Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-24 / 298. szám

20

tLLt !S Z ÉK.

1 93’) ú*c * m bt, r «4.

Hoff/Ub vuit am Hunyadira id, inagainra IN, a grófra is llát perwe hogy «iveieu ta* lálkoAtuiu volna vele 6 év után. Látni

wevoMani voltul eb a kíváncsiság is Ölt: un hu-'ta ule .Kolozsvárrá? > hu teleli azt ért/* Kin hogy e^'t Jul \ aiivok út. Ma i- emlék- ./cm jórészt .uohra. akikkel ut|t. .ii.kor c ţiv nit ültem. Sorha néztem e/.eket es anyui it mondtam: Hívott, hogy mennék vele valahová, de nem mentein.

. . . Talán 20 perc sem telt el, s újra csuk jön sietve Hunyadi Sándor. Félrehiv megint: Itt van súgja nekem még tituky.atu- ihhau es mintha kicsit meg is lett volna batv a -te- és nr.

.Most.,mór .komolyan mérges lettem:

Megmondtam: nem megyek. Hát unt erőiküdsz!.

Ott akartam hagyni, de nem engedett:

— Érts meg: itt van, a klubban!

— Hol?

Magáfios asztal felé mutatott, a bejárathoz, közel. Félhomály volt ott és az asztalnál egy ember ölt.

— Ott -+- mondotta Sándor. — s ha végeztetek. szólj.

Indultam a félhomályban ülő magános em- Ler leié. Hunyadi pedig az én elhagyott helyemre ült le.

Amikor köszöntöttem, Bánffv Miklós mosolygott:

— Hallottam, építész nr, hogy. itt van és lát- ui szerettem volna. Huuvadi vállalta volt. hogy elhozza . . .

Mentegetőztem s aztán egyiigyiien kérdeztem:

— Hogy kerüli Erdélybe, Gróf Ur?

— Rendes útlevéllel, természetesen.

A kíváncsiság erősen gyötört:

— De ugv gondolom. valamit akar itt? Mit akar? Politika?

Reám mosolygott. Ravaszul.

— Semmi politika: civil vagyok megint é# atyám idő# ember már . . .

Hirtelen ő kérdett:

— Építész ur, hogy van. mit csinál? Hogy él itt?

Mondtam hát egyetmást magamról: tervezek. építek. De szaporátlan dolgokat, amiből nem élhetek meg. Tehát írok: cikket, novellát. Regényírásba is belevágtam. Kicsit nehéz az élet itt. de hát majd csak lesz. Nem félek-. . . Aztán megkockáztattam a kérdést: —* Meddig marad itt nálunk?

Hallgatva nézett reám egy darabig, s kicsit vontatva mondta:

— Lehet, hogy vissza telepszem.

. — Ide vissza? Erdélybe? Állandóan?

— Lehet . . . Még nem tudom De

gyakrabban leszek itt: bizonyosan , . .

Felállott és bucsuzóra nyújtotta kezét.

— Parancsol valamit velem Gróf Ur? — kérdeztem.-r- Csak látni akartam s ha itt vagyok, találkozhatnánk néha. Azt hiszem, lesz itt dolgunk együtt ... De nem politika . . . Az nem . . .

Búcsúzott. Kísérni akartam, nem engedte:

— Maradjon, építész ur. Hunyadi majd elkísér, A viszontlátásra . , .

Visszamentem elhagyott asztalomhoz. Hunyadi -azonnal felállott és én helyemre ültem .. * <

*

Bánffy Miklós gróf tehát visszakerült Erdélybe, s talán az egyetlen magyar, aki ide repatriált, ahonnan olyan temérdek sokan vándoroltak ki az elmúlt két évtized alatt és szivárognák ki mái nap is még. Hogy 15 évvel ezelőtt miféle okokból határozta el magát Bánffy Miklós arra, hogy vissza, s bazatele- pedjék,. erdélyi ősei földjére, azt nem tudom. És ha engem ezek a miértek nem érdekeltek természetesen, annál inkább érdekeltek másokat. Sőt, nagy csodálkozásomra szerte Erdélyben az ő hazatelepedése nemcsak nagy meglepetést, hanem és inkább megriadást okozott. Valóságosan megijesztette éppen akkori politikai és közéleti vezető és hangadó köreinket. Emlékszem, itt is, ott is, mindenfelé Erdélyben emberek kérdezgették emberektől: aj jón miért jött? S vájjon

mit akarhat itt?“ Mire a két óvatosan fontoskodó válasz rendesen ilyenforma volt: „Gyanús dolog , . és „Vigyázni kell reá „ .

