Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-31 / 23. szám
7 tunerre* JOJÓ Jan II rí r it Elíeme'télc Sucala Aure! lüSmrra«*»;, alpol^árniesíerí KOLOZSVÁR, januur 30. Nap resivét inellett. fényes katonai pompával temették hétfőn délután tél 3 órakor « Ső-as gyalogezred halottas kápolnájából bucala Aurel nvugalmu.'"tt tűim.nokot, Kolozsvár > :lrun alpolgármesterét. A vr^tisztcs- ftégen megjelentek ii város katonai es polcuri hatóságainak nepts küldött égéi é resztvettek azon koloz var magyar társadalmának képviselői is. Koszorúkkal és virágokkal borított ravatalnál nagy papi segédlettel V asin Nicotae gör. kát. főespere- végezte a gyász- szertartást. A főesperes gyászbeszéde után Uonescu tábornok megindító s/avakkc! méltatta az elhunyt katonai érdemeit. Ezután Borneuusa Sebastian dr., Kolozsvár város főpolgármestere a város polgársága nevében búcsúztatta a halottat. BOHNFMfSA POLGÁRMESTER GYÁSZBESZÉDE —— A halál szárnya, mely állandóan köröttünk suhog, kioltotta a város egyik vezc* tőférfiának életét — mondotta a polgármester. — Végtelen fájdalommal és részvéttel tölt el bennünket és a város egész tisztviselői karát, hogy Pacala Aurél tábornok, a nagy és neme* lélek, aki katonai karrierjének a legmagasabb fokát érte el és aki áldásos életében mindnyájunk szerctetét és tiszteletét kivívta, nincs már az élők sorában. — Mlat Kolozsvár alpolrármesiere. Parala Aurel tábornok a köteiességtndás legnagyobb ietéteménvese. volt. A betegség, amely oly hosszú időn át kínozta és elragadta közülünk, sohasem akadályozta meg őt abban, hogy eleget tegven nehéz és felelősségteljes kötelezettségeinek. A fizikai fájdalmak néha a közügyektől való távolmaradásra kénysze- vitctték, de amikor visszatért munkaasztalához, lélekben megerősödve kísérelte meg, hogy többet tegyen a közért, mint amennyit a köz igényelt tőle, bár sok volt a feladat, amit Parala Aurel tábornoknak alpolgármesteri tisztségében meg kellett oldania. Mindenkor átérezte foglalkozásának súlyosságát és változatosságát, amely a jelenlegi város- vezetést jellemzi és sziwel-lélekkrl. még beteg ágyában is törhetetlen akarattal végezte közhasznú munkásságát. — Mint u kötelesség mcgtestesitöj«- — katonai karrierje utján örökölt fényes -igyém- eégo révén — Pucula Aurél tábornok valóban a vezetésre született ember mintaképe volt. Jellegzetes egyénisége lenyűgöző hatással volt mindenkire, ukive! érintkezett. A város tisztviselői őszintén és szivük mélyéből szerették. 1 — Tábornok Ur! Itt állunk ravatalod kő- ' ' rül, volt munkatársaid, barátaid, ismerőseid, j Szemünkbe, mindnyájunk szemébe, akarva, I nem akarva, könnyek lopódznnk, a fájdalom, ! a kiinoudbalallan szomorúság könnyei. Mert kedves voltál nekünk, mert erős és kemény j voltai, mint u tölgy, mert fanatikusan szerelted hazádat, népedet és a Királyt, mert nemes és jó voltál, mert a kötelesség es az olthatntlan igazságérzet megtestesítője voltai! — így méltatva földi érdemidet, kérjük J a Mindenhatót, hogy fogadjon jobbján és I nyújtson oltalmat Neked az örök nyugalom- < ban. — Aludj békében! A polgármester megindító búcsúbeszéde I u.