Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-14 / 263. szám

I 9 3 0 november í 4. /BEÍR "~'TT n> I^sc^Cd* A moderst áSlameszme r fogalmi fejlődésének margójára manapság sok-sok mindent felírhatunk. A mai világ államrendszerben éli ki műveltségét mondja H. Puget az Encyclopedic francai- se“-hen. Ivörülottüök pedig megszülettek az u. iá. totáiitáris államok és milyen misz­tikus államimádat árad például a fascizmus jelszavából: „Mindent az Államért, mindent az Államban és semmit sem ellene!" De mit is jelent számunkra az Állam mindent megsemmisítő fölénye? Menjürik csak sorjában. Megszületett teliát a XVÍ-ik században a Modern Állam. S a „szuverének” középkori versengése után a Renaissancetól kezdve az Egyeduralkodó kezében összpontosul a hatalom, nz „állam én vagyok“, az Isten nevében 'aló uralko­dás. jelszavában. Erre a tekintély-miszti­kumra jön azután a XVIII, sz.-ban a Sza­badság misztikuma, a Forradalom teóriája [és eseményei s igy az egész XIX. sz. óriási küzdelem, a tekintély-elv és az 1:89-ben megindult nagy áradat sodrában kavargó li­berális doktrínák hullámai közölt. A nem­zeti eszmékkel átitatott, népjogokat köve­telő liberalizmus már uj államok megterem­tésén dolgozik s nem dinasztikus éide- kekért. A világháboriiutáni évek liberaliz­musa pedig 3 demokrácia és nacionalizmus kettőségében üli diadalát. ..^Ve want a world safe for democracy“ (Olyan államot akarok, amelyben a demokrácia biztosítva van) — jelenti ki Wilson. Európa pedig mindenütt beállítja a demokráciát, kivéve Szovjetoroszországot. S ma? Ma már csak itt-ott áll még fenn a védőállásaiba vonult liberalizmus, a tekintély-elv pedig már sok helyen győzedelmeskedett! . . . De lehet-e politikai átalakulásokat köz­gazdasági-komplexum nélkül magyarázni? Mert a kettő szorosan együtt halad: liberá- | lis rezsim -— liberális gazdálkodás, tekm- télvrendszer — autoritáris gazdálkodás! . . . Nos, az „ancien régime“ alatt, sőt még a Forradalom előestéjén is uralkodó, a kor­porációk rendszerén felépült államgazda­ságnak egyszerre végetvet a Forradalom ;s méghozzá a Munka szabadságát. Dé a XIX. sz. elején váratlanul megjelenik aZ uj nagy­hatalom, a nagyipar s [követelni kezdi a tö­mörülést, á Munka és a Tőke összpontosí­tását. Viszont a gazdasági életre is alkalma- | zott liberális gondolkodás az Államot „lais­sez-faire, laissez-passer“ elvére utalja s igy a Tőke és Munka viszonyát egyedül a ki- nálat-kereslct egyensúly-játéka szabályozza. Körülbelül 1888 óta azonban a verseny tempója egyre fokozódik, a piacok telítve vannak, a gép termelése nincs arányban a fogyasztók felvevőképességével. A termelők lassan rájöftnek, hogy jobban járnak, ha az egymást gyöngítő versengés helyett össze­állnak és felosztják egymás között a piaco­kat és az áresés leküzdésére szabályozzák a termelést. Jöttek a kartellek, trösztök, jöt­tek a szindikátusok és' konzorciumok. S szilárdan hitték, hogy kijátszották a kiná- lat-kereslet misztériumát és kivégezték a szabad versenyt... Ekkor mérték az első halálos csapást a liberalizmusra. Nincs többé dolgunk hatalmat öröklő iparmágnásokkal, hanem részvénytársasá­gokkal, amelyek halmozzák a tőkét. Hatal­muk álandóan növekszik. Azután az egyre terjeszkedő Tőke ellenében feltűnik az uj ellenség: a Munka. Az uj gondolat, a szocia­lizmus itt született és fejlődött a