Ellenzék, 1939. november (60. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-12 / 262. szám

A termékeny elégüleűenség

Irta ALBRECHT DEZSŐ

Nem kell különösen éles szem annak felismeréséhez, hogy a fiatal férfinem« a zedék egyik jellemző vonása az elégü« let len ség. Sokizben hallottuk, régen és újabban, hogy a fiatal nemzedékkel 3T terhes és nehéz együttdolgozni, mért az ősszeférhetéíílenségig elégületlen. Elé- güleílen a lelki felkészülésnek, a mü> ve Its égváltásnak és a társadalom átalakulásának menetével; a közszellem megújulásának késlekedésével és a le* hetőségek kalíódásával. Élégületlen ön’ magával, mert nem tudja tiszta, határo- zott és zárt formákba önteni azt, amit az idők és a jövő parancsának érez; és elégületlen másokkal, akik ezt a parancsot1 nem is érzik. ,

Úgy hiszem; a nemzedéknek csakúgy, mint az egyesnek — ha hivatását betölteni akarja , gyakorta kell tét* teinek, szándokainaik és lelkének vizs- i gálatára csendes órákat szánnia. Forduljunk tehát magunk felé és tegyük fel ai kérdést: <indokolt-e, hasznos*« ez &z eíégületlenség, nem hat-e bénitólag és nem káros-e hatásában az összesség* re nézve.

A kérdés valóban jogos. Mert ha bebizonyosodna, hogy ez az elégületlen- ség a nemzetnek kártevője, úgy gyorsan félre kell állníok az útból mindazok* nak, akik ezt) magukban hordozzák, <— ha kell, az egész nemzedéknek —és az őrhelyeket át kell adni azoknak, akiket nem kínoz, nem gyötör mai törpecégünk, a lehetőségek kaliódása, hanem elégedettek szívből és igazán. I

Mondhatnánk, hogy ez személyi kérdés. Vannak elégedett és elégedetlen természetűek. De ha a történelmet vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy vannak korok, melyekben az elégüIetlenek a nagyobb számnak; s ismét vannak, amelyekben kevés kivétellel mindenki elégedett. S amikor azt irtuk, hogy a fiatal nemzedék jellemző vonása az elégüleíjlenség, nem a személyi, hanem ■3 .közösségi vonatkozására céloztunk. Ha pedig tovább kutatunk, úgy szinte teljes határozottsággal esnék össze az elégületlenséggel azok a korok, melyek nagy társadalmi vagy világnézeti változásit hordoznak magukban; s a megállapodott, változatlan korok az elégedettséggel.

A magyar szellem történetében nincsenek ilyen éles elválasztó vonalak. Ma a fiatal szellemiség legjobbjai kutatják a legrégibb időktől máig a magyár szellem töretlen vonalát és az időtlen magyar szellem, „a mély magyarság“ legjellemzőbb jegyeként éppen ezt az állandó elégületlen;séget, a bűnök ostörzását, a) javítás perzselő szándékát említik. Mivel a magyar mindig létében volt veszélyeztetve, fokozottabban érvényesült az óvó, a javító szándék: a gyengítő hibák elvefiése é* a nemzetnek erényeiben való erősítése. A népek áradatában, feltörő veszélyek közt, kis nép csak akkor maradhat meg, ha külömbbé válik. Ezt a külömb- bé válást, a szellem és a test megacélo- zását, sürgette minden nagy magyar és mérővesszöjét nem az alacsonyság- tól kérte kölcsön, hanem mértékként mindig az elérhető legmagasabbat, a feladatok kívánta nagyságot! állította.