Gyanús-e? Hát persze, hogy az. Mert íme: Bánffy Miklós, a kegyelmes ur, tegnap még magyar politikus, követ, külügyminiszter és Bethlen István miniszterelnök bizalmas barátja hirtelenül s anélkül, hogy ezt előre hirdetné, előkészitené, indokolná az itt való magyar vezéreknek és általuk a közvéleménynek, hazaköltözött Erdélybe. Hát rendes és természetes dolog ez? Ellenkezőleg, — és ezt minden rendes embernek be kell látnia, — ez gyanús dolog ... Egyelőre csak gyanús és ezért elég a vigyázás is.

Azután még gyanusabb dolgokat kellett megérnie a jámbor magyarnak Erdélyben, Mert ez az ember, hogy hazajött, azután sem viselkedett úgy, ahogy azt tőle el lehetett volna várni, s ahogy helyében más valószínűleg viselkedett volna. Először is nem illeszkedett be a maga osztályának, közéleti múltjának, gazdasági és családi helyzetének megfelelő, rendes életkeretekbe. Ehelyett egyszerűen eltűnt, elbújt, Társaságokba. kaszinóba, kávéházakba, éttermekbe, nem megfelelő társaságot nem alakityV, U sna&c. körűig szexegekM jaeza rfUaJt,

nyilatkozatokul sem hátra nem előre nem adott. Magános, zárkózott életet élt, csak nagyon kevés és jóréázben hozzá nem illő emberrel érintkezett, sót ez« .kel burát* kozott is.

Íme: a fiatal Kvtoéjay János Vécére csuda egV; OíUpat irúetubc-rt azok ott .Erdélyi Helikon“ «iui alatt „Írói mudkaküzös- béggé" pruklamálják inágukut. S Iáménak, ebben a cigány társaságban ott van Bánffy Miklós gróf is, mint ogyenlőjogu író.

Ugyanez a cigáuytúr.suság az E. Szépmivea Céh eintü, együgvü és bizonytalan egzisz- teneiaju, de ugyancsak gyanús iró-kónvv- kiadó társaságocskából betéti; társaságot alakit. mely valuliouuuu valamelyes hitelre is -zert téve. komoly kiadó-vállalattá növi ki magát — az erdélyi iri>k és irás kizárólagos szolgálatára. Peráze, hogy itt is, valahol a háttérben, ott lappang az. a gyanús gróf.

De ez nem elég, mert akkor felkerekednek éa szerte az országban, sőt kinn Magyarországon is irodalmi estélyeket és felolvasásokat tartattak és meg tudják azokat úgy szervezni. hogy aki magyarnak és kulturcmbcr- nek tartja magát, ott legyen és hallgassa mgg őket, sőt, hogy vásárolja, előfizesse és oltássá az erdélyi könyvet.

Ée velük Utazik, felolvas és propagál — Bánffv Miklós gróf.,.

Ezt már nehezen birja türelmes vigyázassál a jó erdélyi magyar uri-társadaloui. Mégse rendes dolog, hogy egy Bánffy gróf együtt tekeregjen mindenféle irónépséggel és felolvasson a bugrisoknak. Világos, hogy ez a grof egy bolond, vagy — veszedelmes ember. De mindenképpen jó volna onnan levakarni. És akadtak, akik megfelelő helyeken komoly figyelmeztetések helyeztek el. Egvik helyen, hogy ez az irótársaság tulajdonképpen — irredenta banda. Másik helyen: vigyázat, ezek az irók tulajdonképpen szabadkőművesek, emigránsok, illetve kommunisták... és túlságosan románbarátnk...

Ilyen aggodalmasan becsületesek a mi jó uisgyai jaink.

. .Fgy.-zef. évekkel ezelőtt, Bánffy gróf azt mondta igen jókedvűen:

— Tudod-e, hogy engem megvádoltak, hogy szabadkőműves vagyok?

— És tisztára mosta magát. Gróf Ur?

Elkomolyodott és ilyenformán felelt:-- Azért- ostobák is a kis gonoszok...

S főár megint mosolygott jókedvűen...

Annak az irómegmozdulásnak és összefogásnak pedig eredménye lett. hogy az addig vidéki umatőrködésnek bélyegzett erdélyi írás megkapta a budapesti írással egyenértékű márkáját, az. e.rdélvi írónak hitele van a nagy magyar kiadóknál és az erdélyi könyv a magyar könyvpiacon komoly konjunktívra... * .

A hazakerült magános embernek mostan is akad ideje, hogy elővegye rég pihenő pennáját. Bánffy Miklós itthon újra írni kezd. Novellát, regényt, úti emlékeket. Ezeket megbocsátja neki a világ. Az irók ugyan morognak: „mágnás, tehát amatőr“. De ez igazán nem változtat azon, hogy Bánffy Miklós (már nem Kisbán többet) valóban tud irni. *

Közben, egész tradiciószerüen. egyháza beválasztja atyja helyére kerületi főgondnpk- nak. öt főgondnok közül egyiknek. Általában amoly reprezentációs, tiszteletbeli tisztség ez: disz Ó9 semmi. más. De csodálatos: megválasztása után szinte azonnal gyökeres változás kezdődik az ósdi konvenciókkal k«v tött, nehézkes egyházszervezet minden por-, cihájában. Személyek és szellem cserélődnek és uj, friss, a változott erőkhöz alakuló és reális épitó, szerve2o és átalakító munka indul...

s

Nekifog könyve megírásának, melyet bizonyára hói főmüvének szánt. Nevezhetjük „nagy-regény“-nek. Nemcsak terjedelme miatt (3 rész, 6 kötetben), hanem mert a nagyvonalúság, a széles perspektíva és a mélység minden igényével é9 apparátusával íródik. Korkép. A közvetlen világháború előtti főúri társadalom képét vetíti a mágnás- író, aki abban a korszakban politikai és társadalmi tényezőként alaposan ismerte és megismerte azt a világot, melyben benne élt. A politikus, aki nem kormánypárti mungó, sem ellenzéki „csakazértsem“ melidöngető, hanem széles látókörű européer, gondolkozó kulturember és kitűnő szemű torzképrajzoló.

 műnké első része megjelenik, 2 vaskos kötetben s a fenyegető cim alatt: „Megszámlál tattál..A*1 Erdélyi és magyarországi-főurak,

kastélyok, udvarházak, kaszinók, ispánok, cselédek, dzsentrik. Mulatósuk, szórakozások, még uiuzsiku is. Egészben pedig u magyal tői tém-lmi osztály szaiUfcUtQitutásu. És tudjuk, hogy e számadás máfrbdlk képinek rime K-; £ hjjjával tatáltattílfr.viNyi.gulatthóao

érdekes Írás, érezzük, bogy u«m kitalált, vagy kompouált mese,.hanem a közelmúlt ijesztő., borzongató valósága. Néni torzító huzudás, hamun igazmondó és hűséges tükör.

\ könyvről az irodalmi ’ kritika megmondott j annakidején a maga véleményét. Azonban...

jóval a könyv megjelenése tttáu vidéki kastélyos családnál voltam vacsoráu. Elég sokan voltunk, háziak és szomszédbirtokos Vendégek. De arra emlékszem, hogy egy sem volt, akinek legalább a kedves nagymamája ne. lett volna 'báróné. Ott hallottam ezt a kijelentést a könyvvel kapcsolatban:

— Sokan mondják e igaz lehet: ez a Bán- ffy erkölcstelen nihilista...

Aki ezt kijelentette, fiatal, cwupaszképü ember volt. óváron végezte a gazdasági akadémiát éppen ekkor. Nem állhattam meg és odaszóltam neki:

— Okos fiú vagy! Sokra viheted még.

És ezt én komolyan hittem és hiszem —- tapasztalásból.

*

A gazdasági válság egy csomó apró magyar pénzintézetet már csődbe és felszámolásba kergetett és recsegett, ropogott legnagyobb é- legmagyarabb bankunk is. A vezetők megriadtak. Az. igazgatóság elnöke leköszönt. Pánik... Aztán: Bánffy grófot választják meg helyettes elnöknek és — a bank megússza a \ álságot.

Bánffy Miklósnak természetesen — megint megszaporodtak »2 ellenségei,

*

Népvezéreink elégedetten és önbizalommal politizálnak: népünk romantikus elliagyatott- ságban, fantasztikus álmokban, vagy fatalista lemondásban éli világét. Intézményeink, szervezeteink, kirakatok, melyek megett üres boltban közéleti nagyságok pöfögnek fontoskodva. Valakinek eszébe jut: ..Mégiscsak kellene valami portékát hozni ebbe a boltba, S a pndlihoz embert, aki áruljon... Mert elszoknak a vevők e nagy a boltbér...“ ...Az EGE vezetősége kicserélődik s ma földmives népüuk tízezrei tudják, hogy a magyar élet- munkában hol az ő fontos helyük s mi a munkarészük — a maguk hasznára.

Bánffy Miklós az EGE-nek, tudtommal, régi alapitó-választmányi tagja, vagy az sem. De azért ezek utáo mindenesetre — cinikus szatir.

Ez bárom esztendeje történt.

*

Tavaly a király paiancsa váratlanul, éppen választások előtt, feloszlást i a politikai pártokat, uj alkotmányt adott és törvényesített általános népszavazással ... S ugyancsak a nemzet egységes állásfoglalása törvényesítette az életrehivott egyetlen állam- pártot, a „Nemzeti Újjászületés Arcvonalát“.. Ez év januárjában pedig a kormány prok- laruálta az igy átépített államban a nemzetkisebbségek uj helyzetét és elhelyezkedési lehetőségét s ugyanakkor megbízta Bánffy Miklós grófot a magyar népközösség kulturális* gazdasági és szociális megszervezésével.

Bánffy Miklós a kormány megbízását elfogadta. • .

*

Ha visszatekintek az elmúlt másfél évtizedre, amióta Bánffy Miklós hazajött és itt él Erdélyben, nyugodt lélekkel állapíthatod meg, hogy talán'egyetlen átlagon felüli közi életi embere sincsen az erdélyi magyarságnak, akiről ettől kezdve s mind szélesedő gyűrűkben annyi ízetlen és ostoba pletykát terjesztettek volna, mint őróla. Nem kímélte ez a rosszmájú pletyka az Írót, a mágnást, a társadalmi embert s a magánembert, legkevésbé a politikust. Nem kímélte a múltat s a jelent sem és nem kíméli a jövendőt. Nem kíméli, amit róla tud, Sem azt, amit róla hall, legkevésbé, amit nem tud, csupán feltételez, vagy kitalál. Nem kíméli az őseit, a családját és barátait, vagy öSmerőseít. sőt az alkalmazottait 6ern. Könyörtelen következetességgel és fáradhatatlanul folyik, szivárog. száll, csúszik és lopakodik be ez a pletyka mindenüvé és nincsen ellene gát és védő- páncél és búvóhely. Alig lehet kiejteni nevét valahol, hogy szinte rögtön ne halljon az ember róla, vagy vele kapcsolatban valamit. legalább egy rosszízű viccet.

És hogy ez igy van, az egészen természetes, sőt magától értetődőd,

Ma virágzik a Széchenyi-kullo*/. porhoz verjük mellünket, ha emlékét idézzük.

De u maga korában azt a Széchenyi litvánt, aki a valóságokkal -/utnolva, n kitartó.

józan épitüuiutif át vallotta » munkakerülő, álmodozó én beteg magyar-lúg egyetlen élete,t

mentő orvosságául, a közvélemény felebbez- héletlcn ítélete gyanús vezérnek ítélte, akit követei baláros a hazaárulással és — az őrültek házába juttatta.

Kossuth Lajos ellenben ugyanakkor azt szónokolta a jövendő dicsőség délibábjaitól niegkápráz.tatott. tömegnek: „Leborulok a nemzet nagysága előtt!“ Ezért Kossuth a mi igazi vezérünk, tehát: éljen!

Rákóczi Ferenccel szemben Károli Sándor terrnes/etpsen áruló a közvélemény #zeriöt, inely u Máj tény után kötött szatmári béke, pák t urnáit nem ösmeri és nem is kiváncsi reájuk..

...Bánffy Miki. ’»« gróf, a származásával, múltjával, tehetségénél és tudásánál, össze- kültetéseinél és társadalmi helyzeténél fogva magyarságunknak ma legjelentősebb és leg- «próbálta b \, személyisége: magános, zárkozott, nehezen és ritkán kinyíló ember és hangos szerepléstől irtiízói, óvatosan számoló, dolgozó és valóságokra építő reálpolitikus..,

A magános ember útja, nem a népszerűség útja s minél jelentősebb az ember, annál nagyobb a népszerűtlensége. A tömeg tapsait csupán a nyilvánosság színpadán hamis életet és hazug világot szépen mondó festett- képű színész kapja. De gyanú, és gyűlölet illeti azt. lu a hazugság szépsége#, álmából az alvót fölrázza és a komoly éje,t. nehéz útjaira igazítja.»

*

Kevesen tudják elképzelni, hogy Bánffy Miklós. ez a szellemi ember, közéleti tényező é- politikus, igazában mindig és talán min- deneké’őtt: falusi mezőgazda. Akarattal nem a föld birtokosára teszem a hangsúlyt, hanem a föld megmüvelőjére. Minden világi és anyagi do’gok között a földét, az ő földjét szereti és becsüli változatlan, soha még nem apadó, soha meg nem felejtkező ősi ragaszkodással. írástól, könyvektől, politikától évekre el tudott szabadulni, meg tudott róluk fé’ejtkezni. de a földdel való törődéstől, azt hiszem, egy pillanatra sem soha. Még akkor ®fra. amikor a sors rendeléséből évekig szakadt el tőle, hogy aztán nagy elhatározással méri- csak visszakerülhessen és ráálijon Gz ősi erdélyi Bánffy-földre.

Ést azt még kevesebben tudják, hogy Bánffy Miklós nemcsak szereti a maga földjét. hanem jó gazda és modern gazda. Nem a tisztje gazdálkodik, hanem ő maga és igy a bonchidai birtok gazdálkodása, kezdve » kastélytól parktól, a gazdasági berendezéstől a szántókig és állatokig, pontos tükörképe a gazdájának. Bonchida gazdája ezek szerint: rendes, gondos ember, aki szereti a szépet és művészit, de ezt igyekszik mindig összeegyeztetni a hasznossal. (Mintahogy az igazi művészi alkotásnak bármilyen megnyilvánulásában a kizárólag művészien kívül megfelelő mértékben más, gyakorlati eélt is szolgálnia kell A „Part pour 1‘art“ dekadencia,! Egvénisége is pontosan tükröződik gondosságában, mert a bonchidai biitok nem kizárólagosén minél több haszon kitermelésére vaa berendezve. A gyakorlati gazda nemcsak rideg ii/leiember. Hanem mindenekelőtt esy sokszázados és kötelező családi és faji tradi- cin örököse. Bánffy Miklós, mint mezőgazda, inkább állattenyésztő, mint földművelő. És egészen természetes nála, a besenyő To- máj nemzetség utódjánál, hogy- az állatok legnemesebbjének, a lónak tenyésztésére vart a gazdaság elsősorban beállitva. A bonchidai ménes háromszáz esztendős és talán az pévet- len eidélvi magán-ménes, melyben a tenyésztés megs'-akitatlan renddel, változatlan szak- szerűséggel és hiiseees szeretettel történik mai napig De tenyészt a eazdaság tisztavérben régi, jóhirü mangalica-disznót és legutóbb a gazda nemes eyapjaa-juh intenzivebb tenyésztésére készült fel.

S tapasztalásból tudom, hogy Bonehidáró! érdemes gabona vetőmagot kapni...

Bánffy Miklósnak igazi nagy öröme, ami- ko- min-fen. ami asztalára kerül, a maga földjének termése.

egy apróság. A földreform alkalmával a hi'tokai közül elvesztek a sehesv.ífi erdőmadatomma’ együtt a zentelki birtokok is. A föld nélkül maradt, tehát használhatatlan belsőséget aztán fplparcellázta a zen- *e!kí parasztoknak, a rcmladozó év‘'eteket pedig, illetve azok anvagát (tégla. kő. fa' külön, srintén eladta. Azonban azzal a kikö- té-sek hogy a kastély faragott kőlépcsőit, korlátáit és kőpadját magának tartotta, rneg és hazahozatta Bom-hidára. Amikor kérdeztem íVe hogy miért teszi azt, mert a kibontás, szállítás, sth. költségeit nem éri meg az anyag, művészi értékről pedig szó sem lehet. n»t mondta:

™ Nem haj. De azt a birtokot Róbert Károly idején kapták a Ránffvak é« 600 évig tarfiitrik. Ez a néhány kövem maradt most bel "le, hit emlékül beépítem Bonchidába valahová...

" • - w * r

Esek után próbálja meg valaki maeánaW felvázolni Bánffy Miklós gróf hűséges areké« gét - - ' ’ ;

BUDAPESTEM AZ

István Király Szállójában

(Vi. Podmaniczky-u. 8) kaphat minden igényt kielégítő, mérsékelt ára szobát Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43,294-24