Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-26 / 19. szám

E1.LF.KZe* mszsUKai'i I 0 40 január Régi hagyományok szellemében rendezi meg íéáélsosíycéliu háljál az aradi iparos-céh Országos ie’eníoséoíe van a nagyszabású mulatságnak. — Reinhart Gyula iparosvezér, föcéhmesteri minőségben irá­nyítja az előkészületeke*. — Hevesi József, a kolozsvári Iparos Egylet diszelnöke megható levelet intéze.t a rendezőséghez „Céhtali Mesterek megisszák a i‘* borl Xaggyák* ho*v vigadni Orvosság Csak, bogv'ba iszogató 's aztuii »*"»1 ^anient, ■fiiadén kaityiiitásuúl dicsérjed az Istcul . ARAD, 1940 január 25. Az a rendkívüli érdeklődés, uiclv nz aradi iparos céh február 3-iki bálját uicge ozi, szinte páratlan a maga nemében. A vezető­ség önfeláldozó munkája, a haayomanvok- hoz híven, emlékezetessé és élvezetessé igyekszik tenni a nagy mulatságot,^ a/, égi jelek szerint minden edd'gi eredményt fe­löl fog múlni. Elszánt, lelkes emberek álla­nak az élen, akik — mert az iparosság jó­léti intézményéről van szó — érzéketlenek a kedvezőtlen politikai és gazda- gi hullám­veréssel szemben. Hetek óta dolgoznak mű­helyekben és irodákban, hogy tz ótletdus rendezők elképzeléseit valóra váltsák. Az ilven ceremóniáé kiállításokban Arad verhe- tétlenül vezet. Úgy látszik, ez a város, az. iparosságnak patinás ősi fészke, szinte ked­vezményként fenntartja magának az ilyen­fajta érdekességek megrendezését. Adottsá­ga, hozzáértése, ízlése és nagyszerű vezető gárdája alkalmassá is teszik erre. Kitűnő üzleti szimatuk is megmaradt régi érzékeny­ségében: mindenek ellenére hatalmas bevé­telt ígér a jótékonyság kasszájába, az ipa­rosság embprbaráti intézményének javára. Mielőtt döntöttek volna a keret felett, melvben a bált rendeznék, kis vita volt. Hogv a mai viszonyok... satöbbi. Aztán egy birtelenjött ujságiró-ötlet megforgatta a kérdést: épp a mai viszonyok alkalmasakor- ra, hogy egv ilyen rendezvénnyel lépjenek elő, de ... £s akkor Néroedy Gábor kartájunk. az Iparos-lap népszerű szerkesztője azt javasol­ta, hogy az Iparos Otthon ezt a bílt a régi —- —*•- ------■—meg, a hagyományoknak megfelelő élethú,„gCre^ humoros külsőségekkel. Az ünnepségnek e2 a tréfás beállítása nemcsak jókedvre derhv, né az egybegyűlteket, de komoly tartalmat is adna a lényegnek. Gyakorlati emberek kezében gyorsan élet- rekap a gondolat. Másnap már kovácsolták a terveket: s most. aiig néhány nappal a mulatság előtt, készen áll a vár; minden ré­szecskéjében eredeti és szellemes építmény acélváza. melynek pillérei és falai egy élet­vidám báli est forró hangulatából adnak Ízelítőt. ŐSI SZOKÁS SZERINT... A meghívók névre szólóak. A papírnak, különleges eljárással, elsárguit, antik külsőt adtak, hogy az illúzió tökéletesebb legyen s •alkalmazkodjék a kézírásos szöveg régi stí­lusához. A fejeze.tkesdő betűk és a kiemelt részek piros színezésnek, maga a szöveg bar­na: mimeli a sokszázéves finíairás fakó szí­nét. Mindegyik meghívóhoz oklevél van mellékelve. A rossz nyelvek szerint „épp úgy zörgethető ez a pergament, mintha kutyabőr lenne44. Legutóbb édesanyámnál láttam pont ilyet, amikor a befőtteket rakta félre télire. De ő igy hívta: „lantorna papír44. A színe tejfehér, kétszínű nyomással. Az oklevele­ket tiszteletjegyek pótlásául alkalmazza a bál vezetősége. Azok kapják, akik adomá­nyaikkal hathatósan támogatják a neroeseéhi intézményt. Miként az egy szövegtöredékből is kitűnik: ..TÖRTÉNT PENTG FÖNTEBBI MEG­TISZTELŐ TITULUS DONATIO AZON ORRUL, HOGY NEVEZETT TESTVÉRÜNK VAGY A* MÚLTBAN, VAGY A* JELEN- BEN. AVAGY PEDIG AZ ELJÖVENDC3 ŰDŐKBEN AZ ARADI IPAROS MESTE­REK ASYLUMJÁNAK. AZAZ OTHONNYÁ- NAK JAVÁRA PÉNZES ZACSKÓJÁNAK DEGESZ, AVAGY KEVÉSBÉ DEGESZ ÁLAPÓTTYA ARÁNYÁBAN GAZDAG PÉNZBELI