Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-03 / 280. szám
r‘\ Í6 ELLENZŐK / 9 3 9 (I c comber 7Jţ Németh László „Kisebbségben“ cimü könyvéből ADY ENDRE és MÓRICZ ZSIGMOND A nagy felszakadó és felszakito egyéniség Ady. '"•lég a magunktól el-elidegenedő keleteiirópai irodalmakban sines tun példa iá, hogy egy fuj alapjai egyetlen emberben ilyen erővel vágtak volna tel, — egyszerre bizonyítva be egész irodalmi fejlődésünk felszínességét, s nyitva aknát ahhoz, ami belőle kimaradt. Húsz éve hall meg, s még mindig nem vesszük észre, hogy Ady az egész Bessenyei óta eltelt fejlődést problématikus- sá tette, mintahogy regényünknek vagy drámánknak egy későn és váratlan felszakadó .nagyszerű fejezete: az egesz mii felett kétségbe ejthet. Ady puszta létével borzalmas kritika. Akik meilette éltek, gyűlölniük kellett. mert ha ő igazi nagy költő s nem torzszülött, akkor tán nincs is igazi magyar irodalom, csak egy másfél század é>ta haldokló, szörnyű vágy utána. De egy beláthatatlan lelőhely is ő, — annyi magyar adat, titok, fogás, sugallat, törvény egy emberben, ameny- nyit más népek csak népköltészetük egészében kaptak. Az Ady-szobor most folyó gyüj- téstoborzóiban valaki azt ajánlotta, hogy Adyt a Kalevala földben iilő, fákkal és gyökerekkel benőtt főtáltosként, a Vipunen-ter- mészet mására mintázzák meg. Nem tudom, szobornak megállna-e ez a Vipunen-Ady, de hogy eszmének kitűnő: azt mindenek alól kihajtó, varázsszavakban világothozó főtáltos léte bizonyítja. S ha azt kérdezzük, mi volt, amivel ez a mitoszi lény a föld belét így kifordította: megint csak ahhoz a sajátsághoz jutunk, melyről e dunai Bábelben a magyarfajta tehetség mindig megismerhető volt: a komor, realista gondolkozó erő. Ady prózai munkáinak a kiadása mindenkit meggyőzhet róla, hogy az ő feje már rég egy olthatatlan-dühü s ritka valóság-érzékü gondolkozóé, amikor az igazi Ady-verseknek még egy szaka sem csordult ki. Azt mondhatni: ez a gondolkozási düh csikarta ki számára a lirai kifejezést, melynek a legizlésrémitőbb kalandokban is ihletője és hitele maradt. Min zaklatta fel magában ezt a gondolkozót a Nagyváradi Napló újságírója? Azon, amin a régi Izraelben s az uj Magyarországban minden jó elme: a nemzeti sors kibirhatatlanságain. Egy agyarkodó, végzetszimatoló, pokoli közérzet kap itt szerteszét. hogy a kis szilágyi magyarvilág pusztulására magyarázat-foszlányokat tépjen. Ha a nyelv helyenként ujságirósan radikális is: az emlék, mely lázit, mindig helyi, határozott, el nem ágált; kisnemesi könyvtárak, melyekbe 1880 óta nem fészkel be uj könyv, a régi Rákóczi uradalmak utódain füstölgő átok, a szinmagyar városok zsíros elzárkózása, Amerikába költöző parasztok. Advnak szerencséje volt, hogy Szilágy és Pest közt megállóit öt-hat évre, mert országokban csak az tud igazán gondolkodni, aki vidékekben már megtanult. Mint minden mély- magyar, ő is realista, uem rémlátó és nem bizakodó, ezek attitűdök már s Adyban, ha az indulat körüllángolja is az igazságot, se nem teremti, se fel nem oldja. Kevésbé előkelőn, sok stiliszta viharzással, de épolyan valós lényeglátással veszi fel ő előbb prózájában, aztán verseiben a magyar status praesenst, mint félszázaddal előbb Kemény Zsigmond. Amennyivel nagyobb a baj. any- nyival szenvedélyesebb és teljesebb a lélek, s annyival hatalmasabb a víziójába behúzott sorsdarab. Ady látja meg, hogy tizenkilencedik századunk hibái jóvátehetetlenek, mert ■ következményei a magyar nép testén is kiütnek már; az osztályok fenn merevek, le- jebb senyvedők s a szin-magyarság jobbjai magukban tehetetlenek. A magyar Oedipus ébred rá Nagyváradon, majd Párizsban, Budapesten, hogv bölcsőjétől el van átkozva, s minden lépésiben bekerítve. S megint egy magyar vonás: a tőrbeesés nemcsak a tőrön tanit meg gondolkozni, hanem a tőrvetön is. A magyar sors: emberi sors is, s a végzet helyi pribékeinek s angyalainak csak a magyar kosztümöt kell levetniük, hogy mint az örök elvontságok: Élet, Halál, Isten: állják őt körül egy kálvinista Theatrum Mundi deszkáin. A metafizikai, vagy ha úgy tetszik teológikus érzésnek egész különös iskolája ez: a faj sorsa hozzászoktat a sorshoz, a patrióta a heveny bajok mögött ember-magjával a végzethez beszél, s küldetésnek érzett pályája teremt Istent neki. Ilyen faji szorongásból táplálkozó, de azon ttdesapó vallást Nyugaton hiába keresünk: az ószövetségi zsidók, Dosztojevszkij oroszai bogozták igy össze népi bánatuk istenük természetével. Hogy a magyar szellemben mindig megvolt a hajlam a na- trióta lírából a végokok körén, mint vallásos lira szállni feljebb s feljebb: a tizenhatodik század kálvinistái ép úgy bizonyítják, mint Széchenyi, vagy Ady legigazibb elődje Vajda János. De nini azoknál hajlani: Adymíl dantei méretű építmény. E gondolkozó és tájékozódó dühön kivid, mely égtájui közé Istent és a predesztinációt is odaszámitja (s annyira különbözik a né- metes filozofálástól), Ady művészetével is robbant, s elnyomott magyar hajlamokat vet fel. Itt Pária volt neki az, ami a gondolkozásban Nagyvárad. A nyugati hatást keleteurópai író kétfélekép emésztheti meg: vagy úgy, hogy annak a valódi természetéhez képzi hozzá magát, átnyugatosodik; vagy úgy, hogy csak a rázkódtatást kapja Nyugatról, s ami felülkerül: a maga mélyebb természete; keletibb lesz. mint nélküle lehetett volna. Bessenyei és Kazinczy, Virág Benedek és Berzsenyi, Kisfaludy Károly és Katona József jobban magyarázzák e kétféle hatásfogékonyságot a legjobb mondatoknál. Ugyanilyen különbség van a századvégi francia lira befogadásában Ady és költőtársai közt. Azok hívek voltak a hatáshoz, melyet irodalmunkba bevontak; Ady a hatást eltorzította, de magút felszabadította. S ha valami, a századvégi lira alkalmas volt rá, hogy egy Ady- féle barbár a példáján magának rést találjon. A nyugati költő szinholumokat mosott vagy kovácsolt bele versébe: a gondolkozó Ady egyegy nyers képet tol ki a lirai létért küzdő gondolat előtt úgy, ahogy azt Nynga- tou aligha csinálták. A nyugati lira, mint a festészet, tele uj ..borzongásokkal1 — Ady megrázkódik tőlük, s a hattyúból a sámán magyar révülete szól. Az impresszionista költő hangulattal olvasztja, lazítja a formát: Ady elrúgja a jambust — eltérő szúlagszámu sorait uj szeszéllyel rímeli fel — s felszabadult dikciójában a magyar tagoló vers rejtett törvényei zengnek, akárcsak hajdan a Szenczi Molnár Albert kényes Marót-ver- sekre készült zsoltárfordításában. A kiasz- szikus vers eltanulásu óta nem volt ekkora felszabadulás a költői nyelvben. De mig ott a szabadságnál csakhamar súlyosabbá vált az uj járom: a latin mérték, Ady ura a megnyert szabadságnak, s úgy gazdálkodik a felidézett nyelvi és ritmus energiákkal, ahogy királyi kénye jónak látja. Hiába magasztaljuk magunk: a magyar vers és a magyar nyelv még megváltatlan királyfi, s Ady volt az egyetlen, aki a dekadens nyugattól meg- borzongatva magát: a keleti büvszót félig Öntudatlan kiejtette. — hogy mi elfeledjük: „A mi atyáink, akik talán még igy-ügy magyarok lehettek, elfelejtették megcsinálni a magyarságot. Magyarság régen nincs már. ami van. az csak pars negativ, mely azzal különbözik a jól megrajzolt fajtáktól, ami neki nincs. Egyetlenünk, ami a mienk és élet jelünk volna, a nyelvünk is dadogó, megrekedt nyelv. Ez a nyelv olyan régóta készülődik s úgy megkésett, megszédült, megbénult. hogy most már sose készül el.