ún dr. Pop Victor városi főjegyző i város tisztviselői karának nevében mondott Isten- ho/zádot az elhunytnak. A TEMETÉS A gyászszertartás és búcsúbeszédek elhangzása után a koszorúkkal és virágokkal borított kopot&ót a halottaskocsiha helyezték é« megindult az impozáns gyászmene.1 a köztemető feié. A gyászmenet élén haladtak a keresztvivők. a 83-as gyalogezred zenekara, majd az elhunyt kitüntetéseivel három törzstiszt. a papi kar, az üveges gyászhintó, a mély gyászba borult család, majd az egvhá/.i, katonai és polgári hatóságok vezetői, kik között ott láttuk dr. Colan Nicolao püspököt, Fodor Victor dr. tartományi vezértitkárt, Gherman Joe közigazgatási vezérfelügyelőt, Enescu Manóié ezredes-megvofőnököt, Bor- nemisa Sebastian dr. főpolgármestert, Popa Adam dr. alpolgármestert, ívar.cn tábornokot. a NUF-gárdák főparancsnokát, a tartományi, a vármegyei és a városi tisztviselők karát és helyőrség tisztikarát Carteanu Gri- gore tábornokkal az élen. Pacala Aurel tábornokot, & hadsereg és a polgárság nagy halottját, a központi temetőben helyezték örök nyugalomra. Hl MAdfSffi KÖMET lágy erkölcsi és anyagi siker jegyében zaf-oii le a kukaresti magyar ifjúság bálja j Buheresf megver társadalmának §q&3 rássive!! a társán# &ls5 mulatságán BUKAREST, îamiâr 30. Magyaros motívumokkal szegélyezett, finom merített papírra nyomott «shios kis füzet. Fedőlapján ugyanilyen slülufu karcolattal övezett vörös szív. Rajta, mint egy szilárd alapzaton, kalotaszegi népviseletben palotást lejtő pár hívogatta két hónapon át egész Erdély, Hanság és Bukarest magyarságát a fővárosi magyar ifjúság báljára. A meghívó lapjaiból xalódt békeidők emlékezetes jogászmulatsá* gainak levegője árad. Ezt az illúziót valósággá varázsolja a papír halvány- sárga színe, amelyet mintha látható porrétegként vonna be valamelyik ínultszázadbeíí jurátus irattárának patinája. Pedig — hej — hol vagyunk ma | már azoktól az annyiszor visszasírt íégi lóidökliői. Az a negyedszázad, amelynek elején a háboruelótii nemzedéknek alkalma v-cilt még belekösto*ni az igazi életibe, úgy eltemette a diák- romantikái, hogy még nyoma sem ma" ra ,f, Mert ma nem azért rendeznek fcált a diákok, különösen o bukaresti magyar ifjúság, hogy mulassanak ott. Nem bál ez nekik, hanem komofv élet-« kérdés. Jogcím, ürügy; önérzetükhöz méltó köntösbe ölt őzt étiét í formája a Segélykérésnek. Seregszemle. Évente egyszer számbaveszik ők is, hogy kik re és mire számíthatnak az ország magyar társadalmától, elhivntmíságuk megalapozásának nebérz munkájában, A bukaresti tudományegyetemen és egyéb főiskolákon több, mint 150 magyar ifjú tanulja azokat a fő'skolal tárgyakat, amelyek alapul szolgálnak majd nekik történelmi hivatásuk betöltésére. Az erdélyi magyar nép veze« tésének nehéz feladata vár rájuk. Tanulniuk kell megsokszorozott szorga I lommal és hémszi erőfeszítéssel. Eh- j hez pedig mindenekelőtt anyagi lehe- íőségek szükségesek. Ezek előteremtő | sínek egyik eszköze az évenként Ineg- j rendezett ifjúsági bál. A diákotthonban és külvárosi hóna*« pos szobákban összebújva, hajnali pír kadásba hajló álmatlan éjszakákon, hosszú hetekig vitatkoznak, tárgyalnak és tervezgetnek, mig sikerül tető alá hozni a bálnak keresztelt és a külvilág számára fényes mulatság formáiéban megszervezett* segélvakc'óí. És amikor minden az utolsó simításig elő van készítve, a magyarok ezreihez kopogtat be a levélhordó a művészi kiállítású báli meghívóval, amelynek egyik sár kában aprőbetiis nyomással, szerényen húzódik meg a szívhez szóló felhívás; „Védnök minden magyar ember, ki ügyünket felkarolja*“ & Este tíz óra. A fényárban aszó bálterem a mai ritka alkalomra pompázó, ünnepi köntöst öltött. Az ivlámpa sugaiai megtörnek a fényes ingmelleken, szmokingok és frakkok selyemtiikrén s barátságosan simogatják végig a szalonmbák forgatagában elvegyülő sötét, utcai zakókat. Â terem mélyén, egyik sarokban dzsessz-zenekar, a másikban a eigánybanda, li \ tlzMi-aü/ rázendít a „Gaudenmu» igitur“ J kezdetű, régi vrietü diáktiótái u, amelynek Ütemeire 16 délceg ifjú pár vonul fel: leg. szemre^ alóbbak a bukaresti