DONATIO! ADA, ÁD, AVAGY AD AND44, II PÁR STAFÉTA A díszes és eseményszámba menő meghí­vókat 11 pár „staféta44 kézbesítette le. A fővezér Reinhart Gyula, titkára társasága Ban közel három hét óta reggeltől estig ró­ja az utcákat, s személyesen látogatja meg a meghivandókat és otthonukban adja át a tisztes okleveleket az arra érdemeseknek. Segédlettel jár, hogy a „degesz44 tárcák tar- íalmát könnyebben vihesse magával. Mert ahol a kis szakáll és jellegzetes arc megjele­nik — ott megpuhul a Lugvelláris. A meg­hívónak és a megtisztelő kézbesítésnek ára van. De azért a postának is adnak munkát: 1 saébc a meghívok. Ka mindenünnen érkez­nek vissza a válaszok: „örömmel megyünk“. Igen érdekes Hevesi Józsefnek, a kolozsvári Iparos Egylet diszelnökének levele, mely a meghívó nyelvezetében irudott. A levél Reinhart Gyula lóeéluncsteruek 6zól ekép- ; pen: HEVESI JÓZSEF Ő-STILÜ LEVELE „Igaz örömmel vettem kézhez nagybecsű levelét, s meglepő ötletességgel megszerkesz­tett Diplomát és a február 3-ra rendezett szép „Mulareság" programját. Valóban bü- tsiilctére válik Arad iparosságának ez a nagy figyelemmel és körültekintéssel rende­zett cstelv; különösképpen unnak célkitűzé­se: „az Aradi Iparosok Aggmenháza44 létre­hozásának érdekében. Örömmel és lelkese­déssel iid\öz!ük minden olyan megmozdu­lást, mely az erdélyi magyar iparosság ősz- szertartását, helyesirányu művelődését van hivatva előmozdítani! Van szerencsém értesíteni, hogy belépődíj és a „Diploma44 költgégei fejében Ezer Rhé­FEJFÁJÁS HÜLÉS o GRIPPA riEVRALGIC mis forintot, azaz. leüt ndomáuyozok a ne­mes célra44. Szellemes levelében azután több tekinté­lyes kolozsvári iparos nevét és pontos cí­mét közli, akiknek „lehet küldeni egy-egv diplomát, mert azt hiszem, elég degesz pénztartó 7-atskójukat ők is meg fogják nyitani, ahogy már eleve instruáltam őket. Sajnálom, hogy 83 éves vén tsnntoniat ily télvíz idején nem *ö- lyöktethctem Aradra és így személyesen nem vehetek részt ünnepségükön, de lé­lekben ott leszek. A legjobb sikert kívánom. Isten Áldja a tisztes ipart. Adjon Is^en jobb jövőt44. Képviselőink is ett lesznek Dr. Prartha Ignác, Péter János, gróf Te­leki Ádára és Tompa Lajos képviselők, kiknek „tsontja még fiatal'4 * * * * * * oll, ígéretet tettek, hogy okvetlen eljönnek a „mulaecságra“. Szabó Béni, magyarországi szanatóriumban fekvő beteg fia mellől nem mozdulhat, de meleghangú levélben köszönte meg a meghí­vást. A mindenünnen beérkezett rengeteg köszönőlevél amellett szól. hogy az ország számottevő iparosvezetői személyesen meg­jelennek a bálon. A eélibeli mulatság orszá­gos sikere az erkölcsiek mellett még azt is lehetővé teszi, hogy nagygyűlésnek beillő találkozót ad Erdély és a Bánság magvar iparos vezetőinek. Ezúttal nein lesz problé­mákról szó, — csak arról, hogy visszaidézze az elmúlt évszázadok dicső iparos maltját, az ősi hagyományokhoz és eéhbeli „szahái- lokhoz illeszkedve44 Fő Czch Mester Urunk, F~rinhart Gyula „vaskezü“ vezetése alatt egy kehw,og éjszakát töltsenek el. Minthogy minden résztvevő iparosnak J gyen az Kis Mester, avagy Gyáros, tartóz snlvát Szakmája szerént való kötényt, va zubbonyt felvenni és mi Mulaceságunk viselni, mert imigyen adatik Tisztességté az iparos Me6tcr betsiiletes, hasznos és al­kotó kétkezi munkájának“ — igen érdekes­nek Ígérkezik a báli öltözék. Vita volt és még nia sem dőlt el. hogv a borbélyok szal­vétát kössenek-e maguk elé ..két madzag­gal'4, mint annakidején tettek, vagy a ma használatos fehér köpenyt öltsék magukra? A szabókkal is baj van. A vezetőség ragasz­kodik ortodox elveihez, s a magas nyersbőr kötényt irta elő részükre, ők azonban szíve­sebben veszik fel az -apró sureot44 3rni alig nagyobb egy jólmegtermett fügefalevélnél. Az