kapitaliz­mus talaján. Az Állam azonban mégsem nézheti tétlenül, hogy tulsulyrajutott hata­lom veszélyeztesse tekintélyét s nem fogad­hatja el polgárainak két ellenséges táborban való tömörülésének szimplista ténvét. Nem lehet eltűrni a közgazdaság mindenhatósá­gát. A két rivális csoport holtpontra jutott, némzetgyöngitő versengését meg kell szün­tetni. Igv kezdett az Állam beavatkozni a szociális konfliktusokba. A háboruutáni évek egészen 1928-ig nagy­szabású gazdasági, különösen ipari tevé­kenység jegyében folytak le. Először össze kellett takarítani a romokat s aztán min­dent újra épiteni. Uj államok s lázas tevé­kenység kezdődött. . . Közben Amerika hi­telezővé lépett elő. Őrülten fokozta a ter­melést s beállott a „prosperity“. Viszont néhány európai ország lerongyolódott s en­nek következtében politikai helyzete is bi­zonytalanná vált. Azután jött az 1929-iki válság s az autoritárizmus reakciójára ve­zetett. A krach, a munkanélküliség, a nyo­mor láttára közömbös maradhatott-e Eu­rópa? Vissza kellett térni tehát az inter- venciónizmushoz, támogatni a bankokat és visszaeső iparágakat, a szociális bajok le­küzdésére pedig rendet teremteni a munka­feltételek korul! Joggal vagy jogtalanul, de az eseményekért a liberális-rendszert és az ezt- betetőző kapitalizmust okoltak s igy Mi tartalmaz az aj kSzoktatásüggf törvény ? Stents'késések az igazgató hatásköréről, a beniakásokrói és a tantiiimeníességről III. közlemény« 45. cikk. Tanügyi kérdésekben az igaz­gatót az osztályfőnökök segítik munkájában. Az osztályfőnököt az illető osztály végle­ges tanárai közül az igazgató jelöli ki. Az. osztályfőnöki teendők kötelezőek. Az ősz- j tályfönök az osztály tanárainak értekezle­tén elnökö! és köteles a hét utolsó napján ezen az értekezleten a következő hétre munkarendet készíteni é3 vigyázni arra, hogy minden tanár a többivel egyetértőleg szabja ki a tanulóknak az elvégzendő mun­kát, hogy a tanulók megterhelését el lehes­sen kerülni. Az osztályfőnök havonta egy­szer gyűlésre hívja egybe a szülőket a vég­rehajtási utasításban megállapított módoza- j tok szem előtt tartásával és meghallgatja j megjegyzéseiket, ugyanakkor pedig érdeklő- ! dik a tanuló ifjúság magánélete, egészségi állapota, stb.-röl. Ezeken az értekezleteken a tanárokon kívül az illető országőrpa- lancsnokok is résztvesznek. Az osztályfőnök felügyel a tanulók isko­lában és iskolán kiviil való viselkedése fe­lett. A fegyelmi vétségek ügyében a felső tagozaton az osztályfőnökök minden osz­tályban tiszteletbeli döntőbiróságot alakíta­nak a tanulók köréből, akiknek az a ren­deltetésük, hogy megállapítsák a kihágást elkövető tanulók kilétét, a szükséges rend­szabályokat az osztályfőnök hozza meg. Az osztályfőnök a bölcsészettanárt az egyéni törzslapok szerkesztésében segiti és közli vele az országőrparancsnokok meg­jegyzéseit és adatait is. Felügyel a tanulók egészségi állapotára és az egészségügyi törzslapok rendbentartására. Az osztályfő­nök munkatöbbletéért fizetésének egyhar- madát kapja rendes fizetésén kiviil. 46. cikk. — Az iskola ügyeinek igazgatá­sában az igazgató segítségére van az aligaz­gató, akit az igazgató felterjesztése alapján az iskola végleges tanárai közül a miniszté- -- rium nevez ki. Az aligazgató hatáskörébe lartozik az iskola igazgatása és gazdasági felügyelete az igazgató vezetése alatt. 