Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-03 / 280. szám
12 l. 1 I. h. A / í K Uifl / b(j (/ c t V ni /»v r l, mi a mi ai ian ii—m »warni > VITA ZSIGMOND // MAROSMENTI MESELO FALUBAN \ asárnap reggel elindultunk Magyarlapád* ;u. A múlt houaphuu olt dolgoztak kőt hé- ten át a fiuk. azóta folyton hivott és várt a falu. Nyirkos novemberi reggel volt. a kabátot össze kellett Imani ős «/.aporii uii a lépést, hogy a*, ember ne fázzék. A Maros völgyén végi? kál iilt. párszáz lépés íuulva már el- tüut a templom tornya es csuk a csupasz kukorica korék kisértek iné? itt-ott két obialt. t suk egv-egy esombordi jön he ilyenkor a városba, fejet hoznak. Azután ők is elmaradoztak, elmaradt a Mitros, a komp; és a köd tovább úszott lefelé a víz hátán. Szinte egymást érik itt a faluk. A Maro» mellett egymás mellett laknak magyarok, románok; majd egy román folt következik és tovább keletre egv-egy magyar sziget. Közöttük dimbes-dombos. erdős, vagy megho- paszlott vidék. Ilyenkor a Mezőséghez hasonlít leginkább. Az erdők, a bokrok színét már megette a dér, a szőlőhegyek puszták, a gyümölcsfákon mind gyérebben didereg a levél. V köd ráfekszik a begyekre, lenyomja a tekintetet és szinte fojtogatja már az élelet. Csak az m kígyózik egyforma keményen, határozottan, a szele simára döngölve, mintha ki volna fényesítve. Kz az ut itt még a nyár. a n<p emlékét, a város közelségét őrzi, de mennél tovább jutunk, annál több pocsolya» rész figyelmeztet az őszi esőzések utáni ragadós, agyagos sárra. Nagveayedtö1 a Kiikiillő felé vezet az ut, 11 kilométerre érjük Lapádot. A köd úgy beborította a falut, hogy csak szétszórva, szinte egymástól eltévedve bukkan ki egy-egv lelapult házacska. F.s a szerteágazó, kanyargó utcákon járkálva, egy fordulónál hirtelen, váratlanul elénk tűnik a templom tornya. Bcledöfi begyét a ködbe, át akarja szakítani, hogy most is felmutasson az égbe. Alatta a falu legnagyobb része völgykatlanban terül el. Református templom, lobi*, mint ezer református, magyar lélek temploma. Amikor az istentiszteletet végző záró ének elhangzik a templomban és ki tódulnak a 1 vek. már napfény fogadja őket es a torony keményeu mutat az ég felé, mintha egyír a ga törte volna át a ködöt és űzte volna ina ágasabbra. Alattunk szélesen kitárul a falu látjuk zeg-zugos, össze-vissza kanyarodó, foly ionosán szétágazó utcáit; a nagy telkeket, a házakat, istállókat, csűröket. Magasból csak festői a falu és néprajzi érdekességeket ígér, de amikor meghajolva bemegyek a legközelebbi kis házba, megfog a nyomorúság, a magára hagyottság. A 11 kilométer távolságból könnyen válik egy évszázad, hirtelen át sem tekinthető időrengeteggé. A tupnsztott vályagfalu, boglya- kemencén, alacsony, iüstös, nzaltnafedtdes házikótól micsoda távolság van az emeletes, tágas, fürdőszobás, modern konybalelsz.ereló- síi városi házakig! Pedig csak 11 kilométer a távolság! Nemzedékek óta változatlanul áll H ház. Nemcsak maga az épület, hanem belül is a tűzhely, az ágy. a pad, a festett láda és egy-egy régi kancsó a falon. Csak a tányérok, a képek újabbak és az emberek élete változott meg. Elég csak fellapozni Lázár Istvánnak a vidék magyar népéről Írott könyvét, hogy ész- levegyük az élet külső formáinak megváltozását. Rég eltűnt már a lapádi lányok, asz- szunyok szőttes szoknyája, ritkul a kivarrt ing, rendre eltűnnek a házakból a varrottá- sok, leegyszerűsödött a férfiak viseleté is. A vásári áru hirtelen rohammal elöntötte az egész vidéket és fokozatosan kiszorítja mindazt, ami régen annyi gonddal és művészettel lithon készült. Csak a sziuek összeválogató- e. tban, a szabáslDnuákban nyilvánul még meg a lányok, asszonyok egészséges ízlése, a színeket még nem tudta kipusztitani a város. A régi lapádi viselet kipusztul, a kézimunkát sokan már elhagyták, a fafaragásnak már csak egy-egv emléke maradt meg. Egy-egy faragott kapufélfa figyelmeztet csak arra, Rigószakáll meséje — Vót egy kirájnak egyetlen leánya. Sok kirájfi járt hozzája. Azt mondja az édesapja: — Fijam, mennyi gyönyörű fi jár hozzád, mér nem missz férjhez? — Édesapám, nincs egy kedvemre való. — No hadd el. fijam, én összegyüjtem, amennyi kirájfi van. mind az udvaromra és válaszd ki, amelyiket szeretedA kiráj irt mindenfelé, összeszedte a fiákat s az udvarára sorba állitatta. Akkor ki- hitta a leányát, hogy válassza, amelyiket szereti. Az egvik Hordóvastag1', a másik ..Rigószakáll"4, de mégse tudott választani. Azt mondja az édesapja: — Na, ha ezek közül sem tudtál választani. r legelső Koldushoz adlak férjhez. A ..Rigószakáll". aki legjobban szcitle. felöltözött koldnsrubáha és szépen fütyült az ablak alatt. A kirój behívatta, azt momită: — No fiam, tigy tetszett a kérésed, hogy neked adam fele égül a leányomat. Papát bívatt, megcskeltc. elkergette az udvartól. Amint utaztak, kérdezte a menyecske: — Ez a gyönyörű rét kié? - tl. — Ez a Rigószakállé, ha hozzá mentél vóna. mast a tied vóna. A fin beszerzett egy kis erdőházba egy kis pujiszka lisztet, mint egy szegény rmbrr és azt montta a leánynak: — Na, fijam, főzz vacsarát. — Nem tudott a leány; neki fogott a fiú és ő főzett vacsarára pr.jiszkát. Azt montta vacsara után: — Eddig kudnlás- ból éltem, mast mesterséget tanulak. Itt egy csomó ficcfa vessző, fonjunk kosarat. — Nekifogtak, hogy késsék a kosarat. A leánynak mind kiliédvagzott az ujja. — Nem nekünk való mesterség. Vett egy katlan edényt és kiállitatta a feleségét a várasba. Minden ismerősének pénzt adott és hamar elkelt az edény. Jött a me- nyecsk- a pénzzel. Kért pénzt a feleségétől, hogv vegyen niég egy katlan edényt. Akkar mindenkit megfenyegetett, hegy nehagy oda menjen és vajegy csuprot megvegyen. <3 eluent haza és felöltözött egy hpszárgunyába. Felült lóra és az edényt mind összetapatta. I evetette a huszárgunyát, felöltötte a kol- dusgunyát. hagy a felesége ne lássa A felesége hazafutott sírva, hagy nem árult semmit. — Fz. se nekünk való mesterség. Brállsz n kiráji udvarba konyhaszakácsnak. Ott sok ebéd fő nekünk is jut. — Minden üsté egy tarisznyát szerzett, egy vitt haza. Fgy ö?i.e az a hír vót, hogy a kiráj fia ' Házasodik \i'ték a vacsorát. Sok vendég jött A lány összepakolt mindent, de mégis benézett, hagy lássa, mint mulatnak a vendégek. Odaéllatt az ajtófélfához, úgy kandikált he. Az ura ott táncait. Oda ngratt, elkapta és ugv forgatta, hagy elszakadt a tarisnyakötö s az étel mind a földre ömlött. KiráugatőJzott az. ura kezéből s futott. Az ura megfogta és bevitte: — Ne fuss, hisz ez a vendégség a mi számunkra vau. Felöltöztette menyasszanyi ruhába és nagy iakaialmat csaptak. így esufalta meg a kirájfi, hagy „Rigószakállnak“ csufolla. hogy valamikor ügyes faragórnrsterek is éltek itten De amint sűrűbb lesz a várossal való érintkezés, mind többen mennek bo szolgálni és egyre szükebb körbe szorul a népművészet. Ma már csak a dal és a mese él, de a falu meseforrása is érezhetően mind vékonyabban ömlik. Hogy mit adott ehelyett a város, erre hír- lelencben nem akarunk felelni. Csak annyit figyeltünk most meg, hogy könyvet alig-alig; történelmi magyar műveltséget, összetartó, felemelő erőt semmit; nagyjaink szelleméből még az árnyék is alig-alig vetődött erre és akiket valamikor ide küldöttek felülről, azoknak mintha sárba hullott volna le az igyekezetük. Csak a gyanakvás gvülernlett fel az idők során, ezt kell először legyőznie mindenkinek, aki idejön és akar valamit. Délután a hid mellett, vagy a tánchelyi- sógben felhangzik a nóta. Először csak Iá-, nyok forognak, majd megkezdődik a tánc. A! vasárnap, az ünnep felszabadítja a fiatalság got, a heti munka után egészen átadja a testet, lelket frissítő dalnak, a táncnak. Megfeledkezik az élet nyomorúságairól, panaszairól, a munka nehézségéről, eggyé válik a közösséggel, az ifjúsággal, az élet lüktetésével. Ezért hirdetik a dalok a falu életét, életerejét és sokszor gondjait, keserveit is. mint ahogy a rne3e viszont az álmokat, az elképzelt életet eleveníti meg. Tánc közben <*s esti notázás közben, néha pedig régi nótákra emlékező vénasszonyoktól, emberektől jegyeztek le a dalokat. Néha csak ezöveg- foszlányckat találtunk már, inert az újabb dalok folytonosan kiszorítják a régieket. Délután az öreg Szabó Jánoshoz megyünk. Éppen poharazásnál találjuk. Együtt ül a család és János bácsi mesél. 82 éves, de most is huncutosan néz körül bozontos szemöldöke alól, amikor mesélni kezd. Tele van még életerővel, jókedve szétárad a szobán, mindenki lesi a szavát, csendben hallgatják. Ö a falu legnagyobb mesélője. régen vásárra ! menet is végig mesélt az utón. Amikor hazajöttek, otthon leültek a ház elé. a mese még mind tartott és senki sem akart hazamenni. Szolgalegény korában a gazdája megtanította olvasni, aztán olvasott egy pár Jó- kai-regényt, még ma is el tudja mondani őket. .,Olvastam sokakat — mondja —, aztán összeszedtem a begyembe4*. Sok mesét és életbölcsesseget szedett össze, átformálta és szinte kiapailhatatlanul önti magából. Néha csak egy-egy rövid példázatot mond el, a felfuvalkodottakról, irigyekről szóló intelemmel tanítja a falut, majd sok kérésre el- 8 mondja a Rigószakáll meséjét. Magyarlapádi népdalok (Vila Zsigtnond közlése) Felsütett a hajnal csillag:, 10. Gyere testvér, igyunk egyet Kéz a kézben: a közös cél felé (Hozzászólás Venczel Józsefnek „A népi műveltség honfoglalása“ című cikkéhez) Jaj Istenem! né, már virrad. Mast is a rózsámnál vagyaik. Rózsa, rózsa, mért termednél. Ha az enyém nem lehettél. Verjen meg az Isten rózsám, Ne verjen meg egy átokkal, Csak egy szeretetlen társsak 8. Mara« mártván dereng az ég, Hát te rózsám, élhecc-i még? — Élek, élek, nem holtam meg, Szerencsédre maradtam meg. 9. Annyi nekem az irigyem, Mind a fiiszál a mezőben. Kettő, három egy kapuba, Úgy ugatnak, mind egy kutya. Annyi nekem az irigyem, Mind a fűszál a mezőben. Hagy ne vóna sok irigyem, Mikar testvér ellenségem, . Még a gőzes ideér. Ha a gőzes ideér, Úgy elrepít, mint* a szél. Úgy elrepít arra helyre, Merről madár se jár erre. 11. Édesanyám ha meguntál tartani, Vigyél engem Nagyenyedre eladni, Adjál oda a legelső kérőmnek, Ha nem adtál a régi szeretőmnek. Édesanyám hol van az az édestéj, Amejikkel ekkorára neveltél, j Adtad volna tejedet a macskának „ Ne neveltél volna fel ekkorának. 