asztalosipar zöld kötényben vonul fel. Vonatkozik ez Telki Ádám képviselőre is. minthogy müasztalos képesítéssel bir. * To La$or. „Apám fazaka? kökényében loqok megjelenni a bálon Talán senkire sincs olyan mély hatással ez az antik divat, mint Tompa Lajosra, erre a nemesleikü iparosképviselőre. Legutóbbi beszélgetésünkkor szóba került az aradi bál. Ezt mondta: „Tordai gyáram irodájában a fogason csüng egy fazakas kötény. Néhai jó apám munkaköténye41. Könnycsepp gurult ki a szeméből. „Ez a kötény esztendők óta mozdulatlanságban, talizmánként, mint élő mementő áll előttünk és serkent a becsületes munkára. Ebben a tisztes, viselt, elnyűtt kö­tényben fogok megjelenni a bálon11. DIPLOMAGYÁR Az otthon tágas irGdája most diploma­gyár. Némedy Gábor kollégánk büntetlenül, nviltan pecsételi és cimezteti a „pergament44 okmányokat. Büntetlenül, mert Legálisan. Egyikre fapecsét, másikra meg viaszk jön. Amaz értékesebb, emez szebb. Hát persze: „saját kreációnk44 — mondja —. Ősi ţ^-cep- tek szerint magunk állítottuk elő. És ponto­san három kilónyit használtunk el44. Adatok, amikre a történelemnek szüksége va'n. Szép dáridó ígérkezik. Lesz ott „hejehuja, dinomdánom. a czisányok czinezogni, vendé- • gek kunrzngni fognak — kivilágos virrada­tig“. Egyébként ..Reinhart Gyula Fő Céh Mester Urunk ezen Mulacceág legfőbb feje és első Ember Arad városának iparossal között. Ő parantsol a Mqlaccságon mindeneknek. Ollyan nagy Ur leszen Ő ezen estén és écezakán, bogy oll van nag» Urak és Parantsolók tsak a ezéhbeli V ilág vagy Czéb Mesteri között ta­láltaiénak. Ő parantsának ellen nem szegül­ni nyomatékosan ajánlatos lészen44. Nem is hiszem, hogy akadna legény, aki vállalkoznék erre. Minthogy meghívót és pecsétes oklevelet kaptam, természetesen én is elmegyek a bál­ra. Kötényt nem köthetek magam elé. mert ez nem dukál. Egyszerű ruhámat semmiféle cicoma nem fogja ékesíteni. Egyetlen díszem és jelvényem az a hófehér, molett libatoll lesz, amit szorosan, szerelmesen fülem mögé helyezek, mint az ujságiró céh szimbolikus jelvényét. Mert ez igy van megírva — a ren­dezőség könyvében. JENEI JÓZSEF. nak 45 százalékától fosztja meg. A németek­nek zsirnemüekre, kőolajra, vas- és man­gánércre van szükségük . . . „Németország 1937-ben — írja Hopper — 470.000 tonna növénvi olajat importált, aminek pótlására — Mandzsúriából — 2,351.000 tonna szója­babra volna szüksége. A Harmadik Birodalom hadiüzeméhez évi 12.500.000 tonna kőolaj kell, amiből legalább is nyolcmillió tonnát az oroszoknak kellene szállítani, tekintve, hogy a birodalom máshonnan nem k;,phat kellő mennyiségű hajtóanyagot . . . Ami a vasércet illeti, Németország normálisan két­szer annyit importál, mint amit maga ter­mel . . . Jóllehet a svéd ércek elérhetők számára é9 kétségtelen, hogy a németek ha­talmas nyersvaskészletet halmoztak fel, az orosz behozatalra azonban feltétlenül szük­ség lesz. ha a bábom soká tart, vagy rombo­lóbb lesz . . . — A blokád különösen a mangánércek megszerzését érinti. A németek 1938-ban 425 000 tonna mangánt vásároltak külföl­dön, amihői mindössze 60.000 tonna érkezett az oroszoktól. A szovjet tehát legalább ti­zenkétszeresére emelheti ezen tételt, ha a német hadiipart — mely éjjel-nappal dolgo­zik — el akarja látni a nélkülözhetetlen anyaggal.“ Az amerikai szakértő szerint azonban Oroszország semmiképpen 6em rendelkezik felesleges készletekkel. „1938-ban az oroszok mindössze 1 százalékkal több vasércet bá­nyásztak, mint amennyire maguknak szüksé­gük volt. Mangánércből a Szovjet 3 millió tonnát termelt 1938-ban és eftnek égyharma- dara nem volt szüksége . . . Az orosz olaj­mezők eddigi hozama pedig éppen csak hogy ellátja a belföldi szükségletet, „bár jóaéhány íraktorüzem többször panaszkodott. hogy nincs elég üzemanyaga a kollektív gazdaságok felszántására . . .