Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)
1939-11-26 / 274. szám
Szerkeszti f AMASS ARON JEGTORO GONDOLATOK írta TAMÁSI ÁRON Minden ember legnemesebb örrj» me, hai valami olyant eseleked hetik, aminek tisztaságában és igazságában nem kételkedik, Sem a csele* kedet idején, sem a cselekedet után. Ezt » nemes örömet sokan érez* lük a vásárhelyi Hitvallás idején és utána? s érezzük a Nemzedéki vallomás óta. Hűséggel az eszményekhez, melyek az erdélyi magyarság életvá* gyából sugárzottak ki, már a hetedik Vasárnapi Szót írjuk tele s bocsássuk az olvasó szemek elé. Nem sok időt jelez hét vasárnap s a heti nyolc oldal válogatott be” széde is kicsike mimikának tűnik. Az események változatos sodrában mégis sok idő ez; és az eszmények hűségében mégis utvágó munka ez. Tudjuk, hogy igy van, mert ezt akartuk, S mint bármi hasonló munkának, ennek is a tisztaságú» ban és igazságában van egyedüli, jutalma. Tudatosan mondottunk le a szőrakoz látás illatos, de múlandó füstjéről; az ócsárlás és dicsőítés közönséges népszerűségéről; az alkalomszerű, háromnapos csilinge* lésről; mindarról, ami öntudatos magyar férfiúhoz nem illik a mai időben. Az örökös gond, mely néha a meg» rendülés határán cikázva futott! végig, sohasem múlott el nyomtalanul. Meggyőződést alakított ki, jmelynek ereje minden tetszetős könnyűség ellen tiltakozik; s amelynek fénye szokaííüan igékre világit rá, E meggyőződés nélkül talán meg sem született volna az a törekv és, melyet a Vasárnapi Szó8 nak már hetedik számában egyengetünk; lehetőleg egyetemes kc-pet adni a magyar létről; a mult arányával vonni be a jelennek szén” ne! megrajzolt képét Minden jót és vigasztalót megkeresni a mult» ban, hogy kárpótlást szerezzünk lelkileg magunknak. S ha igy em* jberekké válunk újra, akik hinni és igazak lenni ismét tudhatunk, akkor hitünkkel és az igazság vá” gyávái megpróbáljuk szolgálni a végvári eszméi, melyet oly hősiesen felfestett már egyszer Európa képére a magyar. I Igen, ezért volt, hogy komoly írásokban és hősi versekben feléb" resztettük a végvári vitézek életét. S odaállítottuk magunk olé a hősöket!, akik a szellem és a testi együttes bátorságával, szinte reménytelenségben, tudtak férfiasán küzdeni, Az idő, mint keret, égé“ szén más a mi életünkben; s ho» máíyba veszett az a török is. De a lényeg változatlan, mint ahogy jaz emberi lét alaipjai változatlanok. A kereszténység eszméjét ma is szivükben hordják azok, akik miatt egyszer mégis megkegyelmez Európának az Ur; s a pogányság sem tűnt el azzal a törökkel, csip páa a szó változott meg, amellyel a civilizált pogányságot! jelölni lehetne. És mit mondjunk a hősökről, akik úgy állottak azidőtáit a lényegben, mint mag a földben; feláldozván önmagukat a virágért!, melynek illata annyi lelket üdített azóta, s fel a gyümölcsért, mely” bő! nemzetek éltek. Ha él a lényeg, akkor a lényeg magvának is élnie kell; a hősnek! Népünk töredék s a töredék népnek csak tördék hősei lehetnek. Az agy velő gondolata ez, mely észsze riinek tűnik, sőt a törvény igénye után szimatol. De vájjon a sorsnak logikáját összefűzhetjük-e az erkölcsével? Ha nem, akkor is ki kell kényszeritenünk a közönséges törvényt, hogy a töredék népnek legalább töredék hősei legyenek!. S ha összefűzhetjük, akkor a sorsnak fölébe kerül az erkölcs, mely elv an hősöket termel, akik nem töredék néphez méltók, hanem a töredék nép erkölcséhez. Első pillanatra mily balgának tűnhetik, hogy mi a gondolat és az élet területét tűvé akarjuk tenni hősök után. De csak első pillanatra. Mert ahogy láncszem mód' jára fűződnek tovább napok és go», dolatok, kikerülhetetlenül odajutunk, hogy hősök nélkül elveszünk. S ki a hős? Mindenki atz, aki at maga helyén becsülettel áll, dolgo* zjk és hisz a jóban. Lehet, hogy névtelen, kicsi hősök az ilyenek, de nevesek és nagyok csak ezeknek társadalmából születhetnek. $ akik a végvári élet hősi világából elindultunk, igy jutottunk el a társadalomhoz. Nemcsak itt, eb” ben az írásban, hanem a Vasárnapi Szónak egymás után következő szá* HALLJATOK AZ IGÉT K Széni János Evangéliuma szerint eseteiben vata az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala a?, Ige, Ez vala kezdetben az istennél. Mindenek őáltala tettek, és nala nélkül semmi nem lett, ami leit. őbenne vaj a az elet, és az étet vala az emberek világossága, fis 3 világosság a sötétségben vílágoskodik. de a sötétség azt föl nem fogta, Vala egy ember istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizony* ságnl jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindnyájaa higgyenek őáltala. Nem vala ö világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világos* Ságról. igaz világosság vala ez, mely. megyilágosié minden e világra jövő embert. E világon vala, és a világ őáltala lett, és a világ öt meg nem is- meré. Tulajdonába jőve, de övéi be nem fogadák öt. Valamennyien pedig befogatlak öt, hatalmai ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek; azoknak, kik az ö nevében hisznek, kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. És az ige testté lön . és miköz tünk íakozék; és láttuk az ő dlcsósé* ff ét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve rnalasztíal és igazsággal. | János bizonyságot tön felőle és ktálta, mondván: Ez oz, kiről mondottam: Aki utánam jövendő, előttem lett, mert előbb vala nálamnál. És az ö teljességéből véltünk mr mindnyájan, :választót mai észtért. Mert a törvény Mózes által adatott; a mai ászt és igazság Jézus Krisz’ tus áltat lett. Az istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, kj az Atya kebelében vagyon, ö hirdette, j És ez János bizonyságtétele, mikor a zsidók Jerusálemböl papokat és lévitákat küldöttek hozzája, hogy megkérdezzék öt: Te ki vagy? < És megvallá, és nem tagaűá, és mégy állá: hogy nem vagyok én a Krisztus. És kérdezek öt: Micsoda tehát? Illés vagy-e te? És monda: Nem vam gyök, Próféta vagy-e te? És feleié: Nem. .Mondák azért neki: Ki vagy, hogy választ vigyünk azoknak, kik minket küldöttek? mit mondasz magad felöl? Mondó: Én a pusztába kiállónak szava vagyok: Egyenesítsétek meg az Ur útját, amint megmondotta Itatás próféta. És a küldöttek a farizeusok közül valónak. És kérdek öt és mondák neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem próféta? Feleié nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek; közöttetek állott pedig az, kit ti nem ismertek, ö az, ki utánam jövendő, ki előttem lett, kinek nem vagyok méltó saru' szíját megoldani. Ezek Bet bániéban történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala., maiban is. Ez a társadalom, ami egyidő ótai a népi közösség felé vajúdik, nagy hibákat és nagy erényeket egyaránt mutat. Megállapít* ható, hogy e hibák és erények kavargó viadalában vedleni kezdte régi szőrét. Az ijesztő légkör, mely ^Európában borong mostanában, nem ad teljes magyarázatot ahhoz a vajúdáshoz, melyben az erdélyi magyarságot ma tálaljuk. Belső erők is feszitik ezt a népet; a nemzeti és az emberi fejlődés megdu- gult erői. Megirattlan s talán meg sem irható műnek vagyunk a nui. Lehet, hogy müformája ballada ennek a műnek; de lehet az is, hogy eposz. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a korhadt gátakat ár fenyegeti. A korhadt gátakat va* famikor jól megépítette volt a magyarság vezető rétege, de az idő eljárt: a gátak korhadni ke«detf$k és az eszmék árja nőni! Ki venné észre ezt az elemi je* fenséget, ha nem azok az emberek, akik közösségi gondokkal a fe* jükben és pennával a kezükben arra váll atkozták, hogy őrködjenek és hirt adjanak. Nem érdem tehát, hanem természetes dolog, hogy mi a korhadt gátakat és az eszmék áradását észrevettük. S gondunk volt rá és gondunk lesz rá, hogy megfelelő formában hirit is adjunk az elemi jelenségről, A Györffy István tanításainak közlése, az elégedetlenség építő igénye, a magyar alkotók gyümölcsérlelő feddései; a Szabó Zoltán és Németh László ui magyar gondolatai; mind efféle híradások voltak. S aztán közelebb lépve a gáthoz, felvetettlük a kér* dóst; eljöttbe az ideje annak, hogy az okoskodáson túl szemébe néz* zünk a polgári művelődésnek és határozott mozdulattal kezet adjunk a népinek? Úgy feleltünk rá, hogy: igen, eljött. De mivel kezdetben megmoudot* tűk, hogy a Vasárnapi Szóban semmi sem történik esetlegesen és cél- * talanul; s meg azt is, hogy számunkra a tartalom csak fegyver, mellyel hadat viselünk a magyar társadalom legjobb érdekében* azért a felvetett kérdés és a rá megadott felelet nem az okoskodás mutogatása. Meggyőződésből folyó szándék, hogy a helyesen megadott választ valóságos életté alakítsuk minden olyan területen, amely rendelkezésünkre áll. vagy amelyet meg tudunk szerezni. Ha van még anyag és forma, amely jónak bizonyult a korhadt gáton, nem leközöljük azt el* a lelkiismeret és a férfikor Ítélete biztosíték erre. De ami nerr alkalmas és nem erős arra, hogy idegen és belső veszedelmeknek ellenáll hasson; azt mind el kell hordani. A szellem és a közélet területé ről egyaránt.
