Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-07 / 283. szám

■

/ f / r N 7 í K

1 0,1 rt '<! cc c m r> c r 7.

() az a vonat!

Mulatságos lnistóriák a vasutó Iliikében

Utiélmények sokaságából három színes kép: a kutyáról mely volt és nincs és mégis ugatott, aztán az utcai rablótámadásról, melyhez az áldozat nyuitotta a segítséget és végül a potyautas őszinte vallomásáról, mely a rendőrségen végződik

K01.0ZSYÁR, december 6.

A históriát snumiUt'ii bevezetés nem előzte meg. igv én is mellőzöm a szokásos elöljáró sorokat.

Tehát: az Arad——Várad kö/li vonalon, a Misuti Îiilke sarkában bóbiskolok, l-.jlelutáu volt és felsőiét, csak a kék hangulatlámpa világított bágyadtan. Tücsök ciripelésére ébredek. Tücsök? Ilyenkor és itt? Mindent elkövetek. hogy uehalljaiu. Dongó zug. Dongó? Ejnye, hogy jön decemberben pont ide? Salamat álarcként ráhúzom arcomra. Sem látni, sem érezni nem kívánom. A következő percben már veréb csiripel, fecske licseg, kútra ugat. ló merit ésigytovább. Fele sem tréfa. Mindannyian felriadunk. Egyik utas feláll és felkattintja a villanyt. A másik kinéz a folyosóra. Aki mellettem iil megszólal: — Ugylátszik. a szomszéd fülkében állatsereglet turnézik.

Senki sem hiszi, de mégis érdekes. Most egy béka kuruttyol. Velem szemközt egy asz- szony ül. ölében kis gyerek.

— Hallod Csöpi? Most béka király beszél. A szomszéd fülkében minden csendes. Békés polgári utasok szunyókálnak.

— Ne nyugtalankodjanak kérem, én magam vagyok az állatsereglet, — mondja az egyik utas. És főleg neharagudjanak) mert felzavartam pihenésükből. Fontos volt a próba: vájjon a valóság érzését visszatudom-e adui? Évekig gyakoroltam niagam az állati- hangok utánzásában, inig idá>g jutottam. Elég tökéletes?

Röstellem bevallani, hogy engem is megtévesztett.

— Most Váradra megyek, papirosaimat rendezem s aztán Bukarestbe utazom Szerződésem köt a legnagyobb varietéhez. Tizedikén már fellépek, mint utánzó. Kitömött állatok kicsinyített példányait veszem kezembe és megcsiklauditom őket hónuk alatt. S akkor megszólalnak „eredeti stílusban és tájszólással“. Remélem nagy sikerem lesz.

A kalauz belép, kéri a jegyet, közben alig hallhatóan „kutya“ morog. Felfigyel:

— Kutya van a fülkében?

— Nincs.

— Az imént hallottam valamit.

A „kutya“ ismét, de most már dühőíen morog.

— Aici este câine! Itt kutya van! — szól mérgesen a kalauz és benéz az ülések alá, de hiába.

— Ugyan neizéljen. Talán a másik fülkében, — szól az artista.

Elkezeli a jegyeket és kilép az ajtón. Ebben a pillanatban erős és haragos ugatás hallatszik, de olyan ijesztően, hogy utána már csak harapás jöhet. A kalauz hirtelen behúzza az ajtót és visszanéz. De a lámpa elalszik s a kékfény már csak árnyképet mutat. Bezárja az ajtót és néhány perc múlva a másik osztály kalauzával tér vissza.

Hol a kutya? Az utasok közt nem szabad kutyát vinni. Jegyzőkönyvét veszi elő s valami tarifafélét, hogy kirója a büntetést. Emellett a legközelebbi állomáson le kell szállani a kutyával, mert ennek a vonatnak nincs ketrece. Várni kell reggelig.

De, hol a kutya?

Lábával az ülés alatt kotorász, de hirtelen visszarántja. Erős és veszedelmes morgás a válasz.

— Kié a kutya? — kérdi.

Fulladunk meg a nevetéstől. És, hogy még- inkább fokozzuk a jelenetet, egymásután kimentünk a folyosóra. Hiába világították át lámpásaikkal a fülke zeg-zugát, — a kutyát sehol sem találták. Ők is elnevették magukat.

—' Ugy-e a bőröndben van a kutya? Utitársaim már a háló felé nyúltak, hogy kinyissák táskáikat, de a jegyőr nem kívánta.

— Ott sem szabad vinni, — mondta beletörődve, — de biztosan nagyon kicsi állai, hát nem bánom. De milyen csúnya nagy szája van!

☆

I g\ok. meséli a szomszéd s kávéba/, után igyekeztem szállásomra egy rokonomhoz. Nyugodt, csendes volt az utca. egy lélek sem járt. És ekkor történt velem a ueniminden- napi eset. Kiraboltak.

— Mugát?

—- Engem.

— Meg is gyilkolták?

— Nevieceljeu. Azt éppen nem. De talán, ha elveszítem a fejemet, a támadónak ugróra, vagy segítségért kiáltok, ina nem ülnék itt.

— Szóval ment az utcán...

— Igen. És ahogy befordultam az egyik mellékutcába, gyors léptekkel velem szemközt jött egy férfi. Izgatott volt, alig birt lélegzeni s velem szemközt megáll és nagyon udvariasan, de ijedten kérdi:

— Bocsánatot kérek uram. nem látott itt a közelben rendőrt?

— Nem.

— Nem lenne szives megmondani, merre találhatok itt sürgősen?

Az ismeretlen járókelő izgatott hangja meglepett. Természetes, hogy rosszra gondoltam. Láttam rajta, hogy valami baj vau. Idegessége rám ragadt.

— Nincs itt kérem bizony sehol. Félórája jövök, de még a nyomát sem láttam. Talán....

Azt akartam neki mondani, hogy talán segíthetnék én, La bajban van, hiszen férfi vagyok , s ha ketten vagyunk, talán ... De nem volt időm elmondani, mert mikor kijelentettem. hogy nemcsak a közelben, de a környéken sincs rendőr, ki> zseblámpájával szembevilágitott és rámszegezte revolverét:

— Na, akkor ide a pénzzel, uram, mert ha nem, kilyukasztalak. Hiába kiabálsz, tudod jól, nincs rendőr a közelben.

Elvette pénzemet, órámat, gyűrűmet, sálamat. zsebkésemet, sőt ruég töltőtollamat is. Aztán azt mondta: köszönöm, s tovább ment.

É

rdekes dolgok kerülnek szőnyegre utazás alkalmával. Különösen akkor, ha eddig ismeretlen emberek jönnek Össze s kíváncsiskodnak, bogyhát hova utazik és mihen utazik és miért utazik ésigytovább. Nem illik hallgatozni, de azt senki sem kívánhatja, hogy mások kedvéért kimenjek a folyosóra. Ilyenkor vagy újságba temetem magam, vagy teszem az eszem, hogy alszom, w r— Egyik nagyobb erdélyi városban va.

«• ,, „ í; > ? i ' \

' • • ;:/•■. ' ;:v- • • * <

. v t /i

~ r-î V, V A-vW \

, ■ . .

> SÄ

M

ás. De ez is vonaton történt. Meghitt kis társaság beszélget a fülkében. Olvasásról szó sem lehet. Egykedvűen nézek ki az ablakon. Egy potyautas beszélget vizavéjával. Többek között elmeséli, hogy egyik kollégája milyen sokat utazik s hogy milyen olcsón. Jegyet sohasem vált; becsapja a kalauzt és becsapja az ellenőrt. Egyizben például megtörtént, hogy együtt voltak a fülkében, aipikor hirtelen az ajtóban termett a kalauz. Kollégájának persze jegye nem volt, de menekülésre sem lehetett gondolni, a vonat is lassított, tudta, hogy barátja jegy nélkül utazik, már látta a botrányt, — amikor a kollega intett a kalauznak, lépjen beljebb és huzza be az ajtót, mert mondani akar valamit. Aztán halkan így szólt:

— Az első fülkében ül egy férfi, veszedelmes pénzhamisító. Három koffer hamispénz van nála e ott a prés is. Most fog le- szállni a legközelebbi álomáson. Elkellene fogatni.

— Az első fülkében? — kérdi izgatottan a kalauz, ■— láttam a gazembert. Elfogom.

És otthagyott csapot-papot s rohant a kocsi elejére. Kollégám is vette kabátját, kalapját, bőröndjét és az ellenkező oldalon kiszállt. így úszta meg a jegyvizsgálatot. Hogy aztán mit müveit a kalauz, amikor visszatért, az nem tartozik ide.

A hatalmas termetű, kövér nr, akinek ezt az épületes históriát meséli szomszédom, csak bólogat és a fogaközt megjegyzi:

— Én sem váltok jegyet.

— Sohasem?-— Sohasem.

•— És nem volt még kellemetlensége?

— Nem. Ügyesen csinálom.

—- Nahát akkor „haverek“ vagyunk. Szóval maga is? Ha igy állunk, megmondom: akiről meséltem — én vagyok! Uram, évek óta utazom igy s hálistennek még Soha sem csiptek meg. Van, amikor egészen simán megy, de előfordul, hogy trükköt kell alkalmaznom. De ritkán.

— És, ha most jön a kalauz?

— Maga mit csinál?

— Még nem tudom.

— Tudja mit? Falazzunk egymásnak. Szabó Béla vagyok. Hova utazik?

— K. Gy. vasúti jegy vizsgáló főellenőr vagyok, — mondja a nagydarab ember —- s potyautasokra utazom.

A kalauz belép. Nagyot szalutál az ellenőrnek. Az illetőnek elszedik az igazolványát s a legközelebbi állomáson átadták a rendőr- «eg»*k.. - ( j. j,j)

Hitlcr-ifjak takarítják be a termést.

(A „Románia" nyomán.)

„Most az állampolgárok kell megtegyék kötel

— írja a Timpul a hadfelszerelési kincstári bonok kibocsátásával kapcsolatban

BLKARF.ST, december 6. (Rador.) „A hadfelszereléssel kapcsolatban az állam a magánt ők-. közreműködését kéri‘‘ — írja a .,Timpul’ című lap és hozzáteszi: „/I kiegyensúlyozott állami költségvetésben uj adók és k-iltmleges taksák veikül is gondoskodás történt a hadfelszerelésre szükséges alapokról. Az állam megtette kötelességét, hogy a hadsereg folyton emelkedő kivételes szül: sé ele tóit. tehát az ország biztonságának szükségletet biz'.ositsa. Most az állampolgárok hell megtegyék kötelességüket „hadfelszerelési kincstári bánóit“ aláírásával.“

Befejeződjek az unitárius főtanáé* háromnapos tanácskozásai

Letette az esküt az uj jogtanácsos, — Részletes jelentést készített a iátanácsi bizottság az uj munkatervről

KOLOZSVÁR, december 6. Három napig tartó szakadatlan tárgyalás után az unitárius egyház főtanácsa kedden a délutáni órákban befejezte tanácskozásait.

Kedden reggel az előző napról elnapolt \álasztások ügye került napirenJre. Ez alkalommal

Felolvasták az eg\házi jogtan itf.ossá megválasztott dr. Szatbmáry János írásban előterjesztett lemondólevelét, amit azonban a főtanács nem fogadott el. Ennek következtében az uj jogtanácsos letette hivatali esküjét.

A következő napirendi pont előadója. dr. Mikó Lőrinc egyházi titkár a jászágfeiügye* lőség átszervezéséről és a tisztviselők osztályozásáról szóló javaslatot olvasta fel. \ javaslat keretében elhatározták, hogy a gazdasági bizottság irányítására állandó gazdasági előadói állást létesítenek, amelynek betöltését a jövőévi főtauácsi ülés alkalmával választás utján fogják eszközölni.

Ezután Lőrinczi Zoltán foszámvevő a számadásokat, majd az összesített vagyonmérleget terjesztette elő, amelyet elfogadtak. Ugyanitt hozzájárult a főtanács az egyházi bevételek növelése céljából az unitáriusok nagyjait ábrázoló egyházi jellegű bélyegek forgalombahozatalához, természetesen a hatósági engedély előzetes beszerzése mellett.

Majd rátértek a testületek é3 egyesek kérelmeinek és inditványáinak megvitatására. Ez alkalommal Árkosi Tamás esperes, közügyigazgató visszavonta a dr. Ferenczy Géza tiszteletbeli főgondnok személyére vonatkozó fegyelmi kérését, melyre Feienczynek Kovács Lajos brassói esperes szerkesztésében megjelenő „Unitárius Jövendő“ cimn egyházi lapban közölt kritikai élű cikke szolgáltatott okot. A főtanács a fegyelmi kérés visszavonását általános helyesléssel fogadta.

I Érmösi József püspöki titkár, a további I indítványok és módosító beadványok elöI adójának beterjesztésére a főtanács kimondta a lelkészek részére az egyensapka és egyenpalást kötelező viselését.

A tárgysorozat utolsóelőtti pontjaként Lőrinczi Zoltán foszámvevő az 1939—40

évi költségvetést terjesztette elő jóvábat? j ** w * v* .

Ezután Ekárt Andor lelkész felolvasta a lelkész-körnek az egyházi főhatóságokhoz intézett emlékiratát, a lelkészi fizetések intézményes rendezése érdekében.

Végül Pálffv László a főtanács előkészítő bizottságának nevében megtette £> szokásos összefoglaló jelentést, ami egyben irányéi- veket tartalmaz a főtanács jövőévi munkásságára vonatkozólag.

E jelentés a lelkészek államsegélye és az esperesi kongnia ügyében a kisebbségi statútum és a kormánynyilatkozatokban ismételten hangsúlyozott jogegyenlőség nevében kéri a főtanácsot, bassoD oda, hogy az egyház lelkészei a többségiek által élvezett államsegélyben részesüljenek. Ezt az álláspontot a kilátásba helyezett uj kisebbségi törvény megalkotásánál is érvényre keli juttatni.

Nem kevésbé fontosnak tartja a jelentés a tanítók államsegélyének állandósítását és a középiskolai tanárok rendszeres állami segélyezésének elérését.

Befejezésként a jelentés kitér az egyházi ügyvitelrendszer gyökeres megváltoztatásának szükségességére, a mai körülményeknek és az egyház változott anyagi viszonyainak megfelelően.

A főtanácsi ülést, háromnapos termékeny munka után Árkossi Tamás esperes, közügy igazgató könyörgése és imája után dr. Gál 1 Miklós főgondnok zárta be.

Mit tartalmaz a román« orosz áruszáüitasi egyezmény ?

Szigorúbban ellenőrzik a vasárnapi munkaszüneti betartását

BUKAREST, december 6.

(Rador.) Jelentettük, hogy orosz—román vasúti bizottság ült össze, hogy a volt lengyel területen és a imlt lengyel vasúti vonalon nyugat felé. Bukovinán keresztül indítandó román áruszállítás módozatait letárgyalja. Illetékes helyen megerősítik, hogy a vasúti forgalom rövidesen megindul, az egyezmény azonban kizárja élőállatok szállítását. A román vagonokat álomzárral látják el, igy érnek Németországba, hol a vagonokat felnyitlakj

BUKAREST. (Rador.) A munkaügyi minisztérium arról értesült, hogy a vasárnapi munkaszünetet nem tartják be mindenütt, ezért eljárt a belügyminisztériumban, bog/ az alantas szervei utján szigora ellenőrzést rendeljen el.

Megindul Németország felé a bukovinai teheráruforgaíoiTí

BUKAREST. December 1-én megnyitották a teheráruforgalmat Németország felé, Orăşeni és Znyatin állomásokon keresztül. A CFR jelentése szerint a személyforgalom, valamint élőállatszáliitmány továbbra is szünetei-