Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-24 / 18. szám

■ * 19 40 jst au ár 2 4. ElZEWZéX lrfpya2ozt Ügyelnünk keli! Az első tünetek jelenlkezéseltor áronnal A különböző távirati irodák Berlinből az alábbi hirt röpítették világgá: „A hamburgi és sonnenbérgi csillagvizsgáló intézetek megfigyelései szerint megállapítást nycFt. hogy’ a világűrben óriási arányú ka­tasztrófa történt. A tejuton egy, a mi napunknak megfelelő nagyságú égitest szétrobbant. A katasztrófát valószínűleg atomfelbomlás idézte elő. A hatalmas erejű robbanás következtében felszabadult energia az égitest egyes, igen nagv terjedelmű darabjait a szélrózsa minden irányában lökte szét a világiirbé, többmillió kilométeres óránkénti sebességgel.1” * A fenti tömör hir érdekes jelenséget is­mertet. Földgolyónk sorozatos katasztrófái után — közéjük sorolva azokat a napokon át megismétlődő, rendkívül heves földlöké­sekét,.. amelyek egész Kis-Ázsiát megrázták, vagy tekintetbe véve Földünk légkörének időjárási zavarait, melyek egyrészt (az ame­rikai kontinensen) kánikulai hőségben, más­részt. Európában szibériai fagyokban nyilvá­nulnak meg, akár pedig a fizikai tünemé- nvekről a társadalmi megrázkódtatásokra térve át, amik a jelenlegi háború kitörésére vezettek, ime láthatjuk, hogy vergődő sárte­kénk határain túl is történnek rendkívüli tü­nemények. amelyek óriási méretű katasztró­fában robbannak ki. A mi Napunk nagyságához hasonló égi­testnek szétrobbanása igazán hasonlithatat- lan arányú jelenségnek mondható. Egy rob­banó motor cilinderében végbemenő robba­nást összehasonlítva egy egész lőportorony légberepülésével, távolról sem jelezheti azt az arányt, amely ez utóbbi és az égi esemény között: fennáll Ennél az égi katasztrófánál annyi energia használódott fel és a világűr­ben oly nagy mennyiségű anyag röpüli szét, hogy az már emberi ész számára szinte fel-, foghatatlan. Éppen annyira csodálatraméltó az emberiség nagy tömege számára az a tény ;i§, hogy erről a katasztrófáról földi. Széliem: félkészültségünk arányaival tudó- . mást szerezhettek, sőt azt a helyet is meg-: állapíthatták, ahol történt. Az a meghatározás is, hogy a szétrobbanó égi testrészek óránként többmillió kilomé­tert kitevő fantasztikus sebességgel rohannak a világűrben, nemcsak óriási erejével lep meg bennünket, hanem meglepő az a pon­tosság is, amellyel ezt meghatározták. Sokan ilyen értesülésekkel szemben hihe­tetlenül rázzák a fejüket. A kérdéses égi jelenséget megfigyelő csil­lagvizsgáló intézetek részéről pontosabb ér­tesülések még nem érkeztek, Amíg pedig az illetékes szaktényezők meg nem erősitik a fenti jelenség valódiságát, kétes értékű len­ne bármilyen következtetést levonnunk. Mégis megállapíthatjuk azt, hogy a jelenség megtörténhetett és efféle égikatasztrófa -— összeütközés, vagy szétrobbanás — min­den valószínűség szerint történik a csillagok világában. Ami minket illet, szívesebben elképzel­nénk, hogy naprendszerünk halárain túl bé­ke és nyugalom uralkodik a világűrben, mégis arról kell meggyőződnünk, hogy nem éppen így állanak a dolgok. Ott :s előfordul­nak változások, ott Í3 feltűnnek uj égitestek, vannak kialvó csillagok, forrongó ködfoltok és csillagok, amelyek összeütköznek, vagy szétrobbannak. Az a tökéletesség, amelyet manapság az optikai műszerek elértek, különösen pedig a fizika bizonyos ágaiban, vagy a kémiában tett haladás (szinképelemzés és fényképészet), ma már nekünk is lehetővé teszi, hogy tanul­mányozhassuk a tőlünk többmillió kilométer­re eső égitesteket, hála azoknak a fénykép- lemezeknek. amelyek az emberi széniét jóval felülmúló érzékenységükkel felvételeket ké­szíthetnek a különböző égitestekről és a ve­lük kapcsolatos jelenségekről. Nincsen ki­zárva tehát, hogy a tejutró! felvett fényké­pen megfigyelhető volt az ilyen változás. De nem kevésbé érdekes annak a sebes­ségnek a megállapítása, amellyel a világűrbe a felrobbanó égitest részei szétrepültek. Erre természetesen különböző számítási módszerek vannak, amelyek lehetővé teszik az ilyen meghatározásokat, A híradás nem tartalmaz semmi közeleb­bit abban a tekintetben sem, hogy a ka­tasztrófa mikor történt. Napjainkban, vagy néhány héttel ezelőtt állapították-e meg azt. £z különösen érdekes lenne pedig azok szá­mára, ak:k a földön végbemenő kataszr^Cák és a csillagvilág jelenségei között kapcsola­tokat keresnek. TABLETTÁT LEVÉLPAPÍROK, egystfcistfî Választékosabb kivitelig, legotcsöbö.m az EFienzék könyvosztályában, Cluj, Plata LlciriL •v ' ' " ' ^kereszttel I KINEK VAN SZÜKSÉGE SÉGI TÖRVÉNYRE? KISEBB­JJ Óriási siker legyében zajteil fe nz aradi Fllépl&íizSsséij renáezé« sében a bagyc Hiányos Magyar Bál Palotásra! nyitották meg a nagyszerű bálestélyt m ARAD, 1940 január 23. ŞgEBt® rád város nemes hagyománya, a Ma­gyar Bál, fordulóponthoz ért. A ti zenharmadik sorszám, mely az esztendők egymásutánjában 1940-rc esett, az ui népi alakulatnak, a Magyar Népközös­ségnek legelső nyilvános számadása vént arról a hatalmas társadalmi munkáról, amelyhez megalakulásakor hozzákezdett: eggyé forrasztani, eggyé kovácsolni, társa­dalmi és más különbözőségekre való tekin­tet nélkül mindenkit — aki magyar, A belváros, ölelkezése a külvárossal, az elő­kelőség kézfogása az egyszerű kisemberrel, a demokráciának kikristályosodott, harmo­nikus kihsngsulyozása, csendes és lisztelei- reméltó tüntetésféle volt az anyanyelv szent­ségéhez, hagyományokhoz, szokásokhoz és a népi közösséghez való törhetetlen ragaszko­dás mellett. Mindenki eljött, aki jöhetett. A megye és város magyarsága érezte hármas kötelességét: a közösséggel, önmagával és a jótékonykodás nemes gondolatával szemben; mert a bál jövedelme a szegény magyar diá­kok és nyomorgó magyar családok asztalára juttat kenveret, U 7.7 ‘ l j szín vegyült az idei Magyar Bál pompás hangulatába: a népközösségi munka érett eredménye. Öntudatos egymás* ratalálás, egyetértésben és szerétéiben. Pé!- daado bizonyíték amellett, hogy helyes irá- nvitással a legmostohább politika? és gazda­sági körülmények között is a legragyogóbb eredmények érhetők el. A siker oroszlánré­sze dr. Palágyi Jenő nép közösségi tagozati elnöké, aki személyi tekintélyének leíbave- tésével, fáradhatatlan agilitással és az iigy iránti rajongó szereidével irányította kitűnő munkatársait a szervezés nehéz és fárasztó munkájában. Elsőnek kell megemlítenünk Dániel Pétért, a társadalmi szakosztály népszerű vezetőjét, kinek nagy része van abban, hogy a tömör-egésszé kovácsolódott magyarság közösségi bálja anyagilag és er­kölcsileg is az eddigiek fölé emelkedett, r\ / Fehér Kereszt-szálloda óriási ..gyé­mánt termében“ lö órakor kezdő­dött a hál, Á városi és környéki magyarság szine-java ott voii. A hatóságok is képvisel­tették magukat. Dragalina tábornok, helyőr­ségi parancsnok képviseletében Savóin Gheorghe ezredes, Porambia Sabin őrnagy, térparancsnok, Bejan Romulus dr. alpolgár­mester. Morgan Livin rendőfkvesztor és Lázár Vasiie városi vezértitkár jelentek meg, A bukaresti egyetemi ifjúság és a temes­vári műegyetem magyar diákjai is elküldték megbízottjaikat. A királyhinmusz végső akkordjai után kezdetéi vette az ősrégi magyar tánc: a palotás. Nyolc magyarruhás fiatal pár mutatta be az egymástkövető, gyönyörű fi­gurákat. Az édesbus melódiára láncoló pá­rok egy megelevenedett bájos életkép illú­zióját nyújtották. Óriási sikere volt, Aztán „Hej, de magas ez a vendégfogadó“ cimít ropogós magyar csárdással kezdetét vette ar „igazi“ bál. Dr. Palágyi jeno felkérte Pwr- gly Lászlónét, Purely László dr. Paretz Bé- lánét, Dániel Péter Palágyi Jenőnél, dr. Pa­retz Béla dr. Széli Lajosnét és ezzel beindult az emelkedett hangulatban reggelig tartó tánc. Bálteremben és falatozókban, pezsgős- sátrakhan és folyosókon egyformán fesztelen volt a hangulat. A pezsgőssátrat Purgly Lász- lőné, a Missziós Társulat hideg hiifféjét özv. báró And rényi. Károly né, a Polgári jótékony Nőegylet falatozóját a beteg dr. Borsos Be- láné elnökoö helyett Palágyi Ferenené, míg a feketéző és teázó sátrat dr. Grósz József- né és báró Neumann Stefánia izraelita nő- egyleti elnöknek vezették- mint saját ado= many alkat, az iparosok sátrát Reinhart Gyuláné vezette. A Lüteránus Nőegylet „Ma­gyar szobával“ remekelt. Szebbnél-szebb iparművészeti tárgyak kerültek itt eladásra K ţ * edyes meglepetés volt az éjfélkor megjelent „magyarból! Aradi Köz­löny“ miniatűr kiadása, mely öt esztendő óta a bálozók csemegéje. A nagyim:! tu és közkedvelt aradi napilap szerkesztőgárdája, élén Sz. Jakab Géza főszerkesztővel, a lap beosztását és tördelését hűen lekopimzva, 3 oldalnyi szellemes báli iíjságoí ad. Az ötle­tek, tréfák, rajzok és színes írások az amúgy is vidám hangulatot növelték és egyben fo­kozták az érdeklődést aziránt a verseny iránt, mely az Arad! Közlöny szinessiül menyasszony pártájáért folyta eg kell emlékezzünk a báli rendező­ség eredményes munkájáról. Dániel Péter irányítása mellett különösen tevékeny munkát fejtett ki Bodnár József, Bdeznay István, Kintzig László, Pohm Tibor, Mainz András, Zíercher József, Zöldy Jenő, fin jer István, Csenka Gábor és Kárpáthy Béla, * A népközösség: Magyar Bál, mely erköl­csileg és anyagilag egyformán jó! sikerült —- a reggeli órákban ért véget. Szép volt. él­ménynek és szép volt tanulságnak: a közös nyelv cs közös sors helyes irányítás mellett a legnagyobb összefogó erő. (j, j.). A marosvásárhelyi gazdasági tanfolyam zárőünnepélye .Df« Szász Fi? EMGE elnök, beszéde MAROSVÁSÁRHELY, január 23. A marosvásárheivi református kollégium dísztermében most folyt le az EMGE gazda- tanfolyamának vizsgája. Megjelent a gazda- gyűlésen dr. Szász Pál dr., az EMGE elnöke is a központ kiküldötteinek kíséretében. Je­len voltak a tanfolyam záró-vizsgáján a vá­ros és községek kisgazdái, birtokosai, vala­mint a városi értelmiség képviselői, Ott volt ă magyar társadalom szine-java. Miihó László, a Füldmüvesszövetség elnö­kének , és gróf ToUhlogi Mihály, a marosrae- gyei népközösségi tagozat elnökének üdvöz­lő beszédei után dr.' Szász Pál, az EMGE elnöke részletesen ismertette a .magyar gaz- daiársadaiom célkitűzéseit. — Gyakran hallom azt a vádat, hogy poli­tizálok és politikával is foglalkozom — foly­tatta beszédét dr. Szász Pál. — Kijelentőm, hogy nem tartozom a szorgalmas politikusok közé 8 nem is- rajongok a politikáért. De nem zárkózhatnia el ez elől, hogyha az uj állam rendben fi szakmai ágak érvényesül­nek, hogy a gazdákat érintő jelentős kérdé­seknél visszavonuljak és megbízatásuknak ne tegyek eleget. Mert mi békében és nyu­godtan akarunk" dolgozni és ha nincs béke .és . pines nyugalom, .az nem rajtunk múlik. Mi önérzetesén megálljuk a helyünket, meg­alázkodásra nem vagyunk kaphatók. Mi nem akarunk mást, mint ami ebben az. államban a többségi népnek jut. —_ Mi nem kértük a testünkre szabott ki sebbségi törvényt. Ha azonban az állami té nyezők arára gondolnak, teljes őszinteséggel meg kell íüoüdáai véleményünket. Mi ml akarjuk, arra törekszünk és állandóan wj.\ szorgalmazzuk, hogy a törvényeket az egyem lőség szellemében hajtsák végre. Igazságosán és abban a szellemben, amit lelkiismeretes emberek kívánnak: igazságos, szeretetteljes, emberséges szellemben, mi tiszteljük a tör­vényeket. Türelemmel, közös sorsunk tuda­tában, önérzetesen kérjük és kivánjuk, bőgj ami a törvényben van, az becsületesen, tiszta iélekkel legyen úgy a valóságban is. Ne hozzanak olyan törvényeket és rendeleteket, amelyekből az egyenlő jogú polgárok bárme­lyikének is hátránya származhatna. — Felteszem a kérdést: sok ez, amit kí­vánunk? Mert hiszen ini jót akarunk, a közt akarjuk szolgálni. Vannak szolgaiatok, ami két meg lehet fizetni, van szolga, akit im jobban fizetnek, napközben jobban dolgozd, A lelket és a szivet azonban csak igazság gal lehet megnyerni. — Mi békés utón. törvény tisztelettel aztr* küzdünk, hogy a mi népünk szabadon fejlőd­hessen. A magyar embernek joga vau a mur. kához, a megélhetéshez, kultúrájához, gyei mekeinek saját szellemében és bitében való neveléséhez. —. Tudjuk, hogy rendkívüli időket élünk és ebben sok minden másképpen történik. De évek óta fáradozom azon, hogy a hatal­mi tényezőket meggyőzzem a végrehajtó kö­zegek sok esetben érthetetlen magatartás» ról, ehelyett miért nem lehetne a szereteted a valóságban képviselni és az állami életből kigyomlálni mindazokat, akik a gyűlöletet szitíák, AZ ÁTTELEPÍTÉSRŐL Dr. Szász Pót ezután a következőket mon­dotta: — Egv alkalommal egy miniszter azt kér­dezte tőlem, mit szólok ahhoz az elvhez, arait külföldön már érvényesítenek, a népek áttelepítéséhez? Ez volt a válaszom: Szín­tiszta román községben egyedüli magyar em­ber vagyok, volt 1163 hold földem 8 ros ma­radt belőle 100. Ha nekem aat mondanák, hogy adnak más* hol ezerkétszáz holdat, én mégis itt halok meg. Elképzelhető-e, hogy otthagyjam az* & földet, amit őseim évszázadok küzdel* síével szereztek meg, amelyhez őseim any- nyi szenvedése, bánata és öröme kapcsoló , dik s amelyben nyugszanak. A sirhantok., a sírfeliratok, a hagyományok örökké I szentek kell maradjanak előttünk. A bft' rázdáinkat sohasem hagyhatjuk ott, ! De vájjon etükség volna ilyesmire, egy ilyen í szörnyű gondolat hangoztatására, hiszen ! mégsem lehet oly aljas és romlott az embe- ! riség, hsgj as tadmá » megértés, útját. meg-*, találni. A jövő fejlődése nem kerülhet ellentét­be az adott kulturszinvonallal, mert anélkül nem élhet emberi társadalom. A magysrság egy történelmi, nyelvi és hitbeli közösségben él, A határok le lehetnek zárva, vánisorom- pókat is felállíthatnak és mindent vámtétellej lehet sújtani, csak a gondolatot nem. A kul­turális közösséget sohasem lehet elpusztítani. Ne kívánja és ne kérje tehát senkL hogy egy nép adja fel a maga hitét és kultúráját. De megkérdezhetném az érdélyi románságot cs román ismerőseimet, akiket igen tisztelek és sok esetben baráti kapcsolatok fűznek hoz­zájuk, hogy mit szólnának, ha valaki közű lük lemondana népi hovatartozásáról? ,ŢÎa mi ilyet tettünk volna —- mondotta egyszer nekem egy román közéleti férfiúsem mertünk volna a tükörbe nézni“. —- Kedves Gazda Testvéreim, türelemmel, szeretettel kell dolgoznunk, becsületesen ele­get tenni állampolgársági kötelezettségeink­nek, de ugyanakkor önérzetesen küzdenünk jogos kívánságaink érvényesítéséért. Jogain­kat egyforma, megalkuvásnéiküii őszinteség­gel és becsületességgel akarom képviselni Őfelsége felé éppen úgy, mint gazdatársaim felé. Az igazságot sohasem fogom elhall­gatni.-— Â szeretetet hirdetem, melynek alap­köve az igazság. Nem fogok elhallgatni semmit s ha ezért én követ érdemiek, hát legyen, az igazságtól az sem fog soha eltérí­teni“ — fejezte be beszédét dr. Szász Pál. A vizsga befejezése után közös vacsora volt, amelyen több pohárköszöntő hang­zott cl. ———— ———i" -— 8 lagv'efentősé^Snek íarliák JaaasxláYl&bffni«iiofVáí^-siéili megegTeiésí BELGRAD, január 23. (Rador.) Budisavlievics közjóléti minisz­ter, a független demokrata párt elnöke, pártjának gyűlésén kijelentette, hogy a hor- vát bánság területén élő szerbek most, a nemzeti megegyezés létrehozása után, sok­kal jobb helyzetben, vannak, mint annak megkötése előtt. A szónok kihangsúlyozta Pál kormányzóherceg zágrábi látogatásának hagy fontosságát és kijelentette, hogy ez 3 szerbek, horvátok és szlovének nemzeti éle­tében uj korszak kezdetét Jeleaţi. Katasztrófa ^ a világűrben

Next

/
Thumbnails
Contents