Ellenzék, 1940. január (61. évfolyam, 1-23. szám)

1940-01-23 / 17. szám

6 19 16 / ti n u ii r 2 3. mammmmmmmmmmamam Hogyan áll a Speranţa- vajgyár és a vajaiszátíitó falusi gazdák peres ügye? ,4jc ) ieii/rk munVítiársáiKik fálösrt <« vajgyár tuiaiJoniMáiiiik liclyreígaizi(«]isárni MAKOSN aSÁRHELY, január 22. A/ Ellenzék maros' isáiludyi tudósítójá­nak tollúitól cikket közölt. ;im«' 1 \!.«■ 11 meg­írta, hog\ a Speranţa vajgyar «•> 'ajat szál­lító vidéki gazdák között -ul\ os . nézetelté­rések merültek fel. Ennek következménye­ként a gyár számos j .iz.da ellen peres eljárást helyezett folyamatban, amiről lapunk is be­számolt. Kö'öltük a Speranţa vajgvár tulaj­donosnőjének a cikkel kapcsolatos helyieiga- aitó megjegyzéseit. Lapunk marosvásárhelyi munkatársa, a gvár és a tejesgazdák közötti iití' ről szétlő cikkünk szerzője, a nyilatkozatokkal kapcso­latban a következők leközlését kérte, vála­szolva a nyilatkozat minden egyes pontjára: HOGYAN ÁLL A PERES ELJÁRÁSOK ÜGYE? A törvényszék valóban nem tartott tár­gyalást abban a perben, amelyet a Speranţa vajgyár száz gazdálkodó ellen indított, ezt viszont a cikk nem is állította, ezért erre vonatkozólag minden cáfolatot fölöslegesnek tartok. A cikk ugyanis csak azt állította, hogy a per közel szúz gazdát érdekel. Éspedig minden bizonnyal érdekli azt a 40 gazdálkodót, akik ellen — mint a cáfolat is bevallja — a gvár pert indított. De érdekel az ügy feltétlenül még közel (!!) hatvanöt is. ínért annak idején a Transilvania vajgyártól a Speranţa kötelékébe mintegy 2-10 tejesgaz­da lépett át. Természetes, bogy az egész ügy érdekli Marosmegye, vagy legalább is a köz­vetlen környék tcjcsgazdáit Is. mert amint a Speranţa vajgyár figyelemmel kiséri a vaj maximális árát, a gazdák előtt, akiknek egyik fő kereseti forrásuk a tejeladás, sem közömbös, hogy a Speranţa vajgyár milyen módon vesz részt a tejárak kialakításában, hogyan bánik feleivel, stb.. stb.. de ezen kí­vül — és ezt nem veheti rossz néven az ér­dekelt vajgyár — a gazdákra való tekintet­tel, a sajtót is érdekli. Annak különös hangsúlyozása, hogy a gyár a cáfolatában említett két ügyet megnyerte, szükségtelen, ez csak akkor vált volna szük­ségessé, ha én minden tárgyilagosságot félre­téve „elfeledkeztem" volna a kifogásolt cikkben megemlíteni, hogy a gyár fe’ebbezését a bíróság már akkor elvben elfogadta. Ez különben az alábbiakban kiderül. A szó­ban forgó két per még nincs lezárva, mert további felebbezés alatt áll. A helyreigazításból az tűnik ki, hogy ez* ideig 18 perben döntött a bíróság. Én csak tizenötöt említettem meg. ezzel is a cég ja­vára tévedtem, tehát itt is felesleges volt helyreigazítani. Az átvételi árakra vonatkoBÓan pedig áll­jon itt egy mindennél beszédesebb levél, amelyet az elégedetlen gazdák egvrésze — az aláírások szerint — mint az elégedetlenek megbízottjai, intéztek a gyárhoz. A levelet a C. 5013—938. számú ügycsomóban talál­tam és dr. Wagner marosvásárhelyi járásbi- ró kézjegyét viseli. 1933 IV. 19. kelettel. A levélnek ugy látszik a perek folyamán külö* nos jelentőséget kellett tulajdonitani, mert több ügy-csomóban, meg az 1939. év folya­mán tárgyalt pereknél is szerepel, íme a levél: A GAZDÁK SÉRELMEI Tekintetes Speranţa Tejcsamok , Marosvásárhely. Mi, alólirottak, mint a Speranţa tejcsaruok tejszállitó gazdái, kik a nagyernyei (Erneul) tejgyiijtő telepre szállítjuk be tejünket, az .'.iábbi sérelmeket a fenti eég tudomására kívánjuk hozni: 1. A fenti, marosvásárhelyi cég, arra kö­telezte magát, hogy a tej árát kezdetben 20 bánival, később 10 bánival magasabban fi­zeti, mint a helyi tejszövetkezet, az utóbbi 10 bánit is egy értekezleten ideiglenesen el­engedte, mely értekezleten a teiszállitók csak cícjíély szambán voltak jelen. Ezt az elenge­dést mi csak 1932 évre ismerjük el. mint azt az Önök üzemvezetőjükkel már jöbbször közöltük. Nemhogy a cég a fenti jogos kö­vetelésünket utánfizette volna, hanem a tej- szö\ etkezet pénztárosának bemondása szerint egész 1934. évben literenként 13 bánival kevesebbet fizetett, mint a helyi tejszövet­kezet, dacára annak, hogy arra Önök több­ször és többek, által figyelmeztetve voltak. Önök tőlünk a tej árára vonatkozólag min­dig hivatalos kimutatást kérnek az itteni szövetkezet árait illetően. Mi erre magunkat soha nem kölcleztük, a szokásos rendszer mindig bemondás alapján történt. Most mi- ért nem jó a bemondás? De ha mitőlünk hivatalos kimutatást kérnek« ugy Önöknek. sem volt jogukban a tej árát hivatalos ki­mutatás nélkül a mi megkárosításunkra esz­közölni! Kinek a bemondása alapján számol­ják és számolták cl tejeinket 1.60 cs 2 leje» árban akkor, amikor Marosvásárhelyen a tej ára 3 és 5 lej között mozog, ugyancsak u vaj ára 40—70 lejt er el. 2. Sérelmesnek véljük az Önök által fo­lyósított tejelőlegeket is, melyet Önök ak­kor. amikor u szövetkezeteink elhagyására késztettek 100 leiig kamatmentesen igéitek, azonban ezt az előleget önkényesen megvon­ták s az előleg után is 10—12 százalék ka­matot szedtek. 3. A tej kifizetését is Önök a legelhanya- goltabban intézik akkor, amikor a teiszövet- kezet tag iáit minden hó 4 és 3-e között pon­tosan kifizeti, ugy, hogy minekünk mindig kéthavi tejünk van Önöknél kifizetetlenül minden garancia nélkül. 4. Ugyancsak tiltakozunk azon eljárások ellen is, hogy azon szállítónkat, aki vala­mely sereimét az Önök cégvezetőiével. Sza­kács Gvörcv úrral közölni merészkedik, nz a legdurvább kirohanást intézi ellene cs a „kirúgást“ helyezi kilátásba tejszálbtóiának. 5. Kéijiik a fenti céget, szíveskedjék egy olvan könyvelőt alkalmazni, aki biztosabb és jártasabb a számadásban. tni"t a jelenlegi, mert nagyon sok számítási hibát követnek el, mindig a mi kárunkra és a rég javára. 6. Kérjük a céget, hogy a tejünk árát az elszámolásnál uz Önöknél fennálló kész pénztartozás elszámolásával soha össze, ne keverjék, a tcifizetés történjen külön, a fennálló adósságok pedig — melvre Önöknél mind váltófedezetünk van — mi külön fog­juk eszközölni, mert igy az ehzánao'ásnál sok hiba merül fel. nini nekünk külön meg- terheltetést és időveszteséget jelent. 7. Az összes sérelmeinket kérjük orvosol- pi s főleg a hátralékos tej árát 8 nation be­lül kifizetni. A tejelöleget, mint kezdetben, itt helvben kérjük folvósitani éspedig ugy, hogy itt helyben alakuljon a tejszállitókhól cgv bizottság, melynek Önök átadnak egy ké­sőbb megállapított összeget és ezen összeg­ből mindenki előleget kapjon, amelyik egy­úttal garanciakép is szolgálna. A tej árát minden következő hónap 8-ig kérjük kiii- zetni. A tejár megállapítására vonatkozólag — tekintettel arra. hogy a helyi tejszövet- kezet az árait titkolja és igy lehetetlenné teszi az együttműködést — szakadjunk el attól és vagy más szövetkezet árai szolgálja­nak alapul, vagy valamelyes vajár szerint igazodjék, vagy akár a tejnek előre megálla­pított árai szerint, de a mai helyzet ugy a mi részünkről, mint a cég részéről tarthatat­lan. Mi a békés megegyezésre bármelyik ala­pot elfogadjuk, de ha ezeket nem teljesitik, kénytelenek leszünk követeléseinket a cég­től per utján behajtani és január 1-ve} a tej- szállítást beszüntetni. Kérjük ez ügyben postafordultával vála­szukat és vagyunk tisztelettel. Nagyernye, 1935. december 13, György Albert sk. Szakács F. sk. Nemes Albert sk. Téglás Tódor sk. Nemes Elek sk. Nistor loan sk„ mint a íejszáilitók megbízottai. BESZÉDES ADATOK A kifogásolt cikkben utaltam arra, líogy a „gazdák szerint“ a gyár vezetősége az elő­legek folyósításakor az előlegekről szóló el­ismervény helyett szerződési formulát Íratott alá. Hogy mindez mennyiben fedi a valósá­got és mennyiben nem, ennek eldöntése nem rám tartozott, hanem a bíróságra és csak azért említettem meg, mert a pert általá­nosságban ismertettem, tehát nemcsak az akkor szóban forgó két pert. Hogy pedig a már említett szerződés-formula részemről nem légből kapott, erre vonatkozóan bizony­ságul szolgálhat Nagy János a Székelyé tanú­nak a C. 12117—938. (tehát még egészen újkeletű) iigycsomóban található vallomása: „Jelen voltam és tudok arról, hogy nem volt szó semmi szerződésről akkor, amikor Sz. János a formulárt aláírta. Neki nem ol­vasták fel a formulárt. Arról azonban szó volt, hogy azért az összegért, amelyet ak­kor kézhez kapott, mintegy 200—300 lejt, a felperesnek tejet szállítson.., stb. stb...“ A tauu vallomásáról szóló jegyzőkönyv vé­gén a jegyzőnek ez a megjegyzése áll: „ju­rat“ (azaz a tanú esküt tett). Azt. hogy 90 sál pataki és 150 nagyernyei gazdálkodó bontotta volna fel a gyárral a szerződést, az inkriminált cikk nem említi, mert abban csak közel 100 gazdáról vait exó „ 240-ről. Ezúttal tehát muci olyan dologban két a gyár helyrelgaaltáat, «helyet kérdése» cikk nem is tiirtulrnu/. llogv a helyreigazító út sem olvasta fi* gyűlnie cii a kifogásolt cikket és azt rossz- indulatuan félremagyarázza, még u köveik«- /őkl>ől 's kitűnik: „uz is tévedés, hogy én hirtelen egy olyan szerződést mutattam fel . ­A cikkben semmiféle szerződés hirtelen felmutatásáról nem volt szó. Én azonban állítom, Imgy tévedés u helyreigazításnuk uz az állítása, amely sze- lint a szerződésben kikötött kőikért a biró- BÚg minden tekintetben kifogástalannak ta­lálta, bár erről u kifogásolt cikkben egyetlen szó sem volt, unit például a C. 13253—938. számú ügvben sem találta kifogástalannak, meg a C. 214— 93'), számúban sem, különbem nem szállitót­tá volna le. Szükségesnek tartom itt még tut is megjegyezni, hogv mindkét ügyben az alperes volt uz ,aki felebbezést jelentett be a törvényszékhez a leszállítások ellenére is. Hogy mi kívánkozik a lapok hasábjára és mi nem, továbbá, hogy mi érdekli a kö­zönséget és mi nem, valamint — hogv a helyreigazításban használt kifejezéssel click —- mi ..a szenzációs dolog“ és mi a szürke napi esemény, annak megitéscse véleményem szerint nem a marosvásárhelyi Speranţa vaj- i;\árra tartozik, hagyjak ezt ana, aki erre illetékes, mint ahogy ért sem vagvok illeté­kes megállapítani, hogv a szóban forgó gyárhoz szállított tej 1.031 fajjsulyu-e, vagy Csak 1.028. (Szükségesnek tartom itt megje- gvezni azt is, hogv a biróság minden indo­kolt esetben zárt tárgyalást szokott elrendel­ni. Minthogy pedig itt erről nem lehetett sz«i jogom volt arra, hogy a tárgyalást meg­hallgassam és azt. ha tetszik, meg is írjam.) A szakértőkre vonatkozóan azonban most én kívánom megjegvezni. hogy ha a szóban forgó két ügyben mellőzték is a szakértői véleményt, viszont elrendelte ezt a biró‘ íg a (!. 5011—938., C. 5012—■ 938., C. 5013—938. valamint a C. 1157— 939., 1158—939., 1159—939., 1160—939. «■« nz 1161 939. egymást követő >nii ügyekben, melyek túlnyomó ié»/.ben még folyamaiban varinak, tehát ténylegesen nem kei ügyben rendelte el a bíróság a szakértői véleményt, mint uzt a helyreigazítás hangsúlyozza. Mindezekből látszik, hogy n cikk min „téves információ alapján je- lent meg“, viszont u/.t u vádat, hogy lapom utján pellengérre akartam állítani egy céget, u leghatározottabban és a legteljesebb mér­tékben visszautasítom. Központi szer kész tőségemnek ugyanis nine* mindig módjában a szerkesztőségi munka mindennapi lázas, sokszor idegemésztő ro­hanásában ellenőrizni azt, hogy a fiókszer­kesztőségektől telefonba mondott, vagy pos­tázott újságcikkek iiclyca adattal birnak-e, tehát a lap részéről való pellengérre állitás vádja „kissé“ erőszakolt és bizarr. Mindezek után szükségesnek tartom újból I leszögezni, hogy cikkem nem csupán a leg. utóbb tárgyalt két per anvagát merítette ki ugy-aliogy (részletes :smer1etés kolumnákat I ölelt volna fel), bánéra dióhéjban az egész vajgyúr — kontra — íejszáilitók ügyet, 1 mert csak igy érdekel közel 100 gazdálko- dót. A benne foglalt tényeket nem légből szedtem, hanem, mint a fentiekből is kitű­nik, azok a biró'ág elé helyezett periratokra, vagy elhangzott tanúvallomásokra támasz- kodva láttak napvilágot, vagy éppen a gaz- dák szerint áhítottakat tartalmazzák. Hogv mindezek a biróság előtt milyen bizo­nyító erővel birnak. vagy bírtak, azt én nern tudhattam a kifogásolt cikk megírásakor, sőt egészen bizonyos még maga a biróság sem tudta, mert hiszen később hozott az ügyben döntést. A helyreigazító azonban nyugodt lehet afelől, hogy amikor pereiben az utolsó jogerős döntés elhangzik, a bíró­ság által esetleg megerősített feltételezett igaza épp ugy helyet nyer e hasábokon, mint ; a fentiek. Utolsó megjegyzésem, hogy a fentieket a periratokbó! szedtem. I Marosvásárhely, 1940, január 22. Zsibói Béla, „Tied ez a ház Uram!...“ Látogatás a kolozsvári katolikus Ott­honban. - Száznegyvenhárom gyermekről gon­doskodik az öt év óta fennálló otthon vezetősége KOLOZSVÁR, január 22. Az izgalmas, zűrzavaros világesemények kavargó forgatagában szinte észrevételeitől, j csöndben ünnepelte meg nemrégen fennállá- • sának ötödik évfordulóját a kolozsvári Ka* j tolikus Napközi Otthon, öt évvel ezelőtt I szentelték fel ennek a jótékony intézmény- j nek a kulturházát, amely menedéket, ott* ! hont, segítséget és emberszeretettől áthatott ! benső melegséget nyújt sok, sok szegény csa­lád gyermekének. Tanít, oktat, nevel s öt év óta tartó szakadatlan, áldásos munkássá­gával olyan gyönyörű eredményt ért el, hogy arról csak a legteljesebb elismerés hangján és jóleső örömmel lehet beszámolni. LÁTOGATÁS A NAPKÖZI OTT­HONBAN Az egyik téli délutánon meglátogattuk ezt a kulturházát. hogy a helyszínen szerezzünk néhány szint, néhány impressziót ennek a jótékony' intézménynek a működéséről, amely öt évvel ezelőtt még kezdetleges volt, de ma nemcsak az odajáró gyermekeknek, de azok szüleinek és a környék ifjúságának kultur- központjává lett s a gyermekeken keresztül magához kapcsolta a családot is. Ma i43 gyermek látogatja ez otthoni val* láskülönbség nélkül. Naponta átlag 90—100 gyermek kap élel­mezést. A kisebbeket egész nap foglalkoztat­ja az Otthon személyzete, az iskolábajárók- nak pedig segitenek feladataik elvégzésében. És ugyanakkor a szülőkről is gondoskodnak: I ismeretterjesztő Ó9 vetitettképes előadásokat tartanak számukra. Az esték részint munká­val, részint szórakozással telnek el. Az ifjú­ság összegyűl s a fiuk hetenként háromszor Varró András főtisztelendő vezetése alatt, a leányifjuság hetenként kétszer Melánia test­vér vezetése mellett tanulva, dolgozva és szórakozva töltik el estéiket. Sakk, ping­pong asztalok, játékok és 900 kötetes könyv­tár áll a felnőttek és gyermekek rendeike sésére. SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁSOK ÉS KIRÁNDULÁSOK Az ifjúság szórakoztatására többször ren* I deznek előadásokat, tea és táncestélyeket, 1 amelyeken azonban szeszes ital sohasem I „szerepel a műsoron44. A ny ári hónapokat kirándulásokkal teszik változatossá. A kör­nyék asszonyai számára hetenként kétszer yarró és úgynevezett „toldozó4” estéket tar­tanak, ami azt jelenti, hogy szakavatott ve­zetés meiUtt varrják és javitják a szükséges ruhanemiieket s a születendő gyermekeknek készítik a kis kelengyéket. A költséget a ka­tolikus női misszió áldozatkész tagjai fe­dezik. NAGYSZABÁSÚ SZOCIÁLIS TEVÉ­KENYSÉG Az értékes szociális munkát véező Otthon az év folyamán gyakran végez környezetta­Í nulmányt és szegénylátogatásokat. Eljár hi­vatalos ügyekben, munkát szerez, tanácsot ad ügyes-bajos dolgokban, rendezetlen há- , zaséleteket törvényesittetni igyekszik, dij- I talanul eszközöl orvosi és gyógyszersegélye- I két, a sokgyermekes anyákat jutalomban ré- j szesiíi s nyaraltatási és nevelési költségeket ! fedez. A gyermekeknek és az ifjúságnak minden ‘ karácsonykor szeretetcsomagokat ad 8 a gyermekek hiányos ruhatárát főleg télen, de nyáron is amennyire lehet, igyekszik kiegé­szíteni. Érdekes, beszédes kis dokumentum az alábbi villanásnyi statisztika: Az 1938-as karácsonyi ajándékozás értéke meghaladta a 20 ezer lejt. Az elmúlt 1939-es karácsonyon pedig az ajándékok értéke már megközelí­tette a 40 ezer lejt. Az Otthonnak közei 300 alnnitó és 400-au felüli pártoló tavia van. Részben az 6 állandó adakozásukból, részben pedig az Egyházközség és a város évi segélyéből tartják fennt a valóban áldá­sos hivatást betöltő Napközi Otthont. Hiányos volna azonban s beszámolónk, ha nem jegyeznénk fel azoknak nevét, akik fá­radhatatlanul, sziwel-lélekkel, te'jes. önzet­len odaadással dolgoznak az Otthon feivi- ragoztatása érdekében, hogv azáltal emberi életet juttassanak osztályrészül minél több szegény családnak. Ebben a nemes és jóté­kony munkában a nőegylet Vezetői járnak a7. élen. Az Otthon falai között, a szép kis kert­ben és a tágas udvaron mindenütt rend és tisztaság. Mindez Emília nővér, valamint Mária és Magda tanitónok gondos munkájú; dicsérik. Felemelő és megható volt látni e érezni azt a szeretetet, amellyel a gyermekek veszik körül őket, de — meg is érdemlik, A csendes külvárosban, a magas dombol­dalon lévő; tiszta ievegoiii íuliu Caesar-)-> cában öt év óta áll az Otthon. Homlokza­tán ezzel a felírással: „Tiéd ez a ház, Urain... és mi szolgáid akarunk lenni mindörökké!“«« (g. a.->

Next

/
Thumbnails
Contents