“ Az orosz ipari termelés ugyan — szint© korlátlanul — fokozható, a leenagyobb ne­hézség azonban a vasúti szállítás terén mu­tatkozik. Igaz: a világ legsűrűbb teherfor­galma a déloroszországi vasutvonal-akön bo­nyolódik le, mégis a Németországba való anyagszállítás akadályokba ütközik . . . Hop­per ezt írja: „Nyolcmillió tonna kőolajnak a Kaukázusból Németországba szállítására 55 ezer tartály-kocsira volna szükség: majdnem kétszer annyira, mint amennyi az oroszoknak most van . . . Hogy pedig 2.351.000 tonna szójabab Mandzsúriából — 4300 mérföld tá­volságból — Németországba vitessék, 325 vo- nat 16.250 teherkocsijának kellene telerakód­nia . . . Hogv birkózzék meg e feladattal a már amugyis túlterhelt transzszibériai vasút? A mangánérc szállítása azonban kisebb pro­bléma, mindössze 3000 tehervagon kell hozzá'4. A Németországba irányuló orosz anyagszál­lítás tehát hatalmas problémákat vet fel. Hopper mindamellett semmit sem tart lehe­tetlennek . . . „Szovjetoroszország csak ak­kor nem tndja kellőképp megsegíteni Né­metországot, ha a háború rövid lenne. Ha azonban a mai áüóhare, nagyobb csaták nél­kül két esztendeig is eltart, olyannyira, hogy a német hadianyag el sem használódik; sőt a németeknek lehetővé válna 3 háború alatt is lőszerkészleteik gyarapítására: akkor 24 hó­nap alatt a szovjetinar és szállítási eszközök nemcsak hogy kellőképpen kibővíthetők, ha­nem az orosz segítség döntő jellegű lesz a katonai mérkőzésben...44 Foglalkozik Bruce C. Hopper a német fi­zetési eszközökkel is, mert a széles orosz térségeken való szállítás a nyersanyagok árát azoknak háromszorosára emeli ... A tenge­rentúli szakértő nem hiszi, hogy a németek szerszámgépekkel, vagy egyéb finom mecha­nikai eszközökkel fizethetnének, sokkal va­lószínűbbnek tartja, hogy az orosz kikötők­ben internált német hajók és a visszatelepi* tett kisebbségek javai fogják a Harmadik Birodalom nyersanyagszükségletét fedezni. Hajtóvadászattal védekeznek Karánsebes ís Reisca környéken a farkasok ellen. La­josról jelentik: A Karánsebes és Resica kö­pött fekvő erdős vidéken farkasesordák tűn­tek fel. A hatóságok hajtóvadászatoka; rendeznek a. dnvadak ki#n«£ti$áe4£<iN­•:» -''V -i-A u .. H-\r Mit adhat Szovjetoroszország a németeknek? A Íisre&rd^egyeíem tanára ieíiüaő cikkei irl tepassiaiatairó! házával £u«rak szét, az ország münden ré- &zág a németeknek;: Újra híre érkezett és több jel arra mutat, hogy a Kreml hathatósabb együttműködésre készül Németországgal. Az erődövek beton­jában mozdulatlan nyugati vívódás hátteré­ben mind egyre döntőbb jelentőségű a had­viselő felek nyersanyagpótlása: különösén Németország anyagellátása «li az érdeklődés középpontjában ... A napokban kezembe kerüli az angolszász világ nagy tekintélyű külpolitikai folyóiratának, a Foreign Affairs- nek legutolsó száma, amelyben Bruce C Hop­per. a Harvard egyetem nagyhírű tanára rendkívül részletességgel foglalkozik a kér­dések kérdésével: mit adhat Szovjetoroszor­„ « . Sztálinról keveset tudunk, az azon­ban bizonyos, hogy ha valami imponál a Kreml urának, akkor az USA az . , . Az Új­világ szakemberei előtt sohasem voltak zárva a szovjetsorompók; az amerikai tudósok sza­badabban járhattak-mozoghattak szovjetbi­rodalomban. mint bárki más . . . Hopper professzor is több esztendőt töltött a 20-as évek vége felé Oroszországban és tekintély a szovjet gazdasági viszonyok megitélésében. Tanulmánya igen kimerítő és rendkívül ala­pos. Harvard tanára mindenekelőtt megállapít­ja. hogy a szövetséges hatalmak blokádja Né­metországot évi 68 millió tanná behozatal ár 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents