Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)
1940-01-05 / 3. szám
I94ti január S. tt'L'ENZ'ÉK A „közösségi iudaf keletkezése, kifejlődése és jelentősége kisebbségi életünkben BESZTERCE, .Január 4. AWI az emberiség életutvonalának felfelé ívelő görbéjét figyelemmel végigköveti, kétségtelenül meg kell állam- tania, hogy az evolúció örök hullámzásának alávetette, de egyben mégis ál tandóan tovább bontakozó emberi életrend a folyton meguihodó érési folya- malinak uj korszakához jutott el, a „közösségi tudat“ felismeréséhez és gyakorlati alkamazásához. Hlíszen a mai ember közéleti megnyilvánulásának majd minden mozzanatában lüktetőén ott él az associates gondolat ér vény re jutásának kívánsága, amit a közösségi tudat átérzésének dinamikus ereje feszit felszínre. A mai vajúdó közjogi életformák. az egymással sokszor homlokegvene« sen szembenálló különféle „izmusok“, majd kivétel nélkül mind a sokszor már az univerzalitás határáig kibővített közösségi gondolat érvényrejutta* tására törnek, elentétben a korább* idők hasonló áramlásival, melyek rendszerint csak az egyén, vagy legjobb esetben csak egyes osztályok érdekközösségének a felkarolására vállalkoztak, j Az emberszerete-i gondolatán felépült és minden önzési salaktól megtisztult „közösségi tudat“ ina már az uj ember uj evangéliumává lett. Éppen ezért, talán nem lesz érdektelen, ha a „közönség“ valamint a „közösségi gondolat és tudat** kifejlődésének a kérdését egy kissé bonckés alá vesszük. érvényesülése elfödi a tulajdonképpeni lényeg elől a kibontakozás lehetőségét. Hiszem és vallom azonban azt :s, hogy bármennyire fel is szabadult az újkori ember a múlt kísértő ballaszt iáitól és bármennyire át1 R van itatva az uj,irányú élet be állít ás eszmei és erö- kivzösségl gondolatától, mégsem tudta, és a jövőben sem fogja tudni magát a már biológiailag beidegződött élet- rendi kötöttségű fajRág eszmétől függetleníteni és kiközöm hősi térti. A napjainkban olyan elementar.:; erővel tomboló gigantikusait nagy esz mekiizdelem sokoldalúsága mind-mind az uj életrend megvalósítását célozza, de eredményt csak abbam az esetben fog elérni, ha a megértő fajiság alapján az eszmei közösségtudat gondola tát is ápolja. Fsţjii alapon álló, de a krisztusi era- ber&fceretet magaslatára felemelkedett életközösség! gondolat és tudat az » két alapvető tényező, amelyik elható rolja az uj idők uj emberének ideológiai irányszabását és a ma gyakorlati életében csak azok a kezdeményezései állják meg a helyüket, melyek ennek az említett' kétoldalújáénak alapja:» vannak felépítve. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a/ örökmot ólaiként tovább pergő és fel jebbtöró evolúciós életfolyamat, ha át ivei majd egy uj korszaknak, uj esz niebeállitásokkíű telitett légkörébe, mint haszontalan lomtár! kellékeké' félre fogja majd vetni ezeket a ma, olyan fontosnak vélt tényezőket, de* viszont kétségtelen az és, hogy a ma emberének kulturális, lélektani és ér zésbeli adottságai csak a faijl alapon felépített életközösség! gondolat kere lébe nyerhetik el a hatrraóaikus kielé gulíség megnyugvását. A romíntól maevar ncohüiisscg és a hdzossââl gondola! A k»2össéí?i maa! ftioiogiai a'apfa A „közösség“ keletkezése biológiai vonatkozású és valószínűleg a föld ké“ lefékezésével egyidős, viszont a „közösségi tudat“ már egy lelki továbbfejlődési folyamat, a továbbépítése az előző közösségi létformának, amikor a* örökölt és ösztönös életfejődés he« Ivét már az átérzett és irányított tu datosság foglalja el. A