Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-24 / 272. szám

j'p39 aúvöíttbér Ti,'

J3IZTtNJIT?

mm

SZÉNI «MAIIN PENZIÓ

REGÉM

Irta MARION

RÓMA

Egyszerre niegcsendesült a vonat dübörgő rohanása. Eltűntek a házak s a temető karcsú Ciprusai, amelyek között egy kivilágitott kápolna felett a kereszt, mintha Róma örök j nevét hirdette volna,

A szemközti ülésen a harátságosszemö. kö- | ver asszony gyöngéden felköltötte fáradt és J káhuhszémii iányát, ráadta a kabátját és j igazgatta a haját, mialatt gyors és pergő j olasz szavakkal próbált életet verni belé. A > mellette ülő magashomlokii, szemüveges férfi | abbahagyta az evést, megmaradt olajbogyós*' kenyerét gondosan becsomagolta a Stampa kiolvasott példányába; kését is az újságpapírba törölte, becsukta, zsebretette, aztán | türelmetlen mozdulattal lekapta ütött-kopott podgyászát a polcról, zsebkendőjébe törülte a száját.

A hangos katonák még hangosabbakká lettek, vidáman és fáradhatatlanul és zajosan nevettek egymás viccein.

Róma fényei barátságosan csillogtak az őszi éjszakában, künn hiivös volt és béke terült a földre. Benn, a harmadosztályú vagon elviselhetetlen zsúfoltságában, 1 áradt emberek, cigarettafüst, szófoszlányok és fájó testek. Anconából jött a vonat, a keletiesen forró, vásári, vaskos pálmákkal telő kikötőből

Az idegen utas még a szájában érezte a furcsa város izét, fülében remegett még a vasmacskák csikorgó lármája, az olajosvizii kikötő hangos zsivaja. Szédült. Egész nap a viharos tengeren utazott, amely csak hajnalra csendesedett le s vált tiszta ezüstkékké, amelyen a hazatérő barnavitorlás halászbárkák fáradt barna pillangókhoz hasonlitottak. Hajnaltól estig járta Ancona zeg-zugos útjait, torkában a tenger okozta fojtó érzéssel, szédülő fejjel, rosszulléttel küzdve, A tenger felé sem tudott nézni, újra élte akkor a viharos éjszaka minden keserves pillanatát. Be azért járta a várost, idegen és csodálkozó vándorként, öreg templomokba lépett be, felnézett a Múzsák Színháza régi homlokzatára, betévedt a kikötő sikátoraiba, matrózok, kínaiak, zsibongó hal- és ba- tiánárnsok közé, bement egy áruházba, ahol a szörnyű gramofonmuzsika közepette csinos. megszámozott lányok, kis fekete pe* hellyel a szájuk felett s ragyogó fogú mosollyal borotvaszappaní, zsilettpengét és olcsó illatszert árultak a tengerészeknek, akik furcsa dailamfoszlányokat fütyörésztek és találkát kértek a borotvaszappan mellé. Itt nem vett semmit, kiment újra a napsütésbe, vásárolt egy képeslevelezőlapot, amely a leg- ra’qţatosabb volt, tele pálmákkal és impozáns épületekkel s amelyen nem látszott aíz utca szennye, az eldobált narancs és banánhéj- jak 9 a koldusok és gyerekek rettenetes kiütései, amelyek megdöbbentették. Aztán megírta a lapot anyjának és bugának, annak a két embernek, akire vándorlásai közben gondolt. —- Hallatlan érdekes város, jól -éf*etű magam, este utazom tovább Rónába irta szédülő fejjel s a torkában égy kődarabbal, amely Pitimé óta ott volt, úgy, hogy egy falatot se tudott volna lenyelni. Aztán nyugodtan hazudta tovább: ;,Az üt gyönyörű volt, a tenger egy kicsit ugrált, de nagyon élveztem/“ Szerette volna odaírni az igazságot: Rosszul vagyok, tengeri- beteg voham, tna még egy falat sem ment le a torkomon, az éjjel nyomorultul és betegen feküdtem a kabinomban, mialatt az alattam lévő ágyban egy any3 hangosan mesélt gyermekének és hagymaszagu kolbászt ettek,, amitől még betegebb lettem —- ilyen közelről az én itáliai kéjüíazásom. ami miatt otthon az egész város irigyel... De természetesen ezt nem lehet megírni, mint ahogy azt sem irta meg, hogy Postumiában a cseppkőbarlang fantasztikus és félelmes mélységeiben rosszul lett, sem azt, hogy Velencében megcsípte egy mérges légy, napokig lázas volt 3 az orvos ráijesztett, hogyha még egy napig késik és nem fordul hozzá, vérmérgezési kap. Ezeket nem kellett megírni, nehogy elszomorítsa azokat, akik aggódva várják a levelet. Nem kell tudniok otthon a ha • madosztályu utasok zsúfolt levegőtlen- fégét. ami több volt a számára, mint fizikai szenvedés, mint mikor az olasz orvos a lagunara néző szűk és feketefalu palazzoham felvágta a mérges légy csípése okozta daganatot. A harmadosztály egészen más volt, mint ahogy oithen elképzelte, mint ahogy mondták: külföldön egészen nyugodtan lehet harmadosztályon utazni, ott mindenki úgy utazik. Nem, ezek a szűk vasúti fülkék kibír- hatatlanok voltak, hosszú órákon, nappalokon és éjszakákon át. Veleszületett és bele- neveit tisztaságérzete szenvedett a levegőt- fenségben, a piszkos padló láttán, az ápolatlan és Heringtnódra összezsúfolt hangos emberek közelében. Pedig szerette ezeknek az embereknek a hangos jószívűségét, . beszélt és nevetett velük. Csendőrök, közkatonák, hatalmas csomagokat cipelő ügynökök, földművesek, szegény asszonyok, akik tele voltak jószivvel, és érdeklődéssel iránta, a iino- rnabbruhás idegen iránt. Vizzel kínálták, olajbogyóval, déligyümölccsel s segítettek levenni az idegen signorina kézitáskáját, megkérdezték honnan jött s hova utazik. Ezek az emberek szeretetreméltóbbak és mulatságosabbak voltak és érdekesebbek is, mint azok a másodosztályú utasok, akikkel Budapestig utazott. Onnan a harmadosztály- ta váltott jegyet, mert takarékoskodnia kellett, hogy tovább maradhasson és többet láthasson... Most egv pillanatban úgy érezte magái a vonatban, mint Aneonában, mikor leült egy padra a téren, amelynek Piazza CaVor.r volt a neve. nézte a duslombu, pp* tostörzsü pálmafákat r. azt kérdezte Önmagától: Mit keresek itt? miért vagyok itt tulajdonképpen? Valami értelmetlen és üres idegesség volt abban, bogy ott ült egyedül, egy idegen és szokatlan világ idegen városának idegen terén és körülötte soha nem látott gyerekek kis halókat úsztatnak a sző- j kőkút vizében és mellette egy feketeruhás j asszony nagy7 figyelemmel egy könyvet olva- j sott, amelynek címlapján egy’ bus és bősz- ; szuorru ember egy almát tartott a kezében.

Nagyon fáradtnak és idegennek érezte magát, akkor, mint most is. ahogy ott állt a vonat ablakában és a rohanó és kattogó kerekek Rómába vitték. Mindazt, atait eddig

látott, első nagyobb külföldi útja során, zavaros kopek főt ómon taksává lett az agyában, kimerült volt. Aztán hirtelen ürota öntötte oK valami lelkes, boldog és forró érzés. Róma... Kimondhat a ti amil fenséges, büszke és csodálatos név

A vonat úgy rohant, ahogyan talán csak Olaszországban rohan, Itália kanyargó sineiu, a sebesség már nemcsak előre lendítette, de rázta s remegtette is, mintha részegen, eszeveszetten futna bele az éjszakába... Aztán megérkeztek.