12. Haragszik a rózsám anyja', Mert szeret ingem a fija. Ha haragszik tegyen róla, Kössön láncot a lábára, Úgy eressze az uccára. Ha az uccára ereszti, Rögtön nálam keresheti A te édesanyád szája Kilenc falu trombitája/ Tizediknek a postása. Gyere rózsám szedjünk nádat, Hadd pergeljük meg anyádat* Abban a szellemi forradalomban, melyet a magyarság magáraébredéséért viv, a művészet és a tudomány egyaránt kiveszik részüket. Csatasorban állanak és mindenik a maga fegyverével küzd. Az eszközök különböznek — a eél közös. Ha a magyar gondolkodást „a történet és a nép erői“ horgonyozzák is le, az „európai magyarság“ szintéziséhez nem csupán két ut rezet, három sem, négy sem, hanem rengeteg. Elismerem, hogy a történelem és a néprajz járt utai talán biztosabban célhoz vezetnek, mint a gyakorlati tudományok járatlanabb, bozótosabb ösvényei: mégis talán nagyobb bátorság kell vállalni az úttörő munkát, mint a kitaposott mesgyék sokszor poros nyomaiba lépni. A történelemtudomány és etnográfia nemzeti jellege kétségbevonhatatlan. Valószínű, hogy a cikk íróját, Venczel Józsefet is ez a nemzeti jelleg ösztönözte arra, hogy' követendő utul azokat jelölje ki. De ha már a nemzeti jelleg az irányadó, éppen úgy hivatkozhatunk például a földrajztudományra is, mely amellett, hogy nemzetközi is tud lenni, sajátosan nemzeti gondolatokon nyugszik. Felismerték ezt Magyarországon, amikor a budapesti rádió „Magyar táj — magyar szemmell“ címen előadássorozatban adott honismertető müsorszámokat; de tudatára ébredtek Erdélyben is, amikor a legkiválóbb szakemberek vezetésével, a fiatalok kutató gárdája látott neki a Székely-föld tudományos kérdéseinek megoldásúhoz* Nem tudom, mit ért a cikkíró Venczel József az alatt a „makacsság“ alatt, mellyel a ,,gyakorlati tudományok szakembereit" vádolja. Talán ezeknek u tudományoknak nemzetközibb jellege ártana magyarságuknak? Lehet, hegy a gyakorlati tudományok józanabb megállapításai sokszor nem kedvesek fülünknek és ellentétben állanak az âltalunlî óhaj tortákkal, mégis ezek a tudományok jelentik az alapot, melyre a szellemtudományok vára épül. Elképzelhető-e például a modern falukutatás a demografia, ember földrajz, geopolitika, gazdatudomány és népegészségtan kutatási módszerei nélkül? Ha abban a hadjáratban, melyet a magyarság magáraébredéséért“ viv, a felderítést és gyors támadásokat végrehajtó légi haderőt és harci kocsikat a szellemtudományok képviselik, akkor az átütő erejű támadásokat, vagy a megbonthatatlan védelmi vonalakat a gyakorlati tudományok jelentik, melyeket c gyalogsággal hasonlíthatunk ősz- s re. Viszont — a hasonlatot tovább folytatva — meg kell állapítani, hogy végső győzelem csakis a különböző fegyvernemek szoros összmükedése esetén lehetséges. Éppen ezért le kell szögeznem, hogy nem gáncsoskodni akarok, csak szerényen részt kérni abból a harcból, melyet a gyakorlati és szellemtudományok képviselőinek kéz a kézben kell megvivniok. IFJ, XÁNTVS JÁNOS, I