mindenkori élet kiindulási alap ját képező első őssejt társulási kezdeményezése tulajdonképpen az első lé= 5>és a biológiai közösség megteremtéséhez és ez a közösségi életfolyamat, részben önmagát állandóan továbbfej lesztve, részben önmagát megismételve, mint elszakíthatatlan láncolat viszi tovább az élet* fonalát a földön. Lát* juk tehát, hogy ez a szerves közösség mint alaptényező elengedhetetlenül ötí szerepel a kozmikus élet minden megnyilvánulásában, hiszen a szemlélhető éle íjmegnyilvánulás minden szereplője,. • -z ember, az állatok, a fák, stb. mind- mind a szerves közösségbe tömörült sejtek millióinak összefogó egységében találja meg létezésének az alapját!. Ezék Szerint tehát a világon minden a szerkezeti és anyagközösségnek egy olya» megdönthetetlen azonosságán épül fel, ami már jőelőre és kitérhe- tet<lefiiil az összhangbahözott közösségi elméletnek az alkalmazásában szabja meg úgy az eddigi, mint a jövőbeni életjelentőségeknek az útját. Ami most már a „közösségi gondolat és tudat“ "keletkezését és kibontakozását illeti, az már egy íovábbérési folyamata annak a folyton fejlődő biológiai beállítottságnak, amit a nagy Teremtő a csodás életszinjátéknrlk moz- í.atő rugója gyanánt, mint örökre kifürkészhetetlen ható és serkentő erőt « világegyetembe elhelyezett Ag élet színpadán jelentkező első ember a „homo sapiens“ dacára annak, hogy jómaga is tulajdonképpen egy szerves közösségbe tömörült sajtközös* ségi állanirendnelk a megtestesítője, mit sem tud, mit sem érez, abból a* csodás munkaközösségi összhangból, amiből tulajdonképpen felépült' és itgy, mint az életrend fejlődésének egy uj jelensége, az ,»én“ ösztönös megérzésébe visszaesve, mint egy önmagát függetlenített „egyed“ kér magának helyet Az akkori és az ezt követő időkben fellépő ember, mielőtt az értelmi és az érzelmi él etm egnyil vár. y íásek küszöbéig eljutott volna, dacára többsejtű formafelépitelltségének, még sokáig csőik az egysejtűek ösztönös tudatalatti önvédelmi* és Íétfennfjfirrtási harcát íoivf'iatía csak, amikben mind csak az „én“ kíméletlen érvényesülésének és előtörésének a gondolata jutott csak érvényre. És ha voltak is már bizonyos közös- ségíl életformák, amikbe az akkori ember már csak önvédelmi okokból is összetömörült azok nvnd csak alkalmi társulási csoportosulások voltak, amikben vezérmotivumkéntf mindig ott lüktetett «* az elgondolás, hogy az erő- egységesités hasznának és előnyeinek a vámszedője ne a közösség, hanem mindig csak az én, az egyén legyen. Az emberiség életútjának az érési idő folyamában sok-sok százezer esztendőnek kellett eltelnie addig, amíg az értelmi, érzelmi, kulturális és az intuitiv közösségérzeti ráhatások eredményeként az emberben kifejlődtek azok a kifinomultabb megérzések, amik minden külső kényszer nélkül és minden érdekkeresés mellőzésévé! rávezették arra, hogy az életvédelem évgyűrűjét az eddig meglehetősen szűk- reszabott egyéni körből a nagy „Közösség“ befogadására is ki bő vitae. A romániai magyar kisebbségi sors- vezetés mindenkori élharcosai a húsz esztendős történelmi mult alatt ismételt kísérletet tettek ennek az élettani gondolatnak a gyakorlati életbe vaió átplántálására, de hogy a* végre mégis lüktetőén eleven valósággá válhatott, azt kizárólag a magyar népközösségi intézmény életrehivasának köszönhetjük. \ A Romániai Magyar Népközösség vezérkara, dr. gróf Bánffy Miklós népközösségi id'iiükünkkel az élén, helyes gyakorlati érzékkel tapintott rá a magyar kisebbségi életünk legfájóbb hiányosságára, a közösségi ludat szinte bűnös mérvű mellőzöttségére, Az Ők személyi érdeméül keli betudnunk, hogy e gondolat életbe állításával a magyar íétlérvényesülés megdönthetetlen fundamentumát lerakták, De most, amikor az életkeresés uj, eddig még járatlan ösvényének indu lünk, kiisérötársui nem a közömbösség vagy & lekicsinylés sovány vándorbot ját akarjuk kézbevenni, hanem az ön- magáraébredi közösségtudát erösürrtő érzését óhajtjuk utravhlónok eiraktá rázni, Nagy élmények, eseményeik és nekilendülések sohasem a külső ráhatások kisérőjekénf jelentkeznek, hanem mindig a belső lelki rákészültségnek, ösz- szefogó akaratnak és a tudatossá kikristályosodott Intuitiv beérésnek ele» mentáris erővel feltörő helyetsköveteíé- se eredményeként, Éppen ezért a mi népkozösségi megmozdulásunk sem lehet csupán formai megnyilatkozás, hanem a tartam és lé nyegbeíi életkiélésnek egy olyan átfo gőerejü egysége, amibe egyforma si mulékonysággal beleolvadhat a kisebb ségi életünk minden felktvánkozása és mozzanata. Ezt a komoly és tartalmas építőmön kát kezdeményezte és folytatja is lan kadatian céltudatossággal a mi népközösségi intézményünk és nem a kér kedés önteltségével, hanem a becsüíe lesen elvgzeít kötelesség kielégítő tudatával érezzük, hogy ennek a közérdekű munkavállalásnak, mi, a Besztercei Tagozat, szintén téglarakó napszámosai voltunk, mert a megyénk szám ban talán legkisebb, de az Összefogó öntudatban annál acélosabb felkészült ségü magyarsága az elsői között volt azoknak, akik megértették az uj idők hivó szózatát. És most, egy uj esztendőnek, uj fogadkozásokkal és ui elhatározásokkal telített küszöbén újévi köszöntőül sze reinétn a romániai magyar sorsközös ségünk minden egyes tágjához eljuttatni azt a kívánságunkat, hogy min den egyéni sérelmet, neheztelést) és széthúzást félreértve, egy emberként tömörüljünk össze a Romániai Magyar Népközösség kibontott zászlaja alá, hogy úgy befelé, mint kifelé îs doku mentái ni tudjuk a lelki fegyelmezett ségnek, a közösségi tudat átérzésének egy olyan egységes és impozáns megnyílóik ozását, ami méltán és joggá! követelhet a maga számára elismerést és helyet az európai népek közössé gében, j Beke Ödön. Eltemették dr*Deleu Victor volt kolozsvári főpolgármestert faiam királyi Iwíyíarló búcsúztatta a kormány népében ár* Beieu Vlciort Az eszmei közösségied af De ez már az emberiség kuHurtöríé- nelmének is az útja. .Azonban ez az ut vezetett el bennünket a legmagasztosabb, a legfen- költebb lelki megnyilvánulás, a közösségtudat, a közösségérzet és az em- benízeretiet evangéliumának a gondo*- latához. Az emberi érzelmi megnyilvánulás bármely más formájában is, mindig kimutatható az önző érdekkeresésnek ha mindjárt parányialt is kicsi csökevénves maradványa, csak az eszmei közösségtudat és aíz ennek ki- egészítő jeként jelentkező tmberszere- tet gondolata áll minden önzés-salaktól megtisztultan a leki kiélések piedesz- tálján. j Az ember és közösség-szeretet az, ami soha sem kapni, hanem mindig c&ato adni akar és éppen ezért kellett a vaü'ás eszméjének elengedhetetlen és megdönthetetlen fundamentuma a szeretet tegyen, aminek a kisugárzó ereje egy nagy érzelemközösségi egységbe, a hitbe fonta egybe az emberi erkölcsi szolidaritását. A kulturtörténelem nagy könyvének számtalan kapja igazolja, hogy csak az i a vallás, csak az az eszme, gondolat és j kultúra tudott időáilóan átvészelni az örök evolúció ostromában, amelyik az emberszeretet felemelő hitvallásának a gondolatát hordta magában. A régi doktriner megállapítás szerint a jog «lapja az erőszak. Viszont a jog respektálásának kényszereszköze a félelem. Az önmagára ébredt újkori teher azonban már tagadja ennek a megállapításnak az igazságát és fennen hirdeti, hogy a társadalmi életközösség szabályozó tényezője többé már nem a hatalmi motívumokon felépülő félelemérzet, hanem az önfegyelem tudatában kiegyensúlyozott igazság és felelősségérzet, közösségtudat és szoll- dar;tás, val&int a mindezek átfogójaként jelentkező örokértékü embersze- retöt. j Ezeknek az uj megérzéseknek és sorsközösségi elgondolásoknak a reáli zálására törő emberi jóakarat a külön féle rendszerek egész seregét termelte ki, melyek közül egy pár éppen most tartja az élet színpadán a helyetköve- teiö bemutatkozást. De mind mind ugyanabba a végzetes fogyatékosságba esnek bele, hogy az eszközök öncélú KOLOZSVÁR, január 4. Szerdán délután temették cl. mély részvét mellett, dr. Deleu Victor volt kolozsvári főpolgármestert. Deleu holttestét a délelőtt folyamán a Regina Maria-utcai görógkatoli- kus székesegyházban ravatalozták fed. A ravatal mellett diszőrséget álltak a román ha- diönkéutesek, akiknek elnöke volt életében dr. Deleu Victor. A ravatalt teljesen elbori tolták a koszorúk és egész délelőtt tartott a zarándoklás a ravatal előtt. Az elhunyt, volt főpolgármester barátai és tisztelői jöttek el, hogy utoljára lássák Deleu Victort. Délután 2 órakor kezdődött meg a gyászistentisztelet, amelyen Hossu íuliu püspök celebrált, Agarbieeanu és Juga kanonokok segédletével. A gyászoló közönség sorai között ott láttuk Alexandru Vaida-Voevod királyi tanácsos, képviselőházi elnököt, dr. Tataru Coriolan királyi helytartót, dr. Bor- nemisa Sebastian főpolgármestert. Manóié Enescu ezredes-prefektust, dr. Hodor Victor szamostartományi vezértitkárt, Stefanescu Goanga egyetemi rektort. A gyászoló közönség többi része a román közélet előkelőségeiből állott. A temetésen többek között megjelentek íuliu Maniu, Miliői Popovici, Hatieganu íuliu, Voicu Niteseu, Victor Jiu* ga, dr. Pop Valér volt miniszterek is. Az istentisztelet után Hossu íuliu püspök mondott először gvászbeszédet, majd dr. Tataru Coriolan királyi Helytartó a kormány nevében, megindító gyászbeszéddel búcsúztatta dr. Deleu Victori Ezután dr. Bornemisa Sebastian főpolgármester méltatta or elhunyt érdemeit. Mihai Popoviei volt miniszter a barátok, dr. Dragomir Alexandru az ügyvédi kamara, dr. Voicu Niteseu volt miniszter a hadiönkéntesek, Dán mérnök pedig a „Sorecani“-vilÍanyüzem nevében búcsúztatta az elhunytat. Az Astra nevében Ion Agarbieeanu kanonok, szenátusi aíeinök méltatta az elhunytat, majd dr. Aciu Alexandru volt prefektus, közjegyző, a szilágy- megyeiek nevében búcsúztatta Deleu Vic tort. A gyászbeszédek elhangzása után megals kult a gyászmenet. Elől a volt hadiönkéntesek egy osztaga haladt katonazenével, majd három volt hadiönkéntes törzstiszt ha- li'dt, akik vörös bársonypárnán vitték dr- Deleu Victor kitüntetéseit. Ezután a koszo- rnszállitó kocsik következtek, amelyeken többek között ott volt a kormány, a városháza, Tataru királyi helytartó koszorúja is. A menetet a szamosfalvaí repülőgárda egy osztaga zárta be, amely a temetéshez a disz őrséget szolgáltatta. A temetési menet a Regina Maria-utcán át a főtérre ért. melyet megkerült, majd a temetőbe haladt, ahol Örök nyugalomra helyezték dr. Deleu Victor fold* maradványait. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a leg« választékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék köny voiztalyában, wiujt Piaţa Unirii.