A csengetésre felpattan a kapu belsejében *■ egy kis négyszögletes nyílás. Két figyelő, sötét szem nézett ki rajta. Aztán kattant a zár és a kapu mögött kémlelve, bizalmatlanul és óvatosan állt egy feketeruhás, idősebb asszony. j

— Jóestét — szólt az érkező és megmond- 1 ta a nevét. — A barátnőm, signorina Inez Tamás. említette, ugy-e, hogy ideérkezem ma éjjel?--- Signorina Tamás semmit sein említett — felelt az asszony s ott állt a szűk ajtó- nyílásban ellenségesen és védekezőn. Inas, öreg nvakán vastag aranyláncon velencei mozaikkereszt csillogott.

— Kérem, az lehetetlen! Előre inegirtam neki. Nekem... kérem, én olyan fáradt vagyok. Tessék beengedni, kérem!

(Folytatjuk.)

QjZ.a/tattyé'i & azők idegé

M VolósznGleg nem találta még mag a ff megfelelő szert. Vásároljon Goedecke . jt féle ’ A n l> s o I végbélkúpot. Rövi- 1* K desen megkönnyebbül. Anusol vilá-. % m chirij és sokszorosan kipróbált. Cío~ «Jő' dálkozni fog. olyan hamar elmúlnak

M kínzó fájdalmai. Kérdezze meg orvo- ' sót.

(jummí-Qmédi,-&¥&0*SiHHt¥AflAK&AM fcAPHATO'l

Csodálatos uj gyógyszerért és fontos élettani felfedezésért ítélték oda a két orvosi Nobekdijai

A NobeBbizcttság: két orvosi Nobel dijat! osztott ki ebben az évben. Az ideit a bizottság Gerhart Domack né* met proíe/’iszornak ítélte a orontosií nevezetű anyagnak a baktériumokká? szemben mutatkozó hatásáról tett fel fedezéséért.

Döntöttek az 1938*as orvosi Nobel* dij sorsáról is, amelyet tavaly nem ad tak ki. Ezt a dijat Corneille Heyrosfrs belga egyetemi tanár kapta a sinus0 üregnek és a föütőérnek a lélegzés sza* fcályozássi szempontjából fontos működéséről tett felfedezéséért,

HÁROM ÉVE HASZNÁLJÁK A FRONTOS Ü.T I

A prontosi! az utolsó évek egyik leg* nagyobb tudományos felfedezése, mely nek hatásáról és használhatóságáról

I hosszú vita folyt orvosi körökben.

Néhány évvel ezelőtt került nyilvá uosságra Domack professzor felfedő* i zése. Körülbelül három éve használ* jók az uj orvosságot, amelyet az afl- goi gyógyszerészek liverpooli kon= gresszusán ,,csoda orvosságnak“ neveztek, j

A prontösif vörös festékanyagból áll és megfesti a baktériumokat, airvefyek ennek következtében elpusztulnak. Az orvosságnak azonban nagy hátrányai is voltak. Ugyanis ez a vörös festék* anyag nemcsak a baktériumot, hanem a beteg szervezetét is megfestette. A ehemoterápia tovább ment és 193ií vé» gén már kihozta az orvosságnak azt a formáját, amely teljesen fehér és ha tásosabb a szervezetre,

I :

Bámulatos hatás

Bámulatos hatást értek el vele ar* bánénál: a láz két nap múlva íelie&en megszűnt, a tünetek visszafejlődtek és szövődmény sem tudott fejlődni. Az orbánc ellen azóta a legnagyobb siker* rel használják a szert. A tüszős man- du lágy u Hadásnál is sok esetben reme* kül lehet használni. Próbálták a skar* látót Is gyógyítani vele, de itt nem tudtak semmilyen eredményt elérni. Nagyszerű a hatása a gyermekágyi láz esetén és szenzációs eredményeket értek el azoknál a vérmérgezéseknél, I amelyeket a streptococcus nevű kórokozó idéz elő. Szeps7Íseket, amelyek j ezelőtt 48 óra alatt biztos halált okoz* tak, tökéletesen meg lehet gyógyítani ezzel a kémiai szerre!. A csontvelő» gyulladások legtöbb esetében is tökéletes eredményt értek ti vele az orvosok. I

A prontosil körül folyó viták megszülitek és a világ valamennyi kórhá zában és klinikáján a legnagyobb sikerrel alkalmazzák olyan betegségeknél, amelyeknél genyes fertőzés lép fel.

Gerhart Domack professzor, a nagy német vegyi gyárnak, az I. G Far- benindustrienak együk igazgatója!, a tudományos osztálynak vezetője. Ez a gyár hozta ki elsőnek köztudomásúlag a Salvarsant is. Az orvostudomány a paraziták ellen tudott védekezni, de nem volt olyan szer, amellyel a genye* dést okozó baktériumokat le lehetett volna küzdeni. Domack professzor évekkel ezelőtt ebből a szempontból kezdte vizsgálni a gyógyszereket és eközben fedezett fel egy festékanya» got', amely ezeket a baktériumokat megöli. Megállapították, hogy ezt a hatást a prontosilnak úgynevezett.beásol sulf am id nevű része okozza és most már ebből állították elő az tij gvógv* szert, Ez a forrna sókkal egyszerűbb, mint a meglehetősén bonyolult pron* tosil. Ma már az uj gyógyszert sikerrel alkalmazza az orvostudomány minden olyan esetben, amikor a betegsé» geí valamilyen coccus csoportba tartozó baktérium okozza. Domack pro* fesszor kiséHetei egészen uj utat nyi» tottak a cliemoíerápuának és eddig nem réméit1 gyógyító hatást értek el.

HEYMANS PROFESSZOR MAGYAR KAPCSOLATAI

C. Heymans kutatásai a vérkeringés szabályozását tisztázták. A vért a szerveken az osztóerekben uralkodó vérnyomás sajtolja át. Ezit! a vérnyomást a szív munkája emeli a szükséges szintre. Ha a vérnyomás alacsony, a szervekbe nem jut elég vér, ezt különösen az agy érzi meg, amelynek működésén pedig testünk egész sorsa múlik, Viszont, ha a vérnyomás túl* magas, a szívre tulnagy munka hárul és akikor meg ez a nélkülözhetetlen 'szerv merül ki.

A legmegfelelőbb vérnyomást a test ugy tartja fenn, hogyha a vérnyomás csökken, a nem dolgozó szervekből a vért átiiriti az érpályába, ha pedig nő, akikor m érpályából a nem dolgozó szervekbe „önti ki“. A szinusz ideg a nyak! veröérben végződik, ez „érzi meg“ és jelenti a vérkeringés! köz* pontnak az agyban, hogy a vérnyomás tulmagas vagy tulalacsionv-e. Ennek az idegnek a jelentései alapján intéz kedik azután az agy és emeli fel, ha alacsony volt, vagy csökkenti le, ha magas volt a vérnyomás.

Finnország reménysége; Mannerheim tábornagy

A finn—orosz tárgyalások elhúzódása előtérbe helyeA- annak a katonának alakjat. akit a nemzetközi sajtó „Finnország; erős embere“ név alatt ismer.

Nézzük, kicsoda ez az erős ember és mit ■ vitt eddig; véghez?

