Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-06 / 282. szám

1 i. r I. ,v / r K T93 9 'éécemKtr 6. Csalással, Riagánokirathamisitással és deviza- Cíalásobhal vádolja a «izspíóbiró Max fluschniftot Részletesen ismertetik a bukaresti lapok a szenzációs vádiratot. • üzleti játék — milliárd ohhal. — Miért tartóztatták le a milliárdost? M!KAREST, december 5. Max Auschuitt bűnügyében a bukaresti I örvenvszék vizsgálóbírója terjedelme* vád indítvány kíséretében tette az ügyészségre az iratokat. A vádinditváuv részletesen is­merteti a vádlott terhére irt bűncselekmé­nyeket és azt a bukaresti lapok mai száma ii^zletesen közli, melyek nagyrészét vezér- igazgatói minőségében követte el a ..Kesita \ állalatnál. A „Resita“ — állapit ja meg a vádiudit- \ iny — egyiuilliárd lej alaptőkével rendel­kező részvénytársaság, melynek vas- é.s s/.éubányái, kohói, acél- és más üzemei van­nak. A vállalat látta el és látja el az állami, nemzetvédelmi, vasúti rendelések nagyrészét, minek következtében a kincstár szükséges­nek látta, hogy a részvények egvrészét tör­vény utján magának biztosítsa és ezzel kap­csolatban kormánybiztost nevezett ki az igazgatóságba. Max Ausclinitt nemcsak igazgatója, de nagyrészvényese is volt a vállalatnak. Ha­sonló volt a helyzet a „Titan, Nadrag, Ca- lan“ („Metalunit“) üzemeknél, a ..Societa­tea Companie Europene de Participations“ • („Cepi“) nevű monakói vállalatnak pedig helyettes igazgatósági elnöke volt. így — állapítja meg a vizsgálóbíró — alkalma uyilt arra, hogy a kincstárt megkárosítsa és külföldön igen nagy devizatartalékokat ; halmozzon fel magának. MIT JELENTETT Ä „CEPI**- VÁLLALAT? Á monakói „Cepi“-vállalat az úgyneve­zett „Holding“-jellegü vállalatok közé tar­tozott, melyek szorosan vett üzleteket nem csinálnak, csupán más vállalatok részvényeit szerzik meg maguknak. A. „Cepi“ igy rész­vényeket vásárolt Monakőban és másutt és ennek révén Max Anschnitt pénzügyi hata­lom lett Enrópában. I A vagyonszerzés során azonban — álla­pítja meg a vizsgálóbiró — „Max Auschuitt titkos, bűnös üzelmektől sem riadt vissza és . semmibe vette annak az országnak törve- 'nyelt, mely vendégül látta. Nem nagyiparos, de bűnös spekuláns volt“. KIK VOLTAK MAX AUSCHNITT . TÁRSAI? Élénk fényt vet jellemére, hogy büntetett I előéletű személyekkel fogott össz.e nyeresé­gének biztosítására. Ezek egyike: Aronovici, 6 évet ült már közokirathamisitás miatt. Az üzelmeket maga irányította és magán cimére küldette a különböző vállalatoknak I szóló fontosabb iratokat. Hűséges társa volt Edgar nevű fivére is, a „Titán, Nadrag, Calan“ volt igazgatója, aki résztvett a félrevezetésekben és csalá­sokban. kikémlelte a külföldi pénzügyi tit­kokat és mindig a „Max“ nevét irta alá. A bűnös üzelmek 1939 augusztus haváig j folytak, amikor lerántották az álarcot. Max .Anschnitt erre rosszat sejtett és a bizonyí­tékok eltüntetéséhez, megsemmisítéséhez fogott. Lemondott a ^Metalunit** részvénytársa­ságnál viselt állásáról és részvényeinek egyrészét külföldre szállította. Á szállítást egy diplomáciai útlevéllel ren­delkező külföldi alattvaló udvariasságból , vállalta 1939 augusztus és október hóna­pokban. A részvényeket és iratokat a kül­földön tartózkodó Edgár nevű fivérének ad­ták át. MEGINDUL Ä BŰNÖS MA- NIPULÁCIÓK SORA A vádinditvány részletesen ismerteti Max i Anschnitt kapcsolatait a román államvas­utakkal. Eszerint a „Resita“-vállalatnak 1919—1925. években eszközölt szállításokért 103 millió 404 ezer 887 lej követelése voit a CFR-től, melyért 1931. évi kibocsátása ‘ 7 és félszázalékkal kamatozó s a román ál­lamkincstár által garantált kötvényeket ka­pott, melyek értéke 18 millió 103 ezer fran­cia frank volt. A Resita aztán a Banca Co­merciala Romana nevű pénzintézetnél elzá­logosította a papírokat, melyek révén Anschnitt tiltott haszonhoz jutott. VALUT ASPEKULÁCIÓK Nagy visszaélések történtek a Resita acél- beseerzése körül is ugyanakkor. A Resita ugyanis külföldön vásárolhatott ócskavasat, nemzetvédelmi célra szükséges acélgyártás­ra. Az ócskavasat azonban nem a Resita, de a Metalunit, mely a Resita révén engedélyt nyert 275 ezer angol font kivitelére az ócskavas árának kifizetése céljából. A Me­talunit aztán a valuta nagyiészét elsikkasz­totta. Max Auschuitt azonban nem elégedett meg ezzel, újabb valutát kért. de a jegy­bank u kérelmet elutasította. A kivitt va­luta az amszterdami L. Kahn et Co cégnél van zárolva. 1938-ban nem volt szabad devizája a jegybanknak, igy engedélyt adott a Resitú- nak. hogy árucserével szerezze meg az acél­gyártáshoz szükséges ócskavasat. Az. üzlet lebonyolitásu folyamán aztán a Metalunit 200 ezer angol font birtokába jutott, mely összeget Max Anschnitt utasítására külföl­dön helyezték e! a „Cepi“-uél és más ban­kokban. A nagy összegből aztán csupán kismeny- nyiségü ócskavasat vásároltak és a jegybank kérdéseire megtévesztő választ adtak s Max Anschnitt mindig azzal állt elő, hogy a Metalunit •— „nem akar elszámolni a va­lutával“. Hasonló üzelmeket követtek el a Fran­ciaországból l»es> rrzc 11 ócskavasmennyiség árának kifizetése körül mikor a nemzet­gazdasági minisztérium engedélyére Max Anschnitt a Resita neve mellé, a Metalunit nevét is rábamisitotta. SÚLYOS MINŐSÍTÉS A vizsgálóbiró fondorlatos ügykezeléssel, magánokirathamisitássul es de vizacsalással vádolja Ansehnittot, aki — mint a vizsgá­lóbíró megjegyzi — Galíciából vándorolt Romániába, ahol azzal kezdte iizelmeit,* hogy n ..Cunard“ hajózási tát saság képvise­letében erdélyi román földművesek részére hamis magyar nevekre kiállított útleveleket szerzett és bűnös jövedelmet biztosított magának. Max Auschuitt az itélethitdetésig előze­tes letartóztatásban marad. ’ A legszigorúbb törvényesség szem- előtt tartását ajánlotta Tatar esen miniszterelnök a megyefőnököknek tJEgy tenyérnyi löld sem maradhat megmunkálatlanul“ BUKAREST, december 5. (Rador.) A vármegyei prefektusok hétfőn ülést tartottak a belügyminisztériumban. Az ülés megnyitásán Tatarescu királyi tanácsos, miniszterelnök, Ghelmegeanu belügyminisz­ter, Mitita Constantinescu, Ionescu Sisesti miniszterek, továbbá Vantu alminÍ6zter is. jelen voltak. A tanácskozást Tatarescu mi­niszterelnök nyitotta meg, és többek között j a következőket mondotta: — Úgy akartam, hogy személyesen nyis­sam meg az ülést, mely a megyefőnökök el­ső tanácskozása az uj kormány uralma alatt. Ghelmegeanu belügyminiszter úrtól majd részletes utbaigazitást kapnak egész tevékenységükre vonatkozóan. Én, a magam részéről csak általános utasításokat adok s ezt állandóan kövessék hivatali működésük folyamán. Az Önök tevékenysége természe­tesen a közrend fenntartására vonatkozik elsősorban. Habozás nélkül továbbra is szi­lárdan kell megvédeni a rendet és nyugal­mat. Minden rendzavarást és nvngtalanitást szigorúan kell megtorolni s a legszigorúbb törvényességet kell szem előtt tartani. Nem szabad feledni, hogy a visszaélés és hivatali hatáskör túllépése visszaélést és kilengést szül azok részéről, akikkel szemben alkal­mazták. Jelen pillanat, melyben élünk, a kibékülés, szolidaritás és egység légkörének megteremtését kivánja a gyűlölködés lefegy­verzésével és az összes ellentétek elfelejté­sével. Tevékenységük során igyekezzenek ezt a légkört megteremteni. — A világgazdasági éleiben bekövetkezett zavarok nálunk is nehéz helyzetet terem­tettek, mellyel nehezen küzdenek meg a szükséget szenvedő osztályok. Az ország vé­delmének felsőbb érdeke által kivánt kon­centrálások a szükségletek egész sorát ered­ményezték, ezért most inkább, mint vala­ha, a közigazgatás: jótauács, segítség forrá­Jön !! sa kell legyen. A közigazgatási intézkedé­sek megértést keltők kell legyenek kény* szerités helyett, lelkesítést kell nyújtsanak megkötöttség helyett. Alkalmazzák és mé­lyítsék el Önök ezeket az él-alános elveket. — A közmunka-teljesítményekben a kor­mány szünetet rendelt. Az összes rendelke­zésre álló munkaerőt kizárólag a szántóföl­dön kell használni. Egy tenyérnyi föld sem maradhat meginunkálatlanul 1940-ben. ezt az állam és mezőgazdaság érdeke egyformán parancsolja. Tegyék meg az előkészületeket a földművelésügyi minisztérium illetékes szerveivel együttesen a gazdasági munka­programnak kidolgozására. — Kíméletlen takarékosságot alkalmazza­nak. Tüntessenek el a községek költségveté­seiből minden olyan kiadást, mely nem nél­külözhetetlen és emeljék fel a koncentrált katonák családjainak segélyezésére szolgáló alapokat. Ezeknek a csaladoknak segítése közigazgatásunknak ma legnagyobb gondja kell legyen. — Vizsgálják felül a községi primárok névjegyzékét és azt a legjobb gazdát he­lyezzék a primariák élére, aki egész lélek­kel a közigazgatást szolgálja. Keressék mentői gyakrabban a kapcsolatot a falusiak­kal. Szálljanak ki mentői gyakrabban a fa­lukba, vizsgálják ki a panaszokat s azt, ami-i re szükség van. A helyszínen intézzék el nyomban a nehézségeket. — Aktiv közigazgatás minden vonalon, de aktiv közigazgatás minden körülmények között! — ime, a kormány ezt kivánja. Tatarescu miniszterelnök beszéde további során a következőket mondta:-— Nehéz időket élünk, de hiszem, hogy legyőzzük ezeket a nehézségeket épp úgy, mint tegnap: — határozott munkával és erőnkbe vetett bizalommai. Az ülés folyik. Jftnir 99 A VÉN LEÁNY“ BETTE DAVIS leghatalmasabb alkotása A Barabás Miklós Céh fiatal művészeinek kiállítása Indulásnak is lehet mondani, legalább is: nyilvánosság előtt most indult el művészi ut­ján legtöbbje a tizenöt fiatalnak, akinek együttes kiállítását vasárnap óla vendégül látja a Királyi Helytartóság palotájának üveg­terme Bensőséges, meleghangú ünnep volt a vasárnapi megnyitó, mely a legőszintébb ér­deklődést fejezte ki a művészek iránt. Kós Károly színes köszöntő beszéde s a népes közönség mindenesetre kedvet nevelő s min- denkép megérdemelt biztatás volt a Barabás Miklós Céh tizenöt most színre lépett mű­vészemberének* Ezúttal itt nem a mükritikus akar szólni, csak a nézők közül egy, aki őszinte, meghitt, meleg érzést vitt magával a helyenként ta­lán még tapogatózó, de tagadhatatlan tehet­ségek gyümölcsei közül. Betűrend szerint a tizenötöt hadd soroljuk fel, ahogyan ők is felsorakoztak bátran, egymást értve, irigy­ség nélkül és nem nemzedéki igényekkel, de póz nélkül, szerényen: a művészet induló ka­tonái, akikben tán a „mester“ rejtőzik. E sorban, amely nem rangot jelez, elsőnek hadd említsük András Láf#ilót, aki öt képét állította most ki. Érdekes „Arckép“-© magá­hoz von.:za a kiállítás gazdag anyaga közt bo­lyongó néző tekintetét s különösen a kéz ki­dolgozása vált ki megérdemelt elismerést. Da a művész ígérő tehetségét a „Krumplisze­dők" jobban megmutatja. A képnek kétség­telen meglevő hibái alól is elfojthatatlan erő­vel tör elő az András László sokat ígérő, izmos tehetsége. Andrásy László egv modern „Madonná“-t állít elénk két megoldásban is: anya, gyer- rneke s mellettük az álarc, háborús indulat­tal és felessel fertőzött korunk groteszk fur­csasága. Érdekes a „Temetés“ és talán az egész kiállítás legőszintébb képe egy kis váz­lat: „Az éjszaka“. Az ..Illusztráció egy Ady vershez“ Andrásy mély átérzését mutatja. Balázs Péter két képet állított ki s a ket­tő közt van „őnarckép“*e is, r.mely erŐ9 és alkotó tehetség kétségbevonhatatlan igazolá­sa s méltán ébreszti bennünk a reményt, hogy még sok más müvet látunk Balázstól. A Brósz Irma dvoIc kiállított képe közül e sorok íróját leginkább a „Monostor“ fog­ta meg: egyszerű, művész-pózok nélküli, társ benne a tudás és tehetség. De nem lehet szó nélkül elhaladni a Brósz Irma két „Csend* élet“-e mellett és szólni kell a fiatal festőnő nagy jellemző tehetségéről is, melyet két fér­fi arckép igazol. Dehitczky István képei közül a „Temetés“ meglepő erejű és sajnáltatja velünk a művész fukarságát, hogy csak két képét hozta ez al­kalommal közönség elé. Erdei Erzsébet hét képet dilit a felé figye­lő nézők elé. „Fiú arckép“*e és „Férfi fej“-e nyűgözi leginkább az érdeklődőt, de vala­mennyi képéből kiérzik a kétségbevonhatat­lan tehetség. F. Ferer.czy Julia nagybányai városrészle­te, a „Pénzverő-utca“ legsikerültebb talán a festőnő négy képe közt, de a színek tet­szetős halmozása révén a „Ciklámen“ is ér­deket kelt. Incze István érdekes színezése kinő a ki­állítás anyagából. A „Februári reggel“ a mű­vész képei közül az egyéni tetszést nagyon nyűgözi és növeli a gyűjtő titkos vágyát. A „Kőkapuláb“ és az „Ágyagbánva“ azonban nem sokkal marad mögötte. . j Kos András erőről tanúskodó fafaragása, az „Apám“ ötlik először a terembe lépő sze­mébe, maid a „Fehérembe“ csábit ja maga felé a szemet. Külön keli beszélni a fiatal Kos András illusztrációiról, melyek egyrészét ismertük előbb is, de józamatu, egyéni izük mégis újság erejével kecsegtet s várást éb­reszt bennünk továbbiakra. Kosa—Kuba Ferenc két müve közt az „Akt“ erős tehetségről beszél, de „D. I. fe­je“ is őszinte tetszést ébreszt minden előtte elmenőben M. Makkal Piroska művészi fametszeteit részben ismertük azelőtt is és már megtanul­tuk becsülni. Most hadd említsük meg a ..Pletyka“ t, mint talán legkifejezőbbet, de ne haladjunk el szó nélkül a „Templomba menők“ mellett sem s a nagy tehetségű mű­vésznő sikerült müvei között is elsők között álló „Ebéövivés“-t szintén említsük. Olajos István „Erdélyi táj"-a, „Erdei ut“-Ja hangulatos, kicsi képen is őszinte arca az erdélyi tájnak. Piskolthy Gábor két képe izmos, sokat Ígé­rő tehetségről szól. A „Savóvivő leánykák“ a nézőt sokáig maguk elé nyűgözik. Talán az egész gazdag kiállítás legsikerültebb képe ez Rodé Edit „Rajz“-rr a fiatal művésznő tu­dását kidomborítja, az „Öregember“ pedig a festőnő erős tehetségét leplezi le. Tollas Júlia ..Sirásó“-ja élő alak a képea s alkotó tehetség vászonra rögzített szemlél­tető je. A „Kalászokéban viszont egy kicsit dermedt a mozgás, de azért a néző érzi be­lőle, hogy a fiatal festőnő ecsetjét erős, bár talán még tapogatózó, de ígéretes tehetség vezette. És most búcsúzzunk a viszontlátásig a ti­zenöttől, akiknek mostani bemutatkozása jog­gal növeli bennünk a reményt, hogy később, a nagy sikerek felé vezető utón még meglát­juk őket, : ■ ' -j

Next

/
Thumbnails
Contents