Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)
1939-12-24 / 298. szám
2 939 december 24> TEtz'BNiiem ((jQSCAZDASÄCi Néhány ismeretien adat Românim áilaikiviÉelérőt f-■ r i Hova, mennyit és honnan viszünk ki — Néme^rszág sertést éj | szarvasmarhát vásárok Anglia tojást és baromfit« Csehország, j Olaszország sertést, Görögország sertést és juhot, Palesztina j szarvasmarhát és kecskét — Dobozos soika és baconszalonna j tengerentúlra me*y — Olasz őrs ág az idén egyetîn szarvas»; marhát sem vitt be Romínláből A történelmi visszapillantások mindenkor olyan érdekes megállapításokat és tajiulságokaá hoznak felszínre a műit mélységeiből, melyeket soha senki tételként lei nem mondott, mégis örök igazságokként* élnek minden gon dolkozó ember elméjében. Ilyen elvitathatatlan érvényű megállapítás az, hogy a társadalmi fejlődés minden fokozata kütörül'hetetleniil magán viseli a kor sajátos eszmeáramlatának és szellemi orientációján&k bélyegét. Amint a IS—-19 ik századfordulónak, amely a „francia forradalom korszaka** felirat- tsl iTOgjZiltíett oszlopos határkövet az emberiség történelmébe, az ekzakt tu donrányok népszerűsítése volt jellegzetes szellemi tájékozódása, éppúgy korunk társadalmi átalakulásainak faíajt- ke resti tapogatózásait a társadalom tudomány és közgazdaságtan irányítja. A mindennapi élet* egymásrazuduló problémáinak útvesztőjében lépten-nyomon olyan gazdasági kérdések merednek elénk, amelyeknek a megoldása, vagy legalább is felismerése hovatovább általános emberi feladattá válik. t Ebben a megvilágításban teljesen érthető, hogy a sajtóban, amely a közvéleményt nemcsak tájékoztatja, hanem irányítja is, állandóan növekszik a gazdasági híranyag, cikkek és riportok térfoglalása.. De még ez sem bizonyul elégségesnek, mert a nagyközönség jórésze igy L? tájékozatlanul áll száméál'an olyan jelenséggel szemben, amelynek forgatagában vívja meg napnap után küzdelmét a létért. Manapság mindenütt, ahol az ember megfordul, legfőbb beszédtárgy a drágaság. Panaszkodnak, sopánkodnak az emberek, de a sopánkodók legnagyobb részének fogalma sincs a drágaság okiaüsról és még kevésbé az okok megszüntetésének lehetőségeiről. Mint ^hogv a legtöbben nem ismerik a gaz dasági élet törvényszerű hullámzása nak legelemibb tényezőit, sőt szőkébb hazájuk termelési, értékes!üési és fogyasztási viszonyait sem. Így pedig a mai kor emberének élete nem egyéb a sötétben való tapogatózásnál. Ezért szükséges, hogy az olvasó időnként betekintést nyerjen a gazdasági élet egy-egy olyan restekébe, amely ismeretlen volta ellenére is döntő szerepet játszik a fogyasztási cikkek piacának kialakulásában. Ezek között; első helyet' foglal el az ország bányászati, erdészei és mezőgazdasági kivitele. lének, A közvélemény többsége abban a tévhitben van, hogy a hús és zsiradék drágulását ai túlhajtott) kivitel idézte elő. Pedig milyen messze vagyunk még attól is, hogy az álíiatklvitel elérje legalább a többi agráráílamok szinvona- lát! Szarvasmarhák ív ítélünk a belföldi fogyasztás kétszázalékát sem éri els míg a sertéskiviieS alig haladja meg hazai fogyasztásunk 6 százalékát. Ezzel szemben az arány minden őstermelő országban a kivitel javára mutat kozik. Azt sem sokan tudják, hogy kivitel folytán az utóbbi éveikben erősen fellendült seríéshizlalás egy nagyforgal- mu és jói jövedelmező uj iparágnak vetette meg szilárd alapját. Â sertéseket! nagyrészt savóval hizlalják, ami koz tudomás szerint a tűrő, vaj és sajt meí. : lékterméke. Amiyen mértékben a ser \ téslkivittel fejlődött, olyan arányban nő- vekeflett a stavófogyasztás, ami viszont ) szükség szerűen a tejíermékijjar felien- j diilésére vezetett. A Bánságban ez az iparág ma már olyan virágzásnak örvend, hogy nemcsak a belföldi szükségletet látja el bőségesen finom cse- megesajtokkai, túróval és vajjal, hanem A fentiek kapcsán nem érdektelen az ország áfilatkivitelérot rövid áttekintést nyújtani. Az utóbbi három év statisztikai adataiból arra a megállapításra jutunk, hogy a kivitelnek nincs meghatározott irányzata. Csupán a sertés és juhkivitel mutat állandóan felfelé Ívelő tendenciát, a többiek irányzata változó. Számszerű összehasonlítást a folyó év lezárása előtt csak megközelítőleg lehet tenni, mert az idei adatok eddig csa.k aiz első tiz hónapról állnak rendelkezésünkre. Ez is elég azonban síz irányzóit mega lila palására és a meny- nyiségek hozzávetőleges felbecsülésére. t A szarvasmarhakivitel 1937 ben 43 ezer 700 főre rúgott, 1938-ban 40 ezerre esett, mig az idén 10 hónap alatt, 50 ezerre emelkedett. Sertésből 1937-ben 189.700 került kivitelre, 1938-ban 197 ezer és az idei első 10 hónap alatt 155 ezer 260, ami az előző évek végén lebonyolított kivitelhez hasonlítva, újévig meghaladja a 200.000-eL A juh- és kecskeki vitel 1937-ben 13.000 főt tett ki, 1938-ban 37.9Q0-a?tl, az idén október végéig pedig 81.10Q-at. Lókivitelben az 1937. évit egyhamar nem fogjuk elérni. 1800-za.l szemben tavaly csak 90O-ai, az idei első tiz hónapban pedig 1300 at vittünk ki. A húskivitel emelkedése AZ ÁLLATKI VITEL ÉS AI EL- LÉKÁGAI Kevesen tudják péidáui azt, hogy ml a szerepe Románia' élelmiszerellátásában áz állat ée állati termékek kiviteLegtöbbet tesz ki a frisshuskivitel és jelenleg emelkedő irányzatot mutat. 1937-ben egymillió kilogram volt, tavaly nem érte el egészen a félmilliót sem, míg az idén november elsejéig köze! négymillió kílogramira emelkedett. A szalonna- és zsirksvitel váltakozó irányzat mellett szintén tekintélyes mennyiséget tesz ki. Tavalyelőtt hárommillió, tavaly egymtrUlió és az idei első tiz hónap alatt egymillió kilogram- nál valamivel többre rúgott. í A különlegességek közül mennyiségi kivitel szempontjából említésre érdé- j mes a bacon (angol szalonna), dobé- zos sonka és libamájpástétom. A ba- ! dónk ivitei irányzata kevésbé változó, j mint az élőállatoké, és a többi állati termékeké. 1937-ben 550.000 kiSogramot tett) ki, 1938-ban 501 ezret, az idén tiz hónap alatt pedig 392 ezret. Egyéb s húskonzervek kivitele, amelyek közé a dobozos sonka és libamájpástétom is tartozük, erősen változó irányzatú. 1937-ben 67.540 k.iiogre.mot vittünk ki, tavaly már csak 34 ezret, az Idén viszont majdnem elérjük a tavalyelőttit. BAROMFI ÉS TOJÁS Nem lenne teljes a kép, ha a baromfi- és tojáskivitel kimaradna, különösen azért, mert ezek kivitele igen fontos tétel az ország külkereskedelmi mérlegében. 1937-ben 40.000 métermázsát leit ki a ba’romfikívitel, tavaly csak 38.500 aí, az idén pedig a tavalyelőtti felé közeledik. A fcjáskivitel tavalyelőtt 104,000 métermázsa volt, tavaly 113 ezer, az idén pedig a tiavalyi és tavalyelőtti között mozog. i felvevőpiacok: A különböző állatok kereslete országonként változik. A szarvasmarha legjobb felvevőpiacai sorrendben: Görögország, Németország, Palesztina, Olasz- k ország, Egyiptom, Törökország, Svájc, í és Malta. Németország tavaly kevesebbet vitt be, mint tavalyelőtt, az idén viszont ötszörannyit, mint az előző két évben összesen. Sertésben Csehország viszi a rekordot és csak utána jön Né mctország, Görögország és Olaszország. A juhkivitel ben első helyen Görögország áll, utána következik Csehország, Egyiptom és Palesztina. Kecskét egyedül Palesztina vásáro-l. An goí ország na gyártat öt egyáltalán nem visz be Romániából, ezzel szem-, ben első helyet foglalja el tojáskivitelünkben és harmadikat baromfiéban. Tojásban számit még valamit Németország, a többi piacok jelentéktelenek. Baromfiban Anglia előtt van Németország és Svájc, utána Csehország, a többiek alig jönnek számításba. Libamájat Svájc fogyaszt legnagyobb mennyiségben. Különös érdeklődésre tarthat még számot az egyes kiviteli cikkek és állatok származási helye Húskonzervben legtöbbet Erdély és Bánság termel. Dobozos sonkát legrégebben Temesváron gyártanak, utána kezdték a bur- dujenii (Felsőbukovina) nagy konzerv gyárban, majd Medgyesen s utóbb Déván. Libamájpástétomot kizárólag Nagyszalontán készítenek, bacont viszont legnagyobbrészt Burtlujeniben. Erdélyi szempontból az élőállat- és f rí sshuski vitel összehasonlítása még érdekesebb. A rendelkezésre álló uto-lső kimutatás (1939 október hó) adatai szerint országrészünk kivitele nemcsak meghaladja, hanem jóval felülmúlja az ország összes többi részéét, A 9451 fő- j nyi szarvaismarhakivitelből Erdélyre és a Bánságra 6675 jutott, a J7.703 sertésből 15.671, 269.874 kg. húsból 249.874, a 20.260 kg. sízaíonna és zsírból pedig 30,260 kg. [ Ha ttehát ebből a szemszögből vizsgájuk a piac különböző jelenségen, számos olyan kérdésre kapunk feleletet, amelyek enéikül megfejthetetlen rejtvények voltak számunkra. Szikszay Gyula, A SÁTÁN HEGEDŰSE. Pagauiui életregénye, kve 132 lej. Beverley Nichols: Amiről dalolni kell. fve 139, kve 178 lej. Lányi Operakalauz, uj kiadás kve 145 lej. Lázári Művészettörténet, kve 158 lej, stb. LEPAGE-náL Kol ozsvár. Postán utánfpttn|, K f-rí^Ti I kivitelre is jut belőlük! és a vüágpia j con sikerrel veszik fel a versenyt a leghíresebb svájci és holland gyártmá nyakkal. Ugyancsak jó hírnévre tettek szert még tengeren túl is a romániai éleí- miszerkorazervek, közöttük első helyen a libamájpástétom és dobozos sonka, í Ez utóbbinak különös jelentősége az, i hogy legfőbb felvevőpiaca Amerika, ; ahonnan tiszta nemes deviza jön ért^ ! az országba. Néhány év előtt még csak j Hollandiában és Lengyelországban gyártották nagyobb mennyiségben. Jelenleg a lengyel termelésből semmisem kerül kivitelre, miáltal az egész Dél- keíeíeisrópában Románia maradt Amerika egyedüli szállítója. Az éíoállaikivitel hullámzása
