Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-31 / 302. szám

í(* TL1ENZfiK íve 1030 t!écr nvh t f 11 aMHMBHIßSWL:^ KITEKINTÉS A VILÁGBA GIACOMO BALDTNT: SCIPIO SLATAPER Sripio Slataper az uj olasz irodaion» cţţyik r«*ndki»'il érdekes alakja. Ö is, mint Olasz­ország sok vezető írói egyénisége» Trieszt­ből származik. Slataper a Vocenál dolgozott és s/.igoruun aszkétikus lényével teljesen elütött ennek a nagyhirii lapnak többi munkatársától. Éle­tének és munkásságának szilárd alapja az az erkölesiség, amelyet tisz.tán ad vissza egész irodalmi munkássága. Slataper lénye ez a hajlitbatatlan és tiszta erkölcsi érzés és minden Írása híven adja vissza ineggyő- Iződéseit és javítani akaró tendenciáit. jSzláv származása vnlami romantikus lágysá­got ad az írónak, aki hnjlamos a filozofikus elmélkedésre, amely nemcsak leikéből előtö­rő, saját szelleméből fakadó valóság, hanem azoknak a kritikus gondolatoknak eredmé­nye is, amelyekkel sokat kínozza magat a tökéletesedés felé vezető nehéz utón. Slatapert a legbensőbb, legintimebb élme­nyei viszik a tisztítótűz felé, amelyben azzá (érik, aki; s amelyen «a hozzá hasonló lelki alkatú emberek keresztül szoktak menni. Ezen a bensőséges lelki utón találkozik Ib­sen szellemével és válik a legelső olasz Ibsen jismerővé. Slataper nem annyira művészi ! szempontból tanulmányozza a hatalmas északi iró szellemiségét, mint inkább annak moralitása érdekli. Ilyen az a Slataper, aki irodalmi és politikai munkásságot fejt ki 11912. és 1915. között, a Voce hasábjain. I Spicio Slataper, aki lirikus is; szenvedé­lyesen szereti szülőföldjét, a trieszti tájat. Azért is harcol, hogy a legújabb generáció megtisztulva és átszellemülve vegye át a ré­gebbiek örökét. ílyenmódon Slataper morál- íja nem elvont, öreges és szigorú, ellenkező-. leg: élettel és melegséggel van tele. És ez a melegség elementáris erővel árad az iró egész lényéből. Az az intenzivitás, amellyel tapasztalatait átéli, minden sorát a ma frisseségével telíti. Voce-beli állandó rovatának (mindössze egy­oldali foglalt el) ez adta meg állandó karak­terét. És ennek a frisseségnek és okosságnak fénye táplálja azt az uj trieszti irodalmi ge­nerációt, amelynek tagjai írókká értek az élet sok tapasztalatában és szenvedésében. Slatnpernek az a könyve, amely legjobban jellemzi írói egyéniségét: „Az én Carsom“. Ebben a táj és föld élő les*, mint valami ember. Szomorúság, emlékek, élet és halál változik a tájon, mint az évszakok. Ebből az átfogó érzékenységből s a dol­goknak szinte élővé és érzővé tételéből fa­kad a modern irodalom legújabb célkitűzé­se és tendenciája. Malaparte a „Vér“-ben olyan dolgokat ér­zékeltet, amelyeket Slatapernél már régeb­ben megtalálunk: vagyis Malaparte is úgy állítja be írásaiban a földet, a természetet, n tájat, mint tárgyának legfőbb kifejező eszközeit. A „falta come me“ (Város mint én) nem más, mint egy bizonyos lelkiállapot naturalista leírása. Slatapernél a különböző lelkiállapot a Carso vidékéhez hangolódik. A tájhoz, melynek fensége leikébe itatódott 3 amely szárnyakat adott képzeletének: Mo­ravia végtelen síkságai, a Carso hegyvidék ívad szépsége; a bóra, mely keresztül-kasul .száguld a vidék völgyein. Emlékei sokasága szomorúsággal é* nosztalgiával ébresztik a tjeién valóságára és a mult örökre elmúlt »napjaira. Gyermekkorára, szomorú serdülő­korára, gondokkal lelt és nehéz fiatalságára. Pe eszébe jnVnak a játékos boldog órák fe­lejthetetlenül édes percei is. így ir: „Úgy (azórakozom, hogy életemre gondolok. A nagy síkságban születtem, ahol rohanva vág­tat a szél a magas fü felett, mint valami szaladó őzike ... messze van az én hazám“... I És így ömlenek tolla alól a fiatal évek gyönyörű tájaival szorosan esvbeforrt emlé­kek. Ezek az egymásra torlódó éiménvek a rßzeretet és fantázia mellén válnak élőkké: ,-A széllel egviitt szaladtam le a völgybe, bokrokat és faíörzseket ugorva át, kiszáradt patakmedreken áfszökelve... és végül vad gyönyör őséggel vetettem bele magam a fo­lyó tiszta vizébe, amely lehiitötte forró bő­römet. Nyitott szemmel úsztam a yiz alatt s néha tátongó szájjal nyeltem a vízből, mint valami hal ... Mosolyogtam a levegőben ke­ringő pillangókra, órákig figyeltem egy-egv virágkehelvhen lakmározó aranvos szárnyu légy mozdulatait. Imádtam elnézni a fecs­kék cikázó táncát és a felhőket, amelvek áisnhantak a fényes égen, s melyekből a szél hideg ujjaival furcsa formákat rajzolt a magasban“. Ebben a fokozott vidám életörömben erezzük Slataper minden emberi gondon és szomorúságon áttörő egészséges életörömét. Ebből fakard gondaikezá-smódja is. ~ „Az irodalomról Ó9 művészetről szóló vi­ták — irja egy helyen — mélységesen untat­nak. Az ilyen vitatkozók világában mindig idegennek érzem magam. Talán elkápráztat­nak, de sohasem győznek meg. Joliban sze­letek egyszerű emberekkel beszélgetni, nkik érdekelnek. Azt hiszem, hogy egész életem hiábavaló keresése lesz az igazi emberiesség­nek. A filozófia és a művészet önmagában nem elégítenek ki és nem lelkesítenek elég­gé. Az élet sokkal több, teljesebb és na­gyobb ennél.“ A természet világában a látszólagos káosz ellenére rend és szabály érvényesül. Az életben, amely tele van erkölcsi és materiá­lis rendetlenséggel, Slataper az erkölcs tör­vényében találja meg az egyetlen menedéket. Ez a szilárd világnézet tükröződik vissza egész munkásságában, őnála az ember — ez n törékeny, sajnálnivaló teremtmény — az élet magasztos élményét az áldozatban és a mártiromságban találja meg. Az a nő, akit Slataper szeret, meghal. Elmulass után üres és sivár pusztaság murád a/ élet az iró szá­mára, aki éppen ezért hősi gesztusokkal pró­bálja ezt az életet megtölteni. Slataper hősi halála a háborúban nem más, mint utolsó hónapjai goudoluluinuk megkoronázó»«. A legnagyobb áldozat u dicsőségért. Ilyennek maradt meg Slatuper a jelenkor olasz irodalmában. S az ő megénekelt Carso- jóban úgy hat és tanít ma is, húsz év után, mintha élne. Most talán az a kérdés vetődik fel, hogy hol a helye a trieszti Slataper költsé/.etének az olasz irodalomban? A feleletet a mai olasz próza egvik lecnni: v óbb anlológusa és kri­tikusa, Enrico h iilcpii. adja meg. Capitoli (fejt •ztMek) elinti munkájában egész oldala­kat szentel Slatapernck, aki a Voce munka­társai között talán a legmaibb volt a maiak között. Az utána jövő Voce-miinkatórsak ta­lán csak töredékét adják annak, amit ő tu­dott adni: harmonikus, kész. befejezett 8 rö­vidségükben is teljes cikkeiben. Amikor d'Annunzio valósággal diktatóri­kus módon uralta az olasz irodalmi életet, Slataper már egészen más utakon járt; az ő erős. színes, szenvedélyes, ellentétekkel és népies kifejezésekkel tele nyelvén, amelynek zenei ritmusából finom és melankolikus szin árad. Az ,.Én Carsom“ látszólagos rendszerte­lenségében — irja Falqui — egység és élénk, gyors kifejező erő van. S a cselekmények vágtató sorozatában nagy és csöndes szüne­tek pihentetnek. Ez Slataper prózájának ereje és ebből adódik modern újszerűsége. Olaszból fordította: MARTON LILI. \ román nacionalizmus vczcrgonűolatá Gondolkodók és államférfiak mejf- csiilogtatlák iít-ott, a háború után di­vatba jött nemzetközi 'kongresszuso­kon az egyetemes emberi összefogás, az európai, sőt világszolidaritás színes és akkoriban elragadtatással fogadott ötleteit, hogy néhány rövid ideig vil- lodzó jelenség után ötletek és tervek feledésbe merüljenek. A szalonokban még beszéltek a kevserlingi elképzelé­sekről, amikor a valóságban felmerült a totális ember és a totális állam pro­blémája. A szellemi és gazdasági önel­látás gondolatának hulláma végigcsa­pott a világon s a? egyes nemzetekben különféle meggondolásokat ébresztett és mozgalmakat támasztott. A kérdés általános nagy keretjeinek feltárása nélkül, az alábbi sorokban, röviden csak azokat a jelenségeket’ vázoljuk, ame­lyekkel a román szellemi élet vissza­hatott az uj nacionalizmus és uj impe­rializmus gondolatára. A Gáláira Az 192í~ben Kolozsvárt megindult Gândirea cimii folyóirat még nem kép­viselt világnézeti kérdésekben egysé­ges álláspontot és nem kötötte le ma­gát szigorúan meghatározott ideológia mellett. Ez az egy évig tartó korszak a majdnem semleges eklektika jegyé­ben zajlott le, szabad beáramlást! bizto­sítva a legkülönfélébb „korszerű“ irány­zatoknak és eszméknek. Nemsokára azonban a költő Nichifor Craáric irá­nyítása alá kerül a folyóirat és ezután Bukarestben jelenik meg. Crainicnak sikerült megnyernie munkatársakul a román szellemi életnek azokat a kép­viselőit, akik bizonyára az idők jelére is hallgatva, de egyéniségük és képes­ségeik elrendeltetésétől hajtva; egész munkásságukban egyre határozottal? ban kezdik az ortodoxia, a román nép latinsága, az újjáéledő ortodox nép iség s a bizánci kultúrkörbe ágyazott nio- narchia vezérgondolatát követni és ki­építem. Így állott elő, külső vázát fu­tólag tekintve, a mai román szellemi életben rendkívül nagy’ és jelentős be­folyást gyakorló Gándirea-csoporí, melynek fötörekvése az említett, téma­körnek rendszerbe foglalása és ennek a mai román élet minden viszonylatá­ra való módszeres kiterjesztése és aL kalmazása. Orfoűoüa és iaünsäg A román faj és szellem összetevői­nek kérdésére soha sem tértek ki oly gyakran, mint manapság. A csoport ál­lásfoglalását az ortodoxia és latinság kérdésében Sextil Puscariunak az Orto­dox Román Testvériség multévi maros­vásárhelyi kongresszusán elmondott beszédét alapul véve, D. Stăniloae szö­gezte le. „Külföld szemében nem nö­veli értékünket az a civilizáció, ame­lyet nagyobb mértékben hozunk be, mintsem magunkban feloldani tudnék. Sokkal inkább megkülönböztetnek a vi­lág bármely népétől eredeti hangjaink, melyekkel a civilizált népek hangver­senyében részt vehetünk. Ortodoxiánk a különbözés legbiztosabb ismérve, mert mi vagyunk az egyedüli ortodox hitii latin nép. A latin vérnek keleti eredetű tulajdonságokkal való szeren­csés találkozása adja össze fajunk érté két növelő kiváló és eredeti tulajdon­ságoknak komplexumát.“ A gándiris- ták tehát az ortodoxiának és latimsiág- nak a román faiiságban és széliemben végbement szintézisét rendkívüli jelen­tőségűnek és egyedülálló jelenségnek ismerik fel. A kérdésre Lucian 3!aga bölcseletét alkalmazzák s e szintézist ezzel is magyarázzák. E bölcseleti alap­vetés szerint az emberi öntudatnak kétféle létezési módja van: a gondol­kodó énnek létezése az adott (külső, való) világban s ugyanennek az énnek létezése a „misztérium horizontjában“. Az alkalmazás nyelvén ez azíi jelenti, hogy az ortodoxia a románság termé­szetében a „misztikum szenzációját“, a misztikus pólust, mig a laitinság a pozitiv, gyakorlati és racionális pólust képviseli. A gándirizmus szerint igy áll helyre a román fajiságban és szel lemben az a bipoláris egyensúly, mely más tisztán ortodox, vagy latin népnél nem található fel. Bár a latinság, mint összetevő, nél­külözhetetlen e szintézisben, mégis ez veti fel a gándirizmus, nevezetesen Crainic állásfoglalását a latin szellem sajátjaként eflismert racionalizmussal, a racionális bölcseletiéi, a nacionaliz­mussal (sovinizmussal, imperializmus­sal) és a „nemzetközi“ katolicizmust! szemben. Az ortodox gyökerű és uj ér­telmű naconalizmus kidolgozói, a fen tebb