Igaz, hogy példátlan vérveszteség származott abból Augsburgtól Mohácsig és aKóta, hogy a magyarság történelmi

feladatait nemzethez illően vállalta és nem tudott lemondani arról, hogy bár „kicsi nép, mégis nagy nemzet“. Sokan tették fel a kérdést: nem lett volna-e hasznosabb kitérni a kockázatot jelentő erőpróbák elöl és meghúzódva, — mint más népek —, megtartani a népi erőket. A kérdésnek ilyen feltétele téves. Mert a cselekedet etikai értéke nem mérhető hasznossági szempontból; s ahogy férfi nem cselekedhetik asszony- módra, úgy a nemzet sem tehet mást, minthogy vállalja feladatait. Mihelyt egy nép nemzetté válik, igényeiben is sulyosodik; magasabbrendü életformába öltözködött, amelyből óvatosait ki- liámozódni és egy lépcsövei lejjebb megállni Itnietetlenlség. E pontról már csak zuhanni lehet mindenestől, vagy emelkedni. A nemzetté érett népet népi erejében is esek nemzetmivolta tart" hatja meg. A magyarságot a nagy csapások után letargiájából azok a férfiak ébresztették fel, ajkik bűneit ostorozva, a javulás és épülés lehetőségeit csillogtatták meg előtte és újra célokat tűztek eléje: célokat, amelyekért érdemes volt élnie.

„Viharsarok“ helyzetéből kifolyóan a magyarságnál az általános jellemvoHALLJÁTOK AZ IGÉT

r Nehemíás, vagy Ezdrús szerint

E nagy kiáltása lön a népnek és feleségeiknek zsidó atyjokfiai ellen.

Mert valának, kik mondák: A mi fiaink és leányaink igen sokan vannak; vegyünk az ö árukon gabonát; és együnk, hogy éljünk.

és valának. kik mondák: Mezeinket és szőlőinket és házainkat adjuk zálogba; és vegyünk gabonát az éhségben. i

És mások mondák; Vegyünk pénzt kölcsön a király adójára, és ad* jak oda mezeinket és szőlőinket.

És most mint atyánkfiáinak testei, olyanok a mi testeink is; és mint az ö fiaik, olyanok a mi fiaink is. íme, mi szolgálat alá adjuk fiainkat és leányainkat; és leányaink közöl szolgálók vannak, és nincsen amivel megválthat nők; és mezeinket és sző'Óinkét mások bírják.

I És igen megharaguván, midőn hallottam az ö kiáltásukat ez igék szerint; és gondolkodám szivemben, és megfeddém a föemhereket és bi rákat, és mondám nekik: Uzsorát vesztek-e atyátokfiáitól? És nagy gyűlést gvüjték ellenük, és mondám nekik: Ali, amint tudjátok, tehetségünk szerint kiváltottuk zsidó atyánkfiáit, kik el adattak vala a pogány oknak: ti pedig eladjátok atyátokf iáit; hogy mi kiváltsuk őket? És hallgatónak, nem tudván mit felelni.

És mondám nekik: nem jó dolog, amit cselekesztek; miért nem jártok a mi Istenünk félelmében, hogy ne szidalmaztassunk pogány ellen' ségeinktöl? Én is és atyámfiai soknak adtunk kölcsön pénzt és gabonát; ne kívánjuk azt vissza, közakarattal engedjük el az adósságot, metylyel tartoznak nekünk. I

Adjátok vissza nekik ma mezeiket és szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; sőt inkább a pénz, a gabona, bor és olaj századát is, melyet rajtok szoktatok venni, adjátok meg helyettök. |

És mondák: Visszaadjuk és semmit sem kérünk tőlük, és úgy cse- lekszünk, amint szólasz. És eléhivám a papokat és megesketém őket, hogy aszerint cselekedjenek, amint mondottam. |

Azotifelül kirázám az én keblemet, és mondám: Így rázzon ki az Ur minden férfiút, aki nem teljesít; ez igét, az ö házából és munkáiból; így rázassék ki és tegyen üres. És monda az egész sokaság: Ámen! És dicsé" rék az Isteni. Úgy cselekvék tehát a nép, amint meg vala mondva,

Az naptól pedig, melyen megparancsolta nekem a király, hogy legyek fejedelem duda földjén, Artaxerxes király huszadik esztendejétől harminckettedik esztendejéig, tizenkét esztendeig, én és atyámfiai, az élelmet, mely a fejedelmeknek szokott adatni, nem ettük; mert az első fejedelmek, kik előttem voltak, megterhelték a népet, és vettek tölök kenyérből és borból és pénzből naponkint negyven siklusnyrt; de azok szolgái is elnyomták a népet, én pedig nem cselekedtem úgy az Isten félelméért; sőt inkább a kőfal munkájában építettem; és mezőt nem vet* tem, és minden szolgáim a dologra Gyűltek.

I A zsidók is és bírák, százötven férfiú, és akik hozzánk jöttek a körülöttünk való nemzetekből, az én asztalomnál voltak,

Készítenek vata pedig nekem minden napra egy ökröt, hat válogat tóit kost, a madarakon kívül; és minden tizednap különféle borokat és sok egyebet adtam; azon fölül fejedelemségem illetményét sem keres* tem; mert a nép igen elszegényült vala.

Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamrat mindazok szerint, miket g néppel cselekedtem.

nások eredői is megváltoztak. Ok és okozat törvénye nemcsak a magyar sorsban, de a magyar lélekben is törést szenved. A pesszimizmus és a kiábrándultság általában az alkotó képesség kihatását eredményezi. Herakleitcs ki* ábrándultságában lemond királyi koronájáról s mikor kérdezik, miért lopja idejét porban játszva a gyermekekkel, azt feleli: „Nem okosabb-e ezt tenni, mint a ti társaságotokban kormányozni?“ V. Károly világura/lmi terveinek rombadöltével kolostorba vonul. Viszont ugyanaz a pesszimizmus és kiábrándultság Deák Ferencből alkotást vált ki: megalkotja a> kiegyezést; Tisza István akaratát érckeménységüvé formálja és Szekfü Gyulával megrratja a Három Nemzedékét és Magyar Történetét. , I

Ahogy a pesszimizmus és a kiábrándultság nem öli ki a magyarból az alkotó képességet; ahogy a reménytelenség nem adatja fel vele a harcot; éppúgy az elégiiletlensége sem merül ki terméketlen kritikában, hanem alkotásokra tör. Az elégületlen Zrínyi Miklós, bár elütik a nádori széktől, amelyből nagy terveit megvalósíthatta volna, mégsem vonul vissza, hanem haláláig szünetlen küzd kardjával és tollával a veszély eltávolításán. A „Nagy Elégületlen“, Széchenyi István pedig aiz egész társadalom átváltoztatásával, szellemi és gazdasági alkotások sorozatával bizonyitota be, hogy az elégület- leníség nála az építés szülője.

Nem a csupasz eíégületlenség dicséretét zengjük. De védeni akarjuk azt^a magyar elégiiletlenséget, mely a jav ítás szüntelen szándékát hordozza magában, mely mindig építeni, fejleszteni, termékenyíteni akar; sőt tud!

.Néha egy ember hordozza magában ezt a termékeny és egész korszakra kiható elégületlenséget, néhai egy egész nemzedék. De amikor egy nemzedék a hordozója; bizonyos, hogy egyetemes megújulás van készülőben. Az elégület- Ienség tehát nem önmagáért való: ahhoz, hogy valami uj szülessék, szükséges a réginek rostálása. Szükséges az állandó eíégületlenség, önmagunkkal és másokkal, hogy az újrakezdés bátorsága, a szüntelen yiigyázás és a tökéletesebbre törekvés el ne halványuljon. De nem minden eíégületlenség termékeny! Milyen élesen és hajtározotgan válik el a termékenyitően elégedetlen alakjától annak az elégedetlen magyarnak az alakja, akiből már kihalt, vagy meg sem volt benne soha a javító szándék; ö a szenvedélyes ellentmondó, a csakazért- is ellenzékre* Kedo, aki munkát és felelősséget nem vállal és a terméketlenséggel kötött szövetséget.

Sok hibával, mezitlába&sággal terhelt a fiatal nemzedék, de azt seniki sem tagadhatja, hogy életén, mint egy vörös fonál, úgy húzódik végig a javításnak, a jobbításnak, az alkotásnak akarata és törekvése. Érzi, mert éreznie kell, hogy a sors megpróbáltatásokat és nagy feladatokat tartogat a magyarság számára és éppen ezért gyorsan és meg nem állva kell törekedni a magyarság erőinek megarélozására és kifejtésére; a szellem és a társadalom megújítására. Ila szólunk, ha elégedetlenkedünk: egyedül azért tesszük, hogy erősítsük és jobbítsuk nemzetünket.