Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-31 / 302. szám

2

’BLLENZ6 K

/o30 tiécbftibér 37.

nun

AZ ÉV VILÁG POLITIK Aj A

Mi előzi® meg 1939-ben a háborút

jctorosz nagykövetnél. Megindul az angol- francia tupogotó/.ÚK a Moszkvához, való közeledés irányúhan. Ugyancsak 22-én Chamber- lain a határtalan fegyverkezés veszedelméről beszél: „Vénet kell vetni — mondja — a mai borzalmas fegyverkezési iramnak, mert ez feltétlenül háborúhoz vezet“. Angol kor- inánylapok ugyanakkor liangmi lyo/zák, hogy Annha ebben a/, évben többet log kiadni hadseregére, mint Németország öt év alatt. A hónap utolsó napjaiban egy danzigi német-lengyel diákverekedéssel össze! Uggésbcn heves nérnetellenes tüntetések folynak le

1939-et sorsterhes évnek fogjak föl jegyezni az emberiség történelmében. V külpolitikai feszültség, mely már az előző évben majdnem háborús kirobbanáshoz vezetett, az év elejétől kezdve szüntelenül növekedik, amíg eljut a szeptember elején bekövetkezett katasztrófához. Alig volt hónap, melyben újabb veszedelmes incidens ne járult *®lna hozzá a már fenyegetően fölhalmozódott vitaanyaghoz. A rövid enyhülésnek, mely az előző ősszel létrejött, a müncheni megegyezést es Ribbentrop ezután jövő párisi látogatását követte, 1938 vége felé már nyoma sincs. A fegyverkezés 1939 kezdetén példátlan arányokat ölt s az ellentétes arc- vonalakba csoportosult hatalmak egymással szembeni gyanakvása és egymás terveitől való félelme nem ismer határokat. Mindinkább gyökeret ver a meggyőződés, hogy a válság- jból más kivezető ut nincs, miut a háború. Hitler továbbra is megőrzi az események fejlődésében a kezdeményező szerepet. Megingathatatlan szívóssággal halad céljai felé, melyek Németország számára a „német élettér“ halasztásnélküli megszerzését akarják elérni. Anglia ér Franciaország ezzel szemben a reudszeres ellenzés álláspontjára he- ílyezkednek és erejük szélsó megfeszítésével készülnek az elkerülhetetlennek látszó leszámolásra,

JANUÁR

Ilyen hangulatban indul az 1939-ik év. Vezető államférfiak újévi üzenetei ezúttal is a békét hangoztatják, de legmerészebb kijelentéseikben sem lépik túl a reménykedés határait. A béke megőrzésének biztos állításáig egyik sem merészkedik. Az események nyilvánvalóan az örvény forgataga körül járnak, de nem jutottak még bele az örvénybe. Az ér heves sajtóvitákkal indul Berlin és 'London és Berlin és Washington között. A német-angol ellentét már megszokott dolgok közé t8*-to2Ík. Washington és Berlin között a német származású Ickes amerikai belügyminiszternek a nemzeti szocialista rendszert séríő kijelentései miatt folyik a vita. A német kormány elégtételt kér, az amerikai kormány azt is kétségbevonja, hogy Berlin jogosult volna elégtételt kérni. Az ügy megoldás nélkül kerül az elintézetlen ellentétek mind nagyobbodó sorozatába. A francia-olasz vita, mely 1938 második felében kezdődött, szintén teljes erővel tart tovább. Daladier egy hadihajó fedélzetén, nem minden célzatosság nélkül, Korzikába és Tuniszba utazik. A hónap elején jelentik Brüsszelből, hogy a belga npmzeti bank aranytartalékét az Angol-Bank védett pincéibe szállítják Londonba. A bir tüneti jelentőségű és nem marad észrevétlen. Január 10-én Chamberlain és Halifax római látogatásra indulnak. Amint egyik nagy londoni lap írja, „ez az utolsó kísérlet, hogy kiepgesztelődés utján biztosítsák Enrópa jövőjét“. Rómában az angol államférfiakat nagy ünnepélyességgel fogadják. Â tárgyalásokon azonban, amint „Reuter“ rövidesen jelenti, „nem merült fel konkrét javaslat a nehézségek megoldására“. A január 15-ikén kiadott hivatalos közlemény a megbeszélések szívélyességét hangoztatja és kijelenti, hogy „Olaszország és Anglia tovább folytatják a béke fenntartására irányuló politikájukat. Január 19-én Ciano olasz külügyminiszter utazik Jugoszláviába. Január 20-iks körül fölmerül a hír, hogy a még mindig tartó spanyol polgárháború lehetőségeivel számitva, Franciaország Minorca-szigetének és Spanyol-Marokkónak megszállására készül. Olasz tiltakozás. 24-én Schacht dr. távozik a német gazdasági minisztérium éléről. Londonban ezt r.vugtalanitó jelnek tekintik. 25-én bekövetkezik az év első nagy pánikja a világtőzsdéken. Ugyanezen a napon Ribbentrop német külÜTvminiszter Varsóba inadul. A varsói tárgyalással kapcsolatban Rib- bcntrnn és Beck az 1934-es német-lengyel szerződés hatékony voltát hangsúlyozzák. A német-lengvel barátságos viszony még sértetlennek látszik. Január 31-én Chamberlain bé- késhangu beszédet mond s bábom elkerülhetetlenségének hirdető: ellen. Hozzáteszi azonban. hogy „a békéhez legalább két ember szükséges, a háborút azonban ma egyetlen ember is ránk zúdíthatja“,

FEBRUÁR

Február elsején Hitler mond békéshangu beszédet. „Én bízom a hosszú békében“ —- jelenti ki a Führer, de hozzáteszi, hogy: „jéghideg nyugalommal tekintek az események elé, mert teljes mértékben fölkészül- tünk a veszély elhárítására és elég erősek vagyunk végigküzdeni egy konfliktust“. A beszédben .szó van a német-olasz viszonyról is. Hitler, Franciaország címére intézve, kijelenti; „a mai Olaszország elleni háború Németországot olasz barátja mellé szólítaná“.

I Február első napjaiban Franco tábornok végleg legyőzi a spanyol köztársaságiakat. Újabb hullámzás a külpolitikában. Február 8-án Chamberlain bejelenti Anglia és Frau- I ciaország feltétlen katonai egyiittmükodé- j sét: „Franciaország érdekeit fenyegető min- , den támadás szükségképpen Anglia közbelépését fogja kiváltani“. Londoni lapok ugyan- ekkor hangsúlyozzák, hogy Angliában már 3500 gvár foglalkozik repülőgépek gyártásával. Február 11-én meghal XI Pius. Február

16-án Paris elismeri Franco tábornok kormányát. Február 22-én Halifax és Churchill ebéden jelennek meg Maisky londoni szovLengyelországban. Február 26-án a varsói német nagykövet tiltakozik a tüntetések ellen. Göbbels ugyanekkor „Háború a láthatáron!“ címmel ir vezércikket. Ciano gróf olasz külügyminiszter szintén ugyanekkor érkezik Varsóba. Ciano látogatásához különös kísérő zenét képeznek a heves németellenes tüntetések. Lengyelország és Olaszország között bosszú évek óta igen jó a viszony, igy az olasz külügyminiszter nem minden siker nélkül kisérli meg befolyását érvényesíteni a szén vedéi vek lecsillapítására. Pillanatnyilag Berlinnek és Varsónak sem érdeke, hogy a2 ellentéteket kiélezzék.

Március

M árcius 4-én Paceíii bíborost pápává vá- '| lasztják. Március 5-én Goring porosz miniszterelnök Olaszországba utazik. Március 7-én Gafeueu külügyminiszter Varsóban tárgyal. Rövid szélcsend a hónap közepéig. amikor bekövetkezik az év első nagy válságos eseménye. Március 15-én Hitler vezér és kancellár a német néphez intézett kiáltványban jelenti be Németország újabb beavatkozását a csehszlovák válságba. Német csapatok még aznap bevonulnak a cseh területre. Haeha cseh köztársasági elnök és Chwalkovszky külügyminiszter éjféli kihallgatáson jelennek meg Hitler előtt, akinek kezébe teszik le országuk sorsát. Másnapra Cseh- és Morvaország politikailag, katonailag, gazdaságilag és közigazgatásilag bekebeleződik a német birodalomba. Ugyanakkor a magyar érdekek sürgős védelmére Magvarország is bevonultatja csapatait Kárpátaljára. A német lépés nagy ellenhatást vált ki angol és francia oldalról és a nyugati hatalmakkal rokonszenvező országok részéről. Az ellen- , hatás azonban egyelőre megmarad a tilta- ' kozás vonalán. Bonnet francia külügymi- , niszter kijelenti, hogy ami történt, azzal ; kapcsolatban Franciaország részére „mindé- J nekelőtt a katonai erősödés á fontos, telies j erővel fokozni kell a hadinrvag gyártását“. Chamberlain pedig Hitler Münchenben tett ígéreteire hivatkozva, a következőket mondja: „Ha a németek vezére ilyen egyszerű Ígéretekről meg tudott feledkezni, hogyan bízhatunk ugyanabból a forrásból jövő más ígéretekben? Fel kell tennünk tehát a kérdést, hogy a német birodalom ezzel a lenesével csak a rézi kaland befejezéséről van-e szó, vagy uj kalandsorozat kezdetéről, mely a világ feletti uralomhoz akarja juttatni a Harmadik Birodalmat“. Március 20-án Anglia Ó3 Franciaország visszahívják berlini nagyköveteiket. Ugyanakkor egy bukaresti hivatalos közlemény cáfolja azt a hirt. hogy Németország bizonyos gazdasági követelések gyors kikényszerítése érdekében ultimata»

F

înot intézett volna Romániához . A hirt bukaresti illetékes körök és Románia külföldi képviselői egyidejűleg cáfolták a nemet hivatalos távirati irodával. Március 21 én Halifax angol külügvminiszter tart éleshan- gu beszédet Németország ellen. „Anglia helyzete Németországhoz a müncheni egyezmény megsemmisítésével tclip«en megválté- zott“ — mondja az angol külpolitika vezetője. Az angol diplomácia ugyanakkor kérdést intéz Szovjetoroszországhoz egy esetleges katonai együttműködésre vonatkozóan. Moszkva a kénlésre kitérő választ ad. Az angol kormány nagvobb csoportosulást akar létrehozni a nemetekkel szemben, melyben Anglia. Franciaország és Szovjet- Oroszország mellett Lengvelor«zág. Románia, Jugoszlávia. Törökország és Görögország is résztvennének és közös nyilatkozatban ítélnék el Cseh- és Morvaországnak a németek által történt megszállását. A terv azonban nem sikerül. A kisebb államok nem hajlandók résztvenni benne. Lengvelország pedig igyekszik fenntartani barátságos kapcsolatait Berlinnel ugv. hogv Londonban csak Anglia, Franciaország és Szovjetoroszorsrag közng fellépésére gondolnak. Eden egy képviselőházi beszédében kijelenti, „nem fontos ma már. hogv azoknak az államoknak, amelyek csatlakoznak Angliához, vörös, fehér, vagy fekete a belpolitikájuk“. Moszkva külön követelései azonban ennek a tervnek kivitelét is megakadályozzák. ugvhogv Anglia és Franciaország egyedül maradnak tiltakozó lépésükkel. Cseh- é9 Morvaország bekebelezése igy bevégzett tépv marad és rövid Höre újra szélcsend következik a külpolitikában. Március 28-án Mussolini beszél és kijelenti. hogv „a Berlin—Róma-tengelv «zét- rombolhatatlan“. Március 30-án Daladier I tart beszédet, kijelenti, hogy Franciaország

I megvéd mindent, ami az övé, a beszéd azonban nem égeti fel a hidat az olajsz—francia tárgyalások előtt.

Április

Április elsején rendkívüli angol miniszter- tanács vizsgálja meg a teendőket arra az estre, ha „valami váratlan esemény rperiilne fel“. Cseh- és Morvaország bekebelezése után váratlan hevességgel merül fel a lengyel kérdés. A német sajtó erélyesen hangsúlyozza Németország követeléseit Lengyel- országgal szemben és Danzig mindinkább napirendre kerül. A félhivatalos „Diplomatisch-Politische Korrespondenz“ erélyes hangú cikkben figyelmezteti Varsót, hogy „Lengyelországra igen súlyos következményekkel járhat, ha belekapcsolódik a London által kezdeményezett ellenállási akcióba“. Április elején a lengvel kérdést már a külpolitikai viták legveszedelmesebb kérdésének tekintik. Április 2 án Chamberlain miniszterelnök bejelenti az alsóházban, hogy Anglia és Franciaország minden támadással szemben megvédik Lengyelországot. Ez a beiclcntés a hasonló európai kötelezettségektől mindeddig irtózó angol külpolitika telies irányváltozással egyértelmű. Berlin a bejelentésre azt válaszolja, hogy „Németország álláspontja a londoni kijelentések után sem változott, nem mond le terveiről és nem hagyja megzavarni magát középeu- rónaí céltudatos munkájában“. Április 4-én Hitler egy Csatahajó vizrebocsátása alkalmából kijelenti: „A ma német népe, a ma német birodalma életérdekeit nem áldozhatja fel, nem élhet többé életérdekeinek érvényesítése nélkül“. Április S-én olyan hírek kelnek szárnyra, hogy Olaszország protektorátusa alá akarja helvezni Albániát. A hirt cáfolják. Április 6-án Keitel német és Pariani olasz vezérkari főnökök Innsbruckban tárgyalnak. Ugyanezen éjjel a londoni török követ éjjeli látogatást tesz az angol külügyminisztériumban. Elterjed a hír, hogy a látogatás az albán kérdéssel áll

kapcsolatban. 7-én hivatalosan jelentik Londonból, hogy odaérkezett birek szerint bárom olasz hadihajó érkezett az albániai Du- razzó elé. 8-án olasz csapatok szállnak partra az albán parton és gyors ütemben foglalják el egész Albániát. Az olasz lépéssel szembeni reakció ngy angol, mint francia részről jóval enyhébb, mint amilyen Németország csehszlovákiai lépésével szemben volt. Április 12-én azonban Korfutól 150 kilométernyire angol hajóraj vet horgonvt. Olasz részről erre kijelentik, hogy albániai lépéseivel kapcsolatban Olaszországnak a Balkánon semmiféle más tervei nincsenek. Április 14-én Chamberlain és Daladier parlamentjeikben bejelentik, hogy Görögországot és Romániát is védeni fogják esetleges támadásokkal szemben. Április 16-án Roosevelt elnök mondja: „ha a helvzet ngy kívánná, mi is kaszárnyákká alakítjuk át államainkat“. Ugyanakkor üzenetet intéz Hitlerhez és Mussolinihoz a béke megvédése érdekében. A német sajtó erélyesen visszautasítja Roosevelt üzenetét és Berlinből azt jelentik, hogy Hitler csak tiz nap múlva fog válaszolni az amerikai elnöknek. Mussolini április 22-iki beszédében válaszol: „Senkit sem akarunk megtámadni — mondja — esak munkánkat akarjuk továbbfolytatni“. A Duce beszéde után a külpolitikai légkörben látható enyhülés következik. Gafeneu külügyminiszter európai útra indul. Berlint, Parist és Londont látogatja meg. Cincár Markovits jugoszláv külügyminiszter Velencében tárgyal Ciano gróffal. A tárgyalásról április 24-én kiadott hivatalos jelentés közli, hogy „Jugoszlávia kapcsolata a tengely- hatalmakhoz elmélyült és megnyílt az ut a Magyarország és Jugoszlávia közötti hasznos megértéshez“. A hónap végén Henderson angol és Goitlondre francia nagykövetek

vihszatémek Berlinből. Londonban és Pun-- ban a visszatérést a nem/’ tku/i helyzet ve- szedőimen voltával magyarázzák. Ugyancsak a hónap végén jelenti In- Chamberlain az á1- talános angol védkötele/ettség rnegizefvezérét. Április 29-én német hadihajók, látogatnak Spanyolul •/ágba * * Gibraltár körüli partok mellett helyezkednek el. Három nagy angol hadihajó ugyanekkor a gibraltiri '-/illa előtt foglal állást. Ugyancsak április 29-én utazik Brauchiúch német liadscreg-lőpu* rancsnok Olaszországba. A világsajtó megállapítja, hogy uz úgynevezett müncheni politika teljesen végétért. Április 30-án Hitler beszédet mond a Reischtagban. Bejelenti a német—angol flottaegyezményuék és az 1934-es német—lengyel megegyezésnek felmondását. „Németország csak megsértett, igazságát állítja helyre“ — mondja beszédében.

MÁJUS

A német—lengyel vita áll a válság előtere* ben. Angol—francia részről tovább folytatják a tárgyalásokat Moszkva együttműködésének megnyerésére. Május 5-én Sztalio meneszt! állásából Litvinov külügyi népbiztost és Mo* lotovot nevezi ki helyére. Ribbentrop ugyanekkor Olaszországba utazik. A Skandináv- államok és Hollandia közös állásfoglalásról tanácskoznak Május hó 9-én bejelentik a milánói német—olasz megegyezést, amely a két ország közötti viszonyt politikai és katonai szövetséggé szélesíti ki. A megegyezés akkori közlemények alapján föltétién segélynyújtást irt volna elő a két hatalom között. Ciano külügyminiszter rövid idő előtt tett kijelentései azonban kétségtelenné teszik, hogy ez a segélynyújtás olyan foltéA parányt ember •H

a nagy természettel szemben állva küzd ^ maga nyugtalan, kielégíthetetlen idegeivel é$ gyenge szervezetével. Bámulatos szívóssággal akarja meghódítani az egész világot. Pedig ráeszmélhetne arra, bogy ezáltal napról* napra kopik, romlik szervezete és észrevétlenül halad a megsemmisülés felé, mert nem birja a nagy tempót képzeletének világával felvenni és előbb-utóbb a betegségek sorozata tájnadja meg szervezetének ellenállóképességét, u. m. ideges gyomorbaj, bélzavarok, epe- és máihpteg«égek. ideges álmatlanság, szédülés és hevülések.

A világhírű amerikai GASTRO D., amely egy nemrégiben felfedezett gyógynövény kivonatából készül, súlyos gyomor- és béiba« jók eseteiben kitűnő eredményeket adott, amelvnek gyógyhatását úgy külföldi, mint belföldi orvosi szaklapok a legelismerőbbéa j méltatják.

Gastro D. kapható gyógyszertárakban és I drogériákban, vagy megrendelhető 140 iej I utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában. Bucureşti, Calea Victoriei 124.

telekhez volt kötve, melyeknek következményeképpen Olaszország teljes joggal maradhatott ki a háborúból. Május 12-én Chamberlain beszédet mond, melyben bejelenti, hogy „Danzig kérdésében minden erőszakos föllépés elodázhatatlanul fegyveres összetűzéshez vezetne“ és hogy „Franciaországnak és Angliának visszavonhatatlan elhatározása, hogy adott szavukat beváltsák“. Május 13^ án usvancsak Chamberlain bejelenti az angol—török kölcsönös segélynyújtási egyeá- ményt. Közben továbbfolynak Moszkvában az angol—francia—orosz tárgyalások, melyekről egyik nap azt jelentik, hogy előhs* íadtak, másnap hogy elakadtak. Május 23-áó, Danzigból elűzik a lengyel vámőröket. Május 24-én Ribbentrop és Ciano a berlini külügyminisztériumban Írják alá a német—olasz szövetségi szerződést. Hitler üdvözlő táviratokat vált Victor Emanuel császár és kí* rállval és Mussolinival. „A világnak tudomásul kell venni Németország és Olaszország felbonthatatlan egységét“ — mondják Berlinben. A hónap végén tovább élesedik a dán- zigi vita. Május 31-én amerikai illetékesek Washingtonban kijelentik, hogy háború esetén a nyugati nagyhatalmakat m'nden lehető módon támogatni fogják.

JUNIUS

Továhbfolvnak, igen nehézkesen, az súgói francia tárgyalások Molotovval. Fölmerül Halifax moszkvai utazásának terve is. Berlin, Róma Ó9 Tokió közötti katonai szövetség létrehozásáról beszélnek. Junius 7-én Pál jugoszláv régensherceg Berlinben tárgyal. Az oroszokkal való tárgyalás siettetésére London Sir William Strang miniszteri osztályfőnököt küldi ki Moszkvába. Junius