mindkét m m- „ b magyar ifjúság közül. Á dallam hirtelen ismert c irdáaba csap át é-t hömpölyög végig a termen: „...megjöttek a bukaresti diákok. - 4 Daliás, barna, kemény tekintetű frukkus fiatalember mélyen meghajol egy világoskék estélyinihárt hölgy előtt <•* púi pillanat múlva járják is már a nyitás jeléül szolgáló csárdást. A termet zsúfolásig megtöltő közön égen végigmorojlik: A hölgy Bárdossy László bukaresti magyar követ felesége, az ifjú pedig 1-ky Iván mérnöks/i- gorlo. > l'ál rendezőbizottságánuk elnöke. Ezután n cigányzene veszi út a szerepet é, iga/ szívből ráhúzza a „Nem ütik u jogászt agyon“ ciuiii hagyományos, pattogó csárdásra. A közönség elbűvöltem nézi az ifjú életerő minden tobzódását, kirobbantó és levezető táncot, pár periig tétovázik, majd kiki az első táiirra kiválasztott párjával elkezdi a csárdáit. Megkezdődött a bál. A szomszéd szobában fehér asztalokat telítenek, tányérok csörömpölnek, erdélyi és regati borok gyöngyöznek a poharakban és egymásra találunk azok a a tánccal szerűben clőnyln-n részesítik a meghitt be- "íélgetést, ball uótázákt és « szívbe,markoló éde:;-bus bfcilgatóxióták kutatását. A b... yu- lat fokozatosan i.Birlkţdik •'?* itt, u.int a tánctérembec. A két zrwJ.it szorgalma-** váltogatja egymást A. cigánybanda azonban I’sakbamni felére apad: -gy-nként lopakodnak át az étterembe, ahol egy-c-gy asztalnál tagranyilt szemmel é* íulhcgyezve kapják ri a halkan kiejtett nótanev két. hogy a kővetkező ft ill arm t Fari már húzzák is a rende. lő fülébe. Ezalatt a/, előcsal nokb.to négy ifjú egy kceski lábú a /tál fölé hajolva, eeru/ával a kezében, vonalazott papírra iiott. ho -zu számoszlopok ö-szeudásán fáradozik: a r< dcz.öbizottság pénztárosai és ellenőrei. Miután a számadással elkészülnek, a köteles- scgteljesité» boldog tudatával néznek össze. Nem fizettek rá a bálra. Ami Erdélyből adományok és tiszteletjegymegváltások címén bcfolvi!.. teljc.cn a segélyalap táplálására fordítható. - ■ /ágc-b re vágják a számok kai teleirt papírlapokat és észrevétlenül beleolvadnak a táncoló paiok buli,árazásába Szikv/ay Gyula. Ériékes előadás és Irodalmi vitaest képezte a Re formái us Egţ ház- kerületi Rőszővetség harmadik előadásának műsorát KOLOZSVÁR, január 30. Hétfőn este fél 7 órakor a2 Erdélyi Református Egyházkerületi Nőszövetség irodalmi estélyei során a if.loimátus leánygimnázium dísztermében \idovszky Ferencné tartott előadást „Mit jelent nekem a Rcformá- tus Család?“ címen. Az előadónő ismertette j a lap szerkesztésének gondjait, örömeit, h j sok-sok akadályt, aminek a vége azoal.an mégis az az öröm, bog/ teljes megelégedést | adhat az olvasóknak, akik bizony kü'öi.liózö felfogása, különböző korú és társadalmi i helyzetű egyenek táborát képezik. A Református Család mindenkinek azt igyekszik adni, amire szüksége van: a fáradt családanyának uj vigasztalást, reményt, erőt, a szórakozni akaró előfizetőnek egy rövid órai el- merülést a mese. a költészet, az irodaiéra gyönyörűséges világában. És ezenkívül még valamit: sok-sok szeretetet s tanúbizonyságát annak, hogy ha az olvasó és szerkesztőség térben távol is vannak egymástól, mégis mindnyájan segíteni igyekeznek egymáson, hordozni egymás terhét. A lap cserében nem kivan mást, mint meleg fogadtatást és egy kis szeretetet. Utána összeült az „Irodalmi törvényszék“, ahol Mitchell amerikai írónő „Elfnjta a szél“ citnü könyve került a vádlottak padjára. Tény az — amint dr. Kovács Margit, az „Irodalmi törvényszék“ elnöknője megállapította — hogy milliók olvassák ezt a könyvet. az sokat foglalkoztatta a közönséget, főleg a nőket és ezt az