47. cikk. — Az igazgatók semmiféle köz­hivatalt, vagy magánalkalmazást nem fog­lalhatnak el. Nem vezethetnek magáaintéze- teket, üyenekhen nem működhetnek, ma- gántanitást nem vállalhatnak és semmiféle szabadfoglalkozást nem űzhetnek. 48. cikk. — Az igazgatók az iskola épü­letében laknak, ingyen világítást és fűtést élvezhetnek. Ha az iskola épületében meg­felelő lakás nem áll az igazgató rendelke­zésére, ehelyett megfelelő lakáspénzt kap, amelynek összege helységenként változik. Az igazgatói fizetés összege tanári fize­tésüknek ötven százaléka. 49. cikk. — Az összes tanulmányi, fe­gyelmi és adminisztratív ügyekben az igaz­gató segitségére van a tanárokból és or- szágőrnarancsnokokból álló iskolai tanács, melynek az igazgató az elnöke. Gazdasági kérdésekben minden gimnáziumnak és lí­ceumnak saját gondnoksága van, melynek az igazgató jogszerinti tagja. 50. cikk. -— Az iskolák irodai személyze- ie:. titkárok, segédtitkárok, könyvtárosok, könyvelők, pénztárosok, őrök, akiknek ha­táskörét külön utasítás szabályozza. Az ad­minisztratív személyzet járandóságait (a nemzetnevelésügyi minisztérium költségve­tésében szereplő titkárok és iskolaorvosok kivételével), valamint a szolgaszemélyzet járandóságait 'az iskolai gondnokság fizeti ki, amely ezeket az összegeket költségveté­séber bevezeti. Ezek az összegek a miniszté­rium fizetési kimutatásaival összhangban kell legyenek. Az iskola adminisztratív és szolgálati személyzetének létszámát a mi­nisztérium állapítja meg és hagyja jóvá. 51. eikk. —r A középiskolák fenntartása az államot terheli. Az állam köteles a tan­testület, az iskolai orvosok és titkárok já­randóságait fizetni. 52. cikk. — Az iskola helyiségének jókar­bantartása és az iskola gazdasági irányítása az iskolai gondnokság hatáskörébe tartozik. Ezek hajtják be a tanulóktól a tandijat, amelynek összegét minden év elején a mi­niszter hagyja jóvá és amelyet a jelen tör­vényben és az iskolaszék törvényében meg­állapított célokra lehet csak felhasználni. V, fejezet Felszerelés 53. cikk. —- Minden középiskolának a következő felszereléssel kell birnia — a ren­des előadóhelyiségeken kívül: a) tanári és ifjúsági könyvtár; b) rajz- és zeneterem; c) tornaterem a szükséges tornaeszközök­kel; d) orvosi rendelő az ifjúság számára; e) a földrajzi, történelmi és természetraj­zi oktatásra szolgáló szemléltető tárgyak ré­szére szertár; f) kísérleti előadóterem; g) kézimunka- és szakmunkaterem; h) konyha, mosó- és vasalóhelyiség a leányiskolákban a háztartástani előadások számára; , i) ezen kiviil lehetőleg minden középisko­la gondoskodjon, anyagi lehetőségei hatá­rán belül egy kápolnáról, ahol az ifjúság szá­mára istentiszteleteket lehet tartani. egyszerre bekövetkezett az államhatalom megizmosodása még a liberális rendszerben élő országokban is. Németország a maga ré­széről felrúgta a weimari demokráciát és beállította a nemzeti szociálizmust. * Ekkor már két olyan állam létezett Eu­rópában, ahol már szépen el lehetett szem­lélődni az állami totalitarizmus törzsfejlő­désén“: Szovjetoroszország cs Olaszország. Igaz, hogy: „comparaison n‘est pás raison“ s a mindent egyetlen társadalmi osztályra, a proletariátusra alapozó Szovjet nem ha­sonlítható össze a fascista totalitarizmussal, mely az egész nemzetet azonositja az Ál­lammal, itt, hogy úgy mondjuk, a