“ S még egy robbantó tulajdonsága volt Adynak: megróható, de magyar, s nélküle sem önmaga nem lelt volna azzá, ami; sem a hatása. Ady nem volt az, amit rui u „szellem emberének" mondunk. Ha nevet akarunk találni uz ő típusára: hát „fejedelmi ember". A „fejedelemében egybekötve van jelen, ami az ilyenfajta emberekben is egymásból szokott következni: igényesek és politikusok, ök a inaguk fejedelmi személyét u jobb plazma követelőzésivel tudják a politikába bevetni s politikájuknak épp azzal adnak súlyt, tekintélyt, bogy személyük fenséges szeszélyeivel összekeverik. Minden igazi fejedelem ilyen volt, azért értik meg oly ritkán s bálványozzák őket oly hamisan a „szellem emberei“. A magyar fajban ez a ..fejedelntiség“ nagyon mélyre vette magát; a nádorok és fejedelmek családjaiból a vármegye táblabiró-királyain át leszállt a hét, sőt „két szilvafás“ nemességbe, sőt a kulák- ságba is. Talán nem is kellett leszállnia, mert eredendőn is benne volt. Ha Ady kifejlődött és hathatott, ennek a bizonyára bűnös, de szükséges fejedelmiségnek köszönhette. Ö megkövetelte, ami járt s amennyit lehetett, megszerezte: utazásból, nőkbőlV hódolókból. 11a a fejedelemség a középkorban tulajdonképen csak egy ide-odakószáló, magút parádéztalú fejedelmi emberfalka volt: Ady ezt. akármi csömör, megaláztatás árán is. összehizelegte, összehazudta és összezsar- uokoskodta. S ez több volt, mint hiúság és több mint politika: mert hisz, ba egy diósadi Ady egy ilyen udvart a magyar földön még össze tud csoditeni, akkor itt mégis csak inog. rendül valami s a fajtája markából sem hullott ki minden. Ki tagadhatná, hogy Ady lírájához ez a hol szitkozódva, hol mámorosán húzott falka hozzátartozik s tehetségét mindennél jobban fűtötte ennek az összekövetelése s utalása. Az íróknál is ez a fejedelem szerette jobban a politikusokat, a szervezőket, a bajkavarókat. A magyar és zsidó iró-elittől ő csak fanyalgást várhatott: érezte, hogy ezek hódolnak be neki utoljára s amennyire csak lehetett, elkerülte. „Nagykárolyba ment barátkozni, vidulni és politizálni Petőfi Sándor, aki már akkor a legnépszerűbb poéta volt a két hazában. Jó ezt erősen kiirni. mert az impotenseknek Jámbor Pálnál silár'vahb légiói szeretnék elhitetni, hogy a népszerűség: gyalázat“. Kell-e találgatni. hogy kik ezek az impotensek? Ugvanekkor azonban Jászi Oszkár olyan hajlongást kap. amilyent Adytól az Úristen sem. Mert Jászit, Hatványt és a többit ő olyannak iléli, akik meg tudják az ország korhadt oszlopait lökni az ő kitagadott fejedelemségéért. Természetes, hogy egy padlásszoba tisztább lett volna: de mennyivel eredménytelenebb. A modern magyar irodalmat, aszkétákat és hetvenkedőket, mégis csak az a botrány emelte fel, amelyet Adv csinált — szörnyű felelősséggel s nem a legjobb íelkiismerettel. Hányszor kell katzenjammeres órákban egy mocsok tóban tudnia FIATAL DAC Flhervadt a lányok mosolya; kékből fekete lett az ég. Úgy megyek és hajlok az útra, hogy belül másvalaki lép. Mert fiatal, jó harci kedvem vad, zöld mezőkön elmaradt s fázom, fáj s sajog szakadt sebem — a fáradtság pihenni hajt. Elhangzott a fiatal szájról harci kiáltás, zúgó, n^igy öblös sikoltás, nyári fákról őszi levelek hullanak. j Fogózz szivem, vérem — kövekbe —úgy hidegül! Maradj *erő! Ne ragadjanak őszi völgybe — itt piros nyár, ott temető! Körömmel, foggal, jajjal, vérrel ragaszkodj szivem a nyárhoz, boldog, meztelen mellel, kézzel fiatal, forró csatához! ... Puha öregség gyavitó dallama ne szökjön ki szádon, maradj hangos, mámoritó fiatal dac fakó világon! SZTOJKA LÁSZLÓ. ■nugát, hogy aztán újból kavarni, hah/.atoi kezdje ezt u mocskot. ami« a tajtékában rue« nem csillog u szivárvány. Van egy pont. ahol legnagyobb felelősség, tu legnagyobb felelőtlenség egybeesnek s Ady az ő fejedelmi, robbantó lényivei — épp ezt merte vállalni, minden katasztrófákon út, mégis u fajtája hasznára. Amilyen aknaszerüen gyors Ady, olyiu* lassú a másik robbantó: Móricz Zsigmond, A próza természete szerint is hosszabb ingával mér, kényelmesebb időt, de Móricz azontúl, a maga természete szerint is lassú lélek. Életrajzában úgy mutatja be magát, mint akiben 12 éves korában egész élete késben áll — szinte az ősei csinálták meg neki s ő éppenbogy szakállt nem ereszt s pipára nem gyújt a sok nemzedék tapasztalásával assza gyermekségében. Lebet, hogy ez a tizenkét éves öreg: mithikus tulzásu kép s az epikus akarja megörökíteni vele sorsát, melynek feladatául már nem is az élés, csak a megörökítés jut. De ha mithosz, még igazabb, mintha csak igaz. S ez a koraérett lélek: imc harmincéves korában csinál valamit, ami hozzá hasonlít » negyvenig inkább csak *-l hiteti, hogy már emeli is. amit megfogott. Via hatvan éves s bukásnak hitt visszaesések után, melyek nekihuzózkodások voltak csak, még mindig emeli, vonja kifelé, ami nélküle örökre elveszne. Mit takar ez a húsz év csöud a kész lélek és a kész művész között —- a makacsságnak milyen epopeáját? Móricz elpusztított versei egyikébeD felszabadítónak nevezi Adyt. S bizonyára felszabadító is volt. ó mutatta meg, hogy merhetünk merni, szabad ragaszkodni az Adyéval közös Erdély-szögben szerzett tudáshoz: fejedelmi lénye is felbátoríthatta mini a maga papivadékként félt „gonoszságaira“, mind a Báthory Gábor-féle ragyogó szörnyek vállalásában. De legforradalmibb adományát: az emberábrázolást mégis csak magának kellett az ösztönébe irt igazság s az irodalmi patz> riolc birkózásában kivajudnia. Előtte Kéményén kívül a magyar regényírásban senki sem tudott igazi embert csinálni — magvait meg éppen nem. Jókai „sose látott" embert, Mikszáth, La látott, nem vette komolyan: az Ötvös emberei emberré öltözött ideák, u Tolnaiéi az írói indulat pofozó bábjai. Ami Keménynek itt-ott egy ^ erbőezy-ben, Tar- nóezynében sikerült, az Móricz lelke ágyékából a legnagyobbakra emlékeztető bőségbei fordult a világba. S nem azért, mert ő írói meggyőződése szerint náturalista, vagy realista volt — s azok természetük szerint eleven-szülők. Sehol annyi életképtelen, mint a naturalizmus Grand-Guignol legényeiben és rérnszimiiveiben. Minden ember egyféle r- kölesl egyensúly — s Móricz abban nagy. hogy az alakjaiban egymást kötve tartó er- kölcsi erők igazi embert adnak. Egv regény vagy drámairű ábrázoló erejének mindig próbája marad, hegy alakjai mennyi szenvedélyt, bűnt, gyengeséget szívhatnak magukba, anélkül, Hogy méltóságuk és a mi rökonszenviink elveszítenék. Sophokles Elektrája, a boldogtalan Lear, az öreg Karamazov, Proust Cbarlus bárója mind elég emberek ahhoz, hogy gyűlölködő néni- berek, együgyű vagy gonosz aggastyánok s hotnorzekszuális világfiak lehessenek. A mi irodalmunkban Keményen kivid Móricz az egyetlen, aki ilyen balí&SSttai is állva íudia a hőseit tartani. Gondoljunk csak Bethlen Gáborra, aki elloDja a Báthory-kincset, be- börlönozteti hii kincstárnokát s mégis eszmény marad. S aki magyarokat ábrázol, annak a szokásosan túl is szüksége van erre a bűnöket nagysággal fenntartó módszerre. Móricz győzi ezt a tornát. Ifjan s talán nem egész oktalan, szemére is hánytuk. hogy szinte megszeretteti a magyar bűnöket, ugv eltoesog bennük egy-egy legényen át. De ha munkássága egészét nézzük. a lelkesedés emberei anyagáért s a komor eltűnődés végzetünkön — súlyos egyensúlyban van, A magyar ember (épp amikor ijesztően fogyni kezd) rajta át egyszer csak belép az irodalomba. melyet állítólag neki, valójában már- esak róla írnak. Nem is más a Móricz regény, mint egy marék ember egy marék csillagként odaszorva: ott állnak, hunyorognak, fel- gyulnak, lezuhannak s a fogyó földi ég tovább reszket és táncol ködeiben és csillagaival. A hős megpróbálja, hogy ugyanazok a hibák és nagyságok máskép keverve a zsíros pusztulás helyett nem adhatnánk-e uj magyarságot, haladást, demokráciát. A kísérlet s a hős néha sikerül, néha nem; a „Fáklyádban nem, az „Eldély“-ben igen. de a massza igazságán ez a tanítói igyekezet nem hűt és nem hont, amint nem is ront és nem is javít.