Báró Manrerheim Károly Gusztáv tábornagy régi finn katonacsaládból származik. Orosz tisztiiskolában tanult. Rendkívül előnyös külseie, megnyerő modora és tánctudása miatt a pétervári cári testőrségbe osztották be. A hevesvérű lovastisztet azonban nem elégítette ki az udvari szolgálat; alig. tört ki az orosz—japán háború, áthelyezéséi kérte a fiontra. Hősiességéért 19J6-tóí 1908-ig több kitüntetésben részesült. Egy Kínát tanulmányozó orosz katonai küldöttség tagja volt. A világháborúban előbb mint ezredes, maja mint lovassági tábornok vett részt: közvetlenül a forradalom kitörés:

előtt a bukovinai orosz hadsereg főparancsnoka volt. Ekkorra közmondásossá lett nem csak vitézsége, de szervezőképessége is.

A Kerenski-kormány uralomrajutása után visszatért Finnországba, amelynek 80.000 főnyi orosz megszálló seregét teljesen aláaknázta a propaganda. Mannerheim szívóst munkával maga köré gyűjtötte a hazafias finn fiatalságot és fennt, a tavak vidékén, ezekből a katonailag alig kiképzett, de elszánt emberekből szervezte meg az ország felszabadításáért küzdő szabadcsapatokat. Elszántságát és makacsságát jellemzi a következő történelmi tény: 1918 január 26-áo, az öt orosz garnizión ellen tervezett támadás előestéjén, sürgönyt kapott az akkori finn kormánytól, amely lelkére kötötte, n'e inditson offenzívat, mert ez „túlságosan veszélyes vállalkozás lenne“. Az óriás vállat vont, katonazubbonyának zsebébe sülyesz- tette a feltépett táviratot és — kiadta *< parancsot, saját felelősségére, az előnyomulásra. Neki lett igaza, bár közben a kormány mindvégig kételkedve a finn fegyverek erejében, gróf von der Goltz német csapatait hívta segítségül. Ez vérig sértette Manner-; Léimet. A Helsinkibe való diadalmas bevonulás után Svédországba költözött. Csak 1918 decemberében jött vissza hazájába, amikor a finn törvényhozás egyhangú lelkesedéssel kormányzóvá választotta.

Ez az izig-vérig katonaember azonban idegenkedett a pártharcoktól és a politikusok körében alapjában népszerűtlen volt. Ennek tulajdonítható, hogy az 1919. júliusi elnökválasztáson „lemaradt“ Stahlberg mögött Balsikerét azonban nem vette a szivére; tudta, hogy igazi helye a hadseregnél van, 1919 augusztusában átvette a főparancsnokságot s azóta a véderő szervezésének szentelte java erejét, katonai szakértők szeiint bámulatos eredménnyel. Érdemeinek elismeréséül 1933. májasában tábornaggyá nevezték ki. Olyan megtiszteltetés ez, amilyenben finn földön, több mint száz éve, nem részesült senki.

Most 72 éves. Hatalmas termete nem görnyedt meg. Munkabírása, harcképessége a régi. Tudja, milyen roppan! felelősség hárulna rá, ha megszakadnának a diplomáciai tárgyalások és mégis, nyugodtan vár.

Egy külföldi újságírónak, akit nemrég fogadott, büszkén mutatta a szalon padlójára terített hatalmas tigrisbőrt:

— A gazdáját tavaly terítettem le, Nepálban — mondta s mosolyogva tette hozzá: —- Látja, nem reszket még a kezem.

HA A HUMORISTA NEM ÉHES.,.

Tristan Bprnardot, a halhatatlan francia humoristát egy alkalommal vacsorára hívta meg egy parvenit. A vendégek mar felsorakoztál: az Ízléstelenül feldisziteít,

de dúsan megrakott asztal mellett, de a „mester“ még mindig nem érkezett meg. A háziasszony ingerült hangon telefonon felhívta az illusztris írót:

— Halló! ott Tristan Bemard?

— Én volnék...

— Talán beteg a mester?

— Makk egészséges vagyok, asszonyomt

— Akkor nyilván elfeledte, hogy ma estére vacsorára hivatalos?

— Dehogy feledterp el — válaszolta élénken a mester.

— Akkor miért nem jött el?

— Mert nem vagyok éhes! — felelte

Tristan Bemard, és letette a kagylót-