Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-29 / 300. szám
u £939 december 29. ÜLLEK ZáK •Hi oH cnim Cri%gi niM is«iv ÓÍOyl iáin 1 i&3 fniáJi lajléf istis rtsb't A > &ih <8« ciad >§9m ÍLlÖJ lum,,. >ÍBn id a «OSS n .sei X&lil *1Bfl n3T i!jOÍ í)e! f. ío3 í'ÍBt daa îân TSd BÍO B Î31 Ibit uA IZj «2 A Bánsági „Nép + r 9-99 wp * mmtţa es Ivim WAÄT/V MiHiÍL¥, a Magyar léfkSiöiség bánsági íagoxaiának 8>. elnöke TEMESVÁR, december 28. Hosszú évek vagy évtizedek eseménytelen és szürke lepergése nem igényelhet még történelmi távlatból sem „múltként“ való megvilágítást; s viszont rövid napok vagy hónapok alkotó és kihailiásaiban gazdag tényei már történésük első percei után is joggal nevezhetők egy nép életében történelmi múltnak, melynek értéke és ér téketése az utána lefolyt idő rövidsége által semmivel sem lesz kisebb vagy jelentéktelenebb. A Magyar Népközösség megalakulása óta csak hónapok múltak el s mi mégis ügy érezzük, hogy amikor egy évnek határán s egy uj esztendő 'közeledő megindulása előtt állunk, a lefolyt év történéseinek súlya jogot ad arról, mint „múltról“ beszámolni s méginkább annak jövőjét kitűzni és megvilágítani. A bánsági magyarságnak sajátos viszonyai, területi tagozódása, szétszórt s nem egységes elhelyezkedése, gazdasági, szociális és kulturális életének sajátos és az erdélxi magyarságétól sokban különböző volta indokolttá teszik azt is, hogy külön bánsági magyar nép- közösségi múltról és jövőről beszélhessünk. A Népközösség gondolatát és megalakulását a bánsági magyarság, amely körülbelül százezer lelket számlál és három vármegyében él, — zömében Temes, azután Krassó és Szörényme- i gyében — örömmel fogadta. Örömmel j fogadta azért, mert úgy érezte és úgy I látta, hogy a Népközösség keretein beiül talán 1 sikerül maid egységes irányítás alá fogni úgy gazdasági, mine kulturális és szociális munkáját. Rokonszenvezett a Népközösség gondo- j latéval azért is, mert egy a legszélesebb alapokra helyezett és valóban a népünket összefoglaló szervezetet látott benne, amelynek szükségességét régóta annyira érezte. Ennek megfelelően a Bánság kiküldöttei ismételten felkeresték Kolozsvárt, hogy tájékozódjanak a Népközösség tényleges megalakulásának egyes fázisai iránt és ugyan- j csak resztvettek a Népközösség tényle- ! ges megalakulásának aktusán is. A Nemzeti Uj jászul és! Front Magyar Alosztályában a bánsági magyarság j annak a lehetőségéi látta, hogy végre , egy olyan szerve is legyen, amelv j mentesen minden bizalmatlanságtól j és gyanútól, alkalmas lesz arra, hogy ' a magyarság érdekeit az állam haté- j lom előtt is kellő súllyal képviselje. ; Ezekből érthető, hogy amikor a szer- j vezkedés megindulhatott, a bánsági j magyarság kész örömmel csatlakozott 1 a Népközösséghez. Magában Temesvá- ; ron több mint tízezren iratkoztak be | egyrészt a Nemzeti Újjászületés Ma- ■ gyár Alosztályába, másrészt ugyanak- • kor a Romániai Magyar Népközösség ; bánsági tagozatába; Lugos, Oravica és j a többi kisebb városok magy arsága, j valamint’ ai falvakon és a szórványokon élő magyarjaink pedig teljes egészében követték a temesváriak példáját. Már a legrövidebb idő alatt az országos központ engedélyével egy ideiglenes szervezeti szabályzatot is á Hi tót tünk össze a bánsági tagozat részére, amelyet természetesen