elismertek ellenére elvetik ma guktól a nyugati b; leheletben való „részvételt“, éppen annak racionális alapjai miatt. „Nekünk keresztény (or todox) íróknak nincs szükségünk orra, hogy a nagy igazságokat bölcseleti (nyugati) i endszerekben, vagy az em­beri szellem történetét ki'evö művelő­dések magvaiban keressük. A néphez hasonlóan, amelyből (sajátképeni) böl­cseletiünket származtatjuk, mi szem- n két a kinyilatkoztatott igazságra nvh tottbk fel“, — írja CraSnic nvuzatelle- nes megnyilatkozásai egvikében. S, ezen a ponton válik érthetővé, hogy. sok vitla és más oldalról jövő kifogáqj ellenére is, a gándirizmus saját bölcse-: lőjenek tekinti Blagát, ki gondolatrend. szerének metafizikus alapvetésével és revelációs tanával e csoportnak és moz-i galmáitak a legnagyobb buzdító és lö- kőerőr szolgáltatta. Ám számos nvu- gatellenes támadás és a revelatori^tis ortodox népi bölcselet lobogójának: fennhordozása ellenére sem lehetett —- éppen a fenti szintézis erejénél fogva — minden haiszálcsöves érintkezést megszakítani, illetve a nyugattal való szakítást nyilvánvalóvá tenni. Éppen az ellenkező oldal bírálói mutatták ki, hogy Crainic és a Gándiristák bölcse­iéit állásfoglalása afiozófi'<us, észel­lenes és misztikus, hogy lehetetlen a bölcseletben faji képletet keresnünk s ami a blagai gondolkodást1 illeti, en^ek váza nyugati eredetű. Megközelítőleg jellemezve nem más, mint a cartézia- nus racionalizmustól a kanti trans?;- cendentálizmus felé való ívelés. Mindaz azonban nem változ’at azon. hogy böl cseleiét ne mint a román etnikum leg­magasabb kisugárzását ünnepeljék ^ körben s őt magát az etnikum megvi? lágositó kiildö'ltjenek ne tekintsék. NACIONALIZMUS ÉS „LAIKUS TEOLÓGIA“ A katolicizmusban a természete«’, történeti*nemzeíi állapotnak semmi befolyása nincs a természetfeletti­re. A természetfeletti, a spirituális elem nem tud belehelyezkedni a szer­ves történeti folyamatba s inv.en van — a gándirizmus szerint —- a naciona­lizmusok és a katolicizmus közötti el­lentét. A nemzetközi (imperialist kato iicizmus fel akarja szívni magába rt nemzetek egyéniségét, mert jóllehet ? szellem imperializmusa szemszögéből, de törekvéseik mégis keresztezik egy­mást. A gándirizmus eimélethozói sze­rint az igazi jelentésű nacionalizmussal csak 2xz ortodoxia egyeztethető öss^e, mert' mig a nemzet és a nemzeti közös séghez ragaszkodás érzése a ternu-szeíi valóság kifejezése, eddig az oríodox- kereszténység a természetfeletti kinyi Iatkoztatása; egyik a másikat egészíti ki. Eszerint a nemzet természetes élet­forma, „a fs;j.i összetartás harcos for­mája?4 (Maurras): ismérve a vér és a, beszéd. Crainic „laikus teológiája“ hangsúlyozza, hogy mig a protestantiz­musban a nemzet elvont1 forma rz egyé­ni valóság problématikájában, a kisto- licizmus számára megtört valóság, mig nem akadályozza a Civ;tas Dei egyete­mes igényű és imperialista szellemű szervezését, addig ortodoxia és nemzet, román vonatkozásban egyszerűen a ter-i mészeti és természetfeletti viszonyla­tának kérdése. Bár az a nacionalizmus, amit ez a szellem sugall, a gyakorlat ban hatalmiíag igyekszik átfogni az áh lamoíí (etnokrata állameszménv) szem­ben az etikai jellegű nemzetközi katoi licizmussal, még:s éppen a jézusi „min­den népekre“ emlékezéssel, a gándiris ták szerint, nem lehet túlzó és impe= r iá l ista. Szabó István. W no Itt C08V1X B’JDIPtST «—km—hikiiíi — ——*a—a Vili., Cso<oiay-vca 14. sz. Nemzeti Szinháznnl. Családi szálloda a vá­ros szivében. — Újonnan berendezve, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz. Egvágyas szoba-----------------— P. 3. Kétágyas szoba — ---------------- P. 6. ? 11 —ni 11111*1 ii in 11 I'1 ~ir 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents