Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-17 / 292. szám

i

v fö TUZLTtti2ÉK

tKWtfTiTHwa. a. i »mwi v.^iiiiwii Iw—I linii ■. oJggawuawfeuwWTOMHMiw ii I min íimawmmmmammmmamammtmammmBmxm

Ml A MAGYAR A ZENIBEN?

BUDAPEST, december hó.

Mikor \űlas/t kértek tőlem a címbeli kérdésre, eszembe jutott egy cikksorozat. Jó harminc éve olvastam egy francia folyóiratban. Paul Landormy, zenekritikus, hasonló kérdéssel fordult a francia zeneszerzés akkor még élő jeleseihez, névszerinti D'Iudyhez, Biru* neau-boz, Puparc«hoz, Dukas-'hoz, De- bussyhoz, továbbá Romáin Rolland- boz, aíkiben akkor még csak a leplei - valóbb francia zenetörténészt1, és kritikust látták.

Annál nagyobb figyelemmel olvastam a válaszokat, mert a kérdés a mi nemzedékünket is élénken foglalkoztatta. Meglepődtünk, hogy a nagy francia nemzet is felvetette. Hiszen több százados zeneélete során nem egyszer alkotott eredeti, minden mástól elütő, tehát: francia zenét.

A válaszok ellentmondásai megmutatták: mily nehéz a kérdés. Egyikük szerint pld. Berlioz irta a legfranciább zenét, mások szerint éppen Berlioz legkevésbé francia. !

Pedig azt hinné az ember, nem lehet nehéz egv másfélezer éve ismert nemzet történetéből kifejteni az állandónak brzbhyult jellemvonásokat s azután kikeresni zenéjéből, ami e vonásokat legjobban tükrözi.

Még nagyobb a nehézség nálunk. Alig 100—150 éve ismerünk magyar vagy magyarosnak nevezhető zenét, történelmünkből pedig a magyarság egységes iellemképét eddig még nem sikerült elvonni. Így hát a magyar jellem és magyar zene összefüggéseit sem igen lehetett feltárni.

A nemzeti jelleget különben is küny- nyebb művészi alkotásokban megére-z = tetni, mint elemző szóval megközelíteni.

Van azonban nekünk éppen a zenében egy szilárd pontunk; rajta meg“ vethetjük lábunkat, mikor azt1 keressük: ,.mi magyar a muzsikába“. Ez a szilárd pont a népzene, annak is a legősibb rétege.

Ha ugyanis kiválasztjuk, félretesszük a nép dalai kÖ2Íi! mindazt, ami akár a szomszéd népekkel közös, akár hazai vagy külföldi rniizenéből származik, vagy bármilyen európai kultúra hatására mutat: ami marad, alig lehet más, mint a honfoglaló nép ősi. tér* mészetes zenéje.

Közvetlen bizonyságunk is van rá: hasonló zenét találunk mindmáig azon a tájon, ahol a magyar honfoglalás elölt lakott, oly népeknél, melyeknek őseivel érintkezett, vagy talán vegyült is.

Tudjuk, a honfoglaló magyarság nem volt egységes faji képlet, hanem több annál: magasabbrendii valami. Különböző eredetű, sőt nyelvű népeknek ha» di, politikai és kulturális szervezete.

Lehet, hogy e néptörzsek zenéje is többféle volt eleinte. De ahogyan kialakult az egységes nyelv, úgy alakulhatott ki az egységes zene, talán ere* deţileg --ellentmondó forma-elvek kiegyenlítésével. Két ilyen elv, együtt is, külön is, máig élő valóság népdalainkban. Egyik az öt-fokuság elve, másik a párhuzamos szerkezeté. r

Van a magyarságnak sokféle dala. de ez a fajta sehol sem hiányzik, ahol gyökeres magyarság, lakik. Ha a térké* per pirossal jelezzük, sötétehb folt jut a Székelyföldre, Dunántúlra, a palóc- ságraj, de nincs oly magyarlakta hely, ahol legalább rózsaszínre hígítva, ne kellene jelölnünk az ősi magyar zene nyomait.

Mit vallanak e nyomok? Azt, hogy a magyarság lelki alapja ezer év alatt sem változott, hogy a másféle népekkel való érintkezése nem ingatta meg eredeti zenei rendszerét, nem változtatta nieg zenei gondolkodását.

Itt ült 150 évig a török. Nem tudjuk tnilyen zenét hozott, de ha déli-török volt: arabdnd-cigány hangsoréi kevés nyomot hagytak.

Itt kér kenyeret1, jajgatva-zertéfve, 500 éve a cigány. A magyar hsíflgatta. *ürte, etette, de nem vette átl zene? érzésmódját. Csak akkor melegedett föl mellette, mikor az, mimikri-ügyességgel megtanulta a magyart visszhangozni a magyarnak.

Mint a nyelve: a magyarnak zenéje is szűkszavú, lapidáris. Kisterjedelmű, uagysulyu remekművek sora. Pár hangnyi dallamok, mintha kőbe vésve

állták volna századok viharát. Oly végleges a formájuk, mintha nem változtak volna ezer év óta. Egyik-másiknak

pontos megfelelője is előkerült a ro- koniiépeknél. Mintha tegnap hagyták volna) abba a közös dalolást.

Van tehát a magyarnak eredeti és sa* játos zenei anyanyelve, Élő zene, máig találkozik, máig megérti egymást benne a magyarság egésze, kivéve a közép- és felsöogztályf. Annak bizony, ha nem akarja maigát önkent kir ek észtén i a nemzet zenei közösségéből, vagy újra meg kell tanulnia ősei elfelejtett zenei anyanyelvét, mint Széchenyi István nak a magyar nyelvet, — vagy újonnan kell megtanulnia mint Ankerscbmidt- nek, ha máshonnan jött s itt akar élni.

— De hogyan jutunk ez apró dalokból magasabb miifornára? — mondták a hitetlen Tamások 30 év előtt. (ior dőljünk a mustármagra, mely, „minden magoknál kisebb, mégis faj nevelődik belőle, hogy az égi madarak reá szállnak és fészket raknak ágain“.

Húrom dolog kell nemzeti zeneirodalom létrejöttéhez. Először: hagyomány, másodszor: egyéni tehelirég, harmadszor: sokak lelki közössége, mely az egyéni tehetség megnyilatkozását, mint a magáét fogadje.

Hagyomány nélkül nincs termő talaj. Viszont a hagyomány egymagában nem terem magasabb miiformát, bármilyen ele' en.

Igaz: zenei műveltségben nagyot ha ladtiunk. De a kultúra eszközeivel együtt behoztuk az idegen kultúra anyagát, egész levegőjét is. Az mindent betöltött, benne minden magyar kísérlet Hamupipőkének látszott.

Akkortájt) kezdte a zenei dilettantizmus kisajátítani a nemzeti köntöst. Szakadás támadt: a magyar zenét szembeállították a klasszikussal. 2gaz idegennel. A miiveitek nem akartak tudni magyar zenéről. A többiek meg minden magasabb zenét kiátkoztak azon a cimen, hogy idegen. Nem akartak tudni a zene Shakespeare-jeiről, Mi- chelajigelodról. t

E szakadást1 kellett és kell még áthidalná: a zeneileg müveiteket magyarabbá, a magyarságot zeneileg műveltebbé tenni. Voltaképpen végeérhetetlen feladat; a kultúrpolitika állandó, egyensúlyozó készenlétét kívánja.

Csak igy lehet megteremteni azt a lelki közösséget, melynek tevékeny

részvétele nélkül eleven nemzeti művészet nem jöhet létre. Erre tanít a kultúra egész története. Virágzása korában minden nemzet egységes volt!, érzésben, Ízlésben. A hanyatlás korszakait jellemzi, hogy a müveitek és a tömegek nem értik egymást.

\ néphagyomány jelentőségét a letolt 30 év alatt talán sikerült annyira e köztudatba vinni, hogy ma már nem kétséges: ennek átélése nélkül magyar zeneszerző nem lehet senki.

Tanulnunk valamennyi nemzet zenekultúrájából kell és lehet. Jellegben az olasz áll hozzánk legközelebb, mert annak is elsősorban ének az alapja. De tanulnunk kell a németektől, franciák, tói is. I

Ne feledjük: minden nagy nemzeti iskola különböző kultúrák, sőt fajok keresztezése. A zenetörténet bőven ontja- a példákat.

A X\ I században a flamand Willaert (Budáról!) Velencébe kerül s a nagy olasz iskola alapját veti meg. A XVIf- ben az olasz P.ully Parisban kezd uj francia stílust. A német Schütz átülteti az olasz iskolát hazájába, ennek gyű- mölcse egy uj német stilus. A XVIII- ban egy elzászi német, Schobert. Parisba jutva uj stílust teremt, melyet minden francia a legfranciábbn^k ismert) le. A XIX. században meginduló nemzeti stílusok első úttörői majdnem mindenütt bevándorolt német zené* szék. .

Az úttörők után következő nagyobb egyéniségek is mind többféle kultúrát egyesiienek magukban. A legnagyob* bak, mint Bach, Mozart, koruk és elődeik szinte valamennyi irányával tartják a kapcsolatot, hatásuk messze belein lilik az utókorba. E sokoldalú nagyok mégis sokkal e; ötéiresebben fejezik ki a maguk nemzeti jellegét, mint a nemzeti hagyományra kirekesztő egyoldalúsággal támaszkodó kisebbek.

Ellentmondásnak látszik, de igaz: minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra' nő a magunké is. Elég nagy költőinkre gondolnunk . Az elzárkózás, rniiv eletlenseg a nemzeti vonásokat is elsorvaszt ja.

Milyen zenei tulajdonságok jeliem« zik a magyar népzenét? Általában inkább aktiv, mint passzív. Inkább akarat, mint érzelem kifejezője. A. céllá, lan busongást, sirva vigadást nem ismeri. Még a székely „keservészekből is elszánt energia sugárzik.

Ritmusa éles, határozott, változatos. Dallama lendületes, szabad mozgású, nem előre elgondolt harmonikus, alapból félénken kibontakozó. Formája: rö- vid, arányos, világos »átlátszó. Világos a forma, mikor mindig tudjuk, hol tartunk. Egy népdal leszakadt részéi

s4ftecu-RlP

I 0.7 Ö (1 ( c i rt h t‘ r I 7.

Téli szezon Borszéken

December 20-án megnyílik a DR. DRAQOMIR-VILLA.

Értekezni lehet Clujon Dr. Dragomirnál, Stra ia Simull Micu 2. —- Telefon 10—10.

rol is meg lehet állapítani, hogy eleje, közepe, vagy vége az egésznek. /Mindezek a tulajdonságok kell hogy meglegyenek a magyar müzenében, h*

valóban a népzene szelleme élteti s an* nak folytatója akar lenni. Ami ritmus* ban szétfolyó, dcllamban mesterkélt, formájában ködös vagy túlságosan bonyolult: nem igen fog kelleni a magyar ízlésnek: „Momér és Osszián“ világa közül az előbbié rokon a magyarral. A görög—latin formaérz.ék közelebb át! a magyar lélekhez, mint észak köde. Ezért a német szerzők közül csak azokat fogadja be, akik latin forma- kultúrában éltek. Bachtól Beethovenig és Schütztöl Lirahmsig. Már pH, Regemet:, bármennyire csodálják a németek, magyar hívei aligha lesznek valaha. ,

Hangszerek dolgában a magyar, ugy- látszik, inkább vonzódik a halkabb vonós- és faíuvóhangszerekhez, mint1 a lármás rézfuvókhoz. Ezért idegenkedik a rezesbandától meg a jazztöl. A szimfonikus zenekarnak ugyan minden hangszerre szüksége lehet. De a ci gányzenekar hagyományos, kamaraze- nei összeállításához oly rég ragaszkodik a magyarság, hogy ebben hangszeres ízlésének sajátos hajlamát sejthetjük.

Végiggondolva a magyar minden eddigi mii vészkedését, általában, ugylát- szik, inkább az ötlet, a talpraesett eredetiség embere, mint a szorgalmas, kitstrtó kidolgozásé. Ezért, de meg a latin népekével rokon formaérzéke miatt is, aligha fog valaha Bruckner vagy Mahler méreteire szabott1 mam- mutmüveket termelni- Még a wagneri hosszadalmasság is alkalmasint idegen marad számára.

Másrészt azonban feltétlenül ka kell ragsldni a magyar közösséget zenei felfogóképességének mai kezdetleges állapotából. Ma ugvanis az átlagos magyar egy rövid dalnál hosszabb zenéi szerkezetet sem felfogni, sem áttekintíe- ni. sem végig figyelemmel követni nem tud. Ez is nemzeti sajátság volna? Nem. ez tisztán zenei tudatlanság, zenéi parlag, aminek feltörésére az iskoíá volna hivatott.

Hogy a nemzeti lélek magasabb mii« formában is kifejezhesse m2gát: szükségképpen emelkedni kell az egész nemzet műveltségi szintjének. j

Akkor majd nem lehet se-szlnü, se- izii zenékkel elriasztani az igffzi kompi V, klasszikus zenétől. Megszűnik a bailhit, hogy csak a könnyű zené lehet magyar; megszűnik a magyar és klasz- szikus zene egymást kizáró „vagy vagy“ ellentéte.

Általában egy zenedarab magyarságának sokféle fokozata lehet. Minit mikor a bort vízzel keverik: erős bor meg kétannyira hígítva is borízű, más részt vegyi elemzés kimutathat néhány csepp bort olyan vízben is, mélynek már semmi borize.

Ennyiben még a selejtesebb szórakoztató zene is számbavehelő, mint - magyar elemek hordozója. Sőt a pusz- ~ ts dilettantizmus is felvillanthat egy- egy magvar vonást. Mafadsndósáeot azonban a magyar sajátosságnak is csak a teljes művészi készség biztosit.

A történeti p’Manat kedvező: még érintetlen épérzékü tömegeket kell a zenekultúrába bevezetni. Mért ne lehetne mindjárt a jót, s legjobbat nyújtani nékik?'

Müiéí szélesebb réteg jut érintkezésbe a valódi zenekulíurával, annál ■ sűrűbben támadnak majd olyan müvek, amelyeknek magyar a levegője, a tartalma, formája, az élete. Akkor majd egyre ritkábban keli kérdezni, hogy „mi a magyar a muzsikában?“ Mindenki tudni fogia. Kodály Zoltán.