egységessé fo- J gunk hangolni az országos szabályzathoz. j Amikor Kakuk János dr. temesvári főorvos gr. Bánffy Miklóstól, a romániai Alá gyár Népközösség országos vezetőjétől megbízást kapott a szervezet formai megalakítására is, a 12-es vég rehajíó bizottságon kívül, amelynek tagjáli között Szörény és Krassóvármegye magyarságának megbízottai1 is helyet foglalnak, megalakult az 50 es nagy intézőbizottság és megalakultak a szakosztályok is, amelyek hivatva t vannak a magyarság kulturális, gazdasági és szociális irányítását tervszerűen kézben tartani. Sajnos, az azóta bekövetikezett eseményeik szervezkedésünk lendületét erősen gátolták, de reméljük, hogy központunk az országos kormányzat tényezőével együtt megtaj íálja annak a módját, hogy a bánsági í Magyar Népközösség zavartalanul fejt- ! hesse ki további munkáját, i A Románia* Magyar Népközösség i bánsági tagozata a szervezkedés mel- I lett kulturális szakosztályán keresztül j megindította a Bánság területén működő kulturális alakulatok számbavételét és munkájuknak a Népközösség keretében való egységes' irányítását, természetesen tekintetbe véve azokat a szempontokat, amelyek az egyes kulturális egyesületek jellegével és körülményeiből már eleve meghatározottak voltak. Reméljük, hogy az igy beindított egyeztetés és egységes vezetés anélkül, hogy kulturális egyesületeink önállóságát bármilyen formában is befolyásolná, az erőnek eg.virányba való összefogásával üdvös eredményeket fog kiérlelni. A bánsági magyarság másik nagy kulturális kérdésével, az iskolaikérdéssel is behatóan foglalkozott tagozatunk és országgyűlési képviselőnk álital épp ebben a hónapban terjesztettünk a kisebbségi miniszter elé egy részletes kimutatást arról, hogy a fennálló törvényes rendelkezések ellenére milyen helyzetben van a bánsági magyar gyermekek iskoláztatásának kérdése és kértük, hogy a legsürgősebben intézkedjenek arra nézve, hogy ahol megfelelő számú magyar gyermek van, magyar tagozat állíttassák fel. i Gazdasági területen a szövetkezeti gondolat erőteljes támogatása és megvalósítása volt a célunk. Az a gazdasági válság és pangás, amely nálunk különösen érezhető magyarjaink körében, tekintettel azon körülményre, hogy a1 bánsági magyarság meglehetős szerény anyagi körülmények között él és túlnyomó többségében kis exiszten- ciákból tevődik össze, de ezenkívül a legújabb kormányintézkedések is megnehezítették a szövetkezeti szervezkedések menetét. Ezen a területen is:azonban a szabadabb mozgási lehetőséggel újból meg akarjuk indítom és erőteljessé tenni a munkát. Az EMGE keretében a gazdakörök életrevalóságát és igy gazdáinknak céltudatos és szakszerű irányítását minden erőnkkel támogatni alkarjuk. Sokat várunk ettől és épp ezért a EMÜE országos központjával egyetértésben jól meg szeretnők válogatni azt a férfiút, aki mint EMGE-feJügyelő a bánsági gazdák életét a jövőben irányítani fogja. Az ipar és kereskedelem terén szintén iparkodunk a lehetőségek keretein belül mindent megtenni egyrészt önálló exisztenciák létesiilésére, másrészt ifjúságunknak az ilyen pályákra való tervszerű terelése által is. Sokat várunk ezen a téren a temesvári rom. kát. püspökség által és a magyar tár sadalom támogatásával beindított kai. magyar tannyelvű tatnoiicisikola tevékenységétől, amelybe már is majdnem 2C0 iparos- és kere<skedőíanonc iratkozott be. I A társadalmi szakosztály a szomszédságok megszervezését és a szomszédsági ezetők képzését tűzte ki céljául. Kétségtelen az, hogy ez a munka eredménye egyúttal népközösségünk életrevalóságát és mozgékonyságát is meghatározza. Ennél a munkánál különösen mint elengedhetetlen szükséglet jelentkezik az, hogy a hatóságok szabad mozgási lehetőséget biztosítsanak számunkra, annál is inkább, mivel ezáltal az itt élő magyar kisebbség szer vesen kapcsolódik bele az állami életbe. S ha ez sikerülni fog, akkor a szépen megindult és rövid, de annál eredményesebb közeli „mult“ áldásos és gyümölcseiben gazdag jövőt} fog bizto sitani a bánsági magyar népközösségi életnek is. Fegyenclézadás egy angol börtönben Ot órán áí tartó verték le az Ir fasvcncek Ellenőrző számiét tant Erdélyben és a Bánságban az árellsQŐrzési kormánybiztos BUKAREST, december 28. (Rador.) Petre Georgescu tábornok, a NUF- gárdák országos parancsnoka és az árellenőrzés kormánybiztosa, Erdélybe és a Bánságba utazott, hogy a helyszínen ellenőrizze az árdráglíási törvény rendelkezéseinek alkalmazását. A kormánybiztos az ország többi részébe is ellátogat. { A FINN PARLAMENT LÁTKÉPE (A Romania nyomán) $ Post festa S/Aszerint keil vennünk a meghatározást- Valóban „csak“ az „ünnepek után ’ vagyunk iiú'Lii cgyixTtai u hozzájuk tápftdt ©színek után. Az emberiség válságában egyelőro semmi változást nem várhatunk. És ez a kedvezőtlen körülmény rásütötle komor bélyegét a napokra és emberekre. „Fekete ka- nácsony“ volt. Ezt a kifejezést viszont már nem szószerint vesszük* Nemcsak a termeszei, legalább is nálunk, de az emberiség? végzet szintén komorrá tette a világot. Tel» az élet panasszal, amiért nincs szűzi takaró a földekeu. \ módos emberek, akik újabban magaslatokra vonulnak a téli ünnepnapok alatt, természetesen veszékelve panaszkodnak, amiért uem használhatják a hóialpakat és divatos szánkókat. Viszont akiket joggal sajnálunk — mert magunk sorsát is szánjuk bennük — a gazdák szűkszavúak ^ és csendesen keseregnek a nagy csapás miatt, mely az őszi vetést fenyegeti. Ez annál súlyosabb, mert egyre fokozódik a hideg és mert a rendkívüli körülmények miatt az őszi munka egyrészél nem végezhették el. Éppen most. amikor minden talpalatnyi föld hozamára égető szükség lesz és aranynál többet fog érni a jövőévi termés. A „fekete karácsony1* földje fölött stílusosan kalandoz el a fekete goudolat. Sok fekete hol- ló . . . Pedig távolról sem olyan tragikus ez a párhuzam, mini aminő a piros szív kapcsolata véres harcmezőkkel. Aki olvasta most a karácsonyi lapmellékleteket, amelyek dúsak, feledt élők, vigasztalók akartak lenni, sokat megsejtett e párhuzamokból, de az ellentétekből is, melyek nyomon követik a dolgok másik oldalát. A legsúlyosabb ellentétre a katonáit látogató királyunk mutatott. mikor a karácsony békegondolatátf szembeállította napjaink háborús eszméjével, méa pedig az igazi emberi keserűség hangján. Valóban fekete, átvitt értelemben is, az olyan karácsony, amelyen milliók vannak fedezékben templom helyett. Mégis hálát kell ereznünk, hogy viszonylag kedvező módon ünnepelhettünk. Történelmi szabadalmunk volt e napokban — a béke. Milyen jó volt, hogy, bár gonduktól sújtva, szegényen, aligha egyetemesen. de valamennyien együtt, senkit sem gyűlölve, senki vesztére nem törve, némi tisztasággal a szivünkben belemerülhettünk a karácsony csendjébe, nyugalmába, szépségébe, reméig nyeibe. Óriási ajándék volt ez. Utólag is meg kell becsülnünk. Milliók és milliók, akiktől a sors megtagadta ezt a kegyet, jog-i gal irigyelhették tőlünk ezt a nagy szerencsét. A gyermek nem forgott veszélyben, a felnőtt gyakorolhatta életünk legszebb cselekményét, az ajándékozást. Fel se igen tud*: juk igazán fogni, milyen szerencsések voltunk. Ezt a szerencsét fokozza egy magasztos körülmény. Hátha ilyen békés szigetek továbbra is útját állják, hogy a sorstól sújtott emberek és területek száma ne növekedjék. Sőt az Isten látogatta országok is visszanyerjék a zavartalan élet eltűnt feltételeit. Ha mi szerencsések voltunk, legyenek holnap szerencsések a szerencsétlenek. Meggyőződésünk hogy a közakarat és közhangulat fokozása jót fordíthat a már tevékeny végzeteken. Minden egyes ember szándéka és óhaja kozremüködhetik e tekintetben. A sok ima végül dörömbölni tud majd a nagy kapun- A sok nép szava végül isten szava lesz. Sokszor ismételtük ennek az emberiségi nagy összeesküvésnek szükségét e _ hasábokon és a vakhitet végső eredményéI lién. A hópehelyből terem a lavina, melyet. szép magyarsággal hógulyának neveznek, 1 egyéni érzésekből keletkezik az u j történél- fi mi sors. Ezért ismételjük és fogjuk ismétel- I ni ezt a nemes tételt. Ha igy lesz az ember ,.post festa“ és igy bandukol az újévi ünnep felé, akkor magatartása nemcsak időszerű, hanem korszerű is, nemcsak emberi, hanem történeti lesz. Van két „vaíóság“-elem a képzelgőnek látszó elgondolásban, ami férfias reményre jogosít. A tudat, hogy ez az első Iiáborn, mely hatalmas békevággyal indult és pillanatig sem enged nyugvást a békeközvetitésre alkalmasoknak: a pápának, az olasz vezérnek, az amerikai demokráciának és a tudat, hogy a hadbavonuít népek ezúttal nem gyűlölik egymást és vezetőik sem uszítanak sötét szenvedélyekre. Az igazságukat vitatják és ha kifogynak az érvekből, akkor legalább álokoskodásokkal állanak elé. Sűrűn halljuk ezt a kifejezést: meglepően más ez a háború, mint az 19l4-iki. Más az embere is. nemcsak a szelleme. E sok lényeges „más“ szintén reményt nyújt, hogy bár nem pontosan látható módon, de lényegesen más volt a karácsonyi ünnep és más lesz az újévi ünnep is, mint eddig. Nem szokott kérődzés nemes szólamokon, hanem komoly indítás egy uj világbéke és világépités felé.---------—--------MEGHOSSZABBÍTOTTÁK AZ ADÓAMNESZTIÁT. Bukarestből jelentik: A pénzügyminiszter az adóamnesztiával kapcsolatban újabb rendeletét adott ki. A rendelet értelmében 1940 január 30-ig »leghosszabb’- tották az adóamnesztiára vonatkozó rendelkezéseket, melyeket lapunkban már többi 2 ben ismertettünk. LONDON, december 28. (Reuter.) Vasárnap délután zendülés tört ki a I London-Derry-i fegyházbstn. Az ir foglyok fellázadtak, rárohantak a börtön- | örökre, akik közül hármat hatalmukba ejtettek, fegyvereikkel együtt. A zen- 1 diilést a helyszínre kihívott karhatalom csak 5 órán át tartó harc után tudta | megfékezni. A fellázadt foglyok ellen vizifecskendökei' alkalmaztak, a batal- | más viz sugarakkal a fegyház egyik szűk, lezárt1 átjárójába szorították, ahol f aztán ártalmatlanná tették valamennyin kell. j
