatá­sokban való részvétel. Az EME előadássorozatával kapcsolatban még egy kérdés merül fel. Miért nem kö­veti az EME példáját az Erdélyi Irodalmi Társaság és az Erdélyi Magyar Közművelő­dési Egyesület. Előbbi feladata volna előadá­sok keretében közelebb hozni egymáshoz az erdélyi írót és olvasót, irányítani a közön­ség irodalmi ízlését, utóbbi céljai közé tar­tozik egy szélesebbkörü népnevelás céltuda­tos végzése és irányítása. Ma már lejárt an­nak a kora, hogy közös szerveink csak név- leg létezzenek. Minden intézményünk veze­tőségének éreznie kell a sürgős parancsot népünk kulturális irányítására és vezetésére, L. D. Irta dr. NAGY gyen. Ahogy egybe kapcsolja az olaszokat a Easrio. a németeket a vér és faj mítosza, a zsidóságot a zsidóság, a keresztényeket Krisz­tus hite. Aggodalmaink voltak, mert hiszen o magyarságot ezer éven át egyetlen állam­közösségbe kapcsoló Szent Korona fénye a mi fejünk felett megszűnt világítani és ahogy a történelem folyamán már megtörtént, is­mét uj transziltán-gondolatra volt szükség, hogy életben tartsa. a jövőnek átmentse a magyarság eidélyi foltját. Jön-e ilyen gondolat? Van-e ilyen eszme az idők máhében? Aggódva kérdeztük, mi­lt or a Közösség nevét komolyan kezdtük em­legetni (még egy éve sincs), tudva, hogy aki itt megcsalja önmagát, drágán ráfizet. A kö­zösséghez nem elég az akarat -— annak ten­gely kell! ti I Az élet rehívatott súg csodákat művel» Elég volt elhatározni, a Közösség létrejött, a kö­zösségi gondolat felszínre került! Egyetlen cél, melyre minden erdélyi ma­gyar esküszik és amelyik előtt társadalmi és osztály-szempontok» regionális érdekek, sze­mélyi kérdések omlanak össze, az egyetlen cél: megmaradni! Megmaradni a jövőnek — semmi egyéb. Nem kérdés, hogyan. Qui habet tem pus, ha­bet vitám. És a legelemibb létet fenyegető ________________ n mi in\ii\wwrrM*~wír^^'M''í'torr : - j kilátásokkal közelgő jövő előtt a m> Uél pontok ÖMzcomlantik oly emberek rizőnán:, kiknek még jövő var Írva a Gondviselő könyvében. ti A nagy vizsgál kiáltottuk. Szétszóródásunk aggasztó tünetei — úgy látszik - Kiadták helyüket egy egységnek. ~Egy“ egységnek, melyről még nem tud juh. ez-e az igazi, de amelyik annak h ' , -.ön- heti létét, hogy az egység tagjai mind elír­ták létrejöttét. Az elindulás tájékozntlansámr még tart, de egyre világosabb a ludat, hogy meg kell maradni, mert aki várni tud n é az élet — a megmaradás eszköze periig a kö­zösség. Széthúzás nélkül nincs ember- süléi és valószínű, hősy azon néphözoss'c>-l melyeket irigyelve emlegettünk még nemró-, belső életükben ilyenektől szintén nem men­tesek. De ezek nem bántanak. Mert velük szemben eredmények mutatkoznak. M- rom- nag\ok és a megvalósításig gern sok éri ki: zülök. Sok csak folytatása az elmúlt időknek, igazolva, hogy időálló dolgokat mindig ter­melt népi életünk. De ezeknél solzknl na­gyobb, erkölcsi nyereségről kell megemlékez­nünk, fontosnbhról, mint a pillanatnyi gőz. dnsági eredmények. A közösség létrejöttén') élő bizonyítéka, hogy már olvan embereket látunk együtt a munkaközösség asztala: d. sőt ekeszarvánál, kiknél ezelőtt az együvé- tartozás érzése kutya-macska barátsagno* volt inkább hasonló és ebben a munkaközös­ségi felolvadásban oly gyanakvások szűntek m°g. melyeket átokban fogantaknak cs örök- életűteknek tartottunk. Tűz és viz bekül ki itt-ott a megmaradás akarásában. Nemzedék ■ ellentétek egyenlítődnek simává. És ha mégis maradtak ellentétek, ha az emberek megma­radtak is. akik voltak, de a közös eredmény támogatására —- éppen ez az erkölcsi nyere­ség munkájukat gyanakvás nélkül bocsát­ják a közösség rendelkezésére. Még az is, aki rnós okokból nei'ét esetleg nem adia. Tervek rajzolódnak a jövőbe. Mi fog belőlük meg­valósulni, rém tudható, de reményünk lehe\ hogy a jóakarat és megértés hiányán múlni most már egy sem fog. A múlt éppen olyan áttekinthetetlen, mint o jövő. Hol volt a megmaradás gondolata a múltban és hol volt nyomában az összefo­gás? Micsoda kérdés! Hiszen megvolt és ered­ményei is voltak. Csakhogy most közelebb jöttek a történelem eseményei, as életösztön hiáhóbb és as őlninkarns diadnfaiassáeábart eddiginél hallhat óbban kiáltja eddig süket fü­lekbe is: élni akarunk! *' flo valahonnan, a Hargita alól jönnie kelt ily szónak. Ha valaki, mi gyanakodtunk. Ha valahol, nálunk féltek a ,.kőzösségta jelszó- vától, félve c sejtelemtől, hogy üres sző ma­rad ez is, tartalom nélkül. Nem láttuk azt az összefogó gondolatot, ami egységbe vonzza a különbségeket. A Hargita alját és a köz­pontnak nevezett nagyvárosokat. Szüzmáriás székelyeket, régi embereik vezetése alatt, régi és kipróbált ösvényeket taposó, őstalaj szülötteit, vérség-vallás-vidék által amugyis egységben élőket, tömegüknél és erejüknél fogva vezetohelret igénylőket —■ a szórvány- területek sajátos látású tömegeivel, kiknek távoli exotikum a Hargita és a Kárpátok ko­sé és akik városokhoz szokott szemeikkel nem lesznek képesek meglátni as egységes néptömegek jelentőségét és jogait,„ Az idő tanít és akinek ép füle van, meg­hallja szarát. A Székelyföld elzárt országa megtalálja szerepét a jövő építésében és Er­dély ősszmagyarsága megtalálja a csíki szé­kely helyét a közösség élén és gondolatának súlypontjában. Ma már fogynak a gyanak- i'ások. Lehetnek félreállások, de aki nem tudván lépést tortani, önként félreáll, hogy ne késleltesse a haladókat, mór ezzel is jó­akaratról és közösségi szellemről tanúskodik. A Népközösség legnagyobb eddigi eredmé­nye. hogy létrejött. Még egy éve nem mer­tük volna •'cmélni. Közösség voltunk akkor is. hiszen élni akartunk és bízni a jövőben. De az erők Összerendezett felajánlása még hiányzott. Később kedves gondolatunk csőd­jét féltve az időelőttiségtől, a kivitel nehéz- séeeit láttuk o siker útjában. Ma. mikor lé­lekben és valóságban kezdünk közösség len­ni, a megmaradás akarása, mint varázs!ce, bont ki mindenütt uj. eddig nem sejtettt vagy parlagon f-everő erőket ____ MEGMARADNI! Bapillenlés az erdélyi magyar műhelyekbe Tiidamánynépszeriisztés Az Erdéiyi Múzeum Egyesület 1939—40. évi téli előadássorozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents