Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-08 / 284. szám

2

r 1 1 I s' /1: k

'193 9 d * d o mb » r <?,

HU

Józseffalva újra felviráyzik

Képek a tisztuló „csatatérről**. — „Jozsellalva hasonlítani kezd a mindenki karácsonyfájához**

.. . JÓZSEFFALVA, november hó.

Megoszlik a gon lom Jozseífmlva és szórványai között. A szórványok kő* /ott lengyel falu is van. Szeretem a lengyeleket, a nyelvüket is megtanultam, csupán a szokásaikat nem yllha- tom. Visszatetsző például, hogy a temetésen fotografálják a n> it ott kopor” sót. Pnpirvirágtól ízléstelen falaikon én még eleven gyermek képét nem láttam berániázva. Lengyel babának errefelé még sohasem mondta fotográfus azt, hogy: „repül a madár . .“ Ha azon. tun meghal a baba, akkor a föld alól is elökeritik a mălini fotograt üst. A babát párnák között felpockol jak, a szemeit f elf eszegetik, hogy olyan legyen, mintha élne. Brrr...! Tipeg to* . pog a bajcancsos fotográfus. Öreg gépe falábait csattogtatja. Amikor aláguggol a fekete kendőnek, lobog az inge. Soha ekkora falábakat én még nem láttam, csupáncsak petróleum-kutak íe* léit, valamint rgen magas hegycsúcsokon, amikor a hadsereg térképezi a tájat, Papi palást mellé nem illenek a haragos gondolatok. Mégis ilyenkor min*

dig szeretném fellökni az öreg masinát, uz aláguggoló emberi hiúsággal együtt, amelyik ilyen szomorú formában és szolgálatban éli ki magát.

Ha már esküdt ellensége vagyok az elmúlt szernek erőszakos nyitogatásá- nak, az el nem gereblyélt temetőknek, nem szeretném ezzel a tudósítással inból bemutatni, felpeckelni azokat a ré mült szemeket sem, amik József falván áldozócsütörtökön óriásira meredtek és amiket s/lvigfuró sikitás kisért. Inkább a mostani kacagó szemeket szeretném fofcografalni. A bukov inai .székely amúgy is túlságosan önérzetes és nem jó folyton emlegetni, hogy nemrég a hid végén guggolt. Azért nem ío* tografáltam én eddig a falut, a kormos nagy temetőt. Mostanság azonban ugyancsak munkában van kis „Voigt* liinder“-gépem és hol ebből, hol abból a szemszögből ragadom meg az uj hajlékok nagyszerű sorát, amiket a testvéri szivek irgalma teremtett ide agvö* nyöirü dombra. Az áldozócsütörtöki tűzről tehát nem beszélek, hanem inkább at v * v v ^

III IQzehröl

Most már égnek a hívogató, kedves lám- pafények. Ha nem szégyelnéd a leskelődést, akkor benézhetnél. Látnád az asstalon, a takarmány kamrát an az uj naptárt, az uj Bibliákat, az iiuakönyveket, a fekete cérnával összefűzött ojságdarabkákat, wniket Bukovinában tűzbe vetni, abba szalonnát csomagol* ni: bűnnek számit. Azt nem szabad tenni a magyar betűvel, mert az ilyea cselekedet csak aa advent* gyónás számláját ingja terhelni. Látod az asztalnál a férfit, amint meleg, erős kezével átkarolja kisfia nyakát és olvasni tanítja. Látod a leányt, aki nekifogott már a» uj varrottasokuak és készíti a csikós, a csipkerózsás és a váradiasuak nevezett, csupán csak itten ismert szép mintáikat, amiket mindig pirossal és feketével hímeznek. Látóéi a kalamáris melleit a fiatalembert, aki két hónap előtt niég nem volt ősz, aki az Amerikába szakadt testvérének megírja, hogy a jó Isten sziveket teremtett számukra, nem kellett a világba szerteoszol- iiunk és hogy milyen szivek kegyelméből lettünk megint boldogok. Egészen biztos, hogy egy apró versikével fogj’a befejezni a levelet Ez itt igy szokás. Tehetsége szerint mindenki a levele végét rímbe Összecsengeti. Bukovinai ember a táncban nem erőit, itt csíz- maszárc3apki.dc rimes felkiáltások nincsenek, azonban szokás a levelet rimharangozással befejezni. Például:

, „Esenoeí végzem levelem sorát,

* jé Áldja meg Jézus a f elolvadójái!...

Nini, a túlsó dombon is tüzet látok, a temetőben. Miíéie tüzek azok?!~. Megmondom. Halottak napjan nem jutott minden sirra megfelelő szama gyertya. Épület, padlás, csűr hiányában: kazalba rakva vált csépelet- lenül, csendesen a termés, am t a jég megfagyott. Az áHandó esőzés, amely százezerszámra rombolta össze a téglákat, valamint ■tr építkezéssel járó nagy elfoglaltság nem engedték meg a kazlak szétbontását és csak most foghattak neki a cséplésnek. Igf aztán csak most ktzJ kihullni a génből a gyertyára való, a még el nem rotha it gabonaszemek közül. És a jó emberek titokba a rendie meg- gyújtják a kegyelet gyertyáit a novembervégi estéken, akik halottak napján meg nein gyújtották. Nehogy valaki odaát az. egek kék óceánjain túl megtudja, hogy volt egy esztendő, amikor1 az innenső parton gyász, rémület. szegénység miatt halottak napján le voíl sötétítve a váro6. Nehocy odaát az elmaradt fény miatt azt gondolja valaki, hogy 3 fiú hűtlen lett az ősi röghöz és elbujdo- sett innen. Ezekről a temítőb'n meggyűlt tüzekről is hndd mutassak -e cgv képet.

Felhúzott gallérban, csöndesen kö/elitem meg a temetőt. Süvít most is a szél, ez már nem bánt. így csinálta ezt hét hónap óta igen sokszor. Tudja, hogy 5 fújta el helyéről a falut és érnek az undok reakciónak egy c-r«ppet sem volt ínyére, hogy ezt a falut a többi száj, egy édesen meleg áramlat a helyére visszafujja. Most már nincsenek didergő ácsok a fedélen, akikbe ez a »jc,emberi szél belekössön. Beleköt hát annak a fiatal asz- 87onynak a bat gyertyájába, amiket éppen most gyújtót» meg Béla-ura sir iánál. Az asz* szonyka védi a gyertyáit. Előbb a tenyeréből formál nekik sátort. Majd egvebet gondol é3 jobbrói-bálról a nagykendője két szárnyát huzza a gyertyák mellé kerítésnek. Ebben a percben a fények életre kelnek és a lángok táncolva ugrálnak a hantokon. Meg

j! Asztalosok ügyeimébe! j;

i| „Mures $/. teizesu ji

I Panlllaptoinkaf ji

! » íorgaloraba hoztuk. — Kérjen árjegyzéket ! [

I; Székely és Réti j!

I I erdélyrészí Bútorgyár B. T« \ !

Targu-Mureş. ;!

mmmwwmwwwwwwwwww

Lili momlanciu, hogy az a kendő aligha jó- falvai mif.ylemlö. Elárulja r/l az a szűr- ke papumlekli darab, amit innen az Édes- «I.árn rácsai n ögiil egészen jól leveszek. Ar- I ,i a papuiubkli darabra vagy kuloZfii, vagy varadi, vagy |>«'dig enyedi mf.gvar asszony il la lel a m iét plujbásszal, li így egy Mi- itvánkot kapjon a kendőért. Lgy látom innen, liogy :•» az asszony a kemény papirt •u-ir akai ia eldobni, hanem igen szép kereszt- l im/issel odr.öi ükitette a kendőhöz.

Mot már en csak azt sajnálom, hogy nln- e-en itten j< barátom, Mécs l.áuló. A „Kedves kicsikém' cimii versét m *gp ótolhafná egy

u.olsó szakiusml. Íme, a gyertya fölő:t a ki* e-) boritósáter, a tenyér. A !<:nvér fölölt a k- 'ozsi kendő Es a kendő fölült u másik beritósútor, ami nemcsak egy j»oéta s/.cnn’- (ni, liánéin millió szem sugarából tevődik össze, aki ni.ítd idenézett és aiainen iyi ezt a falut emelte és védte. Védő tátrak voltak azonban a magyar lapok is, a melegszívű, kisfizetésű drága tijságirókkai es.” iitt akik- ii k a szeretőin, védelme reánk borult, fedezett és megmentett minket.

S rntendierben Székelyudvarhelyre küld- te n egy párnák való kisfiút a gimnáziumba. \i apró legény összeesküdő!t íz éd< íanyjá* v: I. Megállapodtak abban, hogy minden őszi iste, ugyanabban az órában, letten kélfelöl a vacsoracBillugra fognak nézni. Írja a kis ligény, hogy ó már geometriát is tanul és hegy ezt az. ohlát, ami a kétpír szemből és

csillagból all. egyenlő szárú ná-ornszügnek liivják. Nagyban ugyanezt az ábrát játszódjuk rni is az erdélyi csillagokkal é9 a reánk

Y Előzze

meg 65 kezelje

PASZTILLA

gondoló eir.brlek szemeivel. Mindenki idenéz. Es mi folytonosan érezAi-c ennek a szivekből é-5 sugarakból formált sátornak a: védelmét. Csakhogy a „Kedves kicsikém'1’ föníéges versét meg kellene ám toldani egy*! újabb szakasszal is. A jó Istenről szóljon az, aki nemcsak a gyertyát, a tenyeret, a vig- netlás nagykendőt, hanem a 6átorc3Ínáló százezer szemet is egybe öleli, rnert fényit, meleget, oltalmat, egy uj falut adtak uekiink,

lomDsator

Elfelejtettem beszélni egy másik sátorról, j a zöldről. Ez is rokonságban van a fentebb j felsorolt kezekkel, nagykendőkkel, szemek- j kel és csillagos sugarakkal.

Mikor már abba kellett hagyni az építő munkát és a hideg miatt a cement már nem kötött, akkor nekifogtunk formálni, leeöve- kelni a ..zöld sátort“. Fákat ültettünk. Ezek fogják eltakarni az utolsó kormos foltját is a hősöknapi katasztrófának.

Ki nem emlékeznék még itten a lengyel postarepülőre, a csillogó „Lotz“*gépre, édes- ! testvére volt ennek ez a szép, uj aluminium- j gép. amelyik tavaly, Gainesti nevű filiálisom- j bau lezuhant 14 halálos áldozatával. Az az j első gép is jóbarátunk volt. Belekapcsolt minket a forgalomba. Dupla motorának lármája minden nap kifütyült engem a papilakból az udvarra. Becsapódott az iinaköny- I vem, abbamaradt a gépelés, etetlenül maradt ! az őzikém, ha az a gép jött félkettökor és ! ezüstözött lepkeháta incselkedni kezdett szomjas szemeimmel. És nekem kellett megírnom auuak az első gépnek a gyászjelentését, amikor a megrémült gainestii hívek a lezuhant géphez hívtak telefonon a halotti szentséggel. Felkeltő volt, amikor égtünk és a testvérgép ugyanazon csillogásu, ekkor végezte fölöttünk a rendes pontos útját. Azt hiszem, hogy a repülők térképében benne van tájékoztató pontnak a józseffalvai csillogó torony is.

A gép, amikor meglátta az égő házkoszo- j rukat. nem folytatta egyenesen az útját, hanem ketségbeesett köröket csinált a falunk fölött a füstben, mint egy ijedt madár, ame- j iviknek lopják a kicsinyeit. Éreztük a mo- I tor bugásáról, mennyire szeretne rajtunk se- j ! giteni, de nem lehet.

I Ha mégegvszer erre tévedne az a madár.

! jövő tavaszon alig találná meg a falut az uj I lorabsátorban. mely egészen el fogja borítani.

, Jtt pompáznak már a templom előtt az ezüstfenyők és Józseffalva mindinkább ha- j sonlitani kezd a „Mindenki karácsonyfájához“, amit a szabad ég alatt sz.oi - meg- gyujtani, hogy a világon mindenkin. Öröme legyen henne és azoknak a szeme “Csillogjon, akiknek fára nem telik és akik fa$i tudnának vattahavat, cukrot, gyertyát,, g anyo.4

diót összezsúfolni, külon-külön való’

__ra és

közösen gyújtsanak meg egyet a b®®vinni dombon, ahol akciójuk és szeretetíik TÖ imán feltámadt egy halálra itéll sz.ékely f'gfi Első éjjel a kétségbeeséstől szinte elboru gyám majdnem hallucinnlt és szüntelenül dián törzsfőnök hangját hallottam gyjer kori olvasmányomból visszacsengeni. Aţ vúlatnfő* nők hangját, aki halálraítélt törtian párján1 holdvilágon üvölt, kínjában. Mosvjrqţfyogan nézem a „mindenki karácsonyfája „s boldogan fotografálom. A novemberi 3vas hidegben mindenütt sürögnek-forúgnak az. err-e berek és gyümölcsfákat ásnak el. A gyerekek pedig? Ez.eknek a fáknak jövendő élve-! zői és dézsrnálói, a hidegtől megcsípett fagyos orrocskával lábatlankodnak a fö’dfo»-j gató ásók és lapátok között. Nini, amott azí ácstelep szélén három drága angyal: foigá-i csőt gyűjt. Odamegyek. Öcsiké éppen azzal van elfoglalva, hogy testvérkéje hátára kötözi az áru-forgácsot. Semmi sem hasonlít jobban az angyal tollaihoz. mint az ilyen recésen vágott ácsforgács. Pláne, hogy a fiucsks ügyetlen és a forgács legyező-alakban el is csúszik a kisleány hátán. Csókolni való, cukros angyallá válik a józseffalvai négyéves kisleány abban az ajándék-ruhában, rózsaszínben. A ruha valahonnan Temesvárról került ide egy szeretetcsomagban. Ahogy nézem a bájos csöppséget rózsaszínben, a hátán angyalszárnnyá elosztódott forgácsaival, egy pillanatra könnyekig meghatódom, aztán megilletődve odarohanok. Terhével együtt fölkapom az ölembe és össze-vissza csókolom. Méltatlankodó drága diinnyögése haílszik.

ami bukovinai dialektusban azt jelenti, hogy „tessék elereszteni“. Ö azonban így mondja többször egymásután:

—- „Plébános ur, csapjon el!“...

Dr. Németh Kálmán

CSÜTÖRTÖK, DECEMBER 7.

Bukarest. 7.30 Torna, rádióhiradó, hangverseny, háztartási, orvosi tanácsok. 13 Kulturális hírek, sport, vízállásjelentés. 13.10 Hangverseny. Közben: Sporthírek. 13.40 Gramofonlemezek. 14.15 Hírek, időjárásjelentés, rádióhiradó. 14.30 Gramofon. 15 Hírek. 16.45 Előadás. 19.17 Gramofonle- mezek. 19.55 Hírek, 20.20 Dal. 20.45 Hírek.

21.15 A Filharmonikusok hangversenyének közvetítése. 23.10 Gramofosdemezek. 23.45 Hirek.

Budapest I. 7.45 Torna, hírek és gramofon. 8.20 Étrend. 11 Hirek. 11.20 és 11.45 Felolvasás. 12.10 Vizjelzöszolgálat. 13.10 Zongoraszámok. 14 Szalonzene. 17.15 Grün- ivald Béla emlékezete. Előadás. 18.15 Elles utáni teendők. 18.45 A Wolfner-gyárí Dalkör. 19.15 Az Erzsébet távbeszélő központ felavatása. 19.45 Fúvószenekar. 20.25 Tréfál a tudomány. Csevegés. 20.40 A rádió egy napja. 23.05 Hegedüszámo.k. 24.25 Ci* gányzenft. , - ~ - — - - —'' ' v

PÉNTEK, DECEMBER 8.

Bukarest. 7.30 Ritmikus torna, rádíóhir- adó, reggeli hangverseny, háztartási, orvosi tanácsok. 13 Időjelzés, idöjaás, kulturális hirek. sport, vízállásjelentés. 13.10 Déli hangverseny közvetítése. Közben: Sporthíreknek adása. 13 40 Gramofonlemezek. 11.15 Hirek, időjárásjelentés, rádióhiradó. 14 30 Gramofonlemezek. 15 Hírek. 16.-45 Előadás. 19.1 s Gramofonlemezek. 19.50 Hirek. 20.45 Hirek, 23.45 Hirek.

Budapest 1 11 Szentbeszéd. 12.15 Görög katolikus istentisztelet. 13.30 Zenekar. 15 Hanglemezek. 16 Híres magyar iskolák. Felolvasás. 16.30 Szalonzenekar, 17.30 Az angolkór. Előadás. 18.15 A Katolikus Noegyíetek Országos Szövetsége. 19.05 Magyar nóták, 19.50 Parasztkomédia. 20.25 Tánclemezek, 21.20. Elbeszélés. 21.50 Hires versek a dal szárnyán, 28.05 Magyar szerzők müvei.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyv; osztályában. Cluj, Plata Unirii, • v - > w