Nemzet valósággal az állam cmanációja. „Az Állam alkotja a Nemzetet és a Hatalmat formába önti“ — mondja a Dnce. — A két totalita­rizmus között mégis van közös vonás: a Nemzet (vagy osztály) felszívódása egyetlen pártba. Moszkvában csakúgy, mint Rómá­ban az Állam egyetlen párt. A módszerek­ben persze már kiütköznek az ellentétek: a kommunista állam kezében tartja az ipart, 54. cikk. — Uj iskolák alapítása, iskolák megnyitásának engedélyezése és uj osztályok létesítése, %ralamint iskolai építkezések ter­vezése csak az 53. cikkben felsorolt egész­ségügyi és anyagi feltételek tekintetbevétele mellett történhetik. 55. cikk. — A középiskolák mellett bent­lakások és étkezdék is működhetnek. Ezek az iskola kiegészítő intézeteit képezik és mint ilyenek, az iskolaszék felügyelete alá tartoznak. Minden tartományban valamelyik középiskola mellett bentlakást is létesítenek a vidéki tanuló ifjúság elhelyezése céljából. 56. cikk. — A középiskola igazgatója el­lenőrzi a diákotthonokat, de nem lehet ugyanakkor annak igazgatója. A bentlakó intézetet egy, a tanári kar kebeléből kine­vezett igazgató vezeti. A bentlakó növendékek ösztöndíjas és fi­zető növendékek lehetnek. Ösztöndíjakat kereskedelmet, mezőgazdaságot. A fascista állam azonban meghagyja a megántulajdont és az egyéni kezdeményezés lehetőségét. A * végeredmény azonban mindkét esetben ugyanaz: az Állam irányítja a közgazdaságot a kollektivérdekeknek megfelelően, mellőzi az egyéni érdekeket s a szabadtermelés he­lyébe a fegyelmezett, szervezett termelést állítja. Ma már csak három nagyhatalom maradt hü a liberalizmushoz s bár Franciaországban a közgazdaság szabad, a szociális konfliktu­sokban az államnak ma is csak konzultatív szerepe van, — mégis a vasút és hadiipar államosítása nagy lépés az étaizmus felé; Amerikában pedig a rooseveltizmus feltű­nően hasonlít az irányított gazdálkodáshoz... A tekintélyországokban az Állam alkalmat talál polgárai világszemléletét is, már csi­rájában, saját képére alakitani. Igaz, hogy az intellektuális kiképzés szálai például Franciaországban is az Állam kezében fut­nak össze. De nincs például köztársasági konformizmus. A tanár lehet meggyőződéses csak szegény, román állampolgár szülők jól tanuló gyermekei kaphatnak. Eyégből az í. osztályban versenyvizsgát rendeznek, a töb­bi osztályban az ösztöndijat az évvégi álta­lános osztályzat alapján osztják ki. Az ösztöndíjasok ellátása állaraköltségen történik és azt a nemzetnevelésügyi minisz­térium költségvetésében előirányzott .össze­gekből vagy az iskola saját alapítványaiból fedezik. A fizető tanulók az iskolai hatóságnak az év elején megállapított összeget fizetik. Ha a fizető tanulók létszáma meghaladja az in- ternátus befogadóképességét, akkor a je­lentkezők között szintén versenyvizsgát tar­tanak. Az Ösztöndijak 10 százalékát a hadiárvák, a szegény sorsban élő badirokkantak jól ta­nuló gyermekei és a külföldi románok gyer­mekei részére tartják fenn, pályázat mellő­zésével •— kizárólag a tanuló évvégi bizo­nyítványa alapján. Az ösztöndíjak 40 százalékát földművelők gyermekei kapják, azonban pályázat alap­ján. Egyenlő osztályzat esetén az ösztöndijat az a tanuló kapja, akinek az apja nagyobb- számu családot tart fenn. 58. cikk. — Az ösztöndíjas és fizető tanu­lók internátusokba való felvételét, valamint a bentlakás belső igazgatását külön utasítás szabályozza. 