olvasóréteget megfogta a könyv tárgya, életfelfogása. A táray | a Nő létért való küzdelme, egy asszony harca: ezért érdekli annyira a nőket. Azonkívül ; háborús világot raizol és az olvasó saját korát. saiát idejét látja benne, hiszen nem a béke idejét éljük. S talán a ma asszonyát ; ugyanazok a feladatok elé állítja a sors. mint , Scarlettet. A hőcnő félbemaradt élete: ki i nem teljesedett élet. S így tárul elénk egy nép tragédiája is. mely pusztul olyan célért, mely nem igaz. Kétségtelen, hogy az írónő meglátott nagy dolgokat, aminőket más nem látott meg. viszont kár, hogy nincs ebben a könyvbe® elég súly és komolyság. Dr. Kovács Margit igeo szép irodalmi meglátással vázolta a könyv miliőjét, a szétbomlott társadalom kereteit, a nyers, vad harcot s a régi amerikai birtokosvilág alakjait: Scarlette nyugtalanító alakját és Ashlevt, az idealista, álomvilágban élő férfit, akit szenvedélyes szerelemmel szeret. A vádló (dr. Borbáth Samuné) ezután nagy felkészültséggel mutat reá a könyv hibáira, arra. bogy alakjai felemások, érthetetlenek, nincs erkölcsi értékük; Soarlatte felemás, ösztönös, felelőtlen teremtés, aki a társadalomnak tartozó felelősségéről nen. akar tudni, aki nem volt elég erős, hogy megküzdjön egy hiúságon alapuló érzéssel. „Általában az írónő nem akat, vagy nem tud egységes alakokat teremteni — mondja a vád — könyve pedig csak az élet durva arculatát mutatja, nincs erkölcsi háttere, nincs vezető gondolata.“ Dr. Borbáth Samuné gondosan felépített „Vádbeszédére“ gr. Telekiné, Kovács Zsuzsanna, mint „védő“ adta meg a feleletet és rámutat a regény társadalmi hátterére. Az 1861—65-iki háború két gondolatvilág összecsapása az északi államok ipari civilizációja és a déli államok földbirtokos társadalma között. „A regény lapjain mondotta — a mai ember problémái és küzdelmei zajlanak le, számukra legnagyobb védelem az, hogy gyarló emberek“. A nívós irodalmi vitához br. Jósika János, Maksay Albert teológiai tanár, Tatár Ferenc- né és Deák Sára szóltak hozzá és néhány érdekes megjegyzéssel fejtették ki felfogásukat. Végül a zsűri, melynek tagjai DóczVné Berde Amál, Maksay Albert és ár. Gáli Zs:g- mond voltak, megállapította, hogy „a könyvben felvetett kérdések valóban érdekesek- szereplő személyei emberileg élnek, a könw azonban művészi szempontból nem jelent nagy értéket“. Á sikerült irodalmi estélyt a termet zsúfolásig megtöltő közönség nagy érdeklődéssel hallgatta végig. m halálostól fragüdlá! oHoiolf íi elromlott gázfezdéft Heg?emfliS szeyenesSflesisäselc a feusfapesíl hérÜzásliais BUDAPEST, január 30. ,'7 ö'Í 7 ’»J Néhány nappal ez&íott a Szépvöl gyi-ut'ca 31. szám alatti bérházban eszméletlen állapotban találták meg lakásukon Lefktnics Izsó tisztviselői és feleségét. Mindketten súlyos gáz* mérgezést szenvedtek. Lefkoviís Izsó a kórházban meghalt, felesége még mindig válságos állapotban van. Két napra rá Szászí Zoltán minisztériumi dijnokci, Jeí ugyancsak abban a házban lakott, holtan íalálliák. Mini s boncolás során megállapították, halálát gázmérgezés okozta., A rendőrség eleinte azon a véleményen voíí9 hogy agy Lefkovitsék, mint Szászí esetében, öngyilkosság történt. Most érdekes fordulata támadt az ügynek, l efkovitsné, ki a kórházban visszanyerte eszméletét, elmondotta, hogy ő és férje nem kíséreltek meg öngyilkosságot és fogalma sincsen arról, miképpen szenvedeti gázmérgezést. Ekkor tüzetesebb vizsgálatot kezdtek a házban és megálíapbották, hogy as gázvezeíékcsövek el vannak reped» ve és a íelszivárgó gáz okozta a haláíosvégü szerencsétlenségeket. Rendőri intézkedésre a Itáz összes lakóit kiköltöztették^