59. cikk. — A középiskolai tanulók a kö­vetkező feltételek mellett nyerhetnek tan­díjmentességet: 1. A hadiárvák és a hadirokkantak gyer­mekei, ha az előző osztályt sikerrel végez­ték, teljes tandíjmentességet élveznek. 2. Aktiv tisztek és a tantestület tagjainak fiai, ha javítóvizsga nélkül végezték az elő­ző osztályt és ha a szülőknek csak az egyike tölt be állást, tandíjmentességet élveznek. Nem részesülnek tandíjmentességben azok a tanulók, akiknek szüleik mind a ketten közhivatalt viselnek, kivéve azt az esetet, ha háromnál több gyermekük van. 3. A hadiönkéntesek gyermekei, valamint a ..Mikai \ iteazul“, „Virtutea Militara“, „Steaua Romaniei“, „Bărbăţie si Credinţa4“ és „Virtutea Aeronautica“ érdemjelekkel kitüntetett szülők gyerekei, ha legalább he­tes általános osztályzatuk van és bebizo­nyítják, hogy nincsenek jó anyagi helyzet­ben, szintén tandíjkedvezményben részesül­, nek. 60. cikk. — Minden középiskolában isko­laorvos működik, aki köteles a tanulók egészségi állapotára és az iskola helyiségei­j nek tisztaságára felügyelni. A fiúiskolában férfi-, leányiskolában női j orvosok működnek. Női orvos hiján férfi- orvosokat is lehet kinevezni leányiskolák- j Lan, de nem véglegesen. 61. cikk. — Az iskolaorvosok kinevezése az egészségügyi törvény által megállapított szabályok szerint történik. Csak olyan orvos nevezhető ki iskolaorvosnak, aki az egész* ségügyi törvény követelményei mellett még a következő feltételeknek is megfelel, és pedig: Két éven keresztül orvosi gyakorlatot folytatott vidéken és nem tagja az Orvos­szövetségnek. (Folyt, kövi) * I Elsőrendű vonallá építik át a Nagysze­ben—Fogaras vasúti vonalat. Fogarasről je­lentik: Az államvasutak gyors ütemben épiti át a Nagyszeben—fogarasi vasútvona­lat elsőrendű vonallá. A sinek kicserélése már Alsó-Uesáig megtörtént, ahol nagymé­retű gyárépítés folyik. Ha a hidak kicseré­lése is megtörténik, remény lehet arra, hogy a Fogaras—Szeben közötti utazás időtarta­ma a mostani 3 és fél óráról két órára csökken. Tervbe vették a Fogaras—brassói útvonal átépítését is, amely esetben Foga-; ras fővonalat kap és szervesebben bekap­csolódik az ország forgalmába. Azoknak isi előnyt fog jelenteni ez az állapot, akik a Kárpátok ritka-szép kirándulóhelyeit akar­ják felkeresni. royalista, vagy kommunista, csodálhatja, vagy megvetheti az „Ancien régime“-t, Na­I poleont, vagy a Ilí-ik Köztársaságot, ezért őt semmi baj nem érheti. .. ; Mi hát a modern állam fejlődéstörténeté­ből levonható következtetés? Egy nagy kérdőjel! A kérdőjelet, sőt kérdőjeleket az olvasó valószínűleg már fel is tette e vázlatos fej­tegetés végére: Ellenállhat-e a legyengült és nyugodt viszonyok között elpuhult liberaliz­mus a totáiitáris államok dinamizmusának a mai nyugtalan és kiegyensúlyozatlan kor­ban, amikor fiatal népek fiatalos energiával gyülekeznek a rendezett, fegyelmezett, egy­séges „fascia“ körül? Vájjon a liberalizmus engedékenysége ár­nyékában burjánzó fejetlen versengés, túl­termelés és munkanélküliség nem igazolják-e az állami intervencionizmust? Kérdések . . . Mert itt még az „aktuálissal“ kialakulóban lévő dolgokkal találjuk magunkat szemben, a Tudomány szerepe pedig nem az értéke­lés, hanem a tények megállapítása és eset­leg magyarázata. Ineze Andor.

Next